20260701 Fiktív védőbeszéd- Forsthoffer Ágnes mellett
Horváth Ferenc írása 2.0.
2026.07.01.
Néhány nappal ezelőtt szinte megengedhetetlen stílusban
én, a választópolgár megróttam a magyar miniszterelnököt. Mert megérdemelte. Mert, ha ő megteheti, hogy ocsmányul beszél másokkal, akkor én is. Semmivel sem több nálam! Nem, én nem tudok birka lenni attól, hogy új szelek fújnak a politikában. Előtte sem voltam az, most sem leszek az!
Az én véleményem szabad, és ha már nem modhatom el a Tisztelt Házban kvázi korlátlan időkeretben, akkor fogom magam és leírom, amit gondolok.
Sőt, erőszakot kell tennem magamon, és folytatni a véleményformáló írásaimat, mert ez a nép még mindig nem érett meg a demokráciára! Ennek a népnek csak egy új vezér kellett, aki nem sokban tér el az előzőtől, csak más a feladata!
Itt a szöveg tessék újra felháborodni:
Magyar Péternek!
Ne mutasd már ki a fogad fehérjét te
öntelt nárcisztikus hülye! A házelnök, ha megvonja tőled a szót, te kussolsz.
Ennyi.
Saját magad alatt vágod a fát. Nemsokára
azt fogják mondani a NER sakálok, hogy egy önimádó pali vagy, aki a nőket
semmibe veszi!
….és még te szólsz vissza, te ütődött!?
Nem vagy isten! Senki sem vagy, Kossuth Peti!
Szolgáld a hazádat, a népedet! Ez, a
dolgod. Nem a saját csapatodba tartozó házelnököt kell cseszegetni, mert annyit
beszélsz feleslegesen, hogy az már sokk!
Hagyd ezt abba!
Mottó: Az
orbáni jogrendmódosító „hagyatékra” hivatkozni egy jogállamot visszaépíteni kívánó Magyar Péternek, legalább is rossz ómen!
És most lássuk a védőbeszédet, amit én adnék elő a Házbizottság
előtt holnap, 2026.07.02-án, Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke helyett
és nevében, hogy megvédjem a jogállamot, ha kell a saját miniszterelnökömmel
szemben is.
A Fideszesek nem fogják megvédeni, mert akkor el kellene ismerniük, hogy 2014-ben a köpcös miatt kellett változtatni az érintett norma szövegén, hogy egyedurakodóvá válhasson a parlamentben.
A tiszások pedig...majd jogászkodnak a törvény betűje szerint, mint Caligula kiszolgálói valaha.
Azt gondolom, hogy a „színház”
e körül az ügy körül rámutat arra is, hogy ki lenne az, aki valójában helyettesítené a köztársasági elnököt, míg újat nem választanak Sulyok Tamás helyett. Ez,
pedig nem lenne helyes. A köztársasági elnököt Forsthoffer Ágnesnek kell
helyettesíteni, nem háttérszereplőknek!
Tehát;
Fiktív védőbeszéd- Forsthoffer Ágnes mellett
— kiegészített, jogtörténeti verzió —
(Hipotetikus szövegtervezet — egyoldalú érvelés, ez nem
Forsthoffer Ágnes tényleges nyilatkozata)
Tisztelt Ház!
Amikor hétfőn megvontam a
szót a miniszterelnöktől, nem egy elszigetelt, önkényes gesztust tettem — hanem
helyreállítottam egy elvet, amelyet ez a Ház 2014-ben, fideszes többséggel, tudatos
jogalkotói döntéssel bontott le. Engedjék meg, hogy ezt normaszöveg szerint,
pontról pontra levezessem.
Először: mi a jelenleg
hatályos szöveg, és mikor született?
A 2012. évi XXXVI.
törvény (Ogytv.) 46. §-a — amely a 2014-es választásokat követően megalakuló
Országgyűléssel lépett hatályba — így szól:
46. § (1) Azt a felszólalót, aki felszólalása
során nyilvánvalóan indokolatlanul eltér a tárgytól, [...] az ülést vezető
elnök felszólítja, hogy térjen a tárgyra, egyidejűleg figyelmezteti az
eredménytelen felszólítás következményeire. (2) Az ülést vezető elnök
megvonhatja a szót attól a képviselőtől,
aki felszólalása során a második felszólítás ellenére is folytatja az (1)
bekezdésben meghatározott magatartást.
Tisztelt Ház, kérem, figyeljenek a szövegezésre: az (1) bekezdés „felszólalóról”
beszél — mindenkiről. De a (2) bekezdés, a tényleges szankció, már csak
„képviselőt” említ. Ez nem véletlen elírás. Ez egy 2014-ben, Fidesz–KDNP
kétharmados többséggel elfogadott, tudatos szűkítés volt — méghozzá egy olyan
miniszterelnök, Orbán Viktor javára, aki tíz éven át hetente állt ki
válaszolni, és akinek kényelmetlen lett volna, ha válaszadás közben bárki
korlátozhatja.
Másodszor: nézzük meg,
mi volt a szabály ELŐTTE.
A 2014 előtt hatályos
46/1994. (IX. 30.) OGY határozat 54. §-a még nem tett különbséget felszólaló és
képviselő között. A parlamenti fegyelmi jog akkor hatályos szövege így szólt:
„Az elnök egyidejűleg megvonja a szót attól a
felszólalótól, akit beszéde során harmadszor szólít fel arra, hogy térjen a
tárgyra, vagy másodszor utasít rendre. Nem lehet megvonni a szót, ha az elnök a
felszólítások alkalmával nem figyelmeztette [...] a felszólítások
következményére.”
Tisztelt Ház — itt is „felszólalóról” van szó, nem
„képviselőről”. A
szankció ekkor mindenkire egyformán vonatkozott: képviselőre, miniszterre,
miniszterelnökre egyaránt. Ha a mindenkori kormányfő eltért a tárgytól, és a
figyelmeztetés eredménytelen maradt, tőle is meg lehetett vonni a szót —
pontosan úgy, ahogy én tettem június 29én, hétfőn.
Harmadszor: mit jelent
ez az összevetés?
|
|
1994–2014
|
2014-től
|
|
Szómegvonás alanya
|
felszólaló — mindenki
|
képviselő — csak ő
|
|
Miniszterelnök
válaszadóként
|
szankcionálható
|
kivételezett
|
Vagyis, tisztelt Ház,
1994 és 2014 között húsz éven át élt Magyarországon egy olyan parlamenti norma,
amely szerint minden felszólaló — rangra, tisztségre való tekintet nélkül —
egyenlő eljárási elbírálás alá esett. Ezt a jogegyenlőségi elvet egy kétharmados
többség, egyetlen ember kényelme érdekében, 2014-ben szüntette meg. Az az ember, Orbán Viktor volt.
Negyedszer, és ez a
lényeg: mit tettem én hétfőn?
Nem a hatályos szöveg ellen léptem fel — hanem azt az elvet
érvényesítettem, amit ez a Ház húsz éven át magától értetődőnek tartott, és
amit csak egy politikai érdek szüntetett meg. Amikor Magyar
Péter miniszterelnök úr ismételt figyelmeztetés ellenére sem tért vissza a
tárgyhoz, és személyeskedve sértegetett egy képviselő asszonyt, Hegedűs
Barbarát, a Ház méltósága és a felszólalók közötti valódi jogegyenlőség — nem
pedig egy 2014-es kiskapu — kötelezett a fellépésre.
Ha ma azt mondanám, hogy
a miniszterelnök szabadon, korlátlanul eltérhet a tárgytól, míg minden más
felszólalót fegyelmezni lehet emiatt — akkor én magam tartanám fenn azt a
kétszintű rendszert, amit Magyar Péter egykori politikai közege, a Fidesz
épített ki saját vezetője védelmére.
Nem ezt teszem. A Ház előtt mindenki
egyenlő — ez nem „szellemiség”, hanem húsz éven át hatályos normaszöveg volt,
amíg egy politikai többség ki nem vette belőle a kormányfőt. Javaslom
megfontolása a tárgyban érintett jogi szabályozás visszaállítását a 46/1994.
(IX. 30.) OGY határozat szellemiségében.
Én, azért lettem a TISZA
Párt tagja, hogy visszabontsam a Fidesz-KDNP kormány olyan, a magyar jogrendmódosító
tevékenységét, amivel megerőszakolták a demokráciát és tönkretették a jogállamot
Magyarországon.
Magyar Péter miniszterelnök úr része volt a NER-nek 14 éven
keresztül, talán azért került a Házbizottság elé ez a konfliktus is. Nekem
azonban sokkalta fontosabb a pártatlanság, mint az, hogy teret engedjek a
Tisztelt Ház méltóságának elvesztésében!
Tudom, hogy a másik oldal (amelyik az enyém is) (Magyar Péter, a Tisza-frakció,
illetve a jogászi vélemények egy része) ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy:
"egy eljárási garanciát
nem lehet utólag, a "szellemiségre" hivatkozva kiterjeszteni, mert ez
pontosan azt a kiszámíthatóságot ássa alá, amit a jogállamiság megkövetel egy
parlamenttől – függetlenül attól, hogy ki ül éppen a miniszterelnöki székben,
és függetlenül attól, hogy a beszéd tartalmilag mennyire volt bántó vagy a
tartalomtól eltérő."
A válaszom az, hogy DE
lehet!
A jogállam fontosabb, mint Orbán Viktor hagyatéka a jogrendben, ami
lebontotta azt. Ezért kérem a saját miniszterelnököm és a saját kormányom
tagjainak és helyettesítőinek önkéntes jogkorlátozását, amíg a 2012. évi XXXVI. törvény (Ogytv.) módosítása
e tárgyban be nem következik!
Az
a jogászi érv pedig, hogy „egy hatályon kívül helyezett norma szelleme nem ír
felül egy hatályos, kifejezett törvényi rendelkezést” pedig azért bukik meg,
mert arra tettünk esküt, hogy lebontjuk az „Orbán hagyatékot”mindenütt, ami a
jogállamiságot sérti vagy felesleges többletjogokat teremt.
Köszönöm a figyelmet.