20260708 Emeljetek a pajzsotokra
Horváth Ferenc írása 2.0
Mottó: komolyan mondom, kisebb dobbantó kéne minden magyar politikusnak!
2011
Felvezető
Nem vagyok már fiatal. Lassan a filmek sem tudnak lekötni. Unalmasak. A kaptafák ugyanazok és a végkifejletek borítékolhatók. 2008 óta követem intenzíven a magyar politikai eseményeket. Unalmasak. …és nem a politikusokkal van a „baj”- szerintem.
Le kell bontanom egy mítoszt. Nem minden politikus egy zseni. Sőt, a politikusok nagy része nagyon nem az. Azonban képesek csapatban gondolkozni, ahol mindig van egy vezéralak, aki viszi a prímet. Nem érdekes az, hogy a civilek köreiben pedig, ha azt mondja valaki – mint tettem én 2014-ben - , hogy emeljetek a pajzsotokra és küzdök értetek, az a világ legnagyobb sértése számukra? Ezek szerint a „politikus” inkább alárendelő szerepkör, a „civil” pedig inkább mellérendelő. Ennek ellenére, mindkét helyen érvényesül egyfajta tekintélyelvűség, bár tagadják.
Az ember bizonyos szempontból jellemben és viselkedésben is változik az évek során. Nincs ezzel baj. A tudás és a tapasztalat akarva-akaratlanul egyre több. Aztán egy idő után rájövünk, hogy csak a nevek változnak és bizonyos szempontból a minket körülvevő környezet, amelyik a véleményem szerint egyre, hogy is mondjam csak, bonyolultabb.
Következmények
Visszatérek a jelenbe a múltból. Az idő vet csak gátat annak, hogy némelyek ne az életük végéig maradjanak valamilyen szerepkörben, ha politikáról van szó, vagy annak a klónozott változatáról, az álpolitikáról, ami gátja a valós politikának.
Legutóbb akkorát bukott Orbán Viktor, mint ide Hanoi. Várható volt, hogy a társadalom egy része megunja. Unták már régebben is azok, akik nem voltak benne az osztogató kosárban. Azonban olyan három-három és félmillió ember szervezetlenül, jövőkép nélkül tengődött. Bogár László sugallatása a végül az aljas maffiózóvá vált Orbán Viktor és közvetlen köre egyszerűen eldöntötte, hogy lebontja a szociális hálót és magára hagyja a szegényeket vagy bármely okból elesetteket. Így az állampárt maga lett a magyar maffia, ami persze egy igen „civil” kifejezés, mert a központosított államhatalomra inkább illene a fasiszta jelző, míg a korrupcióra a hűbéri rendszer kifejezés. Milyen hülyén hangozna ez: „rendszerszintű korrupcióra épülő központosított állampárti egyeduralom”. A civil „maffia” fogalom a társadalom majdnem láthatatlan szintjén, ugyanerről szól.
Továbbra is eltérve a mainstream fogalomhasználattól, minek neveznénk ebben a gondolatkörben azokat, akik érdekből támogatták a fideszes Orbán Viktor ez irányú törekvéseit? Megmondom: bűntársaknak. Tehát a magyar nép Fidesz-KDNP-re szavazó része, nagyon komolyan mondom, bűntárs volt abban, hogy a tekintélyelven működő közpénztolvaj és közpénzt érdemtelenül osztogató magyar maffia banda a végén már nyíltan és nem adva semmiféle véleményre úgy gazdálkodott az adófizető magyarok adóforintjaival, mint a sajátjával. Miközben 60 ezer milliárd közpénzforintnak lett magántulajdonosa, addig sokan szépen elvoltak a „pórnépnek” de inkább a tehetősebbeknek szórt közpénzmorzsákkal.
Egy Shakespeare-i félre: Majd falnak megyek, amikor ezek a bűnös fideszes és álszent politikustársaik Orwelltől próbálnak idézni. Olyan vastag a pofájukon a bőr, úgy bíznak a saját maguk által megerőszakolt jogrendben, hogy lassan áldozatnak állítják be magukat. Annyi a rongyember közöttük, hogy az már vérlázító.
Visszatérve a nép áldott, sunyi fiaira. Imádják a mai napig a titkos, törvénytelen vagy etikátlan megállapodásokat, amelyek útján munka nélkül jutnak előnyhöz.
Na de mi az az előny?
Az előny olyan kedvezőbb helyzetet, adottságot vagy erőforrást jelent, amelyből a birtokosa számára közvetlen vagy közvetett haszon, versenyképesség és befolyás származik. Egy olyan potenciál, amiért meg kell dolgozni vagy jó helyen kell lenni jókor és jó időben. A politikai és az anyagi előnyök gyakran kölcsönhatásban állnak egymással. A politikai befolyás felhasználható anyagi előnyök (pl. állami megrendelések, támogatások) elnyerésére, míg a megszerzett anyagi javakat a politikai hatalom fenntartására, kampányok finanszírozására vagy a támogatói bázis növelésére lehet fordítani. Körülbelül ezt hívják erőforrás-allokációnak, azaz MUTYINAK, vagy OLDJUK MEG OKOSBA szindrómának. Ebben jó a magyar.
Szóval, Orbán Viktort megunták. Tett róla, hogy ez ne legyen nehéz. A fasiszta lassan már náci lett, nácikkal foglalkozott, adott nekik kölcsön is, mint például Marine Le Pen francia szélsőjobboldali politikusnak és szívesen fotózkodott már az AfD szélsőjobboldali populista, euroszkeptikus extrémista politikai párt társelnökével a leszbikus Alice Weidellel is. Toroczkai is a barátja lehet, de ezt hosszú évek óta kvázi tagadják, de persze ugyanazokért rajonganak külföldön. Mindegy is.
Két generáció is felnőtt lett a nagy, hosszú elnyomás alatt. Igaz, hogy tanulhattak, igaz, hogy a szüleik nagyrészt haszonélvezői voltak a mutyiknak, igaz, hogy az orwelli középen lévőknek a gyermekei és igaz az is, hogy jellemben és viselkedésben némileg deformáltak és lázadóbbak a szüleik ellen, mint mi voltunk valaha. Mindent is tudnak, csak az élet egyszerű dolgai nem érdeklik őket. Arra ott van apu és anyu, amíg vannak. No, nem mindegyik ilyen, de valljuk be, hogy sok ilyen is van a rendszerváltó választó fiatalok között. (Az mondjuk igen érdekelne, ha az új politikai rendszerváltó rendszerben a mutyi-feltárásba a szüleik is belebuknának, mit tennének, de ez a jövő és sok aljas kis mutyista meg fogja úszni, hogy Orbán illegális közpénzmorzsáit csipegette ő is.)
Kik ülnek most a parlamenti patkókban?
Az ellenzéki oldal a „maradványkezelő” Fidesz-KDNP képviselők, akiknek az a dolga, hogy nagy hirtelen védjék a jogállamot, amit ők bontottak le atomjaira. Olyanok, akiknek van bőr a képükön ezt rezzenéstelen arccal végigcsinálni és egy szélsőjobboldali sokszor náci, sokszor szimpla rasszista mélymagyar egyedek, akik általában, - mondom általában -, jól látják meg a kirívó társadalmi problémákat, de a válaszuk rá faék egyszerűségű; bérrabtartás, húzni a vizes füvön, taknyukon nyálukon, akiket ők utálatosnak kiáltanak ki. Ha ők lennének hatalmon válogatnának, hogy most ki Magyarország első, másod- és harmadrendű ellensége, kedvük szerint. Nemrégiben a vezérük azt mondta, hogy társadalmi igény van rá, hogy a Fidesz és Mi Hazánk együtt takarítsa el a Tiszát. Szegedi Csanád híres mondása jutott az eszembe…
A kormányoldalon kik találhatók? Kiugrott, kirúgott fideszesek, az orwelli középen lévők, akik most felülre kerültek, és azok a civilek, akik most tanulják a pártfegyelemet, akik most szembesülnek az „emeljetek a pajzsotokra és én küzdök majd értetek” szlogennel a vezetőjüktől, az ófideszes megmondó hajcsártól, (akitől mondjuk ki: félnek), akit hajt a becsvágy és a rendteremtés mítosza. Államférfi szeretne lenni, de ez a jelleme és a viselkedése miatt nem nagyon megy neki. Vagy csak egyszerűen most is a tanácsadói döntik el, hogy mit kell csinálnia, mint 2024. márciusa óta mindig is. Van benne tűz és akarat. Mint valaha a példaképében, Orbán Viktorban is volt. Orbán inkább plebejus, ő inkább patrícius, de mindkettő a nép fiaiként akar tetszelegni.
Persze drukkolok Magyar Péternek még így is és a mögötte álló agytrösztnek is, mert már dugába dőlt a Fidesz-mítosz, ki lett fosztva az ország, és közel jártunk ahhoz, hogy Orbán behívja Putyint és neki adja a hatvanpusztai dácsát. Inkább legyünk a Nyugat barátja még egy darabig, ismerve a magyar mentalitást, mint Putyin csicskása. A „még egy darabig” azt jelenti, hogy a lét meghatározza a tudatot. Már most készül Magyar Péter is a Visegrádi Négyek kibővítésére, ami azt is jelenti, hogy ha többen lesznek kelet- és közép-európaiak együtt, akkor bekevernek a mutyista elhülyült Nyugatnak, ami megint csak a szélsőségesek irányába fogja elhajlítani a kormányrudat.
Most egyelőre a leszámolás nevű film fut és joggal, csak szebben kéne csinálni, szerintem.
Persze az istenadta nép, amely 16 éven keresztül megválasztotta a diktátort nekünk, politikai sanyargatottakat akar látni, meg a nagy elszámoltatást, amire van is némi esély. Ahogy azonban megy a visszamutogatás a mocskosságokra, az maga is visszataszító. Olyan kis becsületes kis tiszás szakemberekből lett képviselőknek is előszó a fideszes csinovnyikokra való mutogatás, akiknek ez nagyon nem a lételeme. Vannak közöttük zseniális elmék, Magyar Péternek hagyni kéne őket a saját profil kialakítására.
Lám, a miniszterelnök Erdogánhoz ment a NATO-csúcsra is. Kimért volt, átszellemült arcú, és igen röviden fogott kezet az őt kissé lekezelő török diktátorral. Nem jópofizott sokáig. Megérezte a lekicsinylést Orbán Viktor egykori barátjától és üzlettársától! Jól csinálta a fiú, na! Átszellemült arca, arra engedett engem következtetni, hogy a nagyapjára és a keresztapjára gondolt közben, őket akarja követni, államférfi akar lenni!
Itthon pedig a jogállamot védő fideszes maradványkezelők brillíroztak a nácikkal együtt. Az igazságügyi miniszter nem ehhez szokott hozzá. Még nem tanulta meg, hogy azt mondja: „Boldog karácsonyt”, oszt jónapot. Védte a védhetetlent, ahelyett, hogy annyit mondott volna: a jogállam visszaállítása követelmény, mi ezt meg is fogjuk tenni, még ha vissza kell erőszakolni a jogrendet maguktól, akkor is. …és ennyi. A többinek pedig csak ásítozni kellett volna, mint ahogy a Fidesz tette, amikor a Fidesz ellenzéke veregette magát a padlóhoz, feleslegesen.
Hogy mi lesz a jövő?
A miniszterelnöknek hatalmasak az ambíciói itthon is és külföldön is. Falakba csak akkor ütközik itthon, ha nem lesz sok közpénz vagy az EU mutyisták megfúrják az euromilliárdokat. Mert az istenadta nép pénzérzékeny és forog ha kell mint a motolla. Mindent is nekik, ahogy a Fidesz pénzzel beetette őket a választás előtt!
Külföldön akkor van a baj, ha a jobboldali, konzervatív, keresztény eszmerendszer mentén túl sokat konfrontálódik, és akkor hiába a „mi a magyar emberek érdekeit tartjuk szem előtt” szlogen, koppani fog, mint az éji bogár.
Remélem nem így lesz! Mert a fasisztákat már partvonalra tette a TISZA, de az esetleges gazdasági elégedetlenség mindig felhozza az iszapból a magyar Alice Weidel-eket is, akik már ott ülnek a parlamentben lassan 16 éve. Akkor inkább már a TISZA és az átszellemült vezetője érjen államférfivé, még ha lassan is!
