Horváth Ferenc írása
2025.02.12.
Tisztelt Hölgyeim
és Uraim!
Nehezen szólalok meg egy ügyben, mert valószínűleg egyszerűen
süket fülekre fog találni jó néhány érvelésem. Szinte hallom a vádakat, amelyek
utalni fognak a már befejezett hivatásomra, a származásomra és még sok más
dologra, amivel foglalkoztam az életemben. Sokan a roma értelmiség tagjai közül
ezért hallgatnak. Ebből a témából ugyanis nem lehet győztesen kijönnie egy
cigánynak sem, aki ellenvetésekkel él a petíció ellen! Valójában nem is célom,
csak az egyszerű gondolkodás annyira irritál, hogy nekem ki kell írnom
magamból, azt ami, nem tetszik ebben a témában. Én is jogásznak tartom magam,
roma származású vagyok, és bizony sok esetben véleményformáló is a közösségi
médiában, de akár terepen is. Meg kell azt tennem, hogy elemzem azt a
társadalmi környezetet, ahol ez a petíció megszületik. Etikai, filozófiai,
pszichológiai hatásokat is vizsgálok majd, és végül a Kormány és az ifjú jogász
viszonyáról gondolkodom el nyilvánosan a magam módján. Ez egy belső parancs,
aminek nem akarok ellenállni. Azoknak írom ezt a feljegyzést, akik még képesek
a hosszabb távú gondolkodásra!
Vágjunk is bele!
Tehát, mi a cél?
Egy roma
származású magyar jogász petíciót kíván eljuttatni, ha jól
értettem az Országgyűlésbe, megvitatásra. Alapgondolata,
hogy ha a köztársasági elnök egy súlyos bűncselekmény (pedofília) elkövetőinek
kegyelmet adott, akkor az igazságosság nevében más, kevésbé súlyos
bűncselekmények elkövetői számára is lehetőséget kellene biztosítani az
amnesztiára (a közkegyelemre). Alapvetően ez egy érthető morális következtetés,
de számos etikai és jogi kérdést vet fel számomra.
A petíció azt kéri az
Országgyűléstől, fontolja meg annak lehetőségét, hogy a szabadságvesztésüket
töltő bűnelkövetőket közkegyelemben részesíti: oly módon, hogy az elítéltek
utolsó két évét elengedi, amennyiben pedig a büntetés hátralévő része két évnél
kevesebb, az elítélteket azonnal szabadon engedi. Azokban az esetekben, ahol a
hátralévő rész meghaladja a két évet, a petíció a büntetés felének elengedését
javasolja. Természetesen vannak kivételek, így a pedofil vagy erőszakos jellegű
elkövetések esetében a közkegyelem nem gyakorolható.
Rafael Balázs Leándrosz (roma jogász, a közösségi médiában Rafael Lion) ez irányú
törekvését szinte bizonyos, hogy a romák nagy többsége támogatni fogja, hiszen
abban mindenképpen egyetértek vele, hogy jóval kisebb súlyú cselekmények
elkövetése esetén is durvább szankciókkal illetik a látható kisebbséget. Az
általuk elkövetett kisebb súlyú bűncselekmények könnyen felderíthetők, és talán
éppen ezért sok közöttük a visszaeső. Ez, tény! (Talán később érintőlegesen
belemegyek a miértekbe is...) Ezzel azt is mondom, hogy a nagyobb horderejű
ügyekben évekig eltart a bírósági szak, lanyhul a társadalom figyelme, és
bizony sok esetben születnek számomra elítélhetően gyenge ítéletek, ha nem
cigány az illető. Számomra ezt is tény!
A jogász arra is számít, hogy a többséghez tartozó polgárok is fogják
támogatni az elképzelését és sokan alá fogják írni jól dokumentálható módon -
gondolom az ide vonatkozó adatvédelmi szabályok figyelembe vétele mellett –, a
petíciót.
I. Vegyük sorra, mi szól mellette,
és mi ellene!
Pro (mellette)
1. Igazságosság és arányosság: Ha egy súlyosan elítélendő tett elkövetője kegyelmet
kaphat, akkor más, jóval kisebb vétségeket elkövetők esetében is felmerülhet az
arányosság kérdése. A petíció támogathatja a jogrendszer következetességét.
2. Jogállamiság és precedens: Egy ilyen petíció rávilágíthat a kegyelmi jogkör
visszaéléseire és arra, hogy ha az igazságszolgáltatás képes ilyen radikális
kivételezést tenni, akkor azt rendszerszinten is korrigálni kellene.
3. Társadalmi párbeszéd: A petíció olyan közbeszédet generálhat, amely
felhívja a figyelmet az igazságtalanságokra és arra, hogy a jogalkalmazás sok
esetben szociális vagy politikai tényezőktől függ.
4. Szolidaritás és kisebbségi jogok: Ha például a kisebb vétségek között
vannak olyan bűncselekmények (pl. kisebb értékű lopás), amelyeket marginalizált
közösségek aránytalanul nagy számban követnek el, akkor a petíció egyfajta szociális igazságossági törekvés is
lehet.
Kontra (ellene)
1. Az érvelés problémás lehet: A kegyelmi jog visszaélése nem feltétlenül indokolja,
hogy egy másik csoport számára is kivételezést kérjünk. Az egyik
igazságtalanság nem feltétlenül indokol egy másikat.
2. A politikai visszaélés lehetősége: A hatalom könnyen félremagyarázhatja, vagy politikai
célokra felhasználhatja ezt a petíciót. Például azt mondhatja, hogy „a
jogvédők bűnözők szabadon engedését követelik” vagy „a
baloldali liberálisok gyengíteni akarják a jogrendet.”
3. A társadalom reakciója: Egy ilyen petíció érzékeny témát érint, és fennáll a
veszélye, hogy az emberek egy része úgy érzi: a petíció nem az igazságosságot
szolgálja, hanem gyengíteni akarja a büntetőjogot.
4. A súlyos és enyhe bűncselekmények összemosása: Az is kérdéses lehet, hogy a
társadalom hogyan érzékeli a kegyelmi jogkört. Ha az a közvélekedés, hogy a
pedofiloknak nem kellett volna kegyelmet adni, akkor ebből nem következik, hogy
másoknak kellene.
Összegzés (1): A petíció etikai szempontból
vitatható, mert egy igazságtalanság nem feltétlenül indokol egy másikat. Politikailag
és jogilag a Fidesz könnyen manipulálhatná az ügyet, akár egy újabb ellenségkép
(cigány jogvédők, liberálisok, NGO-k) létrehozására. Pszichológiailag a
társadalom egy része hajlamos lenne elhinni a fideszes manipulációt, és ez
erősíthetné a meglévő rasszista előítéleteket. A petíció jó szándékú lehet, de
egy olyan politikai rendszerben, amely az ellenségképek gyártására épül,
könnyen visszaüthet, és épp az ellenkező hatást érheti el.
II. Várható pszichológiai és
társadalmi hatások
Kognitív disszonancia: Az embereknek nehéz feldolgozniuk
az igazságtalanságot, és sokan inkább elhisznek egy egyszerűbb narratívát („a
kormány biztosan tudja, mit csinál”), minthogy szembenézzenek azzal, hogy a
rendszer korrupt.
Bűnbakkeresés: Az állami propaganda könnyen
bűnbakot csinálhat a petíciót indító jogászból és tágabb értelemben az egész
roma közösségből.
Elbizonytalanítás: Ha a Fidesz ügyesen manipulálja a
közbeszédet, akkor még a petíció támogatói is elkezdhetnek bizonytalankodni,
hogy valóban jó ügyet szolgálnak-e.
III. A Fidesz és a politikai
manipuláció lehetősége
A jelenlegi magyar politikai
közegben a Fidesz kifejezetten jól használja ki az ellenségképek gyártását. A
kérdés az, hogy hogyan tudná ezt a petíciót saját céljaira fordítani.
1. Az ellenségkép megteremtése (Goldstein-effektus)
George
Orwell 1984-jában Emmanuel Goldstein az „állandó ellenség”, aki a hatalom
szerint bomlasztja a társadalmat, és akit az állampolgárok
gyűlöletgyakorlatokon átkozódva megvetnek. A Fidesz politikai kommunikációja
gyakran alkalmazza ezt a technikát:
Cigányellenesség
erősítése: Ha a petíciót egy roma jogász indítja, könnyű lenne az ügyet úgy
keretezni, hogy „a cigányok bűnözőknek akarnak kedvezményeket.”
2.) A társadalmi paranoia fokozása: A Fidesz eddig is sikeresen manipulálta a
közvéleményt azzal, hogy bizonyos csoportokat veszélyforrásként ábrázolt. Ebben
az esetben rámutathatnának arra, hogy a „liberális jogvédők” bűnpártolók.
3.) Összemosás a migrációval: A Fidesz kommunikációjában gyakran összemossa a
különböző társadalmi problémákat, ezért könnyen lehet, hogy azt mondanák: „a külföldi NGO-k, a Soros-hálózat, és a
cigány jogvédők mind együtt dolgoznak azon, hogy Magyarország biztonsága
meggyengüljön.”
IV. Lehetséges, hogy maga a Fidesz
szervezte be ezt a jogászt, vagy legalábbis tudatosan kihasználja az általa
kezdeményezett petíciót saját politikai céljaira? Ezt az elképzelést többféle
szempontból is meg lehet vizsgálni:
Politikai manipulatív technikák: „Irányított ellenzék” és provokáció
A Fidesz
politikai stratégiájának egyik kulcseleme az, hogy ő maga teremti meg vagy
kontrollálja az ellenzéket, így biztosítva, hogy ne alakulhasson ki valódi
veszély a hatalmára. Ezt többféleképpen is elérheti:
A.) Kontrollált ellenzék ( „műellenzék” létrehozása )
A Fidesz
többször is létrehozott vagy befolyásolt ellenzéki szervezeteket, hogy azok
elhitessék a választókkal: „nézd, van demokratikus vita,” miközben valójában
ártalmatlanok vagy kifejezetten a Fidesz narratíváját erősítik. Példa: Az ellenzéki
pártok egy része (pl. Mi Hazánk) gyakran olyan ügyeket karol fel, amelyek végső
soron a Fidesz érdekeit szolgálják (pl. radikális cigányellenesség, amivel a
Fidesz a saját szavazótáborát is mozgósíthatja).
Ha ezt alkalmazzuk a jogász esetére, akkor: Elképzelhető, hogy a jogász valójában fideszes háttértámogatással indította
el a petíciót, hogy ezzel provokáljon egy társadalmi reakciót, amely végső
soron a Fidesz számára kedvező. Ez egy win-win szituáció lenne a Fidesz
számára: ha a petíció sikertelen, akkor demonstrálhatják, hogy „ők a rend és
fegyelem pártja” – ha pedig sikeres lenne, még több bűnbakképzési lehetőségük
lenne („a cigányok és a liberális bűnpártolók”).
B.) Provokátor-stratégia (egy ügy szándékos lejáratása)
Egy másik,
hasonló manipulációs technika, amikor a hatalom maga generál egy ügyet, hogy
később könnyebben tudja támadni azt. Ha egy roma jogász petíciót indít a kisebb
bűncselekmények elkövetőinek kegyelméért, az azonnal kiválthatja a társadalom
rasszista reflexeit, különösen, ha a kormányzati propaganda rásegít („a
cigányok bűnözőket akarnak kiengedni”).
Ezután a Fidesz visszafordíthatná az ügyet saját maga ellen, és azt
mondhatná: „Lám-lám, a
baloldali jogvédők milyen veszélyesek!” „Ha nem lenne erős, konzervatív kormányunk,
itt anarchia lenne!” „Ezek a liberálisok és cigány aktivisták a bűnözők pártját
fogják!” Ez a technika a kifordított bűnbakkeresés, amelyben először létrehoznak
egy ügyet, majd azt démonizálják.
V. Jogilag és politikailag hogyan
működne a dolog?
Törvényhozási szinten: A Fidesz-kétharmad miatt egy ilyen
petíció valószínűleg nem jutna túl az országgyűlési bizottságokon, de
politikailag hasznos lehetne a kormánypárt számára, mert egy újabb „ellenség”
ellen mozgósíthatná a saját szavazóit.
Médiareakció: Az állami média (MTVA, TV2) nagy
eséllyel ráugrana az ügyre, és olyan narratívát építene ki, amely szerint „a
cigány jogvédők veszélyt jelentenek a tisztességes magyar emberekre.”
Társadalmi következmények: A petíciót indító jogász könnyen
lehet, hogy személyes támadások célpontjává válik, és akár rasszista támadások
is érhetik.
VI. A magyar jogi és politikai
környezet: A Fidesz kegyelem- és bűnügyi politikája
1.)
A Fidesz politikai logikájában a
kegyelem és a bűnüldözés kérdése soha nem a jogállamiságról szól, hanem a
hatalomtechnikai célokról: A pedofiloknak adott kegyelem eredetileg nem volt a nyilvánosság számára
ismert. Ez a téma csak akkor került elő, amikor politikai botrány lett belőle. A
Fidesz azonnal megvált Novák Katalintól és Varga Judittól, amikor már nem
lehetett a dolgot eltussolni. Ez egy tipikus kontrollált botránykezelés, ahol a
felelősséget rá lehet tolni egy egyénre, miközben a rendszer maga sértetlen
marad.
2.)
A petíció egy „teszt” is lehet akár a
társadalmi reakciókra, hogy a kormány felmérje: milyen reakciók várhatók az
igazságszolgáltatás további manipulálására.
Ha a petíciót valóban a Fidesz
szervezte, akkor célja lehet:
1. A
társadalmi feszültségek növelése (cigányellenes hangulatkeltés, uszítás)
2. A
kegyelmi ügy tematizálása a Fidesz javára (pl. azzal, hogy végül bevezetik a
szigorúbb büntetéseket, és a petíciót mint „ellenséget” mutatják be).
3. Egy újabb
ellenségkép felépítése (a „bűnpártoló jogvédők és liberálisok” ellen).
VII. Irodalmi és filozófiai párhuzamok:
Orwell és a bűnbakkeresés
George
Orwell 1984-je az államilag generált ellenségkép egyik legjobb irodalmi
példája. Emmanuel Goldstein a rendszer által konstruált „ellenség”, akire
mindenki gyűlölettel tekint, és akinek a létezése még akkor is fontos a
rendszer számára, ha valójában nincs is hatalma. Ha a Fidesz szervezte ezt a
petíciót, akkor a roma jogász egy új Goldstein lehet, akire rá lehet húzni a
„bűnpártoló, liberális jogvédő” szerepét. Ez összetartja a Fidesz-tábort és más
szélsőjobboldali erőket, mert az embereknek szükségük van egy közös ellenségre,
akit gyűlölhetnek.
VIII. Pszichológiai és társadalmi
hatások
Társadalmi manipuláció: A magyar társadalom jelentős része
fogékony az uszító narratívákra, különösen akkor, ha azokat az állami média
erősíti.
A jogász támadása: Ha a jogász nem tudatos beépített
ember, akkor nagy eséllyel bele fog roppanni a közéleti támadásokba, és
megtörhet vagy visszavonulhat, ahogy sok más civil aktivista is tette.
A Fidesz győz, bármi is történik: Ha a petíció megbukik, a Fidesz erősebb
lesz, mert demonstrálhatja, hogy ő „megállította a bűnpártolást.” Ha a petíció
sikeres, akkor pedig arra hivatkozhat, hogy „a társadalom akarata ezt kívánta”
– miközben valójában ő maga manipulálta a folyamatot.
VIII. Lehet-e a jogász fideszes
beépített ember?
Igen,
teljesen lehetséges. Ha nem is tudatosan dolgozik a Fidesznek, akkor is
kihasználhatják őt az alábbi módokon:
a.) Közvetlenül beszervezhették, hogy
provokációt indítson el.
b.) Lehet, hogy jó szándékú, de
manipulálták, hogy olyan ügyet vigyen, amelyet a Fidesz később felhasználhat
ellenségkép-építésre.
c.) és lehet érdekelt is az ügyben, ha hozzátartozója vagy barátai is fogva vannak tartva.
Ha nem is beépített ember, a Fidesz
akkor is kihasználhatja az ügyet, hogy politikai és társadalmi feszültséget
generáljon.
Ez egy klasszikus politikai csapda:
1. Ha a
petíció sikeres, a Fidesz erősítheti a cigányellenes narratívát.
2. Ha
sikertelen, demonstrálhatja, hogy ő a „törvény és rend” pártja.
3. A jogász
minden esetben veszít – vagy meghajlik, vagy áldozattá válik.
A Fidesz
pontosan így működik: irányított botrányok, mesterséges ellenségek, és
manipulált társadalmi reakciók.
IX. Már csak néhány végső
következtetés ebből az elvi-logikai sorozatból:
Igazoltam,
hogy nagyon nagy valószínűséggel – ha egyedül, ha segítséggel kezdeményezte is
a petíciót a roma jogász – egy klasszikus politikai csapdába került. A logika
azt mondja, hogy a Fidesz mindenképpen nyer ezzel az üggyel.
De mit mondhat az illiberális
elmebajra épülő logika? Mi van, ha nyerni hagyják a roma jogászt? Akkor megnyerték a cigányokat
maguknak 2026-ra, de elveszítettek sok előítéletes embert, akik a
szélsőségeseket fogják erősíteni. Jegyezzük meg, hogy Orbán Viktor politikája
most már inkább szélsőjobbos, mint jobboldali konzervatív. Ha így lenne - ami
szinte lehetetlen -, a szélsőjobboldali Mi Hazánk Mozgalom kerülne még inkább
látótérbe. Már így is odakerült ezzel a petícióval is. Kamarás Istvánt és az ő
kis felesleges „cigány területi autonómiáját”, (így idézőjelben) felváltotta, Rafael
Lion petíciója. A jobbik is a cigányok hátán jutott be a Parlamentbe, most a Mi
Hazánk Mozgalom fog a cigányok hátán bennmaradni a parlamentben.
Én az gondolom, hogy Rafael Liont a
jó szándék és a szereplési vágy hajtja. Még soha egyetlen cigánynak sem volt arra még csak
elvi lehetősége sem, hogy közkegyelmet erőszakoljon ki valaki közülük a
törvényhozásból! Neki pedig, ha ez a sorsa vagy ezt szánta neki a Fidesz, akár
még esélye is lehet rá, mert a Kormány nem a szokott a realitások talaján mozogni
és valami nagyobb eredmény elérése érdekében, például a nemzetközi megítélését
javítandó talán még erre is képes lesz. Az a Kormány, amely több mint 2000 elítélt
embercsempészt engedett szabadon, mindenre képes! Akár arra is, hogy
közkegyelmet hirdessen a kétharmados többsége lévén. Persze ez a valószínűtlen,
de én már a Fidesz – KDN Kormánynak azt sem hiszem el, amit kérdeznek!
Mi van, ha a Fidesz szépen ellenáll
és minden eszközzel megakadályozza, hogy a petíció bárhol is eredményes legyen? A manipulációs téma már kifejtésre
került. Most arra gondolok, hogy nem kímélve időt és fáradságot, a szociálisan
érzékeny Rafael Lion több száz vagy több ezer emberrel aláíratja a petíciót. Ez
már folyamatban van. Vajon mi lesz azokkal a fogvatartottakkal,
szabadságvesztésüket töltőkkel, akik bíztak abban, hogy hamarabb szabadulnak a
rájuk kiszabott büntetések alól? Mekkora csalódás lesz az számukra, hogy hiába
a petíció, az ezernyi aláírás, nem lett eredménye? A bezárt ember
pszichológiája egészen más, mint a szabadon lévőé! Fel fogta vajon a roma
jogász, hogy mi történhet a börtönökben? Valószínűleg, nem. Most nem írom le.
Nem akarom még említeni sem!
Friedrich Nietzsche valószínűleg rabszolgának
nevezné Rafael Liont, a roma jogászt, mert, hogy ha elfogadja kérését az
Kormány, (amely most egyenlő az Országgyűléssel); akkor még magasabb szintre
emeli azokat, akik csendben eltussolták volna a pedofilbotrányt. Ha a kegyelmi döntés alattomos és
igazságtalan volt, akkor az állam elveszítheti a legitimitását és a nép, ilyenkor
különböző módokon próbálhatja helyreállítani az egyensúlyt: Például tüntetéssel,
politikai nyomásgyakorlással, forradalommal fenyegetéssel, előválasztások
követelésével, de semmiképpen sem kéréssel, mert akkor a Kormány legitimizációt
szerez, újra.
Mindenkinek szíve joga, hogy
döntsön. Nem árt, ha elgondolkodik is a dolgon. Ezért írtam ezt a feljegyzést! Nem hiszem,
hogy nagyon el fognak gondolkodni az emberek azon, amit írtam, így csak kíváncsian
várom a folytatást, de semmiképpen sem vennék részt benne, még ha felkérnének
rá, akkor se! Az esszé megalkotásakor társadalomtudósok, a Hegeli dialektika
tagadása, Nietzsche: A hatalom akarása, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődése járt a
fejemben. Nem célom az ifjú roma jogászt
degradálni de félek, hogy túlmutat majd az ügye azon, amit ő elérni kíván.
