20260910 Üres a kassza!

 

20260910 Üres a kassza! Beszéjünk félre...

 

Mottó: A vállalkozók nagyon értenek hozzá, hogy a reményre alapozva húzzák az időt. Az állam részéről ez a fajta magatartás nem elfogadható – ez a véleményem. Hozzáteszem még egyszer, hangsúlyozottabban: ez az én véleményem.

                                                            A kép forrása: index.hu

 

Meghallgattam a Kucsera Miklós alezredes úrral, a BÉT munkavállalói oldalának elnökével készült, Egyenes beszéd című műsorban készült interjút. Kucsera alezredes minden rendvédelmi szakszervezet képviselője. Ő elmondta, hogy a rendvédelmi dolgozók nem ezt várták. A TISZA kampánya nem ezt ígérte nekik.

Egyenes beszéd: Kucsera Miklós alezredesel készült interjú (2026.09.11.)

A civil szférából jött belügyminiszter azt mondta, hogy a rendvédelmi szerveket illető javaslatukat a Belügyi Érdekegyeztető Tanácson már bemutatták. Ezt az elnök úr igen határozottan cáfolta.

 

Fő elemekről beszéltek számok nélkül. Életút, lakhatás, szociális rendszer, munkakörülmények és az életpálya lezárása, azaz a nyugdíjazás módja és mikéntje. No már most, a nagy bejelentés – bár Pósfai Gábor belügyminiszter korábban azt ígérte, hogy augusztus végéig elkészülnek a rendvédelmi dolgozók bérrendezésére vonatkozó javaslatok – hát, nem készültek el.

 

Csalódottság és remény

 

A belügyminiszter arról beszélt, hogy nagy ákombákom csomagban szerepel illetményemelés, bevezetnék az úgynevezett preferált települési pótlékot, emelnék a RIASZ-állomány és a munkavállalók bérét, és az országon belüli mobilitást segítő intézkedésen is dolgoznak.

 

Hűha... Ha ez ilyen egyszerű lenne, belügyminiszter úr!

 

Az egyenruhások – akiket én csak „közmunkás rendőröknek” nevezek –, akik a hátukon cipelik a terhet, és sokszor több ember helyett is dolgoznak, mert ma már lasszóval kell fogni az újoncokat, nagyot csalódtak. Tudja, ők is a társadalomból jönnek, és azt gondolták, októbertől jön a Kánaán. Több pénz, könnyebb lakhatás, belső segítség, ha kölcsön kell, meg hogy egyik rendvédelmis sem lesz kevesebb a másiknál... Marad a közmunkáslét és a presztizsvesztés továbbra is.

 

Nincs Kánaán. Semmi sincs. Még a BÉT munkavállalói oldalának elnöke sem tudja, mi jár a kormány fejében, kedves miniszter úr!

 

A katonákról most azt se tudom, mit gondoljak? Változott-e náluk pozitív irányba valami? Kucsera alezredes ugyan beszélt valamiféle illetményalap-különbözőségről, de annak én nem találtam nyomát... Hacsak nem a szerződéses katonák körében... Majd az is tisztázódik.

 

Belügyminiszter úr! A kormány nem vállalkozó és most Ön sem az. A rendvédelmisek nem decathlonos munkavállalók a speciális munkájuk miatt.

Mondja csak: A nagy, ellenőrizetlen bejelentés helyett nem lett volna egyszerűbb azt mondani az első belügyi érdekegyeztető tanácsülésen, hogy: 2026. november 10-re legyünk ezzel készen kollégák, és én az eredményt beviszem a kormányülésre. Ott december 10-re meglesz a törvénymódosító javaslat, amibe nekem már nincs beleszólásom. Amit a kormány elfogad, az lesz, és reményeim szerint 2027. január 1-től már az lesz, amit mi együtt megtárgyaltunk, kezet fogtunk rá, és olyan mértékben, ahogyan a kormány valamelyik tagja vagy a TISZA képviselője, avagy a kormány beterjesztette, és abból, amit az Országgyűlés elfogadott.

 

Ehhez képest, belügyminiszter úr, Ön sunyi módon húzta az időt, tudva – tudva, hogy ez sok ezer embernek azt jelenti –, hogy ebben az évben nincs pluszpénz, nincs változás semmiben. Sokan nem fognak elmenni. Frusztráltan dolgoznak tovább. Majd hallgatják a sértéseket, a gyáva, telefonozós civilek röhögéseit, és aljas kis influenszerek alaptalan provokációit és kritikáit, és majd tűrnek, mert kell a pénz, mert hitelt vettek fel az első sokmilliós lakásukra, házukra vagy a gyereknek tandíjra...

 

Ne csodálkozzon majd azon, hogy a fiatalabb rendőrök azonban elmennek inkább villanyt szerelni Ausztriába... Azon se, hogy én sem hiszek már abban, hogy rehabilitálnak minket, a szolgálati járandóságban részesülőket, a mocskos Orbán-kormány aljassága miatt. Nem sok az a kár, ami ér, csak havonta 73 ezer forint. No meg az se baj, ha 65 éves korom előtt meghalok. Legfeljebb az özvegyem egy évig 40–43 000 forinttal kevesebbet kap havonta, mintha szolgálati nyugdíjasként haltam volna meg!

 

Menjen, belügyminiszter úr! Igyon meg egy pohár bort, vagy ami jól esik! Nehéz ám a bányászélet, és azok sem csipázzák magát, meg a balett-táncosok sem igazán.

Alszunk még rá egy párat 2027 januárjáig. Maguk is csak politikusok, nem igaz? Mit számít egy-két társadalmi réteg vagy szubkultúra, nem igaz? Semmit. Fő a politikai hatalom.