20260619 Nem én írtam, de én kérdeztem, sokszor és sokat...

Nem én írtam, de én kérdeztem, sokszor és sokat...

Horváth Ferenc írása 

2026..06.19

Mottó: előzetes normakontrollt kérni egy még be nem mutatott, el nem fogadott alaptörvény módosításra, az idegesség jele.

Szép munka volt, alkotmánybírókáim!! Sulyoknak, annyi.

Alkotmánybírósági bénulás

A Sulyok-beadvány és a hét kizárt bíró esete

Sulyok Tamás köztársasági elnök 2026. június 11-én az Alkotmánybírósághoz fordult azzal a kéréssel, hogy a testület mondja ki: az egyedi vagy személyre szabott joghatásokat kiváltó alaptörvény-módosítások nem tekinthetők valódi alkotmánymódosításnak, és ezért tartalmi felülvizsgálat alá vonhatók. 

Az indítvány hátterét az adta, hogy a kormány jelezte: ha az elnök nem mond le önként, az Alaptörvény módosításával távolítják el pozíciójából.

A beadvány számos alkotmányjogász szerint eleve jogi nonszensz volt: az Alkotmánybíróság főszabályként nem adhat preventív, előzetes véleményt jövőbeli jogalkotásról. Sulyok nem egy már elfogadott norma eljárási szabályosságát vitatta, hanem egy még meg sem született alaptörvény-módosítás alkotmányjogi megítéléséről kért állásfoglalást — ráadásul olyanról, amelynek egyetlen célja az ő eltávolítása lett volna. A beadvány lényegében azt várta volna a testülettől, hogy saját hatáskörét terjessze ki egy hipotetikus helyzetre.

Polt Péter alkotmánybírósági elnök sürgősségi eljárásban, rekordgyorsan tűzte a hétfői ülés napirendjére a beadványt — és sajtóértesülések szerint a napirendre tűzéssel egyidejűleg már egy olyan határozattervezet is készült, amely érdemben támogatta volna Sulyok álláspontját. 

A gyorsaság és a tervezet iránya együtt arra utalt, hogy a testület egy része politikai mentőkötelet akart dobni a köztársasági elnök számára — bár hogy a maradék nyolc bíró körében pontosan milyen álláspontok oszlottak meg, a nyilvános forrásokból nem állapítható meg egyértelműen.

Erre reagált a testület többsége azzal, hogy hét alkotmánybíró az Abtv. 62. § (2) bekezdésére hivatkozva személyes és közvetlen érintettségét jelentette be, és kizáratta magát az eljárásból. 

A hivatkozott jogszabályhely az összeférhetetlenségi kizárásról szól. A kizárások mögött kettős indok húzódhat: egyrészt a feltételezett jövőbeli alaptörvény-módosítások a hivatalban lévő alkotmánybírák megbízatását is érinthetik — tehát részben valódi önérintettségről is szó lehet. 

Másrészt a bírák többsége az ügyet eleve tárgyalhatatlannak ítélte. 

A kettő egymást erősíti, de nem teszi egyértelművé, hogy a kizárás tisztán politikai manőver volt-e, vagy részben jogszerű összeférhetetlenségi alapon nyugodott. Mindkét esetben aggályos az eredmény: a kizárás intézménye nem a döntéshozatal ellehetetlenítésének eszközeként született.

A matematika kíméletlen: az Abtv. szerint a 15 tagú testület teljes ülése csak akkor határozatképes, ha legalább 10 tag jelen van. A hét kizárással a maradék 8 tag egy egyhangú szavazattal sem érheti el ezt a küszöböt. 

Polt Péter kénytelen volt levenni a napirendről az ügyet, a beadvány határozatlan időre elnapolódott.

A kialakult helyzet precedens nélküli az Alkotmánybíróság történetében. 

Ami igazán aggasztó: a testületen belül immár nyíltan rajzolódik ki egy politikai törésvonal. A Polt-kisebbség az ügy sürgős tárgyalása mellett volt; a bírák többsége a blokkolást választotta. Mindkét oldal politikai logika szerint cselekedett — az egyik a köztársasági elnöki pozíció védelmében, a másik a kormány hatalomgyakorlásának biztosításában. 

Az alkotmányos intézményrendszer szempontjából ez mélyen aggasztó: az Alkotmánybíróságnak nem politikai aktorként, hanem pártatlan jogértelmezőként kellene működnie.

A hét bíró demonstratív visszalépése ráadásul Sulyok Tamás számára végzetes politikai következménnyel jár: a jogi védelmi ernyő összeomlott felette. Az AB nem mondja ki, hogy az ellene irányuló alaptörvény-módosítás alkotmányellenes lenne — nem azért, mert nem az, hanem mert az ügy érdemét soha nem tárgyalják. 

A kormány így a jogrend keretein belül, az alkotmányos intézmény hallgatólagos jóváhagyásával folytathatja az eltávolítási eljárást.

Ez az eset annak tankönyvi példája, hogyan lehet egy alkotmányos intézményt — az eljárási szabályok formális betartásával — politikai célok eszközévé tenni. 

A kizárás intézménye a pártatlanság garanciájaként született; itt a döntéshozatal megakadályozásának eszközévé vált. Sulyok beadványa jogilag gyenge volt — de az, ahogyan a testület reagált rá, az alkotmányos kultúra szempontjából legalább annyira aggasztó, mint maga a beadvány.

Összegző véleményem: Szép munka volt és helyes is. Semmi sem aggasztó azokkal szemben, akik tönkreteték ezt az orságot, autokráciát csináltak belőle egy hűbéri lánccal és kinevették az ellenzéket, ha az a jogállami működés nyílt lebontása ellen lépett fel.

Magyar Péter és pártja a szükséges rossz volt. Megszavaztuk. Tegye a dolgát és tisztítsa meg a politikát a hűbéri láncolattól, Orbán és bandája szolgáitól, a bandával együtt! Erre kapott hatalmas felhatalmazást. Hulljon a férgese, legyen Magyarország úja egy demokratikus jogállam. Ez ellen pedig csak az ágáljon, aki önmaga nem volt bűnös, hogy ide került a magyar demokrácia! 

A miniszterelnöki tálalás azonban, nem tetszik.

Budapest, 2026. június 19.

Üdv:

Horváth Feri