Publicisztika –
Horváth Ferenc
2026.07.26.
Van egy pillanat,
amikor egy jogásznak félre kell állnia, és át kell adnia a terepet azoknak,
akiknek ez immár a napi munkájuk. Nekem ez a pillanat most jött el. Nem azért,
mert nem érdekel többé, hogy Magyarországon ki kit lakoltat ki, ki kit néz le
egy kamera előtt, és ki bújik jogásznak öltözve egy taktikai mellény mögé —
hanem azért, mert van már, akinek ez a dolga, akinek erre kifejezetten
mandátuma, apparátusa és — mint kiderült — a saját tiszteletdíjából
finanszírozott jogvédő irodája is van. Dancs Mihálynak, a Magyarországi Romák
Országos Önkormányzata frissen megválasztott elnökének címzem hát ezt az írást,
és vele együtt mindenkinek, akit érdekel, mi történik valójában, amikor egy
videós “akciócsoport” jogot szolgáltat ott, ahol az állam — állítása szerint —
nem ér rá.
Misikém, itt az első ügyetek. Nem díszcsomagolva, hanem úgy, ahogy
egy jogásznak illik átadni: tényekkel, forrásokkal, és ahol nincs forrás, ott
őszintén megmondva, hogy az már az én véleményem.
A Bűnvadászok nem előzmény nélkül jelentek meg a magyar közéletben.
Az első akciót még 2025 februárjában videózták le, és a felvételt Toroczkai
László, a Mi Hazánk elnökének saját YouTube-csatornájára töltötték fel,
„Majdnem megkéseltek minket!” címmel — ez a videó azóta 1,2 millió
megtekintésnél jár. Az önálló Bűnvadászok-csatorna bemutatkozó videója 2025.
február 22-én jelent meg, a csapatot Bartal András, a Mi Hazánk XV. kerületi
önkormányzati képviselője és a Magyar Önvédelmi Mozgalom vezetője szervezte meg.
A
hivatalosan hangoztatott cél Bartal András szavaival: „azt fogja bizonyítani,
hogy a bűnözőket, a tudatosan törvényeket sértőket, kreatív módszerekkel,
törvényes úton semlegesíteni lehet, és pillanatok alatt rendet lehetne
teremteni az egész országban, ha lenne a kormány részéről ilyen politikai
szándék, de sajnos nincs.” Ezt a narratívát a csoport azóta is következetesen
tartja: ők nem politikai szereplők, hanem egy „lakossági szolgáltatást” nyújtó,
ingyenesen dolgozó civil kezdeményezés, amely ott lép be, ahol az állam üresen
hagyja a terepet.
A
gyakorlat — mint az alábbi esetelemzésekből kiderül — ennél jóval árnyaltabb
képet mutat.
Ez az egyetlen pont, amit senki nem vitat komolyan — sem a Bűnvadászok
kritikusai, sem a támogatói. Egy birtokvédelmi eljárás jegyző előtt
hetekig-hónapokig tarthat, egy kiürítési/kilakoltatási polgári per bírósági
szakasza hónapoktól évekig, a végrehajtási szakasz pedig ehhez képest újabb
hónapokat tehet hozzá. Mindeközben az ügyvédi, illetékköltségek, szakértői
díjak könnyen elérhetik azt a nagyságrendet, amit egy átlagos
ingatlantulajdonos — pláne egy vidéki kisvárosban élő — nem tud, vagy nem akar
előteremteni.
Ez
a valós probléma az, ami táptalajt ad a Bűnvadászok-jelenségnek. Ezt nem lehet,
és nem is szabad letagadni egy erről szóló cikkben.
Itt egy olyan területre lépünk, ahol nincsenek kemény adataim, csak
jogászi gyanúm, amit kérdésként teszek fel, nem állításként.
Minden
egyes dokumentált esetben az derül ki a Bűnvadászok saját videóiból, hogy a
„bitorló” hónapokig, néha évekig ott tartózkodott, mielőtt bárki „hazafi”
megjelent volna a helyszínen. Felmerül a kérdés: vajon minden esetben tisztán,
dokumentáltan jogellenes volt-e a bennlakás kezdete? Nem fordulhatott-e elő,
hogy a tulajdonos maga is szabálytalanul, írott szerződés nélkül, esetleg
„zsebszerződéssel” adta bérbe az ingatlant, majd amikor a viszony megromlott
(nemfizetés, vitás elszámolás), utólag próbálta „bitorlóvá” minősíteni a másik
felet, hogy jogcím nélkül, gyorsan megszabaduljon tőle?
Ezt
egyetlen konkrét ügyben sem tudom bizonyítani — de kérdésként fontos feltenni,
mert alapvetően átírja a „gonosz bitorló kontra ártatlan tulajdonos” leegyszerűsített
narratívát, amit a Bűnvadászok videói sugallnak.
Ezt a részt szándékosan első személyben írom, mert ez nem
tényállítás, hanem az én gyanúm, amit a nyilvánosan elérhető információk
alapján fogalmazok meg.
A
gyöngyösi Duranda-ügyben, ahol állítólag
drogfogyasztók, drogosok tartózkodtak — hónapokon, sőt egy korábbi felszólítás
óta éveken át. Én azt gondolom: ha valaki hagyja, hogy az ingatlanát ilyen hosszú
ideig, nyilvánvalóan problémás bérlők használják anélkül, hogy hivatalos úton
(jegyző, bíróság, rendőrség) lépne, annak general nem a „Teréz anya-effektus”,
azaz a végtelen türelem az oka. Sokkal inkább az én feltételezésem szerint az,
hogy:
•
vagy hatalmas összeget fizettek
ki előre készpénzben, amit a tulajdonos nem akar hivatalosan elszámolni,
•
vagy valamiféle egyéb, el nem
számolt pénzügyi vita húzódik a háttérben, amit a tulajdonos maga sem szeretne
bíróság elé vinni, mert ott neki is felelnie kellene.
Jó lenne látni azt a bérleti szerződést, amit — ha valaha hivatalos
helyen (adóhatóság, bíróság, ügyészség) fel kellene mutatni — talán elő sem
tudnának keríteni, mert soha nem is létezett írott, bejelentett formában. Ez az
én véleményem, nem állítás — de a kérdés jogosan feltehető, és szerintem fel is
kell tenni.
Van
azonban egy eset, ahol ez a gyanú nem is csak az én magánvéleményem: a kispesti
ügyben (2025 áprilisa, “Bűnvadászok 8.” epizód), ahol végül a rendőrség a
Bűnvadászokat és a lakástulajdonost is előállította. A Bűnvadászok az ingatlan
tulajdonosát, Petrovicsné Nagy Mariannt “jólelkű családanyaként” mutatták be,
akinek a családi házát több mint másfél éve, rezsifizetés nélkül bitorolták
“zűrös alakok”. A polkorrekt.com 2025. május 4-i cikke szerint azonban a
valóság ennél jóval bonyolultabb: ugyanez a tulajdonos már hat évvel korábban,
2019-ben is “megütötte a bokáját”, amikor mindenféle írásos szerződés és
biztosíték nélkül adta ki az ingatlant — akkor nagyüzemben, tucatnyi
vendégmunkásnak. A Kispesti Polgármesteri Hivatal egy dokumentuma szerint
továbbá a “határozat 1. kötelezettje”, P. Attila (a család egy tagja)
pszichiátriai kezelés alatt állt, és a szomszédok arról számoltak be, hogy
kábítószerezik, alkoholista, és megfenyegette a családot: ha kijön a kórházból,
megöli őket, a szomszédok házát pedig felgyújtja. A cikk azt is felveti, hogy a
videóban beazonosított tulajdonos időközben talán már nem is Petrovicsné, hanem
a lánya.
Vagyis:
itt nem egyszerű “Teréz anya-effektusról” volt szó — egy hosszú, dokumentáltan
zilált, jogilag rendezetlen családi-vagyoni helyzet állt a “kedves, magára
hagyott családanya” narratíva mögött, amit a Bűnvadászok videója egyáltalán nem
mutatott meg. Pontosan ez az a fajta ügy, ahol egy alapos nyomozás — tanúkihallgatás,
szembesítés, a korábbi, 2019-es bérbeadási gyakorlat és az esetleges
tulajdonosváltás tisztázása — gyorsan más megvilágításba helyezné az egészet.
Nem kizárt, hogy hasonló, fel nem tárt előtörténet más esetekben (így akár a
durandai ügyben) is meghúzódik — ott erre konkrét nyilvános forrást nem
találtam, ez már valóban csak feltételezés a részemről.
Az eredeti feltevésemmel ellentétben nem igaz, hogy a Bűnvadászok
ügyében soha, sehol nem indult volna nyomozati cselekmény. 2025 áprilisában
Kispesten (Budapest XIX. kerület) a rendőrség kilenc főt állított elő egy
bejelentés nyomán: nyolcukat csoportosan elkövetett magánlaksértés bűntettének
megalapozott gyanúja miatt, egy főt pedig kábítószer birtoklása vétség
gyanújával hallgattak ki gyanúsítottként. Ez tényleges, dokumentált nyomozati
cselekmény volt — csak a további sorsáról (folytatódott-e, megszűnt-e,
vádemelés történt-e) nincs semmilyen nyilvános információ.
Amit
viszont megerősíthetek: a 2026 februárjában felröppent „hivatalos ügyészségi
eljárás” híre, illetve a 2026 júliusi „ombudsmani vizsgálat” híre egyaránt
ugyanattól az egy feljelentőtől, Ferenczik József egyéni vállalkozótól származó,
a Nemzeti Közleménytáron keresztül önállóan közzétett sajtóközlemény — nem az
ügyészség vagy az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala saját, önálló
megerősítése. Az ombudsmani állásfoglalás egyébként sem büntetőeljárás: az
csupán a rendőrség jövőbeni helyszíni magatartását szabályozó ajánlás, ami önmagában
nem generál büntetőeljárást sem a Bűnvadászok, sem a velük — enyhén szólva
— együttműködő rendőrök ellen.
Összegezve:
volt már nyomozati cselekmény (Kispest, 2025 április), de érdemi, nyilvánosan
követhető, lezárt büntetőeljárásról — sem elmarasztaló, sem felmentő ítéletről
— jelenleg nincs tudomásunk.
Az Magyarországi Romák Országos Önkörmányzata (MROÖ) három hete nyitotta meg az első jogvédő irodáit Budapesten,
Miskolcon és Pécsen — abból a tiszteletdíjból, amiről Ön lemondott a közösség
javára. Az irodák hivatalos feladatkörébe kifejezetten beletartozik a
gyűlölet-bűncselekmények, a gyűlöletbeszéd, a zaklatás és a lakhatással
kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés kezelése. Nos, Misikém — nehéz lenne
pontosabban ráillő első ügyet találni, mint a Bűnvadászok tevékenysége. Az
alábbi esetelemzésekben minden megvan, amire egy irodának szüksége lehet a
munka megkezdéséhez.
Hogy ne csak munkát adjak másoknak, elkészítettem egy jogi mankót is
segítségként: a lenti esetelemzések pontosan azonosítják az egyes akciókban
felmerülő bűncselekménytípusokat, a felelősség lehetséges megoszlását a
résztvevők között, és az eljárásjogi buktatókat (mentelmi jog, bizonyítási
kérdések).
Ha kell, szívesen dolgozom ki az ennél tovább menő, rendszerszintű
megoldási javaslatokat is — olyan jogszabályi hiányosságok pótlására, amelyek
ma teret adnak az ehhez hasonló „önjelölt igazságszolgáltatásnak” —, ha valaki
megkeres és megbíz vele. Ez nem szégyen egy jogásztól — ez szakma.
Újpest, Károlyi István utca — közös
képviselő színlelt bérleti szerződésre hivatkozva kéri fel a Bűnvadászokat egy
mosókonyha/sufni „kiürítésére”; a jogi elemzés szerint felmerül a hamis
magánokirat felhasználása, hűtlen kezelés, minősített magánlaksértés,
önbíráskodás és rongálás halmazata.
Gyöngyös,
Duranda — kerítés önkényes bontása, majd a tető
magánszemélyek általi „életveszélyessé” nyilvánítása és bontásának megkezdése
lakott épületen, miközben a helyszínre érkező rendőr tétlenül asszisztál. Itt
dokumentáltan részt vett Dócs Dávid, a Mi Hazánk alelnöke és 2022 óta
(2026-ban újraválasztott) országgyűlési képviselője — saját videós anyaguk
szerint „lakossági bejelentés alapján” kereste fel a helyszínt. Anyagi jogilag
ugyanúgy felelne, mint bárki más résztvevő, de eljárásjogilag a mentelmi jog
(sérthetetlenség) védi: ellene büntetőeljárás csak az Országgyűlés előzetes
hozzájárulásával indulhat.
Budapest,
peremkerület — garázs–műhely–udvar — lejárt bérleti
jogviszony esetén a fellépő csapat egy része rendvédelmi szervekre hasonlító felszerelésben
(„Beavatkozó egység” felirat, golyóálló mellény), más esetekben nyilaskeresztre
hasonlító öltözetben, karjelzéssel jelenik meg — utóbbi az önkényuralmi jelkép
használatának (Btk. 335.§) gyanúját is felveti.
Budapest, külső
peremkerület — panellakás — szívességi
lakáshasználó rokon elleni, nem fizikai erőszakkal, hanem tartós háborgatással
(éjszakai jelenlét, munkáltató értesítése) végrehajtott „kiszorítás” — ez
inkább zaklatás (Btk. 222.§), mint magánlaksértés.
A „jogászunk”,
Dabasi Tamás — Bartal András saját szavai szerint
minden akció előfeltétele, hogy „a jogászunk, Dabasi Tamás” átnézze az ügyet
(Magyar Jelen, Tölgyesi Tibor interjúja, 2025. október 23.). Dabasi Tamás
korábban a devizahiteles/végrehajtás-ellenes mozgalomban, a Fehér Kéményseprők
elnökeként szerzett ismertséget — jogi diplomára vagy ügyvédi kamarai tagságra
utaló adatot azonban nem találtunk. Ha ez így igazolódik, a nyilvános
„jogászunk” megjelölés megtévesztésre alkalmas szakmai látszatkeltésnek
minősülhet, ami tovább erősíti a megfélemlítő hatást minden érintett akciónál.
Ez a szakasz kifejezetten az én véleményem, nem bizonyított tény.
Meggyőződésem,
hogy a jelenlegi hatalmi berendezkedést — amit én magamban csak Orbán-maffiának
hívok — ezek az esetek soha nem érdekelték igazán. A Mi Hazánk politikailag
pontosan ebből az űrből tudta felfuttatni magát befutó parlamenti helyzetbe: a
Bűnvadászok-jelenség show-ja, a milliós nézettségek, a „mi megoldjuk, amit az
állam nem” narratíva egyenes politikai tőke volt számukra.
A kállói
esetnél ez a mintázat számomra különösen jól érzékelhető volt. 2026. március
13-án, egy pénteki napon a Bűnvadászok és a Mi Hazánk kisbusza Kállóra
érkezett, ahol a helyszínen a Mi Hazánk beszámolója szerint a helyiek körülvették
és megfenyegették az érkezőket, köztük a később a helyszínre érő Dócs Dávid
országgyűlési képviselőt is. A Bűnvadászok megjelenése miatt felháborodottságot
színlelő cigányok egy csoportja sokakat bevont a játszmába. Aztán a hangadók
néhány nap múlva — pontosan öt nappal később, 2026. március 18-án — már
drogkereskedelemmel meggyanúsítva őrizetbe is lettek véve: a Nógrád Vármegyei
Rendőr-főkapitányság közel száz rendőr és büntetés-végrehajtási munkatárs
bevetésével számolta fel a kállói Makó családhoz köthető, börtönökbe
kábítószert csempésző bűnszövetséget, és a család vezetőjéről, a médiában
„Lyuki” néven ismert férfiról a sajtó kifejezetten megírta, hogy ő volt az
egyik hangadója a Mi Hazánk aktivistái elleni márciusi támadásnak. A nyomozók
szerint az akció „több hónapja folytatott nyomozás eredménye” volt — ezt a
hivatalos verziót tisztesség okán ide kell írnom.
De hogy az
időzítés — öt nap a konfliktus és a lekapcsolás között — ha véletlen volt,
akkor egy isteni csoda, ha pedig nem volt véletlen, akkor egy tökéletes
politikai összejátszás két induló párt között. Ezt nem tudom dokumentumokkal
alátámasztani — ez az én gyanúm, a helyszíni történések alapján.
Fontos zárógondolat, hogy a „bűnt” elkövető, kilakoltatott bitorlók
maguk is komoly feljelentéseket tehetnek — ez, mint korábban részleteztem, nem
tilos, sőt kifejezetten erős jogi pozícióból tehető meg, hiszen a jogcím hiánya
nem zárja ki a birtokvédelmet vagy a személyiségi jogi védelmet. És itt jön a
csavar: maguk a Bűnvadászok videói szolgáltatják hozzá a bizonyítékot —
mindent felvesznek, mindent nyilvánosságra hoznak. Ha lenne bennük annyi
tartás, nem törölnék ezeket a felvételeket a saját csatornájukról, amikor
esetleg kellemetlenné válnak számukra. Vajon van-e gerincük?
Remélem, hogy a Tisza Párt vezetője, Magyar Péter is eljut arra a
felismerésre, hogy a békés egymás mellett élés záloga a cigány-magyar
megbékélés és a pontos, ma hiányos jogszabályi keretek megteremtése — mert ez a
hiányosság ma kétszeresen is kedvez: egyrészt azoknak a cigány elkövetőknek,
akikkel szemben nincs gyors, arányos jogérvényesítés, másrészt — pontosan
emiatt — az őket gyűlölő, az ő hátukon a parlamentbe bejutó Mi Hazánknak, és
annak a „végrehajtói karnak”, amit Bűnvadászok néven ismerünk.
Cikk-szemszögből ez az igazi csavar: az érdemi, tényleges
jogorvoslat (feljelentés + polgári per a bitorló ellen) mindvégig rendelkezésre
állt volna – csak lassabb, macerásabb, papírmunka-igényesebb, mint egy videós
akció. A Bűnvadászok tehát nem egy jogi vákuumot töltöttek be, hanem egy
kényelmi hiányt – ez pontosan az a különbség, ami miatt a „gyors, hatékony
igazságszolgáltatás” narratíva jogilag megbicsaklik.
Horváth Ferenc