Csak be kéne
már csukni Szijjártót és társait
Horváth Ferenc írása 2.0.
2026.08.28.
Mottó: "A lassú víz partot mos" gondolkodás, ebben az esetben kifejezetten káros!
A 300 milliárd forintos lélegeztetőgép-biznisz nyomán:
mit kellene tennie a nyomozó hatóságnak – és mit a Parlamentnek
A cikk az Claude AI kérdéseimre, pontosítás kéréseimre adott válaszaiból állt össze, tehát egy mesterséges intellienciával a kérdéseim alapján összgyűjtött és megválaszolt adathalmazból von le következtetéseket az irányításom mellett, amelyek visszatükrözik azt, amit én gondolok a kínai lélegezetőgépek ügyében. Gyorsan, opertív eszközökkel azonnal lépni kéne, mert ha az érintett szereplők összebeszélésétől, az adatok, iratok, további megsemmisítésétől tartani kell, már felmerül a nyomozó és vádhatsógok múltbéli felelőssége is.
Előzetes megjegyzés az olvasónak. Ez a cím publicisztikai felkiáltás,
nem jogi ténymegállapítás. A jelen írásban szereplő minden személy a magyar jogrend
szerint az ártatlanság vélelmét élvezi mindaddig, amíg bűnösségét jogerős
bírósági ítélet meg nem állapítja. Amit alább leírok, az a nyilvánosan
hozzáférhető sajtóértesülések (elsősorban a Telex, az Index, a HVG, a 444, a
WMN, a Népszava, a K-Monitor adatbázis, a Válasz Online és a Piac&Profit
beszámolói) alapján rekonstruálható tényvázlat, valamint az ebből levonható
jogi következtetés: hogy a rendelkezésre álló adatok elegendőek-e ahhoz, hogy a
nyomozó hatóság érdemben, gyanúsítotti kihallgatásokkal induljon el az ügyben.
A válaszom: igen, el kellene indulnia – és minél később indul el, annál inkább jobban
erősödik bennem a gyanú, hogy a hallgatás oka nem a bizonyítékok hiánya, hanem
valami más.
I. Hogyan indulhat – és hogyan
kellene indulnia – a nyomozás
A magyar büntetőeljárási törvény (2017. évi XC.
törvény, Be.) szerint büntetőeljárást akkor lehet folytatni, ha valakivel
szemben megalapozott gyanú áll fenn (Be. 4. §). Ez több, mint az
egyszerű gyanú, ami már önmagában elegendő a nyomozás elrendeléséhez, de
kevesebb, mint a vádemeléshez szükséges bizonyítottság. A megalapozott gyanú az
a pont, ahol egy konkrét személy gyanúsítottá nyilvánítható és kihallgatható
(Be. 387. §).
Hol tartunk most? 2026. augusztus 25-én Orbán Anita külügyminiszter
bejelentette, hogy a Külügyminisztérium nevében feljelentést tett a Legfőbb
Ügyészségen, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és egyéb
bűncselekmények gyanúja miatt, ismeretlen tettes ellen. Ez azt jelenti:
hivatalosan egyelőre az egyszerű gyanú szintjén állunk. A sajtóban Szijjártó
Péter neve összefonódik az üggyel (több lap kifejezetten „Szijjártó Pétert
célzó" feljelentésként tálalta), de a hivatalos irat formálisan nem nevez
meg gyanúsítottat.
Mit kellene tennie ezután a nyomozó hatóságnak
(feltehetően a NAV Bűnügyi Főigazgatóságának vagy a rendőrség gazdaságvédelmi
szervének, az ügyészség irányítása mellett)? /Nem! Nem kellene megvárni vele a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési-
és Védelmi Hivatal felállítását!/
- A
pénzügyi nyomvonal feltárása – a szerződések, kötelezettségvállalások,
teljesítésigazolások és utalások teljes láncolatának rekonstruálása, cégenként.
- A
döntéshozatali lánc azonosítása – ki választotta ki az egyes közvetítő cégeket,
ki írta alá a szerződéseket, ki adta ki a teljesítésigazolásokat.
- Szakértői
árösszehasonlítás – a nemzetközi (különösen a szlovén, olasz,
német) beszerzési árakkal való összevetés, amely már most is azt mutatja,
hogy Magyarország az uniós összehasonlításban a legmagasabb egységárat
fizette a kínai lélegeztetőgépekért.
- Tanúkihallgatások – volt minisztériumi
tisztviselők, a beszerzésben részt vevő cégek egykori vezetői, könyvelői.
- Nemzetközi
jogsegély – a
maláj, kínai és egyéb külföldi szállítók, valamint az esetleges külföldi
bankszámlák felderítésére.
Milyen büntetőjogi minősítések jöhetnek szóba?
- Hűtlen
kezelés (Btk.
376. §) – ha valaki vagyonkezelői kötelezettségét szegte meg, és ezzel
vagyoni hátrányt okozott; különösen jelentős vagyoni hátrány esetén (ami
itt, több tízmilliárdos nagyságrendben, minden bizonnyal fennáll) a
legsúlyosabb minősített eset alkalmazható.
- Csalás (Btk. 373. §) – ha a
szerződéskötéshez megtévesztést, valótlan tényállítást (pl. hamis ajánlati
háttér, fiktív kapacitás) használtak.
- Költségvetési
csalás (Btk.
396. §) – ha a közpénz felhasználása során a jogszerű elszámolás kereteit
szándékosan sértették meg.
- Hivatali
visszaélés (Btk.
305. §) – hivatalos személy általi, jogtalan előny szerzése vagy jogtalan
hátrány okozása céljából elkövetett hivatali kötelességszegés vagy
hatáskörtúllépés esetén.
- Korrupciós
bűncselekmények (Btk.
XXVII. fejezet: vesztegetés – 290–291. §; hivatali vesztegetés – 293–294.
§; befolyással üzérkedés – 299. §) – amennyiben bizonyítható, hogy a
közvetítő kiválasztása jogtalan előny fejében történt.
A kulcskérdés minden esetben ugyanaz, amit korábban
már tárgyaltunk: a bűnösségi elem (a tudati oldal) igazolása. Az, hogy
valaki miniszterként vagy államtitkárként vezette a minisztériumot, önmagában
nem alapoz meg személyes büntetőjogi felelősséget – ahhoz konkrét elkövetési
magatartás (aláírás, jóváhagyás, teljesítésigazolás kiadása) és a tudati oldal
(tudta vagy tudnia kellett volna a visszaélésről) szükséges. Ez az, amit a
nyomozásnak fel kell tárnia.
II. A szereplők: cégek, személyek,
összegek
A sajtóértesülések alapján a következő cégek és
személyek szerepe rajzolódik ki a beszerzési láncolatban.
A teljes ügylet nagyságrendje: országosan összesen mintegy 19 002
lélegeztetőgépet szereztek be, ebből 16 853-at a Külügyminisztérium, összesen
mintegy 300 milliárd forint értékben, a közbeszerzési eljárás mellőzésével,
2020 márciusában és áprilisában.
Legnagyobb beszállítók és közvetítők:
- GR
Technologies SDN
(Malajzia) – a legnagyobb volumenű szerződés: 181 milliárd forint, 6258
gép, 28,4 millió forintos átlagáron.
- Fourcardinal
Tanácsadó Kft. – 1000
darab kínai készülékre kötött, 48,1 millió eurós (kb. 17 milliárd
forintos) szerződés. A cég korábban a kormány egyiptomi kereskedőházát
működtette; ügyvezetője Orbán Viktor nemzetközi főtanácsadója, Rahói
Zsuzsanna nővére volt. 2020. április 20-án – ugyanazon a napon, amikor a
KKM aláírta vele a szerződést – két ügyvéd (Veréb Balázs és Vámosi-Nagy
Zsolt) létrehozta az SRF Silk Road Fund Holding Zrt.-t, amely
10%-os tulajdonrészért cserébe a Fourcardinal nyereségének 7/8-át (mintegy
15,9 milliárd forintot) kapta meg; ebből 8,05 milliárd forintot fizettek
ki osztalékként. Mindkét céget – a Fourcardinalt 2021–2022-ben, az SRF-et
2022 végén – végelszámolással megszüntették, ugyanaz a végelszámoló járt
el mindkét esetben.
- OTT-One
Nyrt. –
korábban nem volt jártas egészségügyi eszközök forgalmazásában, a járvány
alatt mégis 12–13 milliárd forintos üzlethez jutott. Egy tétele kapcsán a
cég 2020 tavaszán még 10 millió forintos darabáron ajánlott gépeket,
néhány hónappal később a KKM már 24,8 millió forintért vásárolt tőle
azonos típusú eszközöket. Később könyvvizsgálója csalás gyanúja miatt
lemondott, a céget felszámolták, 2026 februárjában törölték.
- TMT
Technics Kft.
(tulajdonos: Tóth László) – eredetileg optikai eszközökkel foglalkozó
vállalkozás; ezer darabos szerződéséből végül csak egy részét szállította
le. Egy 8,06 milliárd forintos tételben 749 darab (500+249 db) gépet
vásárolt az állam 10,76 millió forintos darabáron; ezeket később,
sikertelenül, darabonként mindössze 13 ezer forintért próbálták értékesíteni
árverésen. Egy másik beszámoló szerint a cég emellett 208 darab, különböző
típusú gépet is leszállított, 29–42 ezer eurós darabáron.
- Cathay
Advisory Ltd. – 2,5
milliárd forintot kapott „üzlet felhajtásáért", a tevékenység
tartalmáról nyilvánosan nem ismert több.
- Danubia
Pharma Kft. – az
55 milliárd forintos vakcinabeszerzésben érintett cég, amelyet a Válasz
Online kimutatása szerint Szeverényi Márk személyén keresztül összefonódás
köt a Fourcardinal-körhöz.
A haszon nagyságrendje: a beszerzésben részt vevő magyar
cégek összesen mintegy 21 milliárd forint osztalékot vettek ki, ennek döntő
része (kb. 17 milliárd forint) a Fourcardinal tulajdonosi köréhez köthető –
ezen belül önmagában az SRF Silk Road Fund Holding Zrt. (lásd fent) 8,05
milliárd forintot fizetett ki osztalékként a hozzá került 15,9 milliárdos
részesedésből; a fennmaradó rész a Fourcardinal Kft. eredeti tulajdonosi
köréhez került.
Érintett személyek:
- Szijjártó
Péter –
miniszterként vezette a Külgazdasági és Külügyminisztériumot a beszerzések
idején; szervezeti-vezetői felelőssége nyilvánvaló, de a nyilvános
adatokból egyelőre konkrét, személyes elkövetési magatartás nem
rekonstruálható.
- Menczer
Tamás – a
Külgazdasági és Külügyminisztérium akkori, tájékoztatásért és
Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkáraként hét
ismert szerződésben szerepel a neve; ezek alapján több mint 3000
lélegeztetőgép beszerzésében, mintegy 80 milliárd forint értékű ügyletben
lehetett szerepe, mint aki (vagy az általa kijelölt személy) a teljesítésigazolásokat
adta ki – vagyis akinek meg kellett volna győződnie arról, hogy a
leszállított eszközök megfelelnek a szerződéses feltételeknek. Jelenlegi
státusza: a 2026. áprilisi kormányváltás óta nincs sem állami, sem
parlamenti tisztsége – nem államtitkár, és bár indult a választáson, végül
nem foglalta el képviselői mandátumát sem. Egyetlen megmaradt szerepe a
Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatói posztja, amely párton belüli, nem
hivatali funkció. Ez a szempontból is lényeges: jelenleg semmilyen hivatali
immunitás vagy tisztség nem áll egy esetleges gyanúsítotti kihallgatás
útjában. Itt tegyük fel a kérdést nyíltan: milyen műszaki vagy orvosi
szakértelem birtokában írt alá valaki több tízmilliárdos, életmentő
orvostechnikai eszközök beszerzésére vonatkozó teljesítésigazolást? Ha nem
volt ilyen szakértelme, és mégis aláírt – az vagy súlyos, felelőtlen hozzá
nem értés, vagy tudatos kockázatvállalás annak tudatában, hogy amit
igazol, azt nem tudja leellenőrizni. Egyik változat sem ártatlan
mulasztás; ezt a kérdést a nyomozásnak kell megválaszolnia, nem a
sajtónak.
- Takács
Péter – 2022
és 2026 között a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára volt; a
kormányváltás óta már nem tölt be államtitkári tisztséget, jelenleg
fideszes országgyűlési képviselő (Pápa). Fontos pontosítás: a
Fourcardinal-ügyben megjelenő sajtóhírek egy része őt „akkori egészségügyi
államtitkárként" említi a 2020-as beszerzés kapcsán – ez pontatlan
lehet, mert más forrás szerint 2020-ban még az Országos Kórházi
Főigazgatóság főigazgató-helyetteseként dolgozott, az egészségügyi
államtitkári posztot csak 2022 májusától töltötte be. Ettől függetlenül a
Fourcardinal Tanácsadó Kft. mögött – amely az ezer darabos kínai
szállítmányért 17 milliárd forintot számlázott – sógorának érdekeltsége is
feltűnt a sajtóértesülések szerint. Takács Péter nyilvánosan tagadta, hogy
a lélegeztetőgép-értékesítésből személyesen profitált volna, ugyanakkor
elismerte, hogy más orvosi eszközök beszerzéséből haszna származott.
Fontos ellenpont a mérleg másik oldalán: a Fidesz-KDNP korábban nyilvánosan
kiállt a beszerzés mellett – a párt kommunikációs igazgatója, Havasi Bertalan
szerint ez helyes döntés volt, amely a magyar emberek biztonságát szolgálta, és
a beszerzést intéző döntéshozókat elismerés, nem támadás illeti. Ezt az
álláspontot a tényvázlat nem cáfolja meg automatikusan, de a nyilvánosan ismert
árazási és mennyiségi adatok magyarázatra szorulnak, amit eddig a minisztérium
sem tudott megnyugtatóan megadni.
III. Az iratmegsemmisítés és a
digitális visszafejtés – pontosan mit tudunk, és mit nem
Itt különösen fontos, hogy csak azt állítsam, amit a
források valóban alátámasztanak.
Amit tudunk:
- A
Transparency International egy korábbi perben próbált hozzáférni a
lélegeztetőgép-üzlethez kapcsolódó iratokhoz, és ennek során derült ki,
hogy a minisztérium a 2020. márciusi beszerzéssel kapcsolatos
dokumentumok egy részét 20 hónapon belül megsemmisítette.
- Az
Orbán Anita vezette, a kormányváltás utáni átvilágítás során több ezer,
más beszámoló szerint több tízezer dokumentumot vizsgáltak át a
Külügyminisztériumban.
- A
minisztérium közlése szerint a dokumentáció hiányosan állt
rendelkezésre, és több állományt feltételezett törlés után
informatikai eszközökkel kellett helyreállítani, hogy teljesebb kép
alakulhasson ki a történtekről.
Amit nem tudunk – és ezt fontos nyíltan leírni, nem
kitalálni:
- A
nyilvánosan elérhető sajtóanyagokban nincs adat arra, hogy konkrétan
kik (mely szakértők, mely szervezeti egység vagy külső cég) végezték el
ezt az informatikai helyreállítási munkát.
- Nincs
nyilvánosan közzétett, tételes lista arról, pontosan mely
dokumentumokat sikerült visszafejteni, és melyeket nem.
- Nem
ismert, hogy a helyreállított állományok között szerepelnek-e a
kötelezettségvállalási, ellenjegyzési vagy teljesítésigazolási
dokumentumok is, vagy csak általánosabb levelezés, háttéranyag.
Ez a bizonytalanság önmagában is
releváns: amíg nem
publikus, hogy pontosan mi került elő, addig a nyilvánosság csak a minisztérium
összefoglaló állítására hagyatkozhat. Egy parlamenti vizsgálóbizottságnak vagy
a nyomozó hatóságnak éppen ezt kellene tisztáznia elsőként – hogy a
helyreállított anyag valóban lefedi-e a döntéshozatali láncot, vagy csak
töredékes.
Mennyi ideig kellett volna megőrizni ezeket az
iratokat – és mikor semmisítették meg őket valójában?
Ez a kérdés azért kritikus, mert az iratmegsemmisítés
időpontja (a beszerzést, azaz 2020 márciusát követő kb. 20 hónapon belül, tehát
nagyjából 2021 végén–2022 elején) jóval a jogszabályban előírt megőrzési
határidők lejárta előtt történt:
- A
közbeszerzési törvény (Kbt. 34. § (2) bekezdés) általános szabálya szerint
egy beszerzési eljárással kapcsolatos összes iratot a szerződés
teljesítésétől számított legalább öt évig meg kell őrizni. Igaz, ez
a beszerzés hivatalosan a közbeszerzési eljárás alóli kivételként,
veszélyhelyzeti felmentéssel zajlott – de ez legfeljebb az eljárási
szabályok alól mentesített, a dokumentum-megőrzési kötelezettség alól nem.
- A
számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 169. §-a szerint a könyvviteli
elszámolást alátámasztó számviteli bizonylatokat (ide tartozik a
szerződés, a teljesítésigazolás, a számla, az utalványrendelet) legalább
nyolc évig olvasható, visszakereshető formában meg kell őrizni – ez a
szabály közfeladatot ellátó szervekre, így minisztériumokra is vonatkozik.
- A
köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről
szóló 1995. évi LXVI. törvény (a „levéltári törvény") szerint a
közfeladatot ellátó szervek iratai csak a szerv saját iratkezelési
szabályzatában rögzített irattári terv szerint, a megőrzési idő lejárta
után, dokumentált selejtezési eljárásban, a hatáskörrel rendelkező szerv
(illetékes közlevéltár) bevonásával semmisíthetők meg. A „maradandó értékű"
– vagyis a közfeladat ellátásának, az állampolgári jogok érvényesítésének
vagy a történelmi forrásértéknek szempontjából jelentős – iratok
egyáltalán nem selejtezhetők.
Ha mindez így van, akkor a kérdés nem kerülhető meg:
miért volt szükség az iratok megsemmisítésére, amikor sem a nyolcéves
számviteli, sem az ötéves közbeszerzési jellegű megőrzési határidő nem járt még
le? Ha a
megsemmisítés a jogszabályban előírt selejtezési eljárás (irattári terv
szerinti besorolás, közlevéltári bevonás, jegyzőkönyvezés) mellőzésével
történt, az önmagában is jogszabálysértés – és ez esetben nem csupán fegyelmi,
hanem büntetőjogi kérdés is: a Btk. 346. §-a szerinti okirattal visszaélés
(közokirat jogtalan megsemmisítése) néven nevesíti azt az esetet, amikor valaki
egy nem kizárólag a sajátját képező közokiratot jogtalanul megsemmisít. Ha
bizonyítható, hogy a megsemmisítés célja éppen a hűtlen kezelés vagy más
bűncselekmény nyomainak eltüntetése volt, ez a magatartás a fő bűncselekmény
bizonyítékainak megsemmisítéseként, önálló minősítésben is felmerülhet.
És végül a legegyszerűbb, de legkényesebb kérdés: ki
volt az a személy vagy szervezeti egység, aki a minisztériumon belül a selejtezésről,
illetve a törlésről ténylegesen döntött, és ki hagyta jóvá – vagy mulasztotta
el megakadályozni – hogy ez a jogszabályban előírt határidő és eljárás nélkül
megtörténjen? Erre a
kérdésre a nyilvánosan elérhető sajtóanyagokban jelenleg nincs válasz – ezt is
a nyomozásnak, illetve egy parlamenti vizsgálóbizottságnak kell feltárnia.
IV. A Magyar Államkincstár szerepe –
és amit most azonnal meg kellene tenni
A Magyar Államkincstár (MÁK) a kincstári kör tagjaként
nem egyszerű, dokumentáció nélküli technikai kifizető. A jogszabályi rend (az
államháztartásról szóló törvény végrehajtási rendelete és a vonatkozó
KKM-utasítások) szerint egy ekkora kifizetés végrehajtásához a Kincstárhoz el
kellett jutnia legalább:
- a
kötelezettségvállalást tartalmazó dokumentumnak és annak nyilvántartásba
vételi adatainak,
- az érvényesített
és utalványozott, teljes aláírási lánccal ellátott utalványrendeletnek,
- a
teljesítésigazolásnak és az átadás-átvételi jegyzőkönyvnek,
- a
szállítói számlának.
A Kincstár ellenőrzése ugyanakkor jellemzően alaki
és formai – azt vizsgálja, megvannak-e a szükséges aláírások és a fedezet,
nem azt, hogy a szerződéses ár piaci szempontból megalapozott volt-e. Éppen
ezért a Kincstárnál őrzött, elektronikusan rögzített adatok a KKM belső
dokumentációjától függetlenül léteznek – ha az utóbbiban hiányosságok vagy
szándékos törlések történtek, a Kincstár saját nyilvántartása másodlagos,
független bizonyítási forrásként szolgálhat.
Ezért – publicisztaként, nem jogászi utasításként,
hanem sürgetésként fogalmazva – azt gondolom: a nyomozó hatóságnak már most,
haladéktalanul intézkednie kellene a Magyar Államkincstár felé az elektronikus adat
megőrzésére kötelezés (Be. 316. §) elrendeléséről, majd az érintett
adatállományok lefoglalásáról (Be. 315–317. §). Ezzel nincs értelme megvárni a
nyomozás előrehaladtát – minél tovább telik az idő, annál nagyobb a kockázata
annak, hogy ez az adatforrás is „megsemmisül" vagy hozzáférhetetlenné
válik.
V. Ami ezzel párhuzamosan is
történjen: parlamenti vizsgálóbizottság és azonnali műszaki vizsgálat
A büntetőeljárás lassú, garanciális szabályok mentén
zajlik – ez helyes és szükséges, de nem zárja ki, hogy párhuzamosan más
eszközök is működésbe lépjenek.
Egyrészt: az Országgyűlésnek fel kellene állítania egy parlamenti
vizsgálóbizottságot a 300 milliárd forintos lélegeztetőgép-ügy
kivizsgálására. Egy ilyen bizottság – szemben a nyomozó hatósággal –
nyilvánosan, a politikai szereplők (miniszterek, államtitkárok, minisztériumi
vezetők) meghallgatásával dolgozhat, és ezzel segítheti, gyorsíthatja a
büntetőeljárás munkáját is, anélkül, hogy azt helyettesítené.
Másrészt, és ez talán a legsürgősebb, legkonkrétabb,
azonnal végrehajtható lépés: el kellene rendelni a még mindig raktáron lévő – korábbi beszámolók
szerint legalább 12 ezer, azóta is ott porosodó – kínai lélegeztetőgépek
azonnali, független műszaki-orvosszakmai vizsgálatát. A kérdés, amire
választ kell adni, életbevágóan egyszerű: ezek a gépek alkalmasak-e, vagy
sem, egy súlyos légzéselégtelenséggel küzdő beteg életben tartására?
Ez a kérdés függetleníthető attól,
hogy ki rendeli el: megteheti a
nyomozó hatóság a bizonyítási eljárás részeként (hiszen a gépek műszaki
alkalmassága vagy alkalmatlansága közvetlen bizonyítéka lehet annak, hogy a
beszerzés megfelelt-e a szerződéses/szakmai elvárásoknak), és megteheti a
felállítandó parlamenti vizsgálóbizottság is, saját szakértői hatáskörében. Az
egyetlen dolog, ami nem történhet meg, az a további tétlenség – miközben évek
óta ismert, hogy ezeknek a gépeknek jelentős hányada sosem került éles
bevetésre, és senki nem tudja hitelt érdemlően megmondani, hogy ha most szükség
lenne rájuk, működnének-e.
No meg a vizsgálat eredménye nagyon
komoly következtetésekre is okot adhat! Akik esetében ezeket a kínai
lélegeztetőgépeket használták és nem volt elégséges műszakilag és orvosi szempontból
ahhoz, hogy a súlyos légzéselégtelenséggel küzdő beteget életben tartására, akkor újabb
nagyon de nagyon komoly vizsgálatokra lesz szükség és igen komoly büntetőjogi
és polgári jogi vonzata is lehet a dolognak, amiről az egész világnak
értesülnie kell!
Zárásként pedig egy kérdés, amire ez idáig senki nem adott
választ, és amit előbb-utóbb valakinek meg kell válaszolnia: ki tudná ma
megmondani, hogy a magyarországi kórházakban ténylegesen hány ilyen kínai
lélegeztetőgép van még rendszeresítve, és mikor és hol használták utoljára ezek
közül bármelyiket is egy súlyos légzéselégtelenséggel küzdő beteg életben
tartására? Ha erre a kérdésre ma senki nem tud pontos, dokumentált választ
adni – akkor az önmagában is minden eddiginél élesebben veti fel a kérdést,
hogy mire ment el a 300 milliárd forint.
A cikk a nyilvánosan elérhető sajtóértesülések (Telex,
Index, HVG, 444, WMN, Népszava, K-Monitor adatbázis, Válasz Online,
Piac&Profit, Contextus, Hellomagyar, Economx, G7, Magyar Hang, Szeged.hu,
Vác.hu, 10perc.hu, Mfor.hu) alapján készült publicisztika. A benne foglalt jogi
minősítések és nyomozási javaslatok szerzői álláspontot tükröznek, nem a
hatóságok hivatalos állásfoglalását.
