Egy régi levelezős interjúm, egy általam nagyra tartott emberrel.
A most közzétett anyagot interjú formájában az Apor Vilmos Főiskolán egy barátom felesége használhatta fel a dolgozatához. Jenő hozzájárult akkor a dolgozatban való megjelentetéshez. Én is szabadon felhasználhattam. Sajnos már nem tudom, hogy mikor, talán 2013-ban vagy 2014-ben. Most tallózgattam a régi dolgaim között….
Nyugodj békében, testvér! Többre voltál hivatott!
Interjú Setét Jenővel
Setét Jenő (1972-2022)
1.) Életrajzi adataid:
1972. 01.23.-án születtem Sárospatakon, falusi zenész, magyar anyanyelvű roma közösségben. Szüleim Sárospataktól 8km-re lévő Vajdácska nevű falúban éltek, ahonnan 1978-ban költöztek be Sárospatakra. Ami egy nagy életcéljuk volt. Én és testvéreim így már Sárospatakon nevelkedtünk és jártunk iskolába. Amíg nagyszüleink éltek addig szüleim falujával is volt kapcsolatunk, de később ez elmosódott.
2.) Hogy lettél te roma jogvédő?
1994-től kezdtem el civil jogvédőként dolgozni az akkori Roma Parlament Konfliktusmegelőző irodájában. Egy fél év múlva ebből alakult meg a Roma Polgárjogi Alapítvány Horváth Aladár vezetésével. Ennek Aladárral ketten voltunk az alapító-szervezői. Itt dolgoztam 15 évet, az alapítvány Jogvédő Irodájában.
3.) Milyen állomásokat jártál be, kik voltak a mentoraid, segítőid?
Kamasz és fiatalfelnőtt koromban Sárospatakon voltam aktív, szerveztem helyben cigány klubot, hagyományőrző együttest és az első független cigány szervezetnek a Phralipének a helyi szervezetét.
1992-ben végeztem a Budapesten a „Tündérhegyi” szociális asszisztensképzést, amelyet követően még ugyanez évben álláslehetőséget kaptam Budapesten a VIII. kerületi Önkormányzatnál, ahol ebben az időpontban indult el három roma intézmény: a kerületi Kisebbségi Ombudsman, az Önálló Cigány Kisebbségi Csoport és a Józsefvárosi Segítő Szolgálat. Ez utóbbi kettőt akkor dr. Szőke Judit vezette. Én a Segítő Szolgálat munkatársa lettem szociális munkásként. E mellett a kisebbségi csoport intézménynek is dolgoztunk, ahol közművelődéssel, roma gyermektáborok és klubok szervezésével és üzemeltetésével foglalkoztunk. Nagyon élvezetes és hálás munka volt gyerekekkel dolgozni.
A segítő szolgálat munkáját is nagyon élveztem szociális munkásként. Innen 1994-ben Horváth Aladár hívott meg a Roma Parlamentbe dolgozni, innen pedig már egyenes volt az út 1995-ben a Roma Polgárjogi Alapítvány létrehozásáig. 2006-tól a különböző esélyegyenlőségi politikák szakértőjeként több területen dolgoztam. 2009-től az alapítvány megszűnésétől független szakemberként dolgozom, illetve közel 2 évet a TASZ nevű jogvédő szervezetnek is dolgoztam. 2011-ben az „Idetartozunk!” roma népszámlálási kampányt irányítottam.
4.)
Milyen nagyobb szervezetek alakulásáról tudsz a rendszerváltás közeli évekből,
akik esetleg nektek ellenlábasaid, versenytársaitok voltak?
Nem tudok erre válaszolni, nem releváns kérdés számomra.
5.) Milyen nehézségekkel találtad szembe magad pl. a Roma Polgárjogi alapítványnál?
A Roma Polgárjogi Alapítvány egy másfél évtizeden keresztül az egyik legfelkészültebb és legelszántabb roma jogvédő szervezet volt, amely jellemzően etnikai és/vagy helyi szociális válságok, krízisek kezelésével foglalkozott és alapvető eszménye az állampolgári jogegyenlőség elérése és gyakorlati realizálása volt. A folyamatos terepmunka mellett a mindenkori szakmapolitikai diskurzusok résztvevője és alakítója volt az Alapítvány. Munkánk során a társadalom legnehezebb helyzetű csoportjai és az etnikai megkülönböztetés, elnyomás áldozataiért emeltünk szót és cselekedtünk.
6.) Ha az alakulásról, (mikor, hol, kik) a főbb működési szempontokról, nagyobb ügyekről slágvortokban írnál nekem, azt megköszönném!
A Roma Polgárjogi Alapítvány 1995. május 9-én jött létre. Célunk a jogállami normák érvényesítése, a roma emancipáció előmozdítása volt. Folyamatosan felléptünk a tömeges kilakoltatások ellen, a rendőri brutalitás esetei ellen, a helyi önkormányzati diszkriminatív döntések és gyakorlatok ellen, a hátrányos megkülönböztetés esetei ellen, illetve modell értékű programokat kezdeményeztünk, mint a Roma Sajtóközpont és a Romaversitas, amelyek mára önálló egyesületként és alapítványként működnek. Folyamatosan részt vettünk a különböző településeken megjelenő krízisek, válságok kezelésében, amelyek mentén az erőszakmentes, a helyi társadalmi békét helyreállítani, megőrizni igyekvés voltak a rendező elvek, és ezzel egyidejűleg a jogszerűség és a jogérvényesítés.
Eseteink voltak:
A tömeges kilakoltatások Budapesten (15 éven keresztül), a székesfehérvári gettó ügy, a sátoraljaújhelyi- ricsei kitelepítések, a tiszavasvári különballagtatás ügye, az első szegregációt megállapító bírósági eljárásban való képviselet. A kilakoltatási moratórium bevezetése hozzánk köthető. Kezdeményezői voltunk a díjhátralékosok megsegítésére irányuló adósságkezelői szolgáltatás bevezetésének, felléptünk előítéletes tananyagok, oktatási segédletek és média műsorok ellen, alkotmány bírósági győzelmet arattunk több várossal szemben a lakáspályázati rendszert sújtó diszkriminatív helyi rendeleteik mentén. A belügyminiszter ennek mentén országos felülvizsgálatot rendelet el és jogszabály módosítást hajtottak végre.
7.) Mikor hagytad ott az Alapítáványt, mi volt az oka?
2009-ben, az Alapítvány egy EU-s pályázat következtében ellehetetlenült. Az alapítványnak az első munkatársa voltam és az utolsó, aki távozott.
8.) Mire vagy a legbüszkébb a sikereid közül?
Az Alapítvány válságkezelő és jogvédő irodáját és ezen ügyeit Horváth Aladár irányította, de úgy érzem „nélkülözhetetlen” munkatársa voltam az Alapítványnak e funkciói mentén is. A legbüszkébb az Alkotmány Bíróságon bekövetkező győzelmünkre vagyok, melyhez a beadványt személyesen én szerkesztettem. Később én szerveztem-irányítottam a helyi rendeletek országos felülvizsgálatát, a vonatkozó törvény módosítását. Büszke vagyok az Alapítvány számtalan esetére, amelyek során sikerült a konfliktusokat erőszakmenetesen kezelnünk és érvényre juttatnunk a sérelmet szenvedettek jogait, érdekeit.
9.) Az „Idetartozunk kampány” – hogy sikerült ekkora munkát megvalósítani, mik voltak a vezérelvek?
A legfontosabb rendező elvek az átláthatóság, a korrekt tájékoztatás és a szekértábor szemlélet feloldása volt. E mentén szerveztük a kampányt, amely elérte célját, hiszen majd minden létező szervezet részt vett benne.
10.) Te minek tudod be legfőképpen a szélsőjobb megerősödését?
A szélsőjobb megerősödése alapvetően a politikai elit támogató vagy cinkos magatartása eredményezte és a magyar közéletre jellemző szekértáborharc, mert ennek mentén elmaradt a politikai, társadalmi elit közös kiállása a szélsőjobbal szemben. Ez pedig pusztán populista rövidtávú politikai haszonszerző elveknek köszönhető. Tehát elsősorban a politikai akarat milyenségének és irányának köszönhető. A gazdasági válság, értelmezésem szerint csak másodlagos e történetben akkor is, ha az valóban kedvez nekik, de önmagában nem elégséges körülmény.
11.) Ha biztosítanának forrást nekünk, milyen módszerrel csökkentenéd az előítéleteket, vagy annullálnád a szélsőjobboldali törekvéseket?
Elsődlegesen egy olyan széleskörű együttműködésen alapuló civil, roma mozgalmat hoznék létre, amely képes lenne nyomást gyakorolni a politikai elitre a szélsőjobb oldallal szembeni kiállás és az ennek megfelelő jogalkalmazás érdekében, de egyúttal az etnikai elnyomás szalonképes módszereinek felszámolása érdekében is.
