20260712 Hagyjuk őket dolgozni...

 

20260712 Hagyjuk őket dolgozni...

Horváth Ferenc írása

2026.07.12.

Mottó: Isten azt mondják hat nap alatt teremtette a világot. Én, adnék az új kormánynak hat évet és szabad kezet, mint egy római dikátornak, akinek csak hat hónapja volt helyrehozni a dolgokat.

Gőzerővel dolgozik a TISZA-kormány. Ez, vitathatatlan. A büdzsé azonban nincs jó állapotban. Az Orbán-kormány tett róla, hogy így legyen. A sok bevett közpénz bőségszaru a haveroknak valamint a sok választási érdekből kiszórt, adókedvezménynek álcázott, a tehetősebbekhez irányított kvázi szociális ellátás, teremtett egy hatalmas vákuumot.

Megint hatalmas jövedelmi különbségek vannak. A kereskedő azt mondja: a fél országnak van elkölteni való pénze, jó a kereslet, hát emelem az árát a szép termékeimnek, mert vannak, akik meg tudják venni. A selejtesebbjét pedig még mindig el tudom adni jó pénzért a szegényebbeknek. A Tiszának itt nincs mozgástere.

Orbán megígérte, bevezette, a tehetősebbek pedig nincsenek olyan állapotban és tudati szinten, hogy a szerzett jogaikból engedjenek. Ergo a szegényebb társadalmi rétegeket kellene úgy felhúzni, hogy közben az igazságtalanul kiszórt jótékonysági közpénzmilliárokat nem sarcolják meg.

Nem könnyű feladat. Billeg is tőle a közgazdaságtan rendesen. Bokros Lajosnak igaza van, de azzl célt ebben az országban elérni nem lehet. Bizony ez így is úgy is hitelfelvételekhez fog vezetni és kompromisszumokhoz az összeszerelő üzemekkel.

Mindeközben az államhatalmi "védőernyő" nélkül maradt alvilági elemekre is oda kéne figyelni egy szerintem gyenge lábakon álló rendőrséggel, ami szintén nagyon nehéz feladat.

Én, ennek a két ténynek tudom be, hogy az eleddig "szabályozott" és némileg bónuszként működni hagyott kábítószerpiacon káosz lett úrrá. Bármit eladnak az aljas gazemberek, mert a fél ország kábítószerfüggővé vált. A már függő és nincstelen, maguk is bűnözővé váló egyedek a kábítószerektől és a frusztrációiktól teljesen behülyültek. A nem is csövesként de rosszul kinéző durván mentálisan beteg, erkölcsvesztett vademberek már bárkire veszélyesek, és bármikor. Ami riasztó az, hogy már bárhol is. Nincs tabu terület.

Nem a pátyolgató álszentek, hanem komoly szakemberek bevonásával ki kell alakítani egy olyan állami prevenciós, ha kell intézményi fegyelmező rendszert, ami szükség esetén szabadságelvonó kényszerintézkedésekkel is járhat velük szemben.

Fogadjuk el - még annak tudatában is, hogy valaha igen csekély hatásfokkal működő -, kényszerelvonó intézeteknek újra helye van a magyar jogrendben és pénzt kell hozzá rendelni. Ha tetszik ez egyes szakembereknek, ha nem!

/Megjegyzem a szocialista időkben többezerszer kevesebb olyan "ügy" volt, ami a kábítószerről szólt, mint ma, sokkal jobb közbiztonság mellett./

Sokezer dologtalan de erős és dühös társadalmi parazitát tart el ez az ország, akik könnyű prédái az alvilágnak. Azt is tudni kell róluk, hogy a szülői- rokoni segítséget is csak azért fogadják el, hogy több jusson kábszerre. Önmaguktól már nem képesek az önsorsrontásból visszafordulni!

Ők is az Orbán-kormány felelőtlen kormányzásának a "termékei". Foglakozni kell velük, mihamarabb!

Mert ha nem, ők lesznek az egyik feláldozható rongyos hadserege egy autokratának, aki most nagyon dühös. 

Ez a véleményem!

20260709 Két ügy, két semmi...

I.

NATO csúcs 

Egy kalap semmi volt a NATO-csúcs, bármit is mondanak. 2026.07.09.

Két alig élő vénember aljas kis hattyúdala. A török alig élt, az amerikai pedig hozta a formáját: 

Iránnal nem bírnak, vagy nem akarnak bírni. Hadd nőjön a zsebük tartalma is egy kicsit a levegőben lógó közel-keleti olaj miatt! Jó jön nekik az a kis közel- keleti válságocska mostanában. Netsnjahu is Erdogán is profitál belőle....

A spanyolokkal pedig az elmebajos ameriai egyáltalán nem akar kereskedni, mert nem engedték, hogy az országuk belekeveredjen az Irán elleni háborúba, hogy a náluk telepített amerikai bázisokról lőjék Iránt.

Micsoda spanyol bűn, hogy jogos érdekből nem akartak a lába kapcája lenni egy gátlástalan gazembernek.

Mindenki illegette ott magát, mindenki a nagy, kezdetleges népirtó társadalom az USA aljas bűnöző elnökétől tartott, és úgy tettek, mintha örülnének annak, hogy jó sok pénzt kell a NATO-ba tenni, csak azért, hogy az amerikai fegyverkereskedők bevétele még nagyobb legyen.

A magyarokra meg senki sem figyelt, kivéve talán a mi elmebeteg Viktorunkat, aki itthonról azt vízionálta, hogy Trump még most is szereti őt. Szegény...

De mit is tehetne hozzá Magyaroszág a legerőszakosabb államok diktátorainak mocskos jàtszámáihoz...?

Putyin pedig köszöni, jól van.

Trump még mindig Grönland megszerzéséről álmodozik, vagyis a nagy, fehér birodalmi gondolkodás mint jövőkép továbbra is él. 

Putyin álma Európa Berlinig történő bekebelezése, Trumpé pedig Nyugat-Európa, Grönlandon keresztül Észak-Amerika, Kanada és Dél-Amerika stratégiailag fontosabb térségeinek amerikai befolyás alá vonása.

MilyeLn jó is az a világnak, hogy egy gátlást

alan nagyképű vén gazember akár romba is döntheti!

Utóirat: talán Zelenszkij járt jól, de persze... Valahol el is kell sütni azokat a egy fegyvereket, amiket majd újra pótolják és adtak neki pár milliárd eurót.

Hivatalosan:

A legfontosabb politikai és katonai döntések

Magyarország álláspontja:

Magyar Péter megerősítette, hogy az ország elkötelezett egy egységes és erős NATO mellett. Ugyanakkor világossá tette, hogy Magyarország sem fegyvert, sem katonát nem küld Ukrajnába. Emellett a magyar miniszterelnök brutális agresszornak nevezte Oroszországot a csúcstalálkozón.

Kétoldalú tárgyalások: Zelenszkijjel a közeljövőben tervezett hivatalos találkozójuk során közösen látogatnak el Kárpátaljára, Beregszászra. (Uncsi már)

Nemzetközi tárgyalások: 

Magyarország miniszterelnöke a csúcson külön egyeztetést folytatott Kanada, Norvégia és Montenegró kormányfőivel is.

Bla-bla-bla..

Védelmi kiadások a fókuszban: 

A szövetség főtitkára a puszta ígéretek helyett konkrét lépéseket követelt a tagállamoktól a védelmi büdzsék terén. Az európai kormányok milliárd eurós védelmi kiadások bejelentésével igyekeznek csillapítani Donald Trump amerikai elnök haragját. Magyarország ezzel összhangban hatalmas fegyverkezési programot hajt végre 2035-ig.

II. Fidesz tünci - elment a macska szaladgálnak az egerek

Most, őszintén!

Érdekel valakit Szakács I. sorsa?

Mert engem, nem.

Mondjuk ki: nem egy Táncsics típus, na. Egy tahó volt, az is maradt. Voltak, akik influenszernek hívták, de szerintem csak egy tahó volt.

Mondjuk ki azt is: a birkáknak minden mindegy, csak fizesse meg az, aki nótát kér. Hát, fizessetek nekik de ne feledjétek: A NAV-ot és a figyelőket ma már más irányítja.

Tünci, Tünci, ugatás, telefonlámpa... Ha ennél több, csata meg ilyenek mint 2006-ban, akkor lesz meglepi is. - szerény véleményem szerint, teszem hozzá!

Csatolmány!

...és mivé lett az ácsi fideszes cserebogár? Na, mivé?

A Védvonal nevében közleményt adott ki Czunyiné Bertalan Judit (07.08)  fideszes politikus, aki arról írt, hogy hajnalban értesültek Szakács őrizetbe vételeléről, majd közölte, hogy ők látják el az influenszer jogi védelmét. 

Czunyiné tiszás önkényt emleget, és azt írta, „a véleménynyilvánítás alapjogának szükségtelen és aránytalan korlátozása, ha valakit politikai véleményének kifejtéséért büntetőeljárás alá vonnak.”

A Btk-t egyébként a fideszes kétharmad módosította legutoljára.

A bolondok már megint a spájzban vannak! Hagyjátok nyitva a kaput nekik, hadd csodálkozzanak!

Némelyek Karmelitáznak de ott most a kutya se nincs.

Bájos, hogy a köztársasagi elnöki palota előtt tüntetnek a jó kis szolga köztársasági elnökükért.

No, de lássuk a vidéki buszokat! Honnan indulnak az öntudatos fideszes ellenzékiek, akik ingyen és bérmentve kiállnak Sulyok Tamásért és vajon kiszabadítják-e a fdeszes tahó táncsicsot?! :)... avagy inkább nem jönnek, mert visszanyalhat a fagyi, mint azoknak az ellenzékieknek egykor, akik a Fidesz ellen tüntettek valaha...

Hol van ma tüntetés a Várban?

Helyszín: A Karmelita szomszédságában lévő Sándor-palota előtt.

Időpont: Ma, július 10-én csütörtökön, este 18:00 órakor. 🤣

Szervező: A tüntetést Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP hirdette meg.

Apropó: Tiltakozás a Tisza-kormány alaptörvény-módosítási tervei, valamint Sulyok Tamás köztársasági elnök jogköreinek tervezett megváltoztatása ellen.

Kedves nézők!

Jó szórakozást!

Üdv:

Horváth Feri

20260708 Emeljetek a pajzsotokra

 20260708 Emeljetek a pajzsotokra

Horváth Ferenc írása 2.0

Mottó: komolyan mondom, kisebb dobbantó kéne minden magyar politikusnak!

2011

Felvezető

Nem vagyok már fiatal. Lassan a filmek sem tudnak lekötni. Unalmasak. A kaptafák ugyanazok és a végkifejletek borítékolhatók. 2008 óta követem intenzíven a magyar politikai eseményeket. Unalmasak. …és nem a politikusokkal van a „baj”- szerintem.

Le kell bontanom egy mítoszt. Nem minden politikus egy zseni. Sőt, a politikusok nagy része nagyon nem az. Azonban képesek csapatban gondolkozni, ahol mindig van egy vezéralak, aki viszi a prímet. Nem érdekes az, hogy a civilek köreiben pedig, ha azt mondja valaki – mint tettem én 2014-ben - , hogy emeljetek a pajzsotokra és küzdök értetek, az a világ legnagyobb sértése számukra? Ezek szerint a „politikus” inkább alárendelő szerepkör, a „civil” pedig inkább mellérendelő. Ennek ellenére, mindkét helyen érvényesül egyfajta tekintélyelvűség, bár tagadják.

Az ember bizonyos szempontból jellemben és viselkedésben is változik az évek során. Nincs ezzel baj. A tudás és a tapasztalat akarva-akaratlanul egyre több. Aztán egy idő után rájövünk, hogy csak a nevek változnak és bizonyos szempontból a minket körülvevő környezet, amelyik a véleményem szerint egyre, hogy is mondjam csak, bonyolultabb.

Következmények

Visszatérek a jelenbe a múltból. Az idő vet csak gátat annak, hogy némelyek ne az életük végéig maradjanak valamilyen szerepkörben, ha politikáról van szó, vagy annak a klónozott változatáról, az álpolitikáról, ami gátja a valós politikának.

Legutóbb akkorát bukott Orbán Viktor, mint ide Hanoi. Várható volt, hogy a társadalom egy része megunja. Unták már régebben is azok, akik nem voltak benne az osztogató kosárban. Azonban olyan három-három és félmillió ember szervezetlenül, jövőkép nélkül tengődött. Bogár László sugallatása a végül az aljas maffiózóvá vált Orbán Viktor és közvetlen köre egyszerűen eldöntötte, hogy lebontja a szociális hálót és magára hagyja a szegényeket vagy bármely okból elesetteket. Így az állampárt maga lett a magyar maffia, ami persze egy igen „civil” kifejezés, mert a központosított államhatalomra inkább illene a fasiszta jelző, míg a korrupcióra a hűbéri rendszer kifejezés. Milyen hülyén hangozna ez: „rendszerszintű korrupcióra épülő központosított állampárti egyeduralom”. A civil „maffia” fogalom a társadalom majdnem láthatatlan szintjén, ugyanerről szól.

Továbbra is eltérve a mainstream fogalomhasználattól, minek neveznénk ebben a gondolatkörben azokat, akik érdekből támogatták a fideszes Orbán Viktor ez irányú törekvéseit? Megmondom: bűntársaknak. Tehát a magyar nép Fidesz-KDNP-re szavazó része, nagyon komolyan mondom, bűntárs volt abban, hogy a tekintélyelven működő közpénztolvaj és közpénzt érdemtelenül osztogató magyar maffia banda a végén már nyíltan és nem adva semmiféle véleményre úgy gazdálkodott az adófizető magyarok adóforintjaival, mint a sajátjával. Miközben 60 ezer milliárd közpénzforintnak lett magántulajdonosa, addig sokan szépen elvoltak a „pórnépnek” de inkább a tehetősebbeknek szórt közpénzmorzsákkal.

Egy Shakespeare-i félre: Majd falnak megyek, amikor ezek a bűnös fideszes és álszent politikustársaik Orwelltől próbálnak idézni. Olyan vastag a pofájukon a bőr, úgy bíznak a saját maguk által megerőszakolt jogrendben, hogy lassan áldozatnak állítják be magukat. Annyi a rongyember közöttük, hogy az már vérlázító.

Visszatérve a nép áldott, sunyi fiaira. Imádják a mai napig a titkos, törvénytelen vagy etikátlan megállapodásokat, amelyek útján munka nélkül jutnak előnyhöz.

Na de mi az az előny?

Az előny olyan kedvezőbb helyzetet, adottságot vagy erőforrást jelent, amelyből a birtokosa számára közvetlen vagy közvetett haszon, versenyképesség és befolyás származik. Egy olyan potenciál, amiért meg kell dolgozni vagy jó helyen kell lenni jókor és jó időben. A politikai és az anyagi előnyök gyakran kölcsönhatásban állnak egymással. A politikai befolyás felhasználható anyagi előnyök (pl. állami megrendelések, támogatások) elnyerésére, míg a megszerzett anyagi javakat a politikai hatalom fenntartására, kampányok finanszírozására vagy a támogatói bázis növelésére lehet fordítani. Körülbelül ezt hívják erőforrás-allokációnak, azaz MUTYINAK, vagy OLDJUK MEG OKOSBA szindrómának. Ebben jó a magyar.

Szóval, Orbán Viktort megunták. Tett róla, hogy ez ne legyen nehéz. A fasiszta lassan már náci lett, nácikkal foglalkozott, adott nekik kölcsön is, mint például Marine Le Pen francia szélsőjobboldali politikusnak és szívesen fotózkodott már az AfD szélsőjobboldali populista, euroszkeptikus extrémista politikai párt társelnökével a leszbikus Alice Weidellel is. Toroczkai is a barátja lehet, de ezt hosszú évek óta kvázi tagadják, de persze ugyanazokért rajonganak külföldön. Mindegy is.

Két generáció is felnőtt lett a nagy, hosszú elnyomás alatt. Igaz, hogy tanulhattak, igaz, hogy a szüleik nagyrészt haszonélvezői voltak a mutyiknak, igaz, hogy az orwelli középen lévőknek a gyermekei és igaz az is, hogy jellemben és viselkedésben némileg deformáltak és lázadóbbak a szüleik ellen, mint mi voltunk valaha. Mindent is tudnak, csak az élet egyszerű dolgai nem érdeklik őket. Arra ott van apu és anyu, amíg vannak. No, nem mindegyik ilyen, de valljuk be, hogy sok ilyen is van a rendszerváltó választó fiatalok között. (Az mondjuk igen érdekelne, ha az új politikai rendszerváltó rendszerben a mutyi-feltárásba a szüleik is belebuknának, mit tennének, de ez a jövő és sok aljas kis mutyista meg fogja úszni, hogy Orbán illegális közpénzmorzsáit csipegette ő is.)

Kik ülnek most a parlamenti patkókban?

Az ellenzéki oldal a „maradványkezelő” Fidesz-KDNP képviselők, akiknek az a dolga, hogy nagy hirtelen védjék a jogállamot, amit ők bontottak le atomjaira. Olyanok, akiknek van bőr a képükön ezt rezzenéstelen arccal végigcsinálni és egy szélsőjobboldali sokszor náci, sokszor szimpla rasszista mélymagyar egyedek, akik általában, - mondom általában -, jól látják meg a kirívó társadalmi problémákat, de a válaszuk rá faék egyszerűségű; bérrabtartás, húzni a vizes füvön, taknyukon nyálukon, akiket ők utálatosnak kiáltanak ki. Ha ők lennének hatalmon válogatnának, hogy most ki Magyarország első, másod- és harmadrendű ellensége, kedvük szerint. Nemrégiben a vezérük azt mondta, hogy társadalmi igény van rá, hogy a Fidesz és Mi Hazánk együtt takarítsa el a Tiszát. Szegedi Csanád híres mondása jutott az eszembe…

A kormányoldalon kik találhatók? Kiugrott, kirúgott fideszesek, az orwelli középen lévők, akik most felülre kerültek, és azok a civilek, akik most tanulják a pártfegyelemet, akik most szembesülnek az „emeljetek a pajzsotokra és én küzdök majd értetek” szlogennel a vezetőjüktől, az ófideszes megmondó hajcsártól, (akitől mondjuk ki: félnek), akit hajt a becsvágy és a rendteremtés mítosza. Államférfi szeretne lenni, de ez a jelleme és a viselkedése miatt nem nagyon megy neki. Vagy csak egyszerűen most is a tanácsadói döntik el, hogy mit kell csinálnia, mint 2024. márciusa óta mindig is. Van benne tűz és akarat. Mint valaha a példaképében, Orbán Viktorban is volt. Orbán inkább plebejus, ő inkább patrícius, de mindkettő a nép fiaiként akar tetszelegni.

Persze drukkolok Magyar Péternek még így is és a mögötte álló agytrösztnek is, mert már dugába dőlt a Fidesz-mítosz, ki lett fosztva az ország, és közel jártunk ahhoz, hogy Orbán behívja Putyint és neki adja a hatvanpusztai dácsát. Inkább legyünk a Nyugat barátja még egy darabig, ismerve a magyar mentalitást, mint Putyin csicskása. A „még egy darabig” azt jelenti, hogy a lét meghatározza a tudatot. Már most készül Magyar Péter is a Visegrádi Négyek kibővítésére, ami azt is jelenti, hogy ha többen lesznek kelet- és közép-európaiak együtt, akkor bekevernek a mutyista elhülyült Nyugatnak, ami megint csak a szélsőségesek irányába fogja elhajlítani a kormányrudat.

Most egyelőre a leszámolás nevű film fut és joggal, csak szebben kéne csinálni, szerintem.

Persze az istenadta nép, amely 16 éven keresztül megválasztotta a diktátort nekünk, politikai sanyargatottakat akar látni, meg a nagy elszámoltatást, amire van is némi esély. Ahogy azonban megy a visszamutogatás a mocskosságokra, az maga is visszataszító. Olyan kis becsületes kis tiszás szakemberekből lett képviselőknek is előszó a fideszes csinovnyikokra való mutogatás, akiknek ez nagyon nem a lételeme. Vannak közöttük zseniális elmék, Magyar Péternek hagyni kéne őket a saját profil kialakítására.

Lám, a miniszterelnök Erdogánhoz ment a NATO-csúcsra is. Kimért volt, átszellemült arcú, és igen röviden fogott kezet az őt kissé lekezelő török diktátorral. Nem jópofizott sokáig. Megérezte a lekicsinylést Orbán Viktor egykori barátjától és üzlettársától! Jól csinálta a fiú, na! Átszellemült arca, arra engedett engem következtetni, hogy a nagyapjára és a keresztapjára gondolt közben, őket akarja követni, államférfi akar lenni!

Itthon pedig a jogállamot védő fideszes maradványkezelők brillíroztak a nácikkal együtt. Az igazságügyi miniszter nem ehhez szokott hozzá. Még nem tanulta meg, hogy azt mondja: „Boldog karácsonyt”, oszt jónapot. Védte a védhetetlent, ahelyett, hogy annyit mondott volna: a jogállam visszaállítása követelmény, mi ezt meg is fogjuk tenni, még ha vissza kell erőszakolni a jogrendet maguktól, akkor is. …és ennyi. A többinek pedig csak ásítozni kellett volna, mint ahogy a Fidesz tette, amikor a Fidesz ellenzéke veregette magát a padlóhoz, feleslegesen.

Hogy mi lesz a jövő?

A miniszterelnöknek hatalmasak az ambíciói itthon is és külföldön is. Falakba csak akkor ütközik itthon, ha nem lesz sok közpénz vagy az EU mutyisták megfúrják az euromilliárdokat. Mert az istenadta nép pénzérzékeny és forog ha kell mint a motolla. Mindent is nekik, ahogy a Fidesz pénzzel beetette őket a választás előtt!

Külföldön akkor van a baj, ha a jobboldali, konzervatív, keresztény eszmerendszer mentén túl sokat konfrontálódik, és akkor hiába a „mi a magyar emberek érdekeit tartjuk szem előtt” szlogen, koppani fog, mint az éji bogár.

Remélem nem így lesz! Mert a fasisztákat már partvonalra tette a TISZA, de az esetleges gazdasági elégedetlenség mindig felhozza az iszapból a magyar Alice Weidel-eket is, akik már ott ülnek a parlamentben lassan 16 éve. Akkor inkább már a TISZA és az átszellemült vezetője érjen államférfivé, még ha lassan is!

20260707 A MAGYAR LEGITIMÁCIÓS PARADOXON

A MAGYAROK LEGÚJABB JÁTSZMÁJA EGYMÁSSAL SZEMBEN, AVAGY MIT IS JELENT A LEGITIMÁCIÓS PARADOXON

Horváth Ferenc publicisztikája

2026.07.07.

Tizennégy évvel ezelőtt, 2012. január 1-jén egy fideszes kétharmad, minden érdemi társadalmi egyeztetés nélkül, saját szája íze szerint tákolta össze azt a jogszabályt, amelyet Alaptörvénynek neveztek el.

Az Európai Unió akkor hallgatott — nem azért, mert nem látta a bajt, hanem mert nem volt, és ma sincs olyan jogi eszköze, amellyel egy tagállam belső alkotmányos berendezkedésébe közvetlenül beavatkozhatna.

Tizenöt alkalommal módosították ezt a szöveget azok, akik bevezették — legtöbbször ugyanazzal a módszerrel: egyéni képviselői indítvánnyal, éjszakai benyújtással, konzultáció nélkül, amikor éppen a hatalmuknak volt rá szüksége.

2026 nyarán új szereplő lépett színre

A Tisza Párt megszerezte a kétharmadot, és most a tizenhetedik módosítással azt ígéri: lebontja a Nemzeti Együttműködés Rendszerének maradványait, eltávolítja Sulyok Tamást, korlátozza a képviselői mandátumokat, visszaállítja az Alkotmánybíróság 70 éves korhatárát — mindezt egy szélesebb, konszenzusos új Alkotmány megalkotásáig tartó, deklaráltan átmeneti lépésként.

Itt érkezünk el ahhoz, amit legitimációs paradoxonnak nevezek.

A módszer ugyanaz, csak a cél más, nem igaz?

A kérdés, amit sem a kormánypárti retorika, sem az ellenzéki reflex nem szeret feltenni: ha egy kétharmados többség egyoldalú, gyors, társadalmi egyeztetés nélküli alkotmánymódosítása 2011-ben a demokrácia lebontásának eszköze volt, akkor ugyanez a módszer miért válna 2026-ban a demokrácia helyreállításának eszközévé, csak azért, mert most a szándék állítólag nemesebb?

A Velencei Bizottság már most, a tervezet kapcsán ezt a feszültséget fogalmazta meg: elismeri, hogy a jogállamiság helyreállítása legitim cél, de hangsúlyozza, hogy ehhez megfelelő eljárási garanciák és érdemi társadalmi konzultáció szükséges. Vagyis — jogászi nyelvre fordítva — a cél nem szentesítheti az eszközt, ha az eszköz maga az, ami ellen a fellépés irányul.

Ez nem formalista kukacoskodás. Aki ismeri a hatalomgyakorlás logikáját, tudja: az a precedens, amit ma "átmeneti szükségállapotra" hivatkozva teremtünk, holnap bármelyik következő kétharmados többség kezében fegyverré válik — függetlenül attól, hogy azt Orbán Viktor vagy Magyar Péter tartja a kezében.

Amit az Európai Unió tehet, és amit nem!

Fontos leszögezni: sem az Európai Bizottságnak, sem az Európai Parlamentnek nincs jogi eszköze arra, hogy egy tagállam alkotmányos szövegét — legyen az Alaptörvény vagy annak bármelyik módosítása — hatályon kívül helyezze vagy tartalmilag felülírja.

Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése kifejezetten védi a tagállamok alkotmányos identitását.

Amit az EU tud tenni: kötelezettségszegési eljárást indítani konkrét irányelv-sértés esetén (mint 2012-ben az adatvédelmi biztos elmozdításánál), jogállamisági kondicionalitási mechanizmussal uniós forrásokat visszatartani, vagy politikai állásfoglalásokkal nyomást gyakorolni.

Az elnök elmozdítása, a képviselői cikluskorlát vagy az AB-bírák korhatára önmagában egyik kategóriába sem esik könnyen — ezek tisztán belső közjogi kérdések, amelyekben legfeljebb a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága szólhat bele, ha valakinek a választhatósághoz való jogát sértik meg.

Ez azt jelenti: a magyar társadalomnak — nem Brüsszelnek, nem Strasbourgnak — kell eldöntenie, elfogadható-e az az érvelés, hogy "most kivételesen szabad".

A valódi mérce

Nem az számít, amit egy kormányfő a Facebook-oldalán vagy egy sajtótájékoztatón kijelent a szándékairól. Az számít, hogy amikor eljön az új Alkotmány megalkotásának ideje, az valóban széles társadalmi részvétellel, ellenzéki bevonással, érdemi vitával zajlik-e — vagy ismét egy kétharmados többség írja majd a maga szája íze szerint, csak épp más zászló alatt.

Több kérdésre lehet választ adni jogászi eszközökkel: mennyi nap állt rendelkezésre a konzultációra, hány szervezet véleményét kérték ki érdemben, milyen formában vették figyelembe az ellenvéleményeket, például. Ezek mérhető, számonkérhető szempontok.

Amire viszont senki nem tud jogi választ adni, az a politikai kultúra kérdése: képes-e egy magát demokratikus megújulásként meghirdető hatalom lemondani arról az eszközről, amit — jogosan — a korábbi hatalom legnagyobb bűnének tartott?

Ez a magyarok legújabb játszmája egymással szemben: ugyanazon a pályán, ugyanazokkal a szabályokkal, csak most a mezek cseréltek gazdát. A kérdés, hogy valaki végre le meri-e tenni a labdát, vagy csak továbbadja a következő csapatnak.

Még egy megjegyzés: ugyanonda jut-e majd el Magyar Péter, mint Orbán Viktor, vagy képes arra, hogy az ő a mocskos szája ellenére államférfivé legyen?

Petyám!

Bár, ki nem állhatlak téged, de csináld! A sok vízfej nem ismeri a magyar közmondásokat, mint pl:

A kutyaharapást a szőrivel gyógyítja az elmebeteg magyar ember... Szóval; majdnem így...

Vagy: amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten! Ahol gyalunak, ott forgács is terem! Hadd szóljon!

Üdv, Béláim!

dr. Horváth Ferenc

20260701 Fiktív védőbeszéd- Forsthoffer Ágnes mellett

 

20260701 Fiktív védőbeszéd- Forsthoffer Ágnes mellett

Horváth Ferenc írása 2.0.

2026.07.01.

Néhány nappal ezelőtt szinte megengedhetetlen stílusban én, a választópolgár megróttam a magyar miniszterelnököt. Mert megérdemelte. Mert, ha ő megteheti, hogy ocsmányul beszél másokkal, akkor én is. Semmivel sem több nálam! Nem, én nem tudok birka lenni attól, hogy új szelek fújnak a politikában. Előtte sem voltam az, most sem leszek az!

Az én véleményem szabad, és ha már nem modhatom el a Tisztelt Házban kvázi korlátlan időkeretben, akkor fogom magam és leírom, amit gondolok. 

Sőt, erőszakot kell tennem magamon, és folytatni a véleményformáló írásaimat, mert ez a nép még mindig nem érett meg a demokráciára! Ennek a népnek csak egy új vezér kellett, aki nem sokban tér el az előzőtől, csak más a feladata!

Itt a szöveg tessék újra felháborodni:

Magyar Péternek!

Ne mutasd már ki a fogad fehérjét te öntelt nárcisztikus hülye! A házelnök, ha megvonja tőled a szót, te kussolsz. Ennyi.

Saját magad alatt vágod a fát. Nemsokára azt fogják mondani a NER sakálok, hogy egy önimádó pali vagy, aki a nőket semmibe veszi!

….és még te szólsz vissza, te ütődött!? Nem vagy isten! Senki sem vagy, Kossuth Peti!

Szolgáld a hazádat, a népedet! Ez, a dolgod. Nem a saját csapatodba tartozó házelnököt kell cseszegetni, mert annyit beszélsz feleslegesen, hogy az már sokk!

Hagyd ezt abba!

Mottó: Az orbáni jogrendmódosító „hagyatékra” hivatkozni egy jogállamot visszaépíteni kívánó Magyar Péternek, legalább is rossz ómen!

És most lássuk a védőbeszédet, amit én adnék elő a Házbizottság előtt holnap, 2026.07.02-án, Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke helyett és nevében, hogy megvédjem a jogállamot, ha kell a saját miniszterelnökömmel szemben is.

A Fideszesek nem fogják megvédeni, mert akkor el kellene ismerniük, hogy 2014-ben a köpcös miatt kellett változtatni az érintett norma szövegén, hogy egyedurakodóvá válhasson a parlamentben.

A tiszások pedig...majd jogászkodnak a törvény betűje szerint, mint Caligula kiszolgálói valaha.

Azt gondolom, hogy a „színház” e körül az ügy körül rámutat arra is, hogy ki lenne az, aki valójában helyettesítené a köztársasági elnököt, míg újat nem választanak Sulyok Tamás helyett. Ez, pedig nem lenne helyes. A köztársasági elnököt Forsthoffer Ágnesnek kell helyettesíteni, nem háttérszereplőknek!

Tehát;

Fiktív védőbeszéd- Forsthoffer Ágnes mellett

— kiegészített, jogtörténeti verzió —

(Hipotetikus szövegtervezet — egyoldalú érvelés, ez nem Forsthoffer Ágnes tényleges nyilatkozata)

Tisztelt Ház!

Amikor hétfőn megvontam a szót a miniszterelnöktől, nem egy elszigetelt, önkényes gesztust tettem — hanem helyreállítottam egy elvet, amelyet ez a Ház 2014-ben, fideszes többséggel, tudatos jogalkotói döntéssel bontott le. Engedjék meg, hogy ezt normaszöveg szerint, pontról pontra levezessem.

Először: mi a jelenleg hatályos szöveg, és mikor született?

A 2012. évi XXXVI. törvény (Ogytv.) 46. §-a — amely a 2014-es választásokat követően megalakuló Országgyűléssel lépett hatályba — így szól:

46. § (1) Azt a felszólalót, aki felszólalása során nyilvánvalóan indokolatlanul eltér a tárgytól, [...] az ülést vezető elnök felszólítja, hogy térjen a tárgyra, egyidejűleg figyelmezteti az eredménytelen felszólítás következményeire. (2) Az ülést vezető elnök megvonhatja a szót attól a képviselőtől, aki felszólalása során a második felszólítás ellenére is folytatja az (1) bekezdésben meghatározott magatartást.

Tisztelt Ház, kérem, figyeljenek a szövegezésre: az (1) bekezdés „felszólalóról” beszél — mindenkiről. De a (2) bekezdés, a tényleges szankció, már csak „képviselőt” említ. Ez nem véletlen elírás. Ez egy 2014-ben, Fidesz–KDNP kétharmados többséggel elfogadott, tudatos szűkítés volt — méghozzá egy olyan miniszterelnök, Orbán Viktor javára, aki tíz éven át hetente állt ki válaszolni, és akinek kényelmetlen lett volna, ha válaszadás közben bárki korlátozhatja.

Másodszor: nézzük meg, mi volt a szabály ELŐTTE.

A 2014 előtt hatályos 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat 54. §-a még nem tett különbséget felszólaló és képviselő között. A parlamenti fegyelmi jog akkor hatályos szövege így szólt:

„Az elnök egyidejűleg megvonja a szót attól a felszólalótól, akit beszéde során harmadszor szólít fel arra, hogy térjen a tárgyra, vagy másodszor utasít rendre. Nem lehet megvonni a szót, ha az elnök a felszólítások alkalmával nem figyelmeztette [...] a felszólítások következményére.”

Tisztelt Ház — itt is „felszólalóról” van szó, nem „képviselőről”. A szankció ekkor mindenkire egyformán vonatkozott: képviselőre, miniszterre, miniszterelnökre egyaránt. Ha a mindenkori kormányfő eltért a tárgytól, és a figyelmeztetés eredménytelen maradt, tőle is meg lehetett vonni a szót — pontosan úgy, ahogy én tettem június 29én, hétfőn.

Harmadszor: mit jelent ez az összevetés?

	1994–2014	2014-től
Szómegvonás alanya	felszólaló — mindenki	képviselő — csak ő
Miniszterelnök válaszadóként	szankcionálható	kivételezett

Vagyis, tisztelt Ház, 1994 és 2014 között húsz éven át élt Magyarországon egy olyan parlamenti norma, amely szerint minden felszólaló — rangra, tisztségre való tekintet nélkül — egyenlő eljárási elbírálás alá esett. Ezt a jogegyenlőségi elvet egy kétharmados többség, egyetlen ember kényelme érdekében, 2014-ben szüntette meg. Az az ember, Orbán Viktor volt.

Negyedszer, és ez a lényeg: mit tettem én hétfőn?

Nem a hatályos szöveg ellen léptem fel — hanem azt az elvet érvényesítettem, amit ez a Ház húsz éven át magától értetődőnek tartott, és amit csak egy politikai érdek szüntetett meg. Amikor Magyar Péter miniszterelnök úr ismételt figyelmeztetés ellenére sem tért vissza a tárgyhoz, és személyeskedve sértegetett egy képviselő asszonyt, Hegedűs Barbarát, a Ház méltósága és a felszólalók közötti valódi jogegyenlőség — nem pedig egy 2014-es kiskapu — kötelezett a fellépésre.

Ha ma azt mondanám, hogy a miniszterelnök szabadon, korlátlanul eltérhet a tárgytól, míg minden más felszólalót fegyelmezni lehet emiatt — akkor én magam tartanám fenn azt a kétszintű rendszert, amit Magyar Péter egykori politikai közege, a Fidesz épített ki saját vezetője védelmére. 

Nem ezt teszem. A Ház előtt mindenki egyenlő — ez nem „szellemiség”, hanem húsz éven át hatályos normaszöveg volt, amíg egy politikai többség ki nem vette belőle a kormányfőt. Javaslom megfontolása a tárgyban érintett jogi szabályozás visszaállítását a 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat szellemiségében.

Én, azért lettem a TISZA Párt tagja, hogy visszabontsam a Fidesz-KDNP kormány olyan, a magyar jogrendmódosító tevékenységét, amivel megerőszakolták a demokráciát és tönkretették a jogállamot Magyarországon. 

Magyar Péter miniszterelnök úr része volt a NER-nek 14 éven keresztül, talán azért került a Házbizottság elé ez a konfliktus is. Nekem azonban sokkalta fontosabb a pártatlanság, mint az, hogy teret engedjek a Tisztelt Ház méltóságának elvesztésében!

Tudom, hogy a másik oldal (amelyik az enyém is) (Magyar Péter, a Tisza-frakció, illetve a jogászi vélemények egy része) ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy:

"egy eljárási garanciát nem lehet utólag, a "szellemiségre" hivatkozva kiterjeszteni, mert ez pontosan azt a kiszámíthatóságot ássa alá, amit a jogállamiság megkövetel egy parlamenttől – függetlenül attól, hogy ki ül éppen a miniszterelnöki székben, és függetlenül attól, hogy a beszéd tartalmilag mennyire volt bántó vagy a tartalomtól eltérő."

A válaszom az, hogy DE lehet! 

A jogállam fontosabb, mint Orbán Viktor hagyatéka a jogrendben, ami lebontotta azt. Ezért kérem a saját miniszterelnököm és a saját kormányom tagjainak és helyettesítőinek önkéntes jogkorlátozását, amíg  a 2012. évi XXXVI. törvény (Ogytv.) módosítása e tárgyban be nem következik!

Az a jogászi érv pedig, hogy „egy hatályon kívül helyezett norma szelleme nem ír felül egy hatályos, kifejezett törvényi rendelkezést” pedig azért bukik meg, mert arra tettünk esküt, hogy lebontjuk az „Orbán hagyatékot”mindenütt, ami a jogállamiságot sérti vagy felesleges többletjogokat teremt.

Köszönöm a figyelmet.

260625 Köszöntő az Ebru Timtik-díj elnyerése kapcsán

H F. 2.0

2026.06.25

Az én barátomak Iványi Gábornak!

Kicsit olyan Thomas Mann köszöntése szerűen...

                  IVÁNYI GÁBOR

Jó egészséget kívánok Rektor Úr!

Az a legfontosabb. Megértük, hogy Orbán a múlt lett! Pláne erősnek kell lenned!

A körülményeket figyelembe véve én azt mondom, hogy valószínűleg soha nem leszel köztársasági elnök (ahhoz túl igazmondó vagy), de neked nem is kell annak lenned! Egy földre szállt prófétának sokkal több dolga van. 

Csak engedjék azt csinálni, amihez értesz, ami a belsődből fakad: segítsd az elesetteket, segíts azoknak, akiket kerülnek, elfelednek, dehumanizálnak, egy kalap alá vesznek, gyűlöletük célpontjaivá tesznek. Segíts mentálisán rendbe tenni a magyar társadalmat!

Gratulálok a sokadik díjadhoz!

Horváth Feri

260626 Egy emlék a múltból, nektek cigányok

HF 2.0 20260622-től kezdődően

2026.06.26

Mottó nincs, de lehetne...

Egy emlék a múltból, nektek cigányok, mert legalább nektek tudni kéne erről is! Nem csak a taps, tánc, fütty a cigány kultúra része!

A székesfehérvári Rádió utca 11. gettóügy

A székesfehérvári gettóügy, a tizenhárom roma családot érintő konfliktus 1995-ben kezdődött egy városi önkormányzati határozattal. Akkor a képviselő-testület a meglehetősen leromlott állapotú Rádió utca 11-ben lakó tizenhárom roma családot egy kutyamenhely, azaz sintértelep melletti területre akarta kitelepíteni, 23 négyzetméteres, komfort nélküli lakásokba. 

Több emberjogi szervezet tiltakozása megakadályozta ezt – ők alakították meg a Gettóellenes Bizottságot. 

1997 októberében a helyzet ismét kiéleződött: a polgármester bemutatja a nyilvánosságnak a fémdobozokat, majd az október 16-i közgyűlés határozata szerint a város három pontján 30 millió forintból 5-5 lakásos sorházakat építenek fel a Rádió utcában maradt családok számára.

Egy egész napos tárgyalás után, amelybe telefonon a belügyminiszter és országos pártvezetők is bekapcsolódtak, november 25-én éjszaka megegyezés született: másnap nem lesz kilakoltatás, a romák egy hónapra beköltöznek egy Vöröskereszt-tulajdonú ház lakásaiba, az önkormányzat 30 millió forintot biztosít lakásvásárláshoz. 

November 26-án reggel a lakók kiköltözése után megkezdték a Rádió utca 11. lebontását.

Setét Jenő szerepe:

A gettóügy kipattanásakor az emberjogi szervezetekből megalakult Gettóellenes Bizottságot az ezt összehívó Roma Polgárjogi Alapítvány illetékese, Setét Jenő hozta létre.

Álláspontja az volt: az épületet valóban fel kell számolni, de az ott lakók városon kívülre, kutyamenhely mellé való kitelepítését el kell utasítani.

Az 1996–98 között zajló székesfehérvári gettóügyben vállalt szerepéért 1997-ben ő kapta elsőként a Roma Polgárjogi Díjat.

Lezárás:

Horváth Aladár, a Gettóellenes Bizottság elnöke örömmel nyugtázta, hogy a fehérvári válság megoldódott, és reményét fejezte ki, hogy nem kell az ország különböző pontjain sok-sok Rádió utcára számítaniuk. 

„Mindenki sokat tanulhatott a székesfehérvári esetből. Legfőképpen azt, hogy a szociális problémákat nem etnikai alapú megkülönböztető intézkedésekkel kell kezelni, hanem hatékony, átfogó szociálpolitikai programokat kell találni minden szegény ember számára."