vasárnap, augusztus 02, 2026

20260802 Ha valaki kérdez, kérdezzen tisztességgel, pláne ha jogvédőnek mondja magát

 Egy butácska, magát jogvédőnek nevező kisokosnak.

Hosszú lesz, de ez a jegyzet kapcsolódik a nyílt levelemhez is, amit Magyar Péter miniszterelnök úrnak írtam pár napja itt a Facebookon.
Az egyik hozzászóló - nem érdemes nevén nevezni - ezt kérdezte tőlem, aki kb. 150 választ adtam arégebben kommentelőknek eddig. Hát mint mondjak, enyhén dühös vagyok a sok irigy és buta emberre, de betudom ezt a Fidesz-KDNP állampártot kíptő aljas propagandájának.
Szóval a kérdés:
"T.Örnagy Úr !
A fiatalabb olvasók kedvéért kérem,hogy szíveskedjen megírni : A régi rendszer szerint,ha egy fiatal 18 éves korában bevonúlt katonának,majd onnan leszerelve felszerelt rendőrnek,akkor hány éves korában mehetett el korkedvezményes nyugdíjba ?
Köszönöm a válaszát ! Elkötelezett jogvédő"
A válaszom:
Tisztelt butácska jogvédő úr!

                                                Tiszavasváriban az egyenlő jogokért. H.F.

I.
Nehogy elhitesse a néppel, hogy mindenki 25 év szolgálati viszony után kérhette a nyugdíjazását, mert akkor maga aljasabb, mint most gondolom. 🙂
II.
Először jöjjön az ideológiai érvelés:
1.) Általában az egyenruhás ember arra megy, ahonnan az olyanok, mint maga, fejvesztve menekülnek.
2.) Sokat kell tanulni azért, hogy valaki az életét is kockáztathassa másokért, akiket nem is ismer. (Itt sokan elbuknak ám a rostán, vagy csak elbuktak, mert ami nekünk hivatás volt, azt a mocskos Orbán-fajzatok közbiztonsági szakmunkás szintre degradálták vissza. Talán majd újra lesz respektje azoknak a hivatásoknak is, amelyeket én soroltam fel, bocsánatot kérve a katonáktól, akik ugyanúgy csak a jogaikért küzdöttek hosszú éveken át, mint én.)
3.) Egy hierarchikus rendszerben csak papírforma, hogy mikor hívják be, és mikor mehet valaki haza.
4.) Az, hogy mások mihez értettek, és rájuk milyen szabály vonatkozott, most számomra nem releváns, mint ahogy az sem, hogy ez a magyar nép 16 évig tűrte, hogy pórázon tartsa az állampárt, amelyik csak a legutolsó időkben dobta fel nominálisan a sok egyszerű civil bérét, mert már akkora volt az infláció, hogy úgyis mindegy volt.
Maga melyik bérét választaná, a 2008-asat vagy a 2026-osat? Merthogy a vásárlóértéke szerintem a 2008-asnak jobb volt.
Eddig értve vagy, civil jogvédő, joghoz nem értő úr?
III.
Most egy kis szabályismertető következik csak a maga kedvéért, mert olyan lusta volt, hogy nem nézett utána annak, amit kérdez, csak igen felületesen, és akkor is rosszindulattal, mint általában a jogi védelemre szoruló emberek is.
Nem ismertetem az 1996. évi XLIII. törvényt a mélységéig, mert úgysem tudna vele mit kezdeni, csak arra utalok, hogy mit nem ért.
A.)
A mechanizmus:
A felmentés (56. § (1) bek.) csak meghatározott, korlátozott okokból volt alkalmazható — döntő részben:
a) létszámcsökkentés (Országgyűlés/Kormány döntése alapján), vagy
b) átszervezés miatt megszűnt szolgálati beosztás — pontosan ilyen volt a Határőrség és a Rendőrség 2008. január 1-jei integrációja, amelyet a 2007. évi XC. törvény alapján hajtottak végre, és amelynek keretében a Határőrség általános jogutódja a Rendőrség lett.
2.)
Ha valaki ilyen átszervezés miatt vált felmenthetővé, és eközben már megvolt a 25 év tényleges szolgálati ideje (tehát jogosultságot szerzett a 182. § (1) bek. szerinti szolgálati nyugdíjra), akkor lépett életbe az 57. § (3) bekezdés: „Ha a hivatásos állomány tagja a szolgálat felső korhatárát még nem érte el és szolgálati nyugdíjra jogosult, a felmentésével egyidejűleg nyugállományba kell helyezni.” Vagyis a felmentés kötelezően együtt járt a nyugállományba helyezéssel, ha megvolt a jogosultság.
Persze az is igaz, hogy ugyanazt a beosztást ha nem fogadta el, magasabb beosztást pedig nem ajánlottak fel, ez a szabály csak akkor érvényesülhetett.
Fontos, amit a jogforrások is alátámasztanak: a Határőrség és a Rendőrség integrációja idején velem együtt több kollégám is úgy döntött, hogy inkább igénybe veszi a szolgálati nyugdíjat, mert a változtatás a korábban kedvezőnek számító jogosultsági szabályokat módosítani készült.
Vagyis ez nem automatizmus volt, hanem tudatos döntési helyzet: az integráció adta meg a jogcímet (átszervezés → felmentés), a 25 év pedig a jogosultságot, de a kettő együttes fennállása kellett ahhoz, hogy ténylegesen nyugállományba kerüljek.
Nomármost, aki átélte Orbán és bandája aljas nyomulását 2006-ban a politikai hatalomért, annak elege lett abból a nagy demokráciából, aminek folytán;
1.) kikerült a jogrendből a hivatalos személy megsértése mint törvényi tényállás (ezért először buktam az egyetemen médiajogból, ahol egy MIÉP-es vizsgáztatott (M.L.) és úgy összevesztünk, hogy két hétig kerestem az indexemet, mert kijöttem, mielőtt tettlegességre került volna a sor).
2.) Eljöttünk, mert 25 vagy több év alatt szereztünk annyi tapasztalatot, hogy belássuk: a rendőrséget teljesen átpolarizálja, megeszi az aktuálpolitika.
3.) Egyre többször mondták az íróasztalt erősen markoló felettesek, hogy ha nem tetszik, el lehet menni.
4.) Később a fiatal rendőrök kiakadtak attól, hogy a határterületen kellett néha több hónapot is eltölteniük, mikor nekik nem ezt ígérték.
5.) Az lett, amit előre láttunk.
Majdhogynem közmunkássá vált a rendőr, mindenki emberkedhet vele, az intézkedését százan is videózzák, közben nyugodtan „kurvaanyázhatják”, bár egyenruhájában az államot képviseli, és még le is leköphetik.
Mivel a törvény felemás, a vádat ilyenkor is az ügyész képviseli ugyan, de a rendőralanynak kell becsületsértés, esetleg tettleges becsületsértés miatt feljelentést tennie, és majd hónapok múlva civilben ott állni esetleg egy veszélyes emberekből álló csoport előtt a bíróság folyosóján.
Így szeretik maguk a rendőreiket mostanában.
Tehát automatikusan „25 év szolgálati idővel nem lehetett nyugdíjba menni”, hanem a 25 év szolgálati idő csak jogosultságot eredményezett, ami csak és kizárólag akkor vált ténylegesen érvényesíthető szolgálati nyugdíjjá, ha a szolgálati viszony ezzel egy időben valamilyen törvényi jogcímen (például átszervezés vagy létszámcsökkentés miatti felmentéssel, meg is szűnt. Ha egy percre, akkor egy percre. Onnan a döntés joga az alanyé volt, és ha nem ajánlanak magasabb beosztást, akkor viszontlátásra...
A gáz az, hogy aki egészségügyi alkalmatlansággal volt kénytelen megválni a testülettől, az még most is pereskedik a Munkaügyi Bíróságon, mert ők is szolgálati járandóságban részesülő, szintén megalázott emberek lettek. Nem egyszerű betegen küzdeni egy megerőszakolt jogend ellen, egy olyan politikai parancs ellen amit visszamenőleges hatállyal alkalmaztak velünk szemben.
Még a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságát (EJEB) is átverték Orbánék, mely szerint ez a gyávaságból bosszúvá érett intézkedés a nyugdíj-reform része volt.
Bizonyos értelemben igaz. Még jöttek a rokkantak és befagyasztották.
Semmi svájci indexálás csak az infláció mértékének megfelelő emelés (azt is előre megelőlegezzük), miközben a bérek jóval magasabb százalékokkal emelkedtek. A 13-ik havi nyugdíj csak sebtapasz, bármikor megszüntethető a folyósítása. A 14-ik havi nyugdíj pedig csak Orbán egyik bosszúja a sok közül, a szintén ígérgető Magyar Péter felé! No, akkor „fizess ha tudsz kedves utódom” alapon.
Tényleg ez miatt úgy nem akar tüntetni?
Na, de térjünk vissza rám, mert az úr rám kíváncsi, az én zsebemben akar túrkálni…
Tisztelt butácska jogvédő úr!
Bár nem magára tartozik, de nem olyan jó az a helyzet, amikor valakit vezető beosztásából indokolás nélkül elmozdítanak, ha akarja, ha nem, és akkor még úszhat is a jó kis szolgálati nyugdíj, amit a pórnép úgy irigyel, mintha annyit kapnánk, mint egy levitézlett politikus.
Tehát, míg maga más zsebében kutakodik jogvédőként, addig inkább el kéne gondolkodnia azon, hogy a népet miért nem inspirálta arra, hogy a megfelelő időben százezrek tüntessenek az alacsony munkabér és a még rosszabb megélhetést biztosító nyugdíj megemelése érdekében, ami elinflálódik 10-15 év alatt bárkinek.
B.)
De hogy ne legyenek álmatlan éjszakái: két diplomával a zsebemben, az ORFK Főügyelet bevetésparancsnokaként mentem szolgálati nyugdíjba 42 évesen. Csak az általam régebben kiharcolt, a szolgálati időt 1,2-es szorzóval számító törvényi szabályozás miatt. Egyébként nem lett volna meg a 25 év.
2007. december 17-éig még azt sem tudtam, hogy szolgálati nyugdíjba mehetek. Ha nem szól rám a vezetőm, meg se kérdezem a személyügyest. Éppen hogy kijött a matek.
Az utolsók között mehettem így el teljes nyugdíjba, ami három évig tartott. De Orbán bosszút állt rajtunk, az olyanok pedig, mint maga, röhögtek ezen, és nem álltak mellénk.
Aztán – mert megszűnt az az erő, amitől tartottak – Orbánék padlóra verték az egész társadalmat. Magát is, aki valószínűleg irigykedik, pedig nem kéne, ha úgy böllérkedik, mint a főni. Etesse az embereket, de ne a joggal, amihez nem ért.
C.)
És most…dádááámm…
Az első szolgálati nyugdíjam 198.000,- Ft volt.
Most a havi szinten csökkentett összeg 402. 670 Ft.
Én ma is örülnék az elsőnek, ha olyanok lennének az árak is, mint akkor. Ez a mostani sokkal kevesebbet ér, hála a magyar népnek, akik birkaként tűrték, hogy egy aljas banda átverje őket, amíg ők maguk megtollasodnak!
Arról nem tehetek, hogy sok embernek ennyi sincs.
Tették volna azt, amit én. De nem tették. Más terepen mozogtak, más szabályok mentén.
Na, jó napot kívánok!
Utóirat: Legalább ilyen szinten tüntetgethetett volna, mint én a képen. Mert az élet nem áll meg, csak néha átalakul.

péntek, július 31, 2026

20260728 Nyílt levél a miniszterelnöknek

Nyílt levél Magyar Péter úrnak, Magyarország miniszterelnökének

Kérem, aki egyetért velem, de különösen az érintettek, osszák meg ezt a jegyzetemet!

Valljon színt a TISZA kormány! Rehabilitál valaha 27 000 magyar embert, vagy maga is az illiberalitás talaján állva megtartja Orbán bosszúját a valaha volt rendőri állomány ellen, mert ha igen, akkor semmivel sem ér többet a szerzett jog, mint a Fidesz idejében

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Nyugállományú rendőr őrnagyként, jogászként, közösségszervezőként és publicistaként fordulok Önhöz nyilvánosan, mert az ügy, amiről írok, tizennégy éve nem talál gazdára – és attól tartok, most sem fog.


I. A tényállás, amit senki nem vitat

Valaha, az Országgyűlés november 28-án elfogadta a 2011. évi CLXVII. törvényt a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról. Kihirdetve 2011. december 9-én – 22 nappal a 2012. január 1-jei hatálybalépés előtt.

Ennyi idő adott több tízezer embernek felkészülni arra, hogy az addig adómentesen folyósított szolgálati nyugdíja kvázi adóköteles „szolgálati járandósággá" alakul át, és attól kezdve a mindenkori legmagasabb szja-kulccsal csökken. Szociális ellátásá vált, az amiért az állam belső rendjét legalább 25 évig védtük.
Arról nem is beszélve, hogy nagyon komoly anomáliákat okoz ez a FÜV-vel szolgálati nyugdíjba ment kollégák között is, akik közül jó néhányan még ma is pereskednek a magyar bíróságok előtt.

Nálam ez ma havi több mint 70 000 forint mínuszt jelent, a 65 éves korom betöltéséig (ha akkor nem lesznek "anomáliák" az adminisztrációk hiányosságai miatt. Ez évekre szóló, összesen jóval 8 millió forint fölötti veszteség.

Az Alkotmánybíróság 23/2013. (IX. 25.) AB határozatában a törvény 14. § (1)–(2) bekezdését alaptörvény-ellenesnek találta és megsemmisítette – tehát maga a jogalkotó sem volt makulátlan. A törvény fő konstrukcióját azonban fenntartotta.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Markovics, Béres és Augusztin kontra Magyarország ügyben (kérelemszám: 77575/11, 19828/13, 19829/13; döntés: 2014. július 18., egyhangúlag elfogadhatatlan) elutasította a panaszt. Ez a három ügy csupán mintaügy volt: több mint 13 500 személytől, 1260 kérelemben érkezett panasz Strasbourgba, gyakorlatilag azonos tartalommal. A Bíróság a 12–16%-os reálcsökkenést arányosnak találta, és elfogadta a magyar állam érvelését, miszerint ez „a nyugdíjrendszer racionalizálásának" legitim, ideológiamentes lépése volt.

Csakhogy, Miniszterelnök Úr: azóta sem volt átfogó magyar nyugdíjreform. Egyetlen csoportot sújtott tartósan és visszavonhatatlanul ez az intézkedés – miközben az indoklás szerint az egész rendszert kellett volna racionalizálni.

II. Nem egy csoport – három
Amikor 2011-ben ezt a törvényt megalkották, nem kizárólag minket, rendvédelmi dolgozókat sújtottak. Két másik csoportot is – és mindhárom esetben ugyanaz a mintázat ismétlődik: egy fizikailag rendkívül megterhelő, a testet és az egészséget kimerítő hivatást büntettek meg utólag, visszamenőleg, tárgyalás nélkül.

A bányászok. 
Ők történelmileg mindig komoly, összetartó érdekcsoportot alkottak – bármely hatalommal szemben felléptek, ha sérelem érte őket. 2012-ben az ő bányásznyugdíjukat is „átmeneti bányászjáradékká" minősítették át. Egy életen át tartó, testet romboló munka után ezek az emberek anyagilag ellehetetlenültek – annak ellenére, hogy a bányásznyugdíj addig sem volt túlfizetett ellátás.

Ugyanaz az aljas hatalmi teszt zajlott le rajtuk, mint rajtunk: megnézni, mennyi fér bele a társadalomnak, ha egy fizikailag tönkretett, korábban megbecsült szakmát alázunk meg.

A rendőrök, tűzoltók, börtönőrök. 2011. június 16-án tízezren vonultunk fel Budapesten, az Alkotmány utcában, a Parlament közelében – ezt a demonstrációt nevezte el a sajtó „Bohócforradalomnak." 

Két szakszervezeti vezető, Kónya Péter (FRDÉSZ) és Árok Kornél (HTFSZ) hirdette meg magánemberként, mert úgy látták: a kétharmados többség nem ad felhatalmazást arra, hogy visszamenőleges hatállyal vegyenek el alkotmányos alapjogokat és magántulajdont. Küzdelem helyett bohóctréfát csináltak belőlünk – szó szerint, hiszen a tüntetés neve is erre utalt.

És mi lett azokkal, akik akkor a nevünkben felléptek? Kónya Péter pár hónappal később, 2011 októberében megalapította a Magyar Szolidaritás Mozgalmat, majd az Együtt pártot – 2014-ben országgyűlési képviselő lett. Árok Kornél saját pártot alapított, a Szövetség az Egységes Magyarországértet, és maga is politikai karriert épített. Azok, akik a szervezőink voltak, politikusok lettek – mi pedig maradtunk a megalázott jogainkkal. Ez tizenöt éve történt.

Azóta sem történt semmi érdemi.

A balett-táncosok. 

A törvény negyedik új ellátástípusként bevezette a „táncművészeti életjáradékot" (a kormányrendeleti szövegben: balettművészeti életjáradék) – vagyis a balettnyugdíjat is ugyanúgy átalakították, mint a miénket. Ez egy különösen álságos lépés volt, mert a döntéshozó maga határozta meg, hogy a művészi hivatások közül kiket sújt ez az intézkedés – és épp azokat választotta, akiknek testét a szakma szó szerint tönkreteszi. 

A magyar táncosokkal foglalkozó vizsgálatok szerint egy évben a táncosok közel 40%-át éri derék-, több mint egyharmadát térdsérülés, és közel egyharmadukat bokasérülés; a spiccipőben végzett munka jellegzetes, korai csontdeformitásokhoz (pl. hallux valgus) és a lábközépcsont fáradásos töréseihez vezet. Ez nem hobbi, hanem olyan hivatás, amely a testet évtizedek alatt szó szerint felhasználja – és épp ezt a csoportot érte a legaljasabb fricska.

III. Amit válaszul kaptunk 2026-ban
június 8-án Szabadi István országgyűlési képviselő interpellációban kérdezte az Ön belügyminiszterét, Pósfai Gábort: hajlandó-e a kormány visszaállítani a szolgálati nyugdíjat, és kártalanítani azokat, akiktől 2012-ben elvették. A miniszter válasza: a tárca megkezdte a rendvédelmi életpálya felülvizsgálatát, jelenleg a szakszervezeti vélemények összegyűjtésénél tartanak, és „nyár végén" térnek vissza a kérdésre – az összes többi bérezési témával együtt.

Ez idáig ennyi történt. Egy ígéret, határidő és konkrétum nélkül.

IV. Amit én személy szerint kérek – és amit nem
Hadd legyek egyértelmű, mert nem szeretném, ha bárki félreértené vagy kiforgatná, amit mondok:
Nem megyek vissza dolgozni. Fel tudom mérni az egészségi állapotomat – nem vagyok rá alkalmas.
Nem is akarok újra rendőr lenni. 2006–2007 körül végleg elegem lett ebből az országból, ezekből a kormányokból – de különösen a Fideszből, amely már akkor, ellenzékben is nyilvánvalóan a politikai-gazdasági hatalomátvétel felé nyomult. 
És van egy elvem is, amit sosem adok fel: ahol valaha sas voltam, oda gyengébben nem megyek vissza verébnek.
Akkor is amikor meghoztam a döntést fenyegetett a kirúgás veszélye indokolás nélkül. Nem szeretném ezt újra átélni!

Amit remélek, az az, hogy Ön és kormánya érdemben foglalkozik ezzel az üggyel. Ha vissza is vesz olyan egykori rendőri vezetőket, akik nekem személy szerint ellenszenvesek – rendben, ez az Önök döntése. De velünk, a többségünkkel, akik nem megyünk vissza, ugyanúgy törődjenek: állítsák vissza a szolgálati nyugdíjat a maga privilégiumaival együtt, még a 65. életévem betöltése előtt, és szüntessék meg a „csökkentés" nevű jogintézményt, ami havi több mint 70 000 forintomba kerül.

Cserébe lemondok arról a – becslésem szerint legalább 8 millió forintos – összegről, amit ez a visszamenőleges hatályú, megtorló törvénymódosítás tőlem elvett. Nem kártérítést kérek. Helyreállítást kérek.
Nem képviselek senkit, csak magamat. De meggyőződésem, hogy minden érintett – rendőrök, tűzoltók, börtönőrök, bányászok, balett-táncosok – hasonlóképpen döntene, ha erre módja lenne: hogy amit az Orbán-kormány eddig elvett tőlünk, azt nem is kérjük vissza. Legyen ez a mi hozzájárulásunk egy új magyar köztársaság megalakulásához – olyanhoz, amelynek megint Alkotmánya lesz, nem Alaptörvénye.

V. A kérdés, amit fel kell tennem Önnek

Ön és pártja szavakban rendszerváltásról, jogállamiság-helyreállításról, az illiberális örökség felszámolásáról beszél. Ebben a konkrét ügyben – amely nem elvont elv, hanem 27 000 ember havi megélhetése – eddig annyi történt, hogy „felülvizsgálják" a helyzetet, és „nyár végére" ígérnek választ egy 2012 óta, tizennégy éve fennálló sérelemre.

Ezért kérem Öntől, nyilvánosan:
Valljon színt a Tisza! Hajlandó-e igazságot tenni, vagy maga is az illiberalitás talaján állva osztja az EJEB vitatható, rossz szemszögekre koncentráló ítéletét, amely az illiberális magyar állam elferdített és hamis okokra hivatkozó megtévesztésén alapult – hiszen azóta sem volt átfogó magyar nyugdíjreform Magyarországon!

Mert ha a válasz csend, halogatás vagy egy újabb „felülvizsgálat", akkor a szerzett jog az Ön Magyarországán semmivel sem ér többet, mint a Fidesz idejében.

Válaszát tisztelettel várom.
dr. Horváth Ferenc
nyugállományú rendőr őrnagy, jogász, volt közösségszervező, publicista

Utóirat: megkövetem a katonákat, hogy külön nem nevesítettem őket is, akik hasonló módon küzdöttek egy rájuk hátrányosabb helyzetet eredményező visszamenőleges hatályú fideszes jogrenderőszakolás ellen. Bocsánatot kérek tőlük.
2026.07.31

hétfő, július 27, 2026

20260727 Ne legyen kivétel

Aki ellenőrizni akar, legyen tiszta!



Harminc év jogi vakfoltja Orbán Viktor körül

Harminc éve fut egy ország egy olyan jogi konstrukcióban, amelyről szinte senki nem beszél nyíltan, pedig ott van fehéren-feketén a törvény lapjain. Magyarország miniszterelnökét — bárki legyen is az — soha nem kellett és a mai napig nem kell nemzetbiztonsági átvilágításnak alávetni. Nem kivétel ez, nem elfelejtett paragrafus. Szerkezeti döntés.

A kérdés, ami 1990 óta kísért

Amikor először néztem utána, honnan ered ez a joghézag, egyszerű választ kerestem. Nem találtam. Ehelyett egy sokkal árulkodóbb struktúrára bukkantam.

Az 1995. évi CXXV. törvény — a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló, még Horn Gyula kormánya alatt, Katona Béla tárca nélküli miniszter előterjesztésében született jogszabály — két, egymástól élesen elváló kategóriát vezet be. Az egyik a „védelem”: ebbe tartozik a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, a miniszterek és — igen — a miniszterelnök is. Ez arról szól, hogy az államot megvédjük a kémkedéstől, a zsarolási kísérletektől, a külső fenyegetésektől.

A másik az „ellenőrzés” — a tényleges átvilágítás, a biztonsági kérdőív, a kockázati tényezők feltárása, annak vizsgálata, hogy valaki megfelel-e a bizalmi feltételeknek. És ebbe a körbe — a törvény 2. számú mellékletébe, amely tételesen felsorolja, kit kell átvilágítani — nem tartozik bele sem a miniszterelnök, sem a miniszterek. A lista az MNB elnökénél kezdődik, és csak a helyettes államtitkári szinttől lefelé szélesedik ki.

Ez nem véletlen elírás. Ez egy tudatosan megépített hierarchikus logika: a legfelső vezető elrendeli mások ellenőrzését (lásd a törvény 68. §-át), de őt magát strukturálisan kívül helyezi a rendszer az ellenőrzött kategórián.

Grósz Károly árnyéka?

Felmerült bennem — és jogosan merült fel —, hogy ez a konstrukció talán a szocialista rendszerből való kilábalás alkuja volt. Hogy talán arra épült, hogy Grósz Károly, az utolsó pártállami miniszterelnök, aki soha nem esett volna át egy ilyen vizsgálaton, ne kelljen retrospektíve szembesüljön a saját múltjával.

Az időrend ez ellen szól: 1994-95-ben, amikor a törvény megszületett, Grósz már négy-öt éve politikailag irreleváns volt. De az elmélet mégis tapint valami valóságosat: nem egy emberről, hanem egy egész posztkommunista politikai elit önvédelmi reflexéről lehetett szó. 1994-ben mindkét oldalon bőven ültek a parlamentben olyan politikusok, akiknek volt mit rejtegetni a pártállami előéletükből. A törvény nem személyre szabott kibúvó volt — hanem egy hallgatólagos, pártközi közmegegyezés arra, hogy soha, senki, semelyik oldalról ne legyen kitéve retrospektív átvilágításnak, ha egyszer miniszterelnök lesz belőle.

Ezt a gyanút csak erősíti, hogy még arra a felvetésre is konkrét választ ad a törvény: ha Orbán Viktor „csupán” országgyűlési képviselő maradt volna, önmagában a mandátum nem váltotta volna ki az ellenőrzést — csak akkor, ha bekerül a Nemzetbiztonsági Bizottságba. A rendszer nem presztízs, hanem hozzáférés szerint szűr. És a csúcson lévőket pontosan úgy építették fel, hogy soha ne kelljen „hozzáférőként” viselkedniük — ők a felügyelők, nem a felügyeltek.

2025: amikor a kör tovább szűkül

Ha azt hittük, ennél már nem lehet cinikusabb a rendszer, 2025 szeptemberében Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodája rácáfolt erre. A 2025. évi CXXVII. törvény hivatalos indoklása szerint a cél „a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső munkakörök és személyek számának csökkentése” — vagyis nem kiterjeszteni, hanem tovább szűkíteni azt a kört, akiket egyáltalán átvilágítanak.

A Szabad Európa cikke szerint hasonló tehermentesítési javaslatok már Pintér Sándor idejében is megfogalmazódtak — ő nem engedte át őket. 2022 óta viszont Rogán tárcája felügyeli a polgári titkosszolgálatokat, és most, közvetlenül a 2026-os választások előtt, „megjött az engedély” a reformra.

Ez nem bürokratikus karcsúsítás. Ez egy tudatos politikai döntés arról, hogy minél kevesebb embert vessenek alá bármiféle biztonsági szűrésnek — pontosan akkor, amikor a legtöbb tétje lenne annak, ki fér hozzá mihez, és ki felelős miért.

Nem csak nálunk törik el a rendszer

És nehogy azt higgyük, ez magyar sajátosság. Nagy-Britanniában — ahol a demokratikus legitimáció elvét nyíltan vállalva soha nem világítják át a választott politikusokat — 2026 tavaszán kirobbant a Mandelson-botrány: egy nagyköveti kinevezés mélyszintű átvilágítását a felelős tisztviselők a biztonsági szolgálat kifejezett ellenjavaslata ellenére hagyták jóvá, és erről még a miniszterelnököt sem tájékoztatták. Keir Starmernek végül sürgős vizsgálatot kellett elrendelnie. A tanulság egyértelmű: még egy átlátható, elvi alapokon nyugvó rendszer is pillanatok alatt kijátszható, ha a döntés végső soron politikai érdekek kezében marad, külső kontroll nélkül.

Ha ott, ahol legalább van elv, ez megtörténhet — akkor nálunk, ahol elvünk sincs, csak jogi vakfoltunk, még inkább itt az idő a szigorításra.

Elég volt a vakfoltokból

Harminc év alatt kiderült: ez a rendszer sohasem a nemzetbiztonságról szólt. Arról szólt, hogy a hatalom csúcsán lévők kivonják magukat pontosan azon szabályok alól, amelyeket másokra kényszerítenek.

Ezért én azt mondom: szakítsunk ezzel a posztkommunista örökséggel, és számoljunk le a rogáni aljassággal is, amely nem szélesíteni, hanem tovább szűkíteni akarja az ellenőrzött kört épp a választások előtt.

Vezessük be az ötévenkénti, legszigorúbb formájú nemzetbiztonsági átvilágítást minden országgyűlési képviselő és minden közjogi méltóság — köztük a miniszterelnök és a köztársasági elnök — számára, kivétel nélkül.

Aki mást akar ellenőrizni, aki mások felett dönt minősített adatok sorsáról, aki hozzáfér az ország legféltettebb titkaihoz — az legyen a lehető legátláthatóbb. Nincs olyan tisztség, amely felmentést adhatna az alól, hogy megbízhatóságát rendszeresen igazolja. Ha valaki fél az átvilágítástól, az önmagában választ ad arra a kérdésre, miért nem akarja azt.

20260727 Hány fideszszolga marad Peti fijú'?

Hány fideszszolga marad Peti fijú'?

Horváth Ferenc írása 2.0
2026.07.27.


Mottó: az anyag nem vész el csak átalakul... 

Volt idő amikor az egyiknek jelentettem, a másik evett a szendvicseimből, szívta a cigarettámat, majd bejelentkezett a kékfény adásába, de már régi bútordarabok. Pintér emberei voltak. 

A belügyi munkájuk neve mellett szívesen olvastam volna a valódi munkaköri leírásukat is.
Tehát nem mondom, hogy nem voltak jó rendőrök, de mindig is Pintér Sándor volt felettük, barátként. Az az ember, aki annyira már nem jött be az új kormánynak, mint fideszes belügyminiszter... 16 éven át.

Szóval; publicisztika a Peti fiúnak...

Hány fideszes marad, Peti fijú'? Ófideszes Peti fijú'?
Most akkor te fidesznyik maradtál és bízol bennük, vagy mi bajod van fijjam. Hiányoznak az óellenzék szakemberei?

Van egy csendes kis hír, ami mellett könnyű elmenni, pedig többet mond a rendszerváltás utáni rendszerváltásról, mint tucatnyi nagy bejelentés.
Garamvölgyi László nem távozik. Visszatér.

Tíz év nyomozóság, huszonhárom év rendőrségi szóvivőség, majd tizenhárom év a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács élén Hatala József oldalán — ez a pályakép önmagában is figyelemre méltó karrierhossz egyetlen politikai korszakon belül. 

2013-ban, amikor Hatala József a rendőrfőkapitányi székből az NBT elnöki posztjára került, Garamvölgyi vele tartott: a testület kommunikációs vezetője lett. Az a testület, amelynek elnöke — dokumentáltan — 2011-ben olyan utasítást adott ki, amely a "multikulturális környezetben élők" rendészeti kezelését szabályozta, s amely miatt az Európai Roma Jogi Központ tiltakozó levelet írt Pintér Sándornak. Hatala és Pintér barátsága nem pletyka volt, hanem közismert tény a rendészeti apparátuson belül.

És most, 2026-ban, a kormányváltás után? 

Amíg Hatala József lányát, Hatala Annát — a Rogán Antal felügyelte szuper-titkosszolgálat, a Nemzeti Információs Központ főigazgatóját — Magyar Péter július 2-i hatállyal menesztette, addig Garamvölgyi Lászlót nem menesztik. Visszahívják. Az új országos főkapitány kérésére kommunikációs főtanácsadó lesz — pontosan abban a szervezetben, ahonnan indult, és amelynek arculatát évtizedeken át ő formálta.

A kérdés tehát nem költői, hanem szerkezeti: miért mást ér a politikai kinevezett, és mást a "szakember"?

Hatala Anna esete egyértelmű: nyílt politikai pozíció, nyílt politikai indoklás nélküli felmentés. Koltay András (NMHH), Guller Zoltán (Szerencsejáték Zrt.) sorsa hasonló — ezek a tisztogatás látható, hangos vonalai.

Garamvölgyi esete azonban más logikát követ. Az ő pozíciója sosem volt formálisan "politikai kinevezés" — kommunikációs szakemberként, dandártábornoki rendfokozattal, jó beosztásban dolgozott, olyan apparátusban, amely túlélte a kormányváltásokat, mert azt mondta magáról: szakmai, nem ideológiai. Csakhogy éppen ez a trükk. 

Egykor Magyar Péter még Gaudi Nagy Tamással együtt dolgozott ügyvédként a szemkilövetős ügyeken, amit Garamvölgyi volt  kommunikálni, szerintem teljesen jól.
Más és más oldalon álltak.
Most ki és melyik oldalon áll?
Ki van Pintér Sándor ellen és ki az, aki soha nem tagadta meg őt?

A szakmai máz alatt ugyanaz a hálózat, ugyanazok a kapcsolati szálak, ugyanaz a Pintér–Hatala-vonal öröksége működik tovább — csak most már az új hatalom szolgálatában, "szakértőként" újracímkézve.

Hatala József maga egyelőre láthatatlan ebben a történetben. Nincs friss hír a sorsáról — sem menesztésről, sem megerősítésről. Ez a csend önmagában is beszédes: vagy azért, mert pozíciója már nem elég exponált ahhoz, hogy hír legyen belőle, vagy azért, mert még nem érte utol a tisztogatás hulláma.

A nyitott kérdés így marad a levegőben, és talán ez a legfontosabb tanulsága az egész történetnek: egy rendszerváltás nem attól rendszerváltás, hogy néhány feltűnő nevet lecserélnek a csúcson. Attól az, ha a szakmai álruhába bújt hálózatokat is szétbontják — vagy attól nem az, ha ugyanazok az emberek, csak halkabban, visszasétálnak ugyanoda, ahonnan indultak.

Hány fideszes marad? A válasz egyelőre: pontosan annyi, amennyit "szakértőnek" sikerül elkönyvelni.

Horváth Ferenc
blogger 

20260727 Rendészeti ügy lett a roma kérdés


Sokunknak nem új ez...

Rendészeti ügy lett a roma kérdés


Van egy dátum, amit érdemes megjegyezni: 2019. Ekkor került át a roma ügyek irányítása az Emberi Erőforrások Minisztériumától a Belügyminisztériumhoz. Azóta az ország 13 elismert nemzetisége közül tizenkettőnek a Miniszterelnökség egy kifejezetten erre a célra létrehozott, egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkársága a gazdája — a romáké viszont a rendészeti tárcánál maradt.

Ez nem technikai részlet. Ez üzenet.

Mit jelent, ha egy társadalmi kérdés rendészeti tárcánál landol?

Egy kormányzat szervezeti ábrája sosem véletlen. Amikor tizenkét nemzetiség ügye a kultúra, az egyházügy és a társadalmi kapcsolatok logikája szerint van elhelyezve, a tizenharmadiké pedig ott, ahol a bűnmegelőzés, a rendőrség és a katasztrófavédelem is — az nem adminisztratív résen csúszott be. 

Az a mondat, amit a szervezeti struktúra kimond anélkül, hogy bárki leírná: a roma közösség nem partner, hanem kezelendő probléma. Nem társadalompolitikai, hanem biztonságpolitikai kategória.

Ez a besorolás pedig nem üres szimbólum marad, hanem lefelé gyűrűzik. A területi koordinációt a Belügyminisztérium háttérintézménye, a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság végzi — vármegyei szinten, rendészeti logika mentén szervezve. 

A roma közéleti szereplők a rendőrállam nyelvén kénytelenek kommunikálni a saját érdekeikről. És amikor egy kormánybiztos arról beszél zárt körben, hogy „BM-esként mindenkiről mindent tudnak, a legapróbb részletekig" — az nem baki, hanem a rendszer logikájának őszinte, kicsúszott mondata.

A tagadás, ami magát cáfolja

A hivatalos érvelés persze mindig adminisztratív: nagy apparátus, kiépített területi hálózat, forráselosztási hatékonyság. Csakhogy ha ez tényleg csak praktikum lenne, semmi nem indokolná, hogy a másik tizenkét nemzetiség ne ugyanezen a logikán fusson. Nem fut. Egyedül a romáknál gondolta úgy a kormányzat, hogy a felzárkóztatás és a rendészet ugyanabba a fiókba való.

És most, amikor az Országos Roma Önkormányzat maga kezdeményezi, hogy szabaduljon a Belügyminisztériumtól, és kerüljön át a Miniszterelnökséghez — oda, ahol a többi nemzetiség van —, ez önmagában leleplezi a hét éve tartó fikciót. Ha a rendészeti tárcánál tartás valóban csak hatékonysági kérdés volna, nem az elszakadás, hanem a megtartás mellett érvelnének. A 25 igenes, 18 nemes szavazat mögött nem pénzügyi vita van elsősorban — hanem annak felismerése, hogy a szervezeti hovatartozás maga is politikai állásfoglalás a roma közösségről.

A lényeg
Nem az számít, hány milliárd forint folyik át a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóságon. Az számít, hogy a magyar állam 2019 óta intézményi szinten üzeni: a cigányság ügye nem a társadalmi együttélés, hanem a rendfenntartás kérdése. Ez a besorolás önmagában többet mond bármelyik felzárkózási stratégiánál — és pontosan azért, mert soha senki nem mondta ki nyíltan, csak a szervezeti ábra beszél helyette.

Végszó
És hogy meddig ér el ez a logika? A Darinka című tévéfilmet — az első hazai alkotást a roma holokausztról — a Roma Produkciós Iroda készítette, a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság háttértámogatásával. Az az államtitkárság pedig 2019 óta a Belügyminisztérium alá tartozik. Vagyis még a saját népirtásukra emlékező roma alkotók is a rendészeti tárca jóváhagyásán, forrásán és felügyeletén keresztül mondhatják el a történetüket. Ahol a gyász is engedélyköteles, ott a besorolás nem szervezeti kérdés többé — hanem maga a válasz arra, hogy kinek van szava a saját sorsáról.

Helyes ez így?

Horváth Ferenc
blogger

20260726 Nyílt kérdés a Külügyminisztériumnak és Orbán Anita külügyminiszternek

Nyílt kérdés a Külügyminisztériumnak és Orbán Anita külügyminiszternek


Horváth Ferenc írása 2.0
2036.07.26

Mottó: vajon Orbán Viktor (Fico nagy barátja) örül ennek a hírnek vagy csak szomorkodik?

Tudnak-e róla, hogy hét kassai roma család házát lebontották, és egy ismeretlen finanszírozású, nonprofit szektor által szervezett program révén Szalonnára "települnek át"? 

A szlovák romaügyi kormánybiztos hivatala maga minősítette az esetet rendkívül szokatlannak, és jogi vizsgálatot ígért arra az esetre, ha beigazolódik: egy szlovák önkormányzat saját állampolgárait egyszerűen az országhatáron kívülre költözteti, hogy megszabaduljon a problémától. 

Kassán feljelentés is született – a polgármesterjelölt szerint a telepbontás mögött ingatlanfejlesztési érdek is állhat egy közel 19 hektáros területen.

Szalonnán élő videóban szólalt fel Horváth Zsolt, a helyi roma nemzetiségi önkormányzat tagja – aki egyben a Magyarországi Romák Országos Önkormányzatának is tagja –, valamint Dancs Mihály, az MROÖ országos elnöke. 

Dancs Mihály szerint egyedülálló, hogy valaki választási kampányból fakadó problémáját egyszerűen átteszi a szomszéd országba. 

Horváth Zsolt szerint egyre több család érkezhet, és a helyzetet a településnek kezelnie kell – ő nyelvi alapú beköltözési korlátozást is javasolt, amit még a helyi roma önkormányzat elnöke, Orgona Győző is jogilag kétségesnek nevezett, hiszen mindkét ország uniós tagállam.

Kérdezem: figyeli-e ezt a Külügyminisztérium? 

Van-e egyeztetés a szlovák féllel? Mert két EU-tagállam között zajlik egy kvázi-önkéntes, valójában kikényszerített népmozgás – aminek a következményeit sokkal nehezebb kezelni utólag, mint most, elejét venni.

A legszegényebbek nem lehetnek politikai pingponglabdák – sem Kassán, sem Szalonnán.

vasárnap, július 26, 2026

20260726 Misikém! Lehet hogy itt az első komoly ügyetek! Bűnvadászok versus a magyar jogrend

 

Misikém! Lehet, hogy itt az első komoly ügyetek! Most generálom nektek! Én nem vagyok már sem ilyen, sem olyan jogvédő… Tiétek a pálya!

Publicisztika – Horváth Ferenc
2026.07.26.





Van egy pillanat, amikor egy jogásznak félre kell állnia, és át kell adnia a terepet azoknak, akiknek ez immár a napi munkájuk. Nekem ez a pillanat most jött el. Nem azért, mert nem érdekel többé, hogy Magyarországon ki kit lakoltat ki, ki kit néz le egy kamera előtt, és ki bújik jogásznak öltözve egy taktikai mellény mögé — hanem azért, mert van már, akinek ez a dolga, akinek erre kifejezetten mandátuma, apparátusa és — mint kiderült — a saját tiszteletdíjából finanszírozott jogvédő irodája is van. Dancs Mihálynak, a Magyarországi Romák Országos Önkormányzata frissen megválasztott elnökének címzem hát ezt az írást, és vele együtt mindenkinek, akit érdekel, mi történik valójában, amikor egy videós “akciócsoport” jogot szolgáltat ott, ahol az állam — állítása szerint — nem ér rá.

Misikém, itt az első ügyetek. Nem díszcsomagolva, hanem úgy, ahogy egy jogásznak illik átadni: tényekkel, forrásokkal, és ahol nincs forrás, ott őszintén megmondva, hogy az már az én véleményem.


1. Mikor és milyen céllal indultak

A Bűnvadászok nem előzmény nélkül jelentek meg a magyar közéletben. Az első akciót még 2025 februárjában videózták le, és a felvételt Toroczkai László, a Mi Hazánk elnökének saját YouTube-csatornájára töltötték fel, „Majdnem megkéseltek minket!” címmel — ez a videó azóta 1,2 millió megtekintésnél jár. Az önálló Bűnvadászok-csatorna bemutatkozó videója 2025. február 22-én jelent meg, a csapatot Bartal András, a Mi Hazánk XV. kerületi önkormányzati képviselője és a Magyar Önvédelmi Mozgalom vezetője szervezte meg.

A hivatalosan hangoztatott cél Bartal András szavaival: „azt fogja bizonyítani, hogy a bűnözőket, a tudatosan törvényeket sértőket, kreatív módszerekkel, törvényes úton semlegesíteni lehet, és pillanatok alatt rendet lehetne teremteni az egész országban, ha lenne a kormány részéről ilyen politikai szándék, de sajnos nincs.” Ezt a narratívát a csoport azóta is következetesen tartja: ők nem politikai szereplők, hanem egy „lakossági szolgáltatást” nyújtó, ingyenesen dolgozó civil kezdeményezés, amely ott lép be, ahol az állam üresen hagyja a terepet.

A gyakorlat — mint az alábbi esetelemzésekből kiderül — ennél jóval árnyaltabb képet mutat.


2. A magyar jogrend lassú, és bizony pénzbe kerül

Ez az egyetlen pont, amit senki nem vitat komolyan — sem a Bűnvadászok kritikusai, sem a támogatói. Egy birtokvédelmi eljárás jegyző előtt hetekig-hónapokig tarthat, egy kiürítési/kilakoltatási polgári per bírósági szakasza hónapoktól évekig, a végrehajtási szakasz pedig ehhez képest újabb hónapokat tehet hozzá. Mindeközben az ügyvédi, illetékköltségek, szakértői díjak könnyen elérhetik azt a nagyságrendet, amit egy átlagos ingatlantulajdonos — pláne egy vidéki kisvárosban élő — nem tud, vagy nem akar előteremteni.

Ez a valós probléma az, ami táptalajt ad a Bűnvadászok-jelenségnek. Ezt nem lehet, és nem is szabad letagadni egy erről szóló cikkben.


3. A sértetti-jogosulti közrehatás — amit senki nem kérdez meg

Itt egy olyan területre lépünk, ahol nincsenek kemény adataim, csak jogászi gyanúm, amit kérdésként teszek fel, nem állításként.

Minden egyes dokumentált esetben az derül ki a Bűnvadászok saját videóiból, hogy a „bitorló” hónapokig, néha évekig ott tartózkodott, mielőtt bárki „hazafi” megjelent volna a helyszínen. Felmerül a kérdés: vajon minden esetben tisztán, dokumentáltan jogellenes volt-e a bennlakás kezdete? Nem fordulhatott-e elő, hogy a tulajdonos maga is szabálytalanul, írott szerződés nélkül, esetleg „zsebszerződéssel” adta bérbe az ingatlant, majd amikor a viszony megromlott (nemfizetés, vitás elszámolás), utólag próbálta „bitorlóvá” minősíteni a másik felet, hogy jogcím nélkül, gyorsan megszabaduljon tőle?

Ezt egyetlen konkrét ügyben sem tudom bizonyítani — de kérdésként fontos feltenni, mert alapvetően átírja a „gonosz bitorló kontra ártatlan tulajdonos” leegyszerűsített narratívát, amit a Bűnvadászok videói sugallnak.


4. Az adózás kérdése — ez már kifejezetten a saját véleményem

Ezt a részt szándékosan első személyben írom, mert ez nem tényállítás, hanem az én gyanúm, amit a nyilvánosan elérhető információk alapján fogalmazok meg.

A gyöngyösi Duranda-ügyben, ahol állítólag drogfogyasztók, drogosok tartózkodtak — hónapokon, sőt egy korábbi felszólítás óta éveken át. Én azt gondolom: ha valaki hagyja, hogy az ingatlanát ilyen hosszú ideig, nyilvánvalóan problémás bérlők használják anélkül, hogy hivatalos úton (jegyző, bíróság, rendőrség) lépne, annak general nem a „Teréz anya-effektus”, azaz a végtelen türelem az oka. Sokkal inkább az én feltételezésem szerint az, hogy:

             vagy hatalmas összeget fizettek ki előre készpénzben, amit a tulajdonos nem akar hivatalosan elszámolni,

             vagy valamiféle egyéb, el nem számolt pénzügyi vita húzódik a háttérben, amit a tulajdonos maga sem szeretne bíróság elé vinni, mert ott neki is felelnie kellene.

Jó lenne látni azt a bérleti szerződést, amit — ha valaha hivatalos helyen (adóhatóság, bíróság, ügyészség) fel kellene mutatni — talán elő sem tudnának keríteni, mert soha nem is létezett írott, bejelentett formában. Ez az én véleményem, nem állítás — de a kérdés jogosan feltehető, és szerintem fel is kell tenni.

Van azonban egy eset, ahol ez a gyanú nem is csak az én magánvéleményem: a kispesti ügyben (2025 áprilisa, “Bűnvadászok 8.” epizód), ahol végül a rendőrség a Bűnvadászokat és a lakástulajdonost is előállította. A Bűnvadászok az ingatlan tulajdonosát, Petrovicsné Nagy Mariannt “jólelkű családanyaként” mutatták be, akinek a családi házát több mint másfél éve, rezsifizetés nélkül bitorolták “zűrös alakok”. A polkorrekt.com 2025. május 4-i cikke szerint azonban a valóság ennél jóval bonyolultabb: ugyanez a tulajdonos már hat évvel korábban, 2019-ben is “megütötte a bokáját”, amikor mindenféle írásos szerződés és biztosíték nélkül adta ki az ingatlant — akkor nagyüzemben, tucatnyi vendégmunkásnak. A Kispesti Polgármesteri Hivatal egy dokumentuma szerint továbbá a “határozat 1. kötelezettje”, P. Attila (a család egy tagja) pszichiátriai kezelés alatt állt, és a szomszédok arról számoltak be, hogy kábítószerezik, alkoholista, és megfenyegette a családot: ha kijön a kórházból, megöli őket, a szomszédok házát pedig felgyújtja. A cikk azt is felveti, hogy a videóban beazonosított tulajdonos időközben talán már nem is Petrovicsné, hanem a lánya.

Vagyis: itt nem egyszerű “Teréz anya-effektusról” volt szó — egy hosszú, dokumentáltan zilált, jogilag rendezetlen családi-vagyoni helyzet állt a “kedves, magára hagyott családanya” narratíva mögött, amit a Bűnvadászok videója egyáltalán nem mutatott meg. Pontosan ez az a fajta ügy, ahol egy alapos nyomozás — tanúkihallgatás, szembesítés, a korábbi, 2019-es bérbeadási gyakorlat és az esetleges tulajdonosváltás tisztázása — gyorsan más megvilágításba helyezné az egészet. Nem kizárt, hogy hasonló, fel nem tárt előtörténet más esetekben (így akár a durandai ügyben) is meghúzódik — ott erre konkrét nyilvános forrást nem találtam, ez már valóban csak feltételezés a részemről.


5. Az eljárási státusz — itt egy fontos pontosítás szükséges

Az eredeti feltevésemmel ellentétben nem igaz, hogy a Bűnvadászok ügyében soha, sehol nem indult volna nyomozati cselekmény. 2025 áprilisában Kispesten (Budapest XIX. kerület) a rendőrség kilenc főt állított elő egy bejelentés nyomán: nyolcukat csoportosan elkövetett magánlaksértés bűntettének megalapozott gyanúja miatt, egy főt pedig kábítószer birtoklása vétség gyanújával hallgattak ki gyanúsítottként. Ez tényleges, dokumentált nyomozati cselekmény volt — csak a további sorsáról (folytatódott-e, megszűnt-e, vádemelés történt-e) nincs semmilyen nyilvános információ.

Amit viszont megerősíthetek: a 2026 februárjában felröppent „hivatalos ügyészségi eljárás” híre, illetve a 2026 júliusi „ombudsmani vizsgálat” híre egyaránt ugyanattól az egy feljelentőtől, Ferenczik József egyéni vállalkozótól származó, a Nemzeti Közleménytáron keresztül önállóan közzétett sajtóközlemény — nem az ügyészség vagy az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala saját, önálló megerősítése. Az ombudsmani állásfoglalás egyébként sem büntetőeljárás: az csupán a rendőrség jövőbeni helyszíni magatartását szabályozó ajánlás, ami önmagában nem generál büntetőeljárást sem a Bűnvadászok, sem a velük — enyhén szólva — együttműködő rendőrök ellen.

Összegezve: volt már nyomozati cselekmény (Kispest, 2025 április), de érdemi, nyilvánosan követhető, lezárt büntetőeljárásról — sem elmarasztaló, sem felmentő ítéletről — jelenleg nincs tudomásunk.


Misikém, ezért neked címzem

Az Magyarországi Romák Országos Önkörmányzata (MROÖ) három hete nyitotta meg az első jogvédő irodáit Budapesten, Miskolcon és Pécsen — abból a tiszteletdíjból, amiről Ön lemondott a közösség javára. Az irodák hivatalos feladatkörébe kifejezetten beletartozik a gyűlölet-bűncselekmények, a gyűlöletbeszéd, a zaklatás és a lakhatással kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés kezelése. Nos, Misikém — nehéz lenne pontosabban ráillő első ügyet találni, mint a Bűnvadászok tevékenysége. Az alábbi esetelemzésekben minden megvan, amire egy irodának szüksége lehet a munka megkezdéséhez.


7. Amit én ehhez hozzá tudok tenni

Hogy ne csak munkát adjak másoknak, elkészítettem egy jogi mankót is segítségként: a lenti esetelemzések pontosan azonosítják az egyes akciókban felmerülő bűncselekménytípusokat, a felelősség lehetséges megoszlását a résztvevők között, és az eljárásjogi buktatókat (mentelmi jog, bizonyítási kérdések).
Ha kell, szívesen dolgozom ki az ennél tovább menő, rendszerszintű megoldási javaslatokat is — olyan jogszabályi hiányosságok pótlására, amelyek ma teret adnak az ehhez hasonló „önjelölt igazságszolgáltatásnak” —, ha valaki megkeres és megbíz vele. Ez nem szégyen egy jogásztól — ez szakma.


8. Konkrét esetelemzések

Újpest, Károlyi István utca — közös képviselő színlelt bérleti szerződésre hivatkozva kéri fel a Bűnvadászokat egy mosókonyha/sufni „kiürítésére”; a jogi elemzés szerint felmerül a hamis magánokirat felhasználása, hűtlen kezelés, minősített magánlaksértés, önbíráskodás és rongálás halmazata.

Gyöngyös, Duranda — kerítés önkényes bontása, majd a tető magánszemélyek általi „életveszélyessé” nyilvánítása és bontásának megkezdése lakott épületen, miközben a helyszínre érkező rendőr tétlenül asszisztál. Itt dokumentáltan részt vett Dócs Dávid, a Mi Hazánk alelnöke és 2022 óta (2026-ban újraválasztott) országgyűlési képviselője — saját videós anyaguk szerint „lakossági bejelentés alapján” kereste fel a helyszínt. Anyagi jogilag ugyanúgy felelne, mint bárki más résztvevő, de eljárásjogilag a mentelmi jog (sérthetetlenség) védi: ellene büntetőeljárás csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával indulhat.

Budapest, peremkerület — garázs–műhely–udvar — lejárt bérleti jogviszony esetén a fellépő csapat egy része rendvédelmi szervekre hasonlító felszerelésben („Beavatkozó egység” felirat, golyóálló mellény), más esetekben nyilaskeresztre hasonlító öltözetben, karjelzéssel jelenik meg — utóbbi az önkényuralmi jelkép használatának (Btk. 335.§) gyanúját is felveti.

Budapest, külső peremkerület — panellakás — szívességi lakáshasználó rokon elleni, nem fizikai erőszakkal, hanem tartós háborgatással (éjszakai jelenlét, munkáltató értesítése) végrehajtott „kiszorítás” — ez inkább zaklatás (Btk. 222.§), mint magánlaksértés.

A „jogászunk”, Dabasi Tamás — Bartal András saját szavai szerint minden akció előfeltétele, hogy „a jogászunk, Dabasi Tamás” átnézze az ügyet (Magyar Jelen, Tölgyesi Tibor interjúja, 2025. október 23.). Dabasi Tamás korábban a devizahiteles/végrehajtás-ellenes mozgalomban, a Fehér Kéményseprők elnökeként szerzett ismertséget — jogi diplomára vagy ügyvédi kamarai tagságra utaló adatot azonban nem találtunk. Ha ez így igazolódik, a nyilvános „jogászunk” megjelölés megtévesztésre alkalmas szakmai látszatkeltésnek minősülhet, ami tovább erősíti a megfélemlítő hatást minden érintett akciónál.


9. Egy kis politika a végére

Ez a szakasz kifejezetten az én véleményem, nem bizonyított tény.

Meggyőződésem, hogy a jelenlegi hatalmi berendezkedést — amit én magamban csak Orbán-maffiának hívok — ezek az esetek soha nem érdekelték igazán. A Mi Hazánk politikailag pontosan ebből az űrből tudta felfuttatni magát befutó parlamenti helyzetbe: a Bűnvadászok-jelenség show-ja, a milliós nézettségek, a „mi megoldjuk, amit az állam nem” narratíva egyenes politikai tőke volt számukra.

A kállói esetnél ez a mintázat számomra különösen jól érzékelhető volt. 2026. március 13-án, egy pénteki napon a Bűnvadászok és a Mi Hazánk kisbusza Kállóra érkezett, ahol a helyszínen a Mi Hazánk beszámolója szerint a helyiek körülvették és megfenyegették az érkezőket, köztük a később a helyszínre érő Dócs Dávid országgyűlési képviselőt is. A Bűnvadászok megjelenése miatt felháborodottságot színlelő cigányok egy csoportja sokakat bevont a játszmába. Aztán a hangadók néhány nap múlva — pontosan öt nappal később, 2026. március 18-án — már drogkereskedelemmel meggyanúsítva őrizetbe is lettek véve: a Nógrád Vármegyei Rendőr-főkapitányság közel száz rendőr és büntetés-végrehajtási munkatárs bevetésével számolta fel a kállói Makó családhoz köthető, börtönökbe kábítószert csempésző bűnszövetséget, és a család vezetőjéről, a médiában „Lyuki” néven ismert férfiról a sajtó kifejezetten megírta, hogy ő volt az egyik hangadója a Mi Hazánk aktivistái elleni márciusi támadásnak. A nyomozók szerint az akció „több hónapja folytatott nyomozás eredménye” volt — ezt a hivatalos verziót tisztesség okán ide kell írnom.

De hogy az időzítés — öt nap a konfliktus és a lekapcsolás között — ha véletlen volt, akkor egy isteni csoda, ha pedig nem volt véletlen, akkor egy tökéletes politikai összejátszás két induló párt között. Ezt nem tudom dokumentumokkal alátámasztani — ez az én gyanúm, a helyszíni történések alapján.


10. A bitorlók is feljelenthetnek — van-e gerincük a Bűnvadászoknak?

Fontos zárógondolat, hogy a „bűnt” elkövető, kilakoltatott bitorlók maguk is komoly feljelentéseket tehetnek — ez, mint korábban részleteztem, nem tilos, sőt kifejezetten erős jogi pozícióból tehető meg, hiszen a jogcím hiánya nem zárja ki a birtokvédelmet vagy a személyiségi jogi védelmet. És itt jön a csavar: maguk a Bűnvadászok videói szolgáltatják hozzá a bizonyítékot — mindent felvesznek, mindent nyilvánosságra hoznak. Ha lenne bennük annyi tartás, nem törölnék ezeket a felvételeket a saját csatornájukról, amikor esetleg kellemetlenné válnak számukra. Vajon van-e gerincük?


11. Végszó Magyar Péterhez

Remélem, hogy a Tisza Párt vezetője, Magyar Péter is eljut arra a felismerésre, hogy a békés egymás mellett élés záloga a cigány-magyar megbékélés és a pontos, ma hiányos jogszabályi keretek megteremtése — mert ez a hiányosság ma kétszeresen is kedvez: egyrészt azoknak a cigány elkövetőknek, akikkel szemben nincs gyors, arányos jogérvényesítés, másrészt — pontosan emiatt — az őket gyűlölő, az ő hátukon a parlamentbe bejutó Mi Hazánknak, és annak a „végrehajtói karnak”, amit Bűnvadászok néven ismerünk.


Cikk-szemszögből ez az igazi csavar: az érdemi, tényleges jogorvoslat (feljelentés + polgári per a bitorló ellen) mindvégig rendelkezésre állt volna – csak lassabb, macerásabb, papírmunka-igényesebb, mint egy videós akció. A Bűnvadászok tehát nem egy jogi vákuumot töltöttek be, hanem egy kényelmi hiányt – ez pontosan az a különbség, ami miatt a „gyors, hatékony igazságszolgáltatás” narratíva jogilag megbicsaklik.


Horváth Ferenc

20260802 Ha valaki kérdez, kérdezzen tisztességgel, pláne ha jogvédőnek mondja magát

  Egy butácska, magát jogvédőnek nevező kisokosnak. Hosszú lesz, de ez a jegyzet kapcsolódik a nyílt levelemhez is, amit Magyar Péter minisz...