20260525 Hol jár az Isten Pünkösd második napján? Meg akarom keresni!

 

20260525 Hol jár az Isten Pünkösd második napján?

Alcím: Magyarország egyik igen fontos hivatali intézménye rendszerének visszásságairól.

Horváth Ferenc írása

2026.05.25.

Mottó: hol jár az Isten Pünkösd második napján? Hol van az új kormány, és mit jelent sok gyermek élete és sorsa, amikor túl sok a szabály, és talán kiégtek az ügyintézők is?

 

Nagyon sokszor elhangzik mostanában az, hogy gyermekvédelem.

Nem tagadva azt, hogy egy ilyen idegbeteg rohanó világban, az átlagemberi leépülés világában, a pénzért való küzdelem világában vannak anomáliák és szülők szinte képtelenek minden az állam által előírt, gyermekeikkel kapcsolatos kötelezettségeiket a hatályos normák szerint teljesíteni, valami nagyon nem stimmel a magyar társadalomban!

Engedelmet kérek a szóért, de én azt tapasztalom, hogy túl sok a szabály. Túl sok a digitalizáció, ami egyrészről kívánatos - hisz pont a túl sok szabály miatt - egyszerűen a személyes megjelenés a hivatalokban szinte lehetetlen küldtetés, másrészről teljesen elhamarkodott a mi magyar világunkban.

 Megvilágítom ezt:

Az emberek igen magas százalékban még csak helyesen írni sem tudnak. Nagyon sokan mentálisan betegek ettől a modern világtól, és teljesen ellátatlanul. Nem veszi figyelembe a rendszer azt sem, hogy az emberek zöme nem is 60 évesen, hanem sokszor hamarabb a leépülés fázisába kerül. Ők, a napi betevőért küzdenek, nem élnek teljes életet.

A sok kamu felkészítés nem is hozhatta el azt az eredményt, hogy az idősebbek megtanuljanak elektronikus levelet írni, pláne nem úgy, hogy az hitelesített formában a nagy isteni ügyfélkapun keresztül zajlódjon. Most őszintén! Készített már valaki felmérést arról, hogy Magyarországon hány családban van nyomtató, szkenner és hogy azt használni képesek is az emberek, vagy csak szobadísz?

Na, szóval egy olyan világban élünk, ahol millióknak kimerül a nagy digitális átállás abban, hogy a Facebookon kommentelnek és igen rossz helyesírással megírnak néhány messenger üzenetet. Ehhez képest az állam elvárja, hogy te elektronikusan ügyintézz vagy menj be az Istenekhez a hivatalba és alázatosan kérd, hogy segítsenek neked! Aztán lehet, hogy az ötödik helyen lesz egy ember, aki még nem idegbeteg, és tisztességgel kisegít a bajodban.

Megjegyzés: a tudást meg kell fizetni. A munkát is. Ott is, ahol komoly értékválságok vannak.  Ugyan menj már el egy ügyvédhez, hogy segítsen vagy kérj meg egy szobafestőt, hogy rakja rendbe két szobádat és az agyad eldobod, hogy mit kérnek érte! Sok pénzünk van látszólag, csak sz@rt sem ér. Erre is nehezen jönnek rá lassan a mentálisan leépült orbáni rendszer kárvallottjai is a többiekkel együtt.

Ez volt a felvezető. Talán még lesz jelentősége.

A konkrét ügyről néhány szót slágvortokban. Nem mindent írok ki és írok le. Általánosítok.

Egy apa, egy anya, négy gyerek. Vannak anomáliák, ők nem a klasszikus családmodell, nem az értelmiségi vagyonos réteg, maradjunk ennyiben. Inkább az átlag igen sokat átélt 30-45 év közötti korosztály, ahol egymásra talál két ember sok-sok szenvedés után, és már 10 éve jól-rosszul együtt élnek. Papírok az ablakban, a nem elvált férjezett nevét használó asszony hoz egy gyermeket egyévesen és lesz még három közös. Aput nem zavarják a papírok, nem is igen tudja, hogy kell intézni. A kórházban nem kérdezik az anyát. Férjes nevén van, hát a férje vezeték nevét kapják a gyerekek.. Így az élettárs gyerekei, az anya férjezettsége miatt, a férj vezetéknevét kapják. Közük nincs hozzá, mi lenne az általános folyamat az apaságot elismerő út felé. Új világ, új helyzet.

A gyerekek sokat hiányoznak az iskolából, óvodából...

Az oktatási-nevelési intézmények jelzik, hogy baj van a "Családsegítőnek". A nagyfiú és a kicsik is sokat hiányoznak az iskolából, óvodából és megjelenik a családsegítő központ, vagy gyermekjóléti intézmény.. direkt jelzem, hogy hol itt, hol ott hogy hívják a helyi önkormányzat Szociális intézménye alatt dolgozó, hatósági jogkörrel nem rendelkező szervét.

 Hogy is áll ez össze a jelzésadástól a nevelésbe vételig!

Gyermekjóléti Központ = önkormányzati alapellátás. Jelzőrendszeri feladatokat lát el, javaslatokat tesz a gyámhatóságnak. Döntési jogköre nincs. Általában gazdasági szempontból nem független egység, ahol elvileg szociális munkások dolgoznak.

Gyámhivatal — állami hatóság, döntéshozó. A Gyermekjóléti Központ javaslatait figyelembe veheti, de nem köteles követni.

TEGYESZ — Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat, állami szerv. A nevelésbe vett gyermekek elhelyezésért, gondozásáért felel.

Ha a Gyámhatóság a Családsegítő Központ javaslatára alapozza csak a nevelésbe vételt anélkül, hogy önállóan megvizsgálná a tényállást, akkor az az Ákr. 62. § szerinti tényállás-tisztázási kötelezettség megsértése lenne. Ezt csak úgy mondom.

 

Tudom, tudom! Kezd unalmassá válni. De hátha valakit érdekel, hát menjünk tovább. Vgy gögess le a konkrét esetig!

A gyerekek sokat hiányoznak az oktatási - nevelési intézményekből. A jelzésadás megtörténik. Jön a szociális érzékenységgel megáldott önkormányzati szerv a családsegítő menedzsment, amelyiknek rövid időn belül fel kell tárni a hiányzások okát. Bekérik a szakvéleményeket, megkeresik a szülőket, esetmegbeszélést, megbeszéléseket tartanak. ....és itt jönnek az anomáliák, szerintem

A szülő olyan lepukkant állapotban van mentálisan, mint országban sok ezernyi másik ember. Az anya három gyermeket próbál eljuttatni az iskolába, óvodába úgy, hogy a negyediket, aki csak olyan 2-3 éves sokszor kell cipelnie magával. A 10 éves "nagyfiú" sokszor megy tovább egyedül az iskolába, sok a késése. Az óvodába járó egyik gyermek a leány nem hajlandó egyedül átöltözni, a fiú nagyon értelmes de beszédhibás, fejlesztésekre szorulna. A háromévesről csak annyit, hogy olyan, mint egy hároméves. Könnyen elsírja magát, ha nem kap elég törődést.

Az anya így csak részmunkaidőben képes takarítani egy ideig, az apa sokszor fillérekért dolgozik, feketén vagy alkalmi bejelentésekkel a mai világban is. Egyébiránt így is megadnak a gyermekeiknek mindent, ami tőlük telik.

A nagymamánál élnek (aki jogilag nem nagymama, "csak" a saját fia vér szerinti gyerekeit fogadta be meg a legidősebb gyermeket, akit egyéves korától nevel a saját fia sajátjaként kb. 9 éve az ő fia).  Olyan 5-6 éve egy önkormányzati, két lakásból összenyitott bérleményben élnek. A lakhatási körülményeiket tekintve sok családot ismerek, akik sokkal rosszabb helyzetben élnek.

Tehát, hiányzások, betegségek, elmaradt védőoltások, egy depresszióra hajlamos anya, és egy korán, sokszor hajnalban munkába induló apa, aki este öt-hat óra felé ér haza, ha addigra egyáltalán hazaér.  A nagymama (aki a jog szerint nem nagymama)  közel 60 éves, vannak tartósabb betegségei de sokat segít az anyának, aki szinte minden reggel átéli a "káoszt", hogy ki beteg, ki nem, kit vigyen és hova a gyerekek közül. Sokan voltunk így ezzel, akik gyerekeket neveltünk, nem igaz?Nem is olyan egyszerű a "kirajzás" reggelente az iskolába, óvodába és közben esetleg valamelyik gyermekkel a gyermekorvoshoz... A NEM nagymama pedig örül, ha rendet rak a lakásban és megfőz, mire az anya 1-2 órára hazaér, mos, főz, takarít, majd elvégzi a "begyűjtést" és foglakozik a gyermekeivel délután, este pedig megfürdeti, megeteti, lefekteti őket. Óhatatlan, hogy ne hibázzon.

És jön a hivatal, amelyik alapvetően nem hivatal, de nagyon komoly kötelezési jogkörökkel rendelkezik, szerintem kaotikus szervezeti-működési szabályokkal.

Nem! Nem kell tovább olvasod, ha nem akarod! Esténként van nekem is időm írni erről, mert nagyon irritálnak a rendszer hiányosságai és túlkapásai, ezért próbálom vázlatosan bemutatni, hogy kikkel áll "szemben" egy anya, ha baj van.

Nézzünk egy ilyen "családsegítős" szabályrendszert, egy beszámolót lerövidítve általam.

1.)

Az önkéntesség az alapszolgáltatások szintjén valódi, de amint a gyermek veszélyeztetettsége prognosztizálható vagy megállapított, a rendszer kötelező pályára vált: a szakembereknek nincs mérlegelési jogkörük az eljárás megindítása körül, az anyának pedig az együttműködés megtagadása önmaga ellen szól a hatósági eljárásban.

 2.)

Védelembe vétel – kötelezettségek és önkéntesség

Releváns jogszabályok

1997. évi XXXI. tv. (Gyvt.) – 17. § (jelzési kötelezettség), 38–40/A. § (védelembe vétel), 68. § (hatósági intézkedés)

1993. évi III. tv. (Szt.) – 64. § (családsegítés)

15/1998. (IV. 30.) NM rendelet – szakmai feladatok és működési feltételek

149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet – gyámügyi eljárásrend

 

A védelembe vétel folyamata és ki mit köteles tenni?

A családsegítő  központ kötelezettségei:

A jelzőrendszeri tagok (iskola, orvos, védőnő, rendőrség) jelzése alapján — vagy saját észlelés alapján — kötelesek kivizsgálni a gyermek helyzetét. Ez nem mérlegelési kérdés: a Gyvt. 17. § alapján a jelzési kötelezettség elmulasztása jogkövetkezményekkel jár. Ha veszélyeztetettség megállapítható, javaslatot tesznek a gyámhivatalnak védelembe vételre.

A gyámhivatal (gyermekvédelmi hatóság):

A védelembe vételt határozattal rendeli el (Gyvt. 68. §). Ez már kötelező jellegű hatósági aktus – az anya beleegyezésétől független.

A Gyvt. kulcsmondása: ha az anya nem működik együtt a védelembe vétel után, az maga is veszélyeztető körülményként értékelhető, ami súlyosabb intézkedést (ideiglenes hatályú elhelyezés, nevelésbe vétel) alapozhat meg. 

Most egyszerűsítek.

Van az adott leterhelt anya, a sokat dolgozó apa és a betegségekkel küzdő nagymama, aki befogadta őket. Vannak az anomáliák. Nincs ezen  mit tagadni.

1.)

A családi állások rendezetlensége - a régi férj nevén vannak a gyerekek, akitől most van folyamatban a házassági bontóper, melyet nem az anyai indított, hanem a régi férj. Most van folyamatban az is, hogy az anya papíron férje, a valóságban 10 éve különváltan élő férje, bírósági eljárásban intézi, hogy a három nevén lévő kiskorú lekerüljön végre a nevéről. Ezekhez a gyermekekhez semmi köze, soha nem gondozta őket, egy fillért nem költött rájuk.Nem voltak apaságot elismerő nyilatkozatok. A jelenlegi élettárs a jog szerint NEM az édesapja a saját három vérszerinti gyermekének. Ez maga egy őrület, nem?! DE EZ A VALÓSÁG!

2.)

Itt lép be a "családsegítés", ahol a dokumentálás szerintem,  szörnyű. Valószínűleg a leterheltség miatt. Iskolai hiányzások, betegségek, visszamaradottság, fejlődési lemaradás, nevelési hiányosságok, beliieszkedési gondok… stb-stb.

Felveszik a kapcsolatot az érintett intézményekkel és az anyával... És elindul a daráló!

Az egyébként is leterhelt anyát, az önkéntesség ellenére, plusz feladatokra próbálják "rávenni", még az alapellátásban. Vigye el a gyerekeit, kérjen szakvéleményeket itt is, ott is... ahol csak mondják az okos szociális munkások. Merthogy egy anya, az mindent kibír.

Hogy is zajlik ez?

Mit kérhetnek/követelhetnek az anyától ebben a szakaszban?

1. Megjelenés a Családsegítő szervezetnél,

amely a helyi önkormányzat szociális részlegének egy alsóbb szintű szervezete, általában. Ott felkérik személyes megbeszélésre. Ez még nem kötelező, de a meg nem jelenés rögzítésre kerül és súlyosbítja a megítélést.

2. Együttműködési megállapodás aláírása

A Gyvt. 39. § alapján felajánlják az önkéntes alapú esetkezelést. A megállapodás tartalmazza: milyen problémákat azonosítottak, mit vállal az anya, mit nyújt a szolgálat, határidők és ellenőrzési pontok. Ez még önkéntes – de az aláírás megtagadása szintén dokumentálódik.

Konkrétan az egyes problémákra

Iskolai/óvodai hiányzások:

Az iskola/óvoda igazolatlan hiányzásokról értesíti a "családsegítő” szociális munkásokat és a jegyzőt.

A jegyző szabálysértési eljárást indíthat tanköteles korú gyermeknél (1999. évi XLIII. tv., illetve a köznevelési törvény 45. §). Az anyától elvárják az igazolások bemutatását és a rendszeres beíratást/elvitelt.

Beszédhiba: A szociális munkások logopédiai vizsgálatra utalják a gyermeket (nevelési tanácsadón keresztül). Ha az anya ezt megakadályozza, vagy nem viszi el, az már veszélyeztető magatartás. Gyermekpszichológusról nem tudok. Tessék mondani van belőlük elég?

Viselkedési zavar:

A Nevelési tanácsadó vizsgálatát javasolják/kérik. sPzichológiai tanácsadás felajánlása az anyának. Csak tudná mikor menjen? (Esetleg vasárnap, játszótér helyett?) Ha neurológiai ok gyanúja áll fenn, gyermekneurológiai vizsgálat ajánlott.

Ha az anya az önkéntes szakaszban nem működik együtt, a Családsegítő szociális munkások a Gyvt. 40/A. § alapján kezdeményezik a gyámhivatalnál a védelembe vételt, amelynek keretében az együttműködés már kötelező és kikényszeríthető lesz, és a gyermek mellé családgondozót rendelnek ki kötelező jelleggel.

Eljutottunk a családgondozóhoz is. Nézzük, mik lennének a feladatai:

A családgondozó feladata és dokumentációs kötelezettsége

Jogszabályi alap

Gyvt. 39-40/A. § – esetkezelés tartalma, 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet – részletes szakmai és dokumentációs előírások. Szakmai szabályozó dokumentumok (minisztériumi módszertani útmutatók).

 

A családgondozó feladatai:

Feltáró szakasz:

Családlátogatás – otthoni körülmények felmérése.

A gyermekek fizikai, érzelmi, szociális állapotának értékelése.

A szülő életvezetési képességének, erőforrásainak felmérése.

Kockázatbecslés elvégzése.

 

Gondozási szakasz:

Rendszeres személyes kapcsolattartás a családdal (otthon és irodában egyaránt).

Konkrét segítségnyújtás: ügyintézés, intézményekkel való kapcsolattartás.

A szülő kompetenciáinak erősítése, életvezetési tanácsadás.

Koordináció az összes érintett szakemberrel (iskola, védőnő, orvos, pszichológus).

Esetmegbeszélések szervezése és részvétel esetkonferenciákon.

Szükség esetén krízisintervenció.

Ellenőrzési funkció:

Ellenőrzi, hogy az anya teljesíti-e a gondozási tervben vállaltakat.

Figyelemmel kíséri a gyermek iskolalátogatását, fejlődését.

Jelzi a gyámhivatalnak, ha az együttműködés megszakad.

Kötelező dokumentáció.

 

1. Környezettanulmány

Az első családlátogatás alapján készül.

Tartalmazza:

lakáskörülmények leírása

családszerkezet, kapcsolatok

anyagi helyzet

gyermekek állapota, fejlettsége

veszélyeztető tényezők azonosítása

 

2. Egyéni gondozási-nevelési terv

A Gyvt. és az NM rendelet alapján kötelező elkészíteni. Tartalmazza:

azonosított problémák,

célok és határidők,

az anya vállalásai,

a szolgálat vállalásai,

felülvizsgálati időpontok (legalább 3 havonta).

 

3. Együttműködési megállapodás

Az anyával közösen aláírt dokumentum, amely rögzíti az önkéntes szakasz kereteit.

 

4. Esetnapló / gondozási napló

Minden egyes kontaktust dokumentálni kell, beleértve:

dátum, időtartam, helyszín,

ki volt jelen,

mi hangzott el, mi volt megfigyelhető

mit vállalt az anya, mi teljesült,

következő lépések.

Ez a dokumentum bizonyítékként szolgál a gyámhivatali eljárásban.

 

5. Jelzések és megkeresések rögzítése

Minden beérkező jelzés (iskola, óvoda, védőnő stb.) és minden kimenő megkeresés írásban dokumentálandó, iktatással.

6. Féléves értékelés

A Gyvt. alapján legalább 6 havonta kötelező értékelni az esetkezelés eredményességét és dönteni a folytatásról vagy lezárásról.

7. Záródokumentáció

Az eset lezárásakor összefoglaló készül az elvégzett munkáról és az eredményekről. A dokumentáció tehát nem csupán adminisztráció – az anya és a gyermek helyzetét egyaránt védi, és egyben az intézményi felelősség igazolásának eszköze is. Ha az anya utólag vitatja az eljárást, a gondozási napló a legfontosabb bizonyíték.

 

Részleges együttműködés – jogi és szakmai következmények

Elvi kiindulópont:

A részleges együttműködés a leggyakoribb és egyben a legnehezebben kezelhető helyzet, mert sem a teljes elzárkózás, sem a teljes megfelelés képe nem rajzolódik ki. A rendszernek erre pontosan szabályozott válasza van. Mit jelent pontosan a "részleges együttműködés"?

Tipikus formái:

Megjelenik a családsegítőben, de a vállalásokat nem teljesíti.

Elvitte a gyermeket vizsgálatra, de a javasolt terápiára nem jár.

Az iskolalátogatás javult, de nem rendszeres.

Aláírta a gondozási tervet, de a határidőket rendszeresen túllépi.

Elérhető, de magyarázatai következetlenek.

 

A családgondozó teendői ebben a helyzetben

1. Fokozott dokumentálás

Minden részteljesítést és mulasztást tételesen rögzít az esetnaplóban, dátummal és konkrétumokkal. Nem elég az, hogy "késlekedik" – le kell írni, hogy mit, mikor, mennyivel késett.

2. Figyelmeztetés, határidő-módosítás

A gondozási tervet felülvizsgálják és módosítják, az anya újabb konkrét határidőket kap. Ez írásban történik, az anya aláírásával vagy annak megtagadásának rögzítésével.

3. Fokozatosság elve

A Gyvt. rendszere fokozatos beavatkozást ír elő.

4. Esetkonferencia

Ha a részleges együttműködés tartós mintává válik, összehívják az összes érintett szakembert (iskola, óvoda, védőnő, pszichológus). Az esetkonferencia közös álláspontot alakít ki és dokumentált döntést hoz a következő lépésről.

 

Mit értékel a gyámhivatal?

A gyámhivatal nem egyetlen mulasztást néz, hanem mintát keres. Értékelési szempontok:

Mennyi ideje tart a részleges együttműködés?

Javul vagy romlik a tendencia?

A gyermekek állapota közben javul-e vagy stagnál/romlik?

Az anya mulasztásai véletlenszerűek vagy rendszeresek?

Volt-e elegendő segítség, figyelmeztetés, esély?

Ez utóbbi azért fontos, mert az anya utólag nem hivatkozhat arra, hogy nem tudta – ha a dokumentáció rendben van.

 

Jogi következmények fokozatosan

1. szint – védelembe vétel fenntartása vagy szigorítása

A gondozási terv kötelezőbb elemekkel egészül ki, a családgondozó látogatási gyakorisága nő.

2. szint – kötelező szakértői vizsgálat elrendelése

A gyámhivatal határozattal kötelezi az anyát a gyermek meghatározott vizsgálatára. Ennek megtagadása már önálló jogsértés.

3. szint – ideiglenes hatályú elhelyezés

Ha a késlekedések és mulasztások következtében a gyermek fejlődése, biztonsága akutan veszélybe kerül, a gyámhivatal vagy akár a családsegítő központ is kezdeményezheti az azonnali, ideiglenes elhelyezést.

4. szint – nevelésbe vétel

Tartós, megváltoztathatatlannak tűnő együttműködési hiány és gyermeki veszélyeztetettség esetén a Gyámügyi Osztályok döntenek a nevelésbe vételről. Együttműködnek a Területi Gyermekvédelmi Szolgálatokkal, helyet találnak a gyerekeknek, és hol  együtt, holkülön-külön nevelőszülőknél helyezik el őket, hol gyermekotthonokban. Ahogy esik, úgy puffan alapon. Amennyi hely van, annak függvényében.

 

A konkrét eset

Esetünkben elrendelik mind a négy gyermek, nevelésbe vételét. A legidősebbet és a harmadik gyermeket  kiemelik a családból, percek alatt odaadják két nevelőszülőnek őket, akiknek talán még a lakóhelyük is más-más településen van.

A két gyermek átadása szörnyű.

Úgy bánnak velük, mint a kutyákkal. Gyámügyes nincs jelen... Rábízták - mint az később kiderül ezt a részt a szociális munkásokra és a gyermekvédelmi gyámra, akik Istenek! Be sem mutatkozik senki. Azt vélelmezni lehet, hogy van egy vezető valaki (a gyermekvédelm gyám), a családgondozó, egy férfi (aki akárki is lehetne), egy nő, aki valószínűleg ott dolgozik, két nevelőszülő külön-külön státusban és egy négyéves forma kislány, aki az egyik már jelenlévő nevelőszülő gyermeke. És még valaki ténfereg ott...nem tudok rá figyelni. 

Esély se volt arra, hogy felkészítsék az anyát a gxermekeinek az átadására, vagy egy rövid tárgyalásra.

Az anya áltál meghatalmazott segítőt levegőnek nézik. Nem akarnak  vele foglalkozni.  Így is vártak 'szegények", mert az anyát telefonon hívták fel, hogy azonnal vigye be a gyerekeket, mert ha nem rendőrrel mennek ki értük. A meghatalmazott segítő kéri az anyát, hogy tegyen eleget a kötelezésnek, ne rontson a helyzeten és végül ő viszi be a két gyermekkel a "családsegítőbe". Az apa térdre esve, megsemmisülve sír otthon, ő az egész ejárásban nem volt ügyfél, ő egy senki, csak a bológia apa, akivel együtt élnek a gyermekek. Viszik a kilenc éve általa nevelt tízéves fiát is és a szeme fényét a négyéves kislányát. Nem megy velük. A meghatalmazott segítőjük kéri, hogy maradjon a másik két gyermekkel egy hat évessel és egy három évessel. A hároméves addig sír, amíg nem viszik őt is.

És jön a nagymama is, aki a jog szerint NEM nagymama csak biológiailag az... Jön. Magyarázni akarja a meghatalmazott segítővel együtt, hogy tegnap a valós lakóhely szerinti Gyámügyi Osztályon ő vállalta a gyámságot, jegyzőkönyv is készült róla, halasztást is kaptak. Az ügyintéző nem látta a másik, az eljáró gyámügy nevelésbe vételi  határozatait a gépi rendszerben, de ezek lényegtelenek, mert a másik gyámügy a 10 éve fiktív, de lakcím szerint illetékes Gyámügy a szociális munkások javaslatára már döntött, az anyának tudni kellett róla már korábban, hogy ez így lesz.  Be sem tudja az anya őt hívni, mert folyamatosan stressz alatt tartják.

Március 23-i a dátum a határozatokon, amit az anya az elmondása szerint soha nem kapott meg, csak a mellőzött meghatalmazott felkérésére, hogy közölje ezekkel az emberekkel, hogy MOST azonnal adjanak ki neki másolatokat. Megjegyzés? A legtöbb iraton a cím ennyi: Név, település, kerület, utca házszám. Egy kilenc-tíz családot befogadó kétemeletes felújított épületről beszélünk, ahol sok az új beköltöző társadalmi státuszát tekintve sokkal jobb módú ember.

25 percig tart másolni az iratot. Közben felhívják a "gyámügyest", aki azt mondja, nincs apelláta, határozatok vannak, vigyék a gyerekeket. Közben a kába anyát oktatják a kapcsolattartásról. A nagyfiúval az egyik nevelőszülő beszélget, a kislány játszik a másik nevelőszülő kislányával. Hihetetlen az egész! Szürreális és érthetetlen. Csacsog a sok nő, az anya néz ki a fejéből és bólogatva hebeg... közben nézi a gyerekeit, akiket nemsokára elvisznek. A meghatalmazott segítő egy darabig áll, aztán leül 5-7 méterre a meghatalmazójától, akit körbevesznek.

 

Március 26-ot írtunk aznap. A határozatok március 23-i dátumozásúak. Az istenek az modják mindent megbeszéltek telefonon az anyával. Hogy mikor kapta volna meg a határozatokat, az itt nem kérdés. Az utcán szóltak neki. Elég az. Csak egy buta nő szegény, aki rossz körülmények között nőtt fel és eddig se igen élt boldogan soha. mit neki ez a helyzet, nem igaz?

Hét felnőtt és kiskorú volt a teremben, amikor megérkezett az anya, a meghatalmazott segítőjével és két átadandó gyermekkel. Leírom most már. Én, voltam a meghatalmazott segítő, mit szégyelljek rajta! A nagyi várta hgy behívjuk. esély se volt rá.

És itt van a kutya elásva! Még csak egy jegyzőkönyv sem készült arról, ami történt. Ki adta is át, és kinek a gyerekeket? Ki irányította ezt a folyamatot? Senkit nem érdekelt, hogy a nevelésbe vett két gyermek mit, miből és mennyit hozott magával ruházatából, értékből. Ledarálták a kötelezőt és már vitték is a két gyereket, akik örültek, hogy kocsikázhatnak... Aztán már nem örülhettek, mert rá kellett jönniük, hogy már nem mehetnek haza, másokkal kell élniük.

Mint később kiderül a gyermekvédelmi gyám vitte ebben a prímet. Ha vége az ügynek számíthat arra, hogy panasszal élnek ellene, de most nem ez a fontos.

Az anya most kéthetente lejár Ceglédre látogatni. Odahozzák be nevelőszülők a gyermekeket egy központi hivatalos helyre. Az anya azt sem tudja, milyen körülmények közé kerültek a gyerekei. Sosem látta őket az új otthonukban . Az élettársa - bár a három legfiatalabbnak a biológiai apja - nem is látogathatta őket, mert a gyámügyi eljárásban ő egy senki, nem ügyfél mondja a gyámügyi előadó. Eddig is egy senki volt. Nem törődtek vele, hogy az egyik eltartója a négy gyermeknek, akik egy lakásban élnek együtt, családként. Nem kérték ki semmiben a véleményét sem.

Tovább mondom! Ha unja a kedves olvasó, nem haragszom meg, ha nem olvas tovább! Ez másoknak, az életet jelenti. Egy hat éves és egy három éves kisfiú továbbra is a családban maradt. A szülők azóta rettegnek, ha valaki kopog az ajtón... Krízishelyzet sohasem volt. Veszélyezettség volt, de milyen, ha ma sincs otthon semmi bajuk? Értelmi. Éljen! A egész Magyarország, pszichológus. tényleg? Látta a gyermekeket gyermekpszichológus?

Kettőt most „kimentett” 2026. március 26-án a gyermekvédelmi rendszer, kettő pedig az óta is otthon van a nagy veszélyeztetettségben, és várja a hirtelen halált, mert Pünkösd letelte után bármikor jöhetnek értük is, és elviszik őket egy rossz hírű gyermekotthonba. Akár holnap is. Vége van a védettségnek, holnap már hétköznap van. Hol járhat az Isten? Kaj phirel o del? Látja ezt, vajon?

Az anya is ott volt gyermek otthonban, ott szerezte a traumáit először. Ugyanoda viszik a hatéves és a 3 éves kisfiát. Ki segített neki ebben az egészben igazán, melyik szociális munkás és mivel? elment valaki az iskolába vagy az óvodába, hogy amikor a gyermekeiért megy, tájékoztassák, hogy van egy csomó levele, amit „nem kereste” jelzéssel küldött vissza a posta. Mi is azon a leveleken a címzés, kedves családsegítők!!!!

Írtunk felülvizsgálati kérelmet az eljáró gyámügyi osztálynak! Az nem terjesztette fel a kérelmet a felettes szervnek, nem a tartalma szerint vizsgálta, bár neki kötelező. Csak egy tájékoztatást küldött, hogy nem oda Buda, mind a négy gyermek nevelésbe kerül, csak se nevelőszülő nincs még, se gyermekotthoni férőhely. Készüljenek a szülők, mert nemsokára viszik a másik kettőt is.

Április 5-én kapta meg ügyfélkapun a felülvizsgálati kérelmet az eljáró gyámügyi osztály, amiben benne volt az is, hogy biológiai apa kéri, hogy ő is láthassa kéthetente a gyermekeit. Április 15-én érkezett a tájékoztató levél vissza. Az engedély feltétele egy rendőrségi irat, amit még várnak. A rendőrségi iratról kiderül, hogy ők tettek feljelentést ismeretlen tettes ellen. akinek egyébként tudják a nevét, hisz a gyerekek apját akarták ellehetetleníteni. Az anya nem is kért ideiglenes távoltartást és nem is járt bent náluk április 9-én. Őrület.

A tájékoztató arra utal, hogy az anya és a meghatalmazott segítője lemondott a közigazgatási perről. Ez teljesen valótlan állítás. Még aznap ment ügyfélkapun keresztül az illetékes Törvényszékre a kereset, amit az illetékes gyámügyi osztály címére kellett megküldeni, de a Törvényszéket megjelölni címzettként. Pár nap múlva jött a válasz, hogy a kiadmányozási joggal rendelkező felettes szervnek, a vármegyei Kormányhivatalnak továbbították a keresetet. Hogy a Törvényszék mikor kapta meg tőlük, azt nem tudjuk.

A nagy átverés show

Május 19-én a helyi családsegítő néhány tagja, az anya szerint az esetmenedzser, a családgondozó nem bejelentett látogatást tett a családnál. Elkísérte őket a tényleges lakóhely gyámügyi osztályának az az osztályvezető helyettese is, aki március 25-én jegyzőkönyvbe foglalta, hogy az anya, a nagymama és a meghatalmazással bíró segítő-tanácsadó (azaz, én), megjelentek a Hatósága előtt. A nagymama vállalta a gyámságot, az anya és az eljárásban segítő általa meghatalmazott pedig a nevelésbe vételek elhalasztását kérték 15 napra, aminél ő jóval többet adott a törvény szerinti módon (60 napot) mert a nyilvántartásban ő még nem látta a másik gyámügyi osztály határozatait. Soha nem bírálta el ezt a jegyzőkönyvbe foglalt ügyet az illetékes gyámügyi osztály! Minek is. Van határozat, végre kell hajtani!

Tehát május 19.  A lakásukban megjelenik az esetmenedzser, a családgondozó és a helyi gyámügyes vezető. Az anya szerint, azt mondták környezettanulmányt végeznek a gyermekek visszahelyezése végett. Egy papír fecni nem sok, annyit sem hagytak a helyszínen, hogy kik és milyen hivatalos céllal jártak ott.  Az osztályvezető-helyettes azt ígérte ügyfélkapun majd kapnak jegyzőkönyvet. Május 26-án ezerrel megy be hozzá az anya, mert még mindig bízik az osztályvezető-helyettesben.

Nagy volt a szülők öröme. Bár a meghatalmazott segítő mondta nekik, hogy a Törvényszékre küldjenek egy sürgős beadványt legalább a jelenlegi állapot fenntartására, a Törvényszék döntéséig,a melyik eddig még nem válaszolt csak annyi tartalma szerint, hogy be van fogadva a kereset, ők nem akarták, bíztak a hatóságokban, hogy minden rendeződik, visszakerül a két gyerek, a másik kettőt pedig "nem viszik el". (Jegyzőkönyvet azóta sem kaptak.) hitték, hogy bizonyára ezért kaptak idézést a bejelentett lakcím szerint illetékes 50 kilométerre lévő gyámügyi ügyintézőtől május 22-én kilenc órára, vége lesz a szenvedésnek és a rettegésnek, hogy mikor viszik az otthon maradt gyermekeket, akiknek eddig nem találtak helyet.

 Május 22. 09.00 óra - gyámügyi tárgyalás egy kb. 15 m2-es teremben. Nincs nagyobb közli a tárgyalást vezető gyámügyi ügyintéző. Felsorolja, hogy kik vannak jelen. Megjegyezhetetlen, annyian. (Később kiderül, hogy a gyermekjogi képviselő, a velük foglalkozó családsegítős esetmenedzser, a gyermekvédelmi gyám, a TEGYESZ elhelyezési ügyintézője, az Integrált jogvédelmi Szolgálat képviselője /magyarul a gyermekjogi képviselő/ a gyámügyi ügyintéző, a hölgy, aki a jegyzőkönyvet írta, és mi öten, az anya, az apa, a meghatalmazott segítő és a szintén idézett két kisgyermek, aki még ott maradt. Megint csak azt mondom őrület! Az ajtót nem tudtuk bezárni, a folyosón zajongtak, lehet hogy mérgesek voltak ránk, hogy majd másfél órája tart a 25 percesnek indult tárgyalás.

Én jeleztem, hogy a tárgyalás miden szakaszában tanácsot kívánok adni az anyának, becsatoltattam a meghatalmazásaimat az anya és az élettársa észéről, benyújtottam az illetékes törvényszék levelét, mely tartalma szerint arra utalt, hogy az anya közigazgatási keresetét befogadták. Kértem, hogy pontosan jelölje meg a gyámügyi ügyintéző, hogy mi a tárgya a tárgyalásnak. A két még otthon maradt gyermek gyermekotthoni elhelyezése volt.

Azonnal kértem, hogy tanácsot adhassak az édesanyának. Arra az álláspontra jutottunk, hogy azonnal kérjük ennek a tárgyalásnak a felfüggesztését, mert a közigazgatási per már folyamatban, semmiféle intézkedést ne foganatosítsanak a törvényszéki eljárás befejezéséig, a gyámügyi eljárást teljesen függesszék fel. Volt egy kis zavar, de végül a jelenlévők arra jutottak, hogy mégis folytatják a tárgyalást. Mi elzárkóztunk a további kérdések konkrét megválaszolásától, már nem voltunk együttműködők.

 Még idézem az ügyben eljáró esetmenedzser nyilatkozatát:

„Mi családlátogatásra jártunk ki a családhoz. Tapasztaljuk, hogy a lakás rendezett. Megtörténtek a szakértői vizsgálatok, nincs elmaradás oltásokban, státuszvizsgálatban. Az óvodai pedagógiai véleményeket elhoztam, átadom. Ami még probléma, hogy még mindig sokat hiányoznak a gyerekek. Szükségük lenne fejlesztésre, amit így nem kapnak.

A pedagógiai szakszolgálatos vizsgálatok elvégzése megtörtént, a hiányzások azonban még mindig probléma volt. Az együttműködés eddig nem valósult meg, az anya mindig betegségre hivatkozott.

A bántalmazás jeleit az anyán és a gyermekeken nem láttam, de az együttműködés hiánya miatt, ezt nehéz is lett volna látni. Hozzánk érkezett jelzés arról, hogy az apa főként verbálisan bántalmazta az anyát. Mi megtettük a feljelentést. Nem emlékszem pontosan, mikor volt benn az anya. (megj: Az irataik szerint április 9-én) Feladat volt a gyermekek családi jogállásának rendezése. Fenntartom a nevelésbe vételi javaslatot. Még nem történt ilyen, de ebben az Intézményvezető tud nyilatkozni. Később nyilatkozunk ebben.”

 Aztán hazajöttük. Közben a jog szerint NEM nagymama (aki várta haza az unokáit), átvette az érdekes módon a pontos címre megérkezett Törvényszéki levélcsomagot. Nem tartalmazott jó híreket. A védiratok tanúsága szerint teljes az elzárkózás az anya kérelmeivel szemben. Én, aki elismerem, hogy a nagymamával való régi ismeretségre is tekintettel, sokat segítettem az gyámügyi iratokból fakadó tennivalók átbeszélésében, a beadványok megfogalmazásában, a további eljárásból kiesem. Nem lehetek támogató, nem vagyok ügyvéd. Sokat szenvedtem, mert soha nem volt a szakterületem ez a téma. Megtettem, am tőlem tellett. Többre már nem vagyok képes. Tele vagyok fájdalommal. Ezek a gyerekek nem érdemlik az anyjuk sorsát.

Az anya névleg férje beadta a válókeresetet és a gyermekeket is le akarja vetetni a nevéről, akikhez semmi köze. Május végén oda is mehet az anya egyedül, megtörten, jogi védelem nélkül. Fél a volt férjétől és a családjától. Leget, hogy a perben az anya kérhetné a tanúskodását? Lehet. Csak utána érdemes a gyerekek biológia apjának egyáltalán elmenni az anyakönyvi hivatalba. Megállt az életük.

A bíróság a felperes azonnali jogvédelem - halasztó hatály elrendelése - iránti kérelmünket elutasította. Nincs tovább. Ügyvédre nincs pénz. A Kormányhivatal mellett működő ingyenes jogsegélyszolgálat mire mozdulni tud ebben az ügyben, már a másik két gyermek sem lesz a szülőkkel. Nem is igen bíznak bennük. Lélekben feladták.

Már csak azon törjük a fejünket, hogy összeállítunk egy nyilatkozatot, reagálunk a védiratokra és leírjuk, amit gondolunk. Még ma ügyfélkapun az anya a saját nevében beküldi. A Törvényszék úgy is az ügyet tárgyaláson kívül fogja érdemben elbírálni, mert se a felperes se az alperes nem kérte azt. De mit is érne vele a hányatott sorsú anya, egyedül…. Még van 15 nap. A gyerekeket azonban holnap is vihetik… Nincs tovább. a rendszer összezárt!

Hol jár az Isten? Talán Győr felé...

 

H.F.

20260520 Kell a türelem, az tény.

Kell a türelem, az tény.

Horváth Ferenc írása

2026.05.20.

Mottó: tessék mondani: TB-re kapható gyermekpszichológus?

Kell a türelem, az tény.

Nem baj az, hogy 2024. március 15-től végig politikai manipulációnak voltunk kitéve. Messiást vártunk, hát kaptunk egyet. Ez a sora a rendszerváltozásoknak.

Nem baj az, hogy igen kis létszámú lehet a TISZA Párt és durván kétszer - háromszor annyi az agytrösztje.

Semmi sem baj! Kell a irányítás.

Bizonyára ez a fajta kormányváltás is egy terv része, hadd szerepeljen csak a földi megváltó. A földig alázást is értem, de nem tartom helyesnek. Olyan kis veszekedős, kisfiús dolog. Persze az eddig is pórázon tartott mentálisan beteg népnek, ez kell.

Én, inkább arra vágyom, hogy a rendőrség és az ügyészség tegye már végre a dolgát, és vigye már a fideszes néphülyítő tolvaj vezéreket a kaptárba. ÉnIránymutatásul, hogy ni vár a többi aljas tolvajra! Annyi infója van a Tisztának, nem? No, akkor irány dolgozni!

Türelem.

Jó munkához idő kell.

Radnai Márk. Neked van. Sosem éltél rosszul se te, sem Magyar Péter! 

Kaptok tőlem négy évet, és néha a kritikáimat. 06.22-től, azt sem.

Ja...! Ha tetszik, ha nem!

Ugye, most már létezik a Magyar Köztársaság, ugye létezik!

H.F.

2026.05.21.

20260510 – Tudom, hogy nem leszek népszerű…

20260410 – Tudom, hogy nem leszek népszerű…

Horváth Ferenc írása

2026.05.10.

Mottó: Vae victis! – Jaj a legyőzötteknek…

Erős felütéssel kezdek.

Volt Magyar Péternek egy miniszterelnöki beszéde, amely könnyet csalt a szemembe. Olyankor azt éreztem, hogy legalább 14-16 évnyi terhet vesz le a vállamról az Orbán-rezsim megbuktatásának és elszámoltatásának reménye.

No meg persze az is, ahogyan megszólította a cigányságot és a magyar társadalom más olyan rétegeit, amelyek eddig kitaszítottnak számítottak a prűd, álszent, a keresztény ideológiát csak álcának használó aljas és erkölcstelen emberek köreiben, akik igazodtak az országrabló hatalomhoz.

Most sokan azt sem tudják, mihez kezdjenek, kihez forduljanak utasításért, ami eddig számukra egyet jelentett a jóléttel.

Amit Sulyok Tamással – a ma még köztársasági elnökkel – tett az új magyar miniszterelnök, őszintén leírom: nem tetszett.

Nem azért nem tetszett, mert az az ember nem érdemelte meg, amit kapott, hanem azért, ahogyan kapta.

Lehet, hogy az új miniszterelnök agytrösztje ezt a pszichológiai hadviselést tartotta célravezetőnek egy gyors köztársasági elnök-váltáshoz, de akkor sem volt helyes. Szerintem.

Magyar Péter – akit eleve nárcisztikus személyiségnek gondolok ma is – pökhendinek, cinikusnak, lekezelőnek, bosszúállónak és a hatalmi mámorban fürdőző embernek tűnt számomra, aki eddig is csak érdekből tűrte az ellentmondást, most pedig már talán abból sem fogja.

Gondoljunk bele! Magyarország legfőbb közjogi méltóságát ítélte politikai öngyilkosságra hatalmas nyilvánosság előtt.

Sokan azt hiszik, hogy a köztársasági elnöki státusz „ügyvéddé silányítása” véletlen volt. Nem, nem volt az. Sulyok Tamás felmenőivel kapcsolatban is voltak és lesznek még komoly problémák, de az „ügyvédség” az ő saját ügye, amire a DK már alkotmánybírói kinevezésekor felhívta a figyelmet.

A vádak szerint Sulyok Tamás több mint száz hektár termőföld külföldieknek történő átjátszásában vett részt, ügyvédi minőségben, zsebszerződések kötésével. Ergo benne volt a fenyegetés is: ha mégis kitölti a hivatalát, utána vezetőszáron viszik el.

Miért volt „szüksége” Sulyok Tamásnak ekkora megalázásra?

Ha korábban lemondott volna, akkor Kövér Lászlónak kellett volna kvázi beiktatnia az új miniszterelnököt. Egy utolsó gesztus volt Sulyok részéről, hogy megkímélte ettől a büdös parasztot, aki 16 éven át játszotta a tanító bácsit az Országgyűlés elnökeként, miközben súlyos milliókat vett el az ellenzéki képviselőktől.

Ez volt az utolsó parancsa, amit teljesíteni kellett? Lehet de nem biztos!

…és mégis.

A pszichológiai hadviselés nagyon durva dolog.

Eddig is azt éreztem, hogy egy rettentően fegyelmezett, kiváló agytröszt által irányított, hosszú évek óta tervezett folyamatot látok, amelynek akkor jött el az ideje, amikor az influenszerek által feltupírozott gyermekbántalmazási ügyek átléptek egy határt.

Jött a kegyelmi botrány, és a NER megingott. Jó kádereket áldoztak be: repült a köztársasági elnök és az igazságügyi miniszter is.

A parlamenti ellenzéket ez a nép akkor is kinevette, részben joggal, a 2022-es választás miatt.

Ez a nép akkor még az erőshöz akart tartozni, mert az influenszerek hátraléptek, politikát nem vállaltak.

A NER maradt volna, ha nincs az a háttérhatalom, amely megérettnek látta az időt a cselekvésre. Kapóra jött nekik az ófideszes, sértett férj, aki alapvetően a feleségét akarta védeni, és persze elege is lett a Fideszből, mert tudta, hogy ő maga is hatalmasat fog veszíteni rövid időn belül.

Ezt az attitűdöt hajlamos elfelejteni a nép. 

Ahogy azt a kérdést is: hogyan képes egy 2024 februárjában coming outoló ember több embert kivinni az utcára március 15-én mint Orbán Viktor?

Szép gondolat, hogy a magyar embereknek elege lett a Fideszből, de én ezt soha nem fogom teljesen elhinni. Ez a nép trenírozva lett a félelemre és az engedelmességre, ami az évek során nagyfokú sunyiságot eredményezett.

Most egyébként zavarban vagyok, mert Cs. J. átküldte Vető Balázs videóját. Körülbelül fél percig néztem, aztán gyorsan megállítottam.

Reggel óta foglalkoztat a köztársasági elnök ilyen fokú megalázása, bár hangsúlyozom: megérdemli a menesztést, de nem így. Mert akkor mitől lesz tisztelete és tekintélye a következőnek?

Jó, rendben. Majd kiharcolja magának. Persze csak akkor, ha egy vezérkövetéshez szokott, sunyi társadalom képes ilyen gyorsan valóban szabaddá válni, és nem csak lovat cserélni.

Hű, itt már bizonyára sokan elvesztik a fonalat és a türelmet.

Összegzek inkább.

Sajnálom. Eddig jól vette az akadályokat a TISZA Párt a maga 26-27 fős létszámával, ha igaz, hogy valóban csak ennyi párttagjuk van.

Tökéletes volt a politikai manipulációs technika is. 

Voltak helyzetek, amikor Magyar Péter kimaradt a játszmákból, nem állt bele még az óellenzéki, értelmes és hasznos politikai célokba sem. Elintézte néhány mondattal, saját véleménnyel, és nem keveredett senkivel.

Közben óriási munkát végzett az országjárásaival, és durván mérhették az emberek pálfordulását.

Két választást hagyott: vagy a Fidesz, vagy a TISZA.

Elvileg most konzervatív értelemben nincs baloldali párt a parlamentben. Persze ez a baloldali-jobboldali elkülönülés már nem is igazán létezik. Társadalmi mérnökösködés annál inkább.

És amikor ott áll a miniszterelnöki pulpituson Magyar Péter, mond egy olyan beszédet, amitől mindenki elájul. Néha ismétli önmagát, hogy jobban rögzüljön az emberi agyban, amit fontosnak tart. Bánja kánya. Kommunikációs taktika, semmi több.

Az azonban bennem ismét kételyeket ébreszt az őszinteségével kapcsolatban, ahogyan bánt egy emberrel, aki ma is fideszbábként ül a köztársasági elnöki székben.

Én egy tökéletesen kidolgozott pszichológiai hadviselést láttam, amely szétporlasztotta egy ember emberi méltóságát.

Hogy lesz ebből jó politika? Hogy lesz ebből társadalmi béke?

Most fogadjam el, hogy a politikai kutyákkal így kell bánni? Hadd féljen, mint az állat a tolvaj Lázár is, meg a többiek is? Ennyi?

Vajon nem üzenet ez a castingolt képviselőknek is, akiket még alig ismerünk?

„Ne mondj ellent, mert így járhatsz te is! Kiesel a körből, és megalázunk.”

Nem lehet ez egy üzenet a győzteseknek is?

Voltak, akik korábban félreálltak. Ki meri őket megkérdezni, hogy valójában miért tették?

Most jön a neheze.

Ez a nép könnyen lelkesül és hamar gyűlölködik. Nagyok az elvárások. A gazdasági helyzet rossz. Az ígéretek nagyok, és sokszor igazságtalanok is.

Nem csak magyar családok léteznek, hanem egyedülállók, rokkantak, betegek és nyugdíjasok is.

Túl sok közpénz megy a tehetősebbekre, akik valószínűleg nem is a TISZÁ-ra szavaztak, hiszen védeni akarták a kiváltságaikat.

Tudjátok, nagyon akartam Orbán és bandája bukását. Nagyon szeretném látni az elszámoltatásukat és jogfosztásukat is. Közben azonban gondolkodom is.

És ilyen utálatos jegyzetet írok, mert fogalmam sincs, valójában mivé lesz a TISZA.

Négy év múlva pontosan négy évvel leszek idősebb. Politikai ambícióim már nincsenek, bár tudom, hogy most is ülnek jó néhányan a parlamentben, akik elől egy kis vitától soha nem futamodnék meg.

Drukkolok egy olyan pártnak, amelynek nincs múltja.

Nem tetszik, ahogyan néha a vezetője szabadjára engedi magát, és kínlódom azon, hogy most demokrácia lesz-e, vagy csupán a szabadversenyes kapitalizmus egy újabb másik formája.

És vajon meddig áll érdekében egy 16 évig gyűlöletre trenírozott népnek a TISZA Párt mögött maradni?

Nem mellette. Mögötte.

Arra is kíváncsi vagyok, hogy Sulyok Tamással van-e még valamilyen terve a Fidesznek, vagy már nincs, és elvonulhat-e kivert kutyaként, vagy muszáj még maradnia.

Hát ez van.

Majd az idő eldönti, hogy csak egy vitázó vagy egy gondolkodó ember vagyok-e...

Maradjatok Istennel, ha ez tényleg jelent nektek valamit is!

20260508 Egy sokszínű és békés világról álmodom...

Egy sokszínű és békés világról álmodom...

Horváth Ferenc írása 

2026.05.08

Mottó: A Novák Emőke közutálat tárgya lett. Ez jó jel! Nem megmosolyogni való, de jó jel...

Lesz itt még igazi polgári szereteten és tiszteleten alapuló Magyar Köztársaság kérem, csak dolgozni kell rajta!

Beleégett az agyamba az a pár filmkocka, ahol egy cigány ember elmondja, hogy nem hagyta magát megvesztegetni a szavazás során, munkanélküli is lett hamarosan...

Amikor pedig egy tiszás gyűlés végén arra került a sor, hogy "fogjuk meg egymás kezét és emeljük a magasba!" - akkor ő a teste mellett leszorított kézzel állt. 

Erre egy fiatal és szép magyar hölgy odalépett hozzá, megfogta az ő kezét és a magasba emelte... Ő ettől elsírta magát pedig már nem fiatal...

Ez a kis gesztus azt jelentette számára, hogy rá is számítanak, ő is magyar embernek számít a cigány származása ellenére is és egyenrangúnak tekintették őt ott, és akkor! 

Mindig meghat ez a történet!

Tudom! Nehéz ezt megérteni olyannak, aki nem tűnik ki sohasem a sorból...

Talán egyszer majd nem kell duplán teljesítenünk és bizonygatnunk, hogy teljesértékű magyar polgárok vagyunk mi, a rasszjegyeiket viselő cigánymagyarok is. 

Mi, akik zömünkben magyarul álmodunk, a kultúránk sem annyira különbözik, mint azt a gyűlölködők szeretnék, és egyszer talán megértik a fehérmagyarok is, hogy 6-800 év együttélés után, mi is szeretetre és befogadásra vágyunk már, de nagyon. Mert melyik apa ne szeretné azt, hogy az ő gyermekeit is tisztelettel és méltósággal kezeljék!

....és bár vannak, akik még ma is belemarnának a kinyújtott kezekbe; hiszem, hogy eljön az az idő amikor megszabadulunk a saját bűnös elnyomóinktól, az érdekorientált társadalmi fogvatartóinktól és a fehérgalléros nem cigány bűnözőktől is,azért, hogy egy tisztességesebb világban már ne legyenek olyan "kisemberek", mint ez a szerencsétlen, lelkibeteg, sértett és gyűlölködő ember, mint ez a Novák Előd, aki a véleménynyilvánítás szabadsága okán és jogán degradál minket nyilvánosan, mert ma még megteheti, büntetlenül.

Már ma is megvetésre termett de az igazi az lenne, ha soha, senki nem akarná képviselőként látni a Tisztelt Házban... 

Ő most ott egy szánalmas, csúnya, piszkos kis emberi folt a demokrácia oltárán. Nekem ez a véleményem róla.

A magyar-cigány megbékélés egy társadalmi szükségszerűség, amely mikroszinteken mindig is működött! Ma is működik. 

Csak rajtunk, Magyarország népén múlik, hogy a gyűlöletkultúrát felváltsa a sokszínűség vidám és értékteremtő kultúrája!

Én, hiszek ebben!

2026.05.08

Tiszta lélekkel felétek:

dr. Horváth Ferenc 

Utóirat: mert ilyen képre is képes vagyok a gyerekeim vagy az unokáim kedvéért... :)

Ha Happy Hippo boldog, akkor én is.... ;)