20261031 Nincs kiút, vész a méltóság

Nincs kiút, vész a méltóság

2026. okt. 31. · @dr. Horváth Ferenc

Az előző kormány 2012-ben elvette a szolgálati nyugdíjunkat, a jelenlegi kormány most két lépésben visszaadna belőle valamit. Köszönjük, de a méltóságunkat ez nem adja vissza, és a várakozás évei alatt sokan meghalunk.

Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter úr és Pósfai Gábor belügyminiszter úr október 29-én, csütörtökön Facebook-videóban jelentette be, hogy 2027-ben eltörlik a kereseti korlátot, 2028-tól pedig megszűnik a járandóság 15 százalékos csökkentése.

Mit ígér a jelenlegi kormány, és mit nem

A jelenlegi szabály szerint a járandóság folyósítását az év hátralévő részére fel kell függeszteni, ha az érintett jövedelme meghaladja a minimálbér 18-szorosát. A bejelentés szerint ez 2027-ben megszűnik, és a 15 százalékos levonás is eltűnik 2028-tól.

A hírek azt is rögzítik, hogy egyelőre csak kormányzati bejelentésről van szó: a pontos jogszabályi részletek nem ismertek, és az sem biztos, hogy mindkét változás január 1-jén lép életbe. Arról pedig egy szó sem esett, hogy a 2012 óta levont összegeket valaha visszakapjuk. Erre én már egyáltalán nem számítok. Arra sem, hogy 2026 májusától visszamenőleg megkapjuk azt a pénzt, ami most elúszik tőlünk. 

Csak 2027-ben az én esetemben nagyjából 876 ezer forinttal kevesebb kerül a családi kasszába az egy év elhúzás miatt. Ezt az állami kassza üressége miatt valahol megértem.

Strasbourg: a kapu bezárult

Mindenki tudja, hogy már próbáltuk. A 2011-es törvényt az előző kormány alkotta, és Strasbourgban is ő védte. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2014. június 24-én, a Markovics és társai kontra Magyarország ügyben egyhangúlag elfogadhatatlannak nyilvánította a panaszokat. Az indoklás szerint a 16, illetve 12 százalékos veszteség észszerű és arányos terhet jelent, mert nem fosztotta meg a panaszosokat az egyetlen megélhetési forrásuktól.

A bíróság azt is leszögezte, hogy az egyezmény nem garantál meghatározott összegű nyugdíjat, és a törvényhozás tág mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Hozzátette, hogy a költségvetési indokokat nem vizsgálja felül, még akkor sem, ha a panaszosok szerint az intézkedés a nyugdíjrendszer egyensúlyát alig érintette. 

A 2022-es Horváth-határozat ugyanezt az álláspontot ismételte meg.

A magyar Alkotmánybíróság sem adott más választ: a 3061/2015. és a 3112/2016. határozatában kimondta, hogy a járandóság szociális juttatás, nem szerzett jog. "Segélyt kapok azért, mert szolgáltam a hazámat? Az is csak adható, meg is vonhatják" - no, sokan ebbe haltak bele!

Köszönjük Orbán Viktor! A jó Isten fizesse ezt neked vissza!

Itthon sincs ajtó, csak fal

A kártérítés lehetősége elvileg nem zárt: a Kúria szerint az állam polgári jogi felelőssége jogalkotással okozott kárért sem zárható ki. A gyakorlatban viszont ehhez előbb az Alkotmánybíróságnak kell megsemmisítenie a jogszabályt, mert enélkül a bíróságok elutasítják a keresetet. 

Egy másik ügyben a Kúria azt is kimondta, hogy a jogszabály hatálybalépése önmagában nem hoz létre kötelmi jogviszonyt a jogalkotó és a kárvallott között.

Az Alkotmánybíróság pedig, mint láttuk, nem találta alaptörvény-ellenesnek az átalakítást. Ráadásul az általános polgári jogi elévülési idő öt év, ezért a 2012 és 2021 közötti veszteségek nagy része jogilag aligha érvényesíthető.

Így áll elő az a helyzet, hogy az állam elvett valamit, a bíróság azt mondta, hogy joga volt hozzá, és most a jelenlegi kormány maga szünteti meg a levonást. A visszafizetésről viszont hallgat.

Nem a múltat kérem, hanem hogy hozzák előre a jövőt

Sokan közülünk már nem azt követeljük, hogy 2012-től adják vissza az elvett pénzt. Azt kérjük, hogy a jelenlegi kormány hozza előre a 2028-as céldátumot.

Kênyszerből sokan valószínűleg elfogadjuk a dátumot, de addig még jó páran meg fogunk halni, és ez az özvegyeinket is érinteni fogja.

2027-ben törekedni fogok arra, hogy ne haljak meg, mert ha meghalok, a jelenlegi szabályok szerint az egy évig járó ideiglenes özvegyi nyugdíj durván 40 ezer forinttal kevesebb lenne, mintha szolgálati nyugdíjas státuszom lenne.

A különbség lényege: a szolgálati nyugdíj után nem kellett adót fizetni, a járandóságból viszont a mindenkori szja-kulcsnak megfelelő összeget vonják le, jelenleg 15 százalékot. Az én esetemben ez havi 73 ezer forint, és nagyon sok társunknál hasonló. Minden hónap, amit 2028-ig várnunk kell, ennyibe kerül.

A 2028-as ígéret ráadásul csak a levonásról szól, a szolgálati nyugdíj státuszáról hallgat. A jogi út zárva, ezért a törvényjavaslat szövegében kell elérni az előrehozatalt. Biztos pont, hogy a 65. életév betöltésekor a járandóság hivatalból, levonás nélkül öregségi nyugdíjként folytatódik. De ez azoknak kevés, akik még évekre vannak a 65. évüktől.

Hol van a becsület?

Pósfai Gábor, Ruszin-Szendi Romulusz urak: köszönjük, hogy nem hagytok az út szélén, de a méltóságunkat nem adjátok vissza. 2012 óta hiába vártuk, hogy valahol újra szolgálati nyugdíjasok lehessünk, és ezután is hiába várunk.

Pedig a 2028-ra ígért döntés után ez szerintünk már alig kerülne bármibe. 

Adjátok vissza a méltóságunkat azzal, hogy 65 éves korunk előtt újra szolgálati nyugdíjasok lehessünk. 2028-ban elvárom, hogy mondják ki: levonások nélkül ennyi Horváth Feri szolgálati nyugdíja, és innentől ez emelkedik. Tudom, hogy a státus váltás állami kötelezettségekkel is jár, de ennyit megérdemelnénk.

Az előző kormány mintegy 40 ezer embert alázott meg, közülük 27 ezren rendőrök (rendvédelmisek) vagy katonák voltunk, és mi ezt bosszúként éltük meg. 2010-ben az Orbán kormány alkotmányba foglaltan még a passzív választójogomat is elvette az önkormányzati választások idejére. Féltek tőlünk.

A jelenlegi kormánynak nem kell ezt az örökséget vállalnia, de le kell zárnia.

Ezért az utolsó kérdés: miniszter urak, a 40 ezer emberből vajon hányan élnek még, akik a méltóságukat várták vissza önöktől?

Források:

• Telex, 2026. október 29.

• Pénzcentrum

• FRISSS.hu

• Markovics és társai kontra Magyarország (2014)

• Horváth kontra Magyarország (2022)

• Kúria: jogalkotással okozott kár

• Magyar Államkincstár: szolgálati járandóság

20261102 Vagy az állam lép, vagy a jogellenes önhatalom terjed tovább: a magánszemélyek közötti lakásbérletről

 

Vagy az állam lép, vagy a jogellenes önhatalom terjed tovább: a magánszemélyek közötti lakásbérletről

2026. nov. 2. · @dr. Horváth Ferenc

Horváth Ferenc írása 2.0.

Mottó: Egy lassú állam rosszabb lehet, mint egy semmilyen. Vagy a vonatkozó jogszabályokat változtassa meg, vagy lépjen határozottabban fel a jogtalan önhatalom ellen.

„Kiadok egy lakást vagy egy nagyobb ingatlant. Van szerződésem, azt hiszem, védve vagyok.” „Bérbe veszek egy lakást vagy egy nagyobb ingatlant. Van szerződésem, azt hiszem, védve vagyok.” - egészen addig, míg mi, a magánjogi jogalanyok betartjuk a ránk vonatkozó szabályokat… Utána már nem, vagy csak igen hosszú idő elteltével és sok pluszkiadással. Azok, akiknek megégette a száját a kása egy-egy lakás kiadása vagy bérlése miatt már tudják, miről értekezem itt nagy bőszen.

A hatályos szabályozás és a jogérvényesítés gyakorlata

FELVEZETÉS

A magánszemélyek közötti lakásbérletek jelentős része a hatóságok számára láthatatlan. Egy 2018-as Telex-cikk szerint 2016-ban 260 ezer lakást adtak ki magánszemélyek, de csak százezer természetes személy vallott be bérbeadásból származó jövedelmet (Telex). A NAV szerint a magánszemélyek közötti bérbeadásról nincs automatikus adata: az szja-bevallási tervezetbe kizárólag a cégeknek kiadott lakások jövedelme kerül be (Adózóna).

A szabályozás széttagolt. A lakásbérleti jogviszony alapvető szabályait a Ptk. bérletre vonatkozó rendelkezései és az 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástörvény) tartalmazza, amelynek jelentős része önkormányzati és állami lakásokra vonatkozik. A bérbeadásból származó jövedelem adózását az szja-törvény szabályozza, az energetikai tanúsítvány bemutatásának és átadásának kötelezettségét pedig a Lakástörvény 11/A. §-a rögzíti.

A lakás bérbeadásának érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges (Lakástörvény 2. § (5) bekezdés). Ha a bérlő a lakbért a megállapított időpontig nem fizeti meg, a bérbeadó köteles őt a következményekre való figyelmeztetéssel írásban felszólítani; ha a bérlő a felszólításnak nyolc napon belül nem tesz eleget, a bérbeadó további nyolc napon belül írásban felmondhat (25. § (1) bekezdés). A kiürítés végrehajtásához végrehajtható okirat szükséges (Vht. 10. §); ennek hiányában a bérbeadónak peres úton kell érvényesítenie az igényét.

Amikor a jogérvényesítés lassú, nő az önhatalom kockázata

Ha a jogosult igénye hosszú ideig nem érvényesíthető, nő a kísértés az informális megoldásokra: magánbehajtók, önjelölt „bűnvadászok” igénybevételére, vagy a tulajdonos saját kezű lépéseire, például zárcserére és a közművek lekapcsolására. Az ilyen magatartás tilos önhatalomnak minősül. Ugyanúgy, mint a színlelt szerződés alapján történt hőbörgés, kényszerítés arra, hogy a birtokban lévő személy tegyen valamit, vagy ne tegyen, vagy amikor a bérbeadó átalakítás-felújítás miatt a bérlő vagy a birtokban lévő személy vagy személyek IDEIGLENES elhelyezése nélkül kezdi meg a lakhatást ellehetetlenítő munkát. Például amikor egyesek kibontják a bejárati ajtót, leszerelik az ablakszárnyakat, vagy egyszerűen néhány mozdulattal elbontják a mosókonyhát, ahová valaki beköltözött és hosszabb ideje ott van.

Ezek a cselekmények bűncselekmények, és az állam sokszor hallgat, a rendőr pedig összekacsint a bűnelkövetőkkel. Ez egy igen rossz gyakorlat akkor is, ha erkölcsi szempontból elfogadható lenne, hogy a szerződést szegő, vagy szerződéssel egyáltalán nem rendelkező, avagy egyéb módon a lakhatását ilyen formán biztosító személy gyakorlata ilyen formán, teljesen elítélendő. Jogi út ugyan van ezekre az esetekre, de olyan lassú, hogy az embertelen.

Tehát a hibákat ki kéne küszöbölni kedves állam, mert a politikai szempontból is motivált erőszakos fellépők száma növekedni fog. Ja, hogy a politikai szempont, hogy bizonyítható? Egy képviselői törvényjavaslat a Ptk. módosításával önhatalmat adna a lakástulajdonosnak az önkényes lakásfoglalóval szemben, és az indokolásában a Bűnvadászok tapasztalataira hivatkozik (parlament.hu). Hogy a javaslat sorsa mi lett, nem tudom. Valószínűleg a TISZA napirendre sem vette, de attól még létezik és a TISZA Pártnak illene lépnie a tárgyban!

Vagy: közérdekű adatigénylés az illetékes rendőrséghez és ügyészséghez, például hogy hány feljelentés érkezett, és mi lett a döntés (megszüntetés, elutasítás, vádemelés), az én dolgom elemezni, vagy az államé?

A Ptk. 5:5. §-a szerint a birtokost – ideértve a bérlőt is – birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják. A nemfizető bérlő is birtokvédelmet élvez; a lakásból csak jogerős bírósági határozat vagy végrehajtható okirat alapján elrendelt végrehajtással tehető ki. A jogérvényesítés lassúsága súlyos következményekkel járhat: egy budapesti tulajdonos éveken át nem tudta kirakni nemfizető bérlőit, a szolgáltató pedig a 2,5 millió forintos áramtartozást rajta kérte számon (HVG).

A közigazgatás ugyanakkor ismer gyors és díjmentes eljárást: a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárás (17/2015. (II. 16.) Korm. rendelet) díj- és illetékmentes (jegyzői tájékoztató). A kérdés tehát az, hogy a bérbeadási jogviszonyokra miként terjeszthető ki hasonló, gyors eljárás. Már amennyire gyors ez a gyakorlatban. Az ingatlan tulajdonosát csak addig védi míg az önkényes lakásfoglaló be nem költözött véglegesen például. Onnan már csak a lakás kiürítése iránti per segít. A jegyzői birtokvédelem lehetne sokkal erősebb és jobban értelmezhető is, bárki bármit mond.

Én, mondok egy példát arra, hogy miért merem ezt írni:

A jegyzői birtokvédelem a birtokháborítástól számított egy éven belül kérhető (Ptk. 5:8. §), a jegyző a 17/2015. Korm. rendelet szerint tizenöt napon belül folytatja le (njt). Egy éven túl a bíróság jár el. - Eddig oké! Ki élt ezzel valaha?

Van nemperes eljárás az önkényesen elfoglalt lakás kiürítésére (Vht. 183–184. §) (Debreceni Jogi Műhely). Egy 2025-ös cikk szerint a bíróság 5 munkanapon belül végzést hoz, a végrehajtó 3 munkanapon belül kiürít, és ennek a kérelmezésére 60 napos jogvesztő határidő van, utána csak per marad (Economx). A határidő kezdetét és az eljárás pontos feltételeit a Vht. szövegében nem néztem meg. Nézze meg az, akinek a dolga lenne!

A téli kilakoltatási tilalom nem vonatkozik az önkényes lakásfoglalókra (Economx).

A kockázat, ami valóban megvan. A jegyző a tényleges birtokot vizsgálja, nem a jogcímet. Egy esetben a jegyző elutasította a tulajdonost, mert a foglaló adásvételi szerződést mutatott, a tulajdonos pedig több mint három és fél év után kapta vissza a lakását (Debreceni Jogi Műhely). Az Alkotmánybíróság 2023-ban alaptörvény-ellenesnek mondta ki a Vht. egy részét, amely az önkényesen elfoglalt lakás kiürítése ügyében hozott határozat ellen nem adott halasztó hatályt (444). A mai szöveget nem ellenőriztem.

Javaslat: regisztrált bérleti jogviszony állami szolgáltatással

A javaslat célja, hogy a magánjogi jogviszony magánjogi maradjon, az állam azonban – az önkormányzati hivatalokon keresztül, díj ellenében – szolgáltatást nyújtson a jogviszony szabályszerű rögzítéséhez és a jogvita gyors rendezéséhez. Ez az írás nem törvényjavaslat; kizárólag az elvi kereteket vázolja.

1. Az ingatlan-bérleti szerződésekhez: jogszabályban meghatározott tartalmú, letölthető online mintaszerződés: a felek adatai, a mérőállások, a bérleti díj és a rezsi, a biztosíték, valamint a nemfizetésre és a felmondásra vonatkozó rendelkezések.

2. A bérbeadó a szerződést az ingatlan fekvése szerinti önkormányzati hivatalnál regisztrálja, és írásbeli tájékoztatást kap a jogvita esetén követendő eljárásról.

3. A bérbeadó a ténylegesen befolyt bérleti díj 10%-át adóként fizeti az államnak, külön soron, az szja-alaptól elkülönítve; az üres időszakra fizetési kötelezettség nem keletkezik. Összehasonlításul: a hatályos szabályok szerint a 10%-os költséghányad alkalmazása esetén a megfizetett szja a bérleti díj 13,5%-a.

4. A bérbeadó havi 5000,- forint szolgáltatási díjat fizet az önkormányzatnak, amely ellenében az önkormányzat közreműködik a nyomtatványok kitöltésében, hivatalosan felszólít és kézbesít, valamint szerződött végrehajtót vesz igénybe. A díj felét garanciaalapba kell fizetni; ha az nem elegendő, törvényben meghatározott részt a 10%-os adóból is el kell különíteni. Ez az első évben átmeneti szabály, amelyet a tényadatok alapján felül kell vizsgálni.

5. A kaució letétbe kerül. Az elszámoláskor a bérbeadó igazolt követelései kielégíthetők belőle, a fennmaradó összeg a bérlőt illeti meg.

6. Ha a bérlő nem fizet, türelmi idő jár (például 60 nap, ami a szokásos 2–3 havi kaució fedezetéhez igazodik), amelynek elteltével az önkormányzat hivatalos felszólítást küld. Ennek eredménytelensége esetén a bérbeadó vagy az önkormányzat ezzel megbízott illetékese a lakás kiürítésére irányuló végrehajtást kérhet. Ez esetben az önkormányzat, mint szolgáltatási díj ellenében közreműködő igazgatási szerv, igazolja, hogy a bérbeadó szabályszerűen járt el, és erre minden irat nála rendelkezésre áll.

7. A végrehajtás költségét az alap előlegezi; a kifizetett összeget a bérlőtől adók módjára behajtandó köztartozásként kell követelni.

A modell mintája a francia Visale: állami támogatású, ingyenes garancia, amely kifizeti a bérbeadónak a bérleti díjat, majd a bérlőtől behajtja azt (Service-Public). A gyors utat csak a regisztrált, a szabályokat betartó bérbeadó veheti igénybe. De ne legyünk telhetetlenek, itt hozzászoktak az emberek az „oldjuk meg okosba” megoldásokhoz.

Az érintettek érdeke és a nyitott kérdések

A tisztességes bérbeadó és a bérlő érdeke egyaránt, hogy a szabályokat előre ismerjék. A bérbeadó gyors, hivatalos jogérvényesítési utat kap; a bérlő védelmet élvez a jogtalan, például egy jobban fizető bérlő miatti kitevéssel szemben, és a kaució is letétben van. Az államnak átlátható bevétele keletkezik, az önkormányzatnak szolgáltatási díjbevétele. Ha a 260 ezer lakás mind regisztrálna, az 5000,- forintos díjból elméletben évi 15,6 milliárd forint bevétel keletkezne; ez egy kalkulált felső határ, nem előrejelzés.

Feltevés, hogy elvileg egy kiszámítható, fehérebb gazdasági rendszerben a bérbeadók reálisabb díjat kérnek, mert utána adót is fizetniük kell. Erre adat nincs: a NAV szerint egy átlagos lakásnál a be nem fizetett adó évente néhány tízezer forint (Adózóna). Azonban érdemes lenne megvizsgálni, vagy nem lenne érdemes?

A kidolgozás során a következő kérdések tisztázandók:

• a Vht. 10. §-ának kiegészítése, hogy a hivatali határozat végrehajtható okirat legyen;

• gyors, független jogorvoslat a bérlő számára;

• országosan egységes törvényi szabályozás, amely kizárja, hogy a helyi rendeletalkotás visszaélésre adjon lehetőséget;

• az alap méretezése és kezelője (Kincstár vagy állami szerv), valamint annak vizsgálata, hogy a konstrukció nem minősül-e a Gst. szerinti önkormányzati garanciavállalásnak;

• a kis önkormányzati hivatalok kapacitása.

Mit kapnánk még cserébe mi, Magyarország polgárai?

1. Kiszámíthatóbb magánjogi viszonyokat a bérlés terén, amelynek bevételei elkülönülnének az szja hatályától; külön adó lenne, amely figyelembe veszi a ténylegesen befolyt bérleti díjat és az üres időszakokat is, mert ha nincs bérlő, és azt az önkormányzatnál lejelentettem, nincs miért fizetni.

2. Láthatóvá válna egy csomó ember, akikről a NAV-nak ma nincs adata; az adatkezelés és az adatvédelem szabályait ehhez külön meg kell vizsgálni.

3. Az, akit ebben a magánjogi jogviszonyban megkárosítanak, gyorsabban számíthat az államra. Ő lehet a bérbeadó, de akár a bérlő is.

4. A gyors és biztonságos eljárás kizárná, hogy a becsületes bérbeadó a jogellenesen ajánlkozó, kényszerítő, önbíráskodó, civil furcsaruhás emberek igénybevételére szoruljon.

Megjegyzem, ezt az állam már igazán megtehetné, mint ahogy illene törölni a helyi önazonosság védelméről szóló 2025. évi XLVIII. törvényt is. Csak egy kis állami akarat kéne, Magyar Peti! Nem gondolnád? Hát gondold!

Megjegyzés: a jogszabályhelyeket és az adatokat mesterséges intelligencia gyűjtötte és ellenőrizte; az önhatalmi gyakorlatra vonatkozó megállapítások, az elemzés, a következtetések és az álláspont a szerzőé. Nem szégyen ez már a mai világban, amikor Friderikusz Sándor podcastjében ami az AI-ról szólt egy matematikus elmondja, hogy pár hónap alatt elvégzett egy projektet így, ami egyébként kb. 4 évig tartott volna. Hát én nem szégyellem, az biztos.

Üdv, mindenkinek!

20261028 Melléthei-Barna Márton országgyűlési képviselőnek

Horváth Ferenc írása 2.0

2026. október 28.

Mottó: a politika közügy egy jogásznak is, és én az vagyok!

Felvezető

Október 21-én végignéztem Fürcht Pál meghallgatását a Végrehajtási Visszaéléseket Feltáró Bizottság előtt. Az ülést – a 444 tudósítása szerint – Toroczkai László vezette. Nem azért írok, mert Fürcht Pál elmondottainak igazságát el tudnám dönteni: nem tudom, és nem is az én dolgom. Azért írok, mert a meghallgatás közben két dolog tűnt fel nekem, és mindkettő a jogállam működésének alapkérdése: hogyan kérdezünk, és ki dönt arról, hogy valaki beszélhet-e.

1. Kérdés-blokkok, blokkokban adott válaszok

A tudósítás szerint több képviselő kérdezett, körökben, Fürcht Pál pedig blokkokban, több kérdésre egyszerre válaszolt. Az a véleményem, hogy ez nem szolgálja a tisztánlátást: amikor egyszerre több bizottsági tag zúdít kérdés-blokkokat a meghallgatott személyre, a válaszok egy része óhatatlanul elmarad, és sem a nézők, sem a nyilvánosság nem tudja, mi hangzott el, és mi nem.

Szerintem sokkal egyszerűbb és tisztességesebb lenne, ha egy kérdésre egy válasz hangzana el. Ez mindenki dolgát megkönnyítené. A tisztességes eljárás (Alaptörvény XXVIII. cikk) részeként ismert fegyveregyenlőség szelleme is jobban érvényesülne, még akkor is, ha a bizottsági meghallgatás nem büntetőeljárás. A kérdező és a kérdezett helyzete akkor kiegyenlített, ha a kérdező sem özönli el a másikat.

2. A felkészültségről

A másik megfigyelésem: a bizottsági vezetők felkészültsége szerintem sokszor nem elégséges ahhoz, amit éppen csinálnak. Úgy gondolom, szakmai tanácsadók által előkészített kérdéseket kellene feltenniük, mert egy jogi-büntetőeljárási tárgyú meghallgatáson a pontatlan kérdésre pontatlan válasz érkezik. A politikai felfűtöttség ráadásul rontja a helyzetet. Az a benyomásom, hogy Toroczkai László esetében ez sokszor inkább a saját szerepének fényezéséről szólt, mint a tisztázásról. Ezt a véleményemet nem tényként, hanem benyomásként írom le.

3. Amiről valójában írni akartam: a titok mögé bújás

A tudósítás szerint Fürcht Pál több kérdésre csak zárt ülésen kívánt válaszolni, a minősített adatokkal kapcsolatban pedig – a bizottság elnöke szerint – a minősített adatok „titokgazdájának" felhatalmazása kell a zárt üléshez. Ez a probléma lényege. 

Ma a hatályos jog szerint a titoktartás alóli felmentésről kizárólag a minősítő dönt: a minősített adat védelméről szóló törvény, a büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) és a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló törvény is így szól. Határidő, indokolási kötelezettség és jogorvoslat nélkül. Ha pedig a minősítő maga érintett abban, amiről az adat szól, akkor a saját ügyében dönt.

Ezért nem személyre szóló  kvázi törvényjavaslat, amelyet ide beillesztek. Nem Fürcht Pálról szól, és nem is bármely konkrét legfőbb ügyészről. Egy jogi vákuumot old fel. Semmi garancia nincs arra, hogy az új, hamarosan megválasztott legfőbb ügyész – bár bízom benne, hogy nem így lesz – nem tartja-e előbbre a mundér becsületét, mint Fürcht Pál (vagy bárki más) titoktartás alóli felmentését.

Mit tartalmaz a törvényjavaslat?

• A minősítő nem dönthet a felmentésről, ha érintett: ha az adat az ő, a felettese vagy a vezetése alá tartozó személy utasítására vonatkozik. Ilyenkor bíró dönt.
• Határidő (nyolc nap), indokolt döntés, zárt bírósági eljárás és jogorvoslat a felmentési ügyekben.
• Nem lehet minősíteni vagy minősítéssel fenntartani azt, ami bűncselekmény vagy hatalommal való visszaélés elfedését szolgálja.
• Az ügyészi utasítást írásba kell foglalni, a szóbeli utasításról 24 órán belül feljegyzést kell készíteni.
• Az ügyész külső bejelentési csatornát és megtorlás elleni védelmet kap, bírói kontrollal.
• A legfőbb ügyész nem dönthet a saját elfogultságáról és a mentelmi jog felfüggesztéséről, ha ez érinti.

A javaslat az ügyészi függetlenséget nem szűkíti, és az ártatlanság vélelmét sem sérti: az ügyben nem hoz érdemi döntést, csak a titoktartási akadály sorsáról engedi gyorsabban dönteni a bírót.

Ki segített, és mennyi ideig tartott?

A javaslatot Claude segítségével írtam meg, az Anthropic mesterséges intelligencia-asszisztensével. A munkamenet beállított modellje: claude-sonnet-5-5; a ténylegesen válaszoló modell ettől eltérhet. A beszélgetés 2026. október 27-én 23:16-tól október 28-án 01:15-ig tartott (budapesti idő szerint), vagyis majdnem két órán át; a blog összeállítása ezt követően készült. Mindezt telefonról, mobilról végeztem. Ez idő alatt végigmentünk a hatályos jogszabályokon: a minősített adat védelméről szóló törvényen, a Be.-n, az ügyészségről szóló két törvényen, az NVVH-törvényen, az Alaptörvényen, a Btk.-n, a jogalkotási törvényen és a szerkesztési rendeleten.

Kérésem

Tisztelt Képviselő Úr! 

Arra kérem, foglalkozzon ezzel az üggyel. Kérem, vizsgálja meg, hogy a javaslat megoldja-e a jogi vákuumot, és ha igen, vigye tovább az Országgyűlés elé.

A javaslat nem hibátlan. Ez az Önök dolga lenne: végiggondolni, hogy a meghozott törvények minden betűje, számozása, a csillaggal jelölt (módosított) részek és hivatkozások is maradéktalanul illeszkedjenek a magyar jogrendbe, minden tekintetben. 

Én ezt itthon, telefonon, két esti óra alatt nem tudom garantálni, és nem is akarom: a törvényalkotás felelőssége az Önöké.

---

Törvényjavaslat Horváth Feri módra a mesterséges intelligencia segítségével és órákon át való gyötrésével értetek magyar emberek, de inkább én úgy fogalmaznék, hogy a magyar nép érdekében!

Törvényjavaslat

T/……… . számú törvényjavaslat

a jogellenes befolyásolás elfedése elleni garanciákról, a minősített adat bírói felmentésének rendjéről és az ügyészségi bejelentők védelméről

Előterjesztők: [országgyűlési képviselők neve, képviselőcsoport]

Benyújtás: 2026. október […]. A törvényjavaslat az Alaptörvény 29. cikkére és a sarkalatos szabályokra tekintettel kétharmados szavazást igénylő rendelkezéseket is tartalmaz.

---

2026. évi … törvény

a jogellenes befolyásolás elfedése elleni garanciákról, a minősített adat bírói felmentésének rendjéről és az ügyészségi bejelentők védelméről

[1] Az Országgyűlés az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében kimondott jogállamiság és a 29. cikkben biztosított ügyészségi függetlenség védelmében, annak biztosítására, hogy a minősített adat védelme ne szolgálhasson bűncselekmény, hatalommal való visszaélés vagy a büntetőeljárás jogellenes befolyásolásának elfedésére, észlelve a hatályos jog alábbi hiányosságait, a hiányosságok megszüntetése érdekében kimondja:

[2] a titoktartás alóli felmentésről a minősített adat védelméről szóló törvény, a büntetőeljárásról szóló törvény és a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló törvény szerint kizárólag a minősítő dönt, határidő, indokolási kötelezettség és jogorvoslat nélkül;

[3] a minősítőre nem vonatkozik összeférhetetlenségi szabály, ezért az dönthet a felmentésről akkor is, ha az adat a saját vagy a felettese, illetve a vezetése alá tartozó személy által adott vagy kapott utasításra vonatkozik;

[4] a minősített adat védelméről szóló törvény nem tiltja kifejezetten, hogy a minősítés vagy annak fenntartása bűncselekmény, hatalommal való visszaélés vagy az igazságszolgáltatás jogellenes befolyásolásának elfedését szolgálja, és az állami szerv illetéktelen külső befolyástól mentes működése mint minősítéssel védhető közérdek éppen a befolyásolás elfedésére is hivatkozható;

[5] az ügyészi utasítás írásba foglalása nem minden esetben kötelező, a szóbeli utasításról nem készül irat, és a felettes az ügyet mentesítés után maga vonhatja el, így a jogellenes utasítás nyoma eltűnhet;

[6] az ügyésznek nincs külső bejelentési csatornája, a jóhiszemű bejelentőt a jog megtorlás ellen nem védi, a hozzá kapcsolódó hátrányos intézkedésekkel szemben pedig nincs bírói kontroll;

[7] a legfőbb ügyész a vele szembeni elfogultsági kifogásról maga dönt, és az ügyészek mentelmi jogának felfüggesztéséről is ő dönt, így ugyanaz a személy ítélkezik a saját ügyében.

[8] Az Országgyűlés ezeket a hiányosságokat az ügyészi függetlenség és az ártatlanság vélelmének sérelme nélkül, bírói kontroll, dokumentált utasítások és bejelentővédelem útján kívánja megszüntetni.

[9] Az Országgyűlés az Alaptörvény végrehajtására, az Alaptörvény 29. cikk (7) bekezdése és 42. cikk (7) bekezdése alapján a következő törvényt alkotja:

Hatályba léptető, átmeneti és sarkalatossági rendelkezések

1. § Ez a törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.

2. § (1) E törvény rendelkezéseit a hatályba lépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell, ha a titoktartás alóli felmentésről a hatályba lépést követően kell dönteni. A hatályba lépést megelőzően megtagadott felmentés esetén a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 817/A. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény miatt folyó eljárásban a 6. §-sal megállapított 170/A. § szerinti indítvány a hatályba lépéstől számított harminc napon belül előterjeszthető.

(2) A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény 8. §-sal megállapított 53/A. §-át a hatályba lépést követően meghozott intézkedésekre kell alkalmazni, a hatályba lépést megelőzően tett bejelentés esetében is. Ugyanezen törvény 53. § (2) és (2a) bekezdését a hatályba lépés után adott utasításokra kell alkalmazni.

(3) A minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény 4. §-sal megállapított 5/A. §-át a hatályba lépést követően hozott felmentési döntésekre, valamint a hatályba lépés napján fennálló minősítések büntetőeljárásban való felhasználására kell alkalmazni.

3. § E törvény 7. és 8. §-a az Alaptörvény 29. cikk (7) bekezdése alapján, 9. §-a az Alaptörvény 42. cikk (7) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.

A minősített adat védelméről szóló törvény módosítása

4. § A minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Mavtv.) a következő 5/A. §-sal egészül ki:

„5/A. § (1) Nem minősíthető, illetve nem tartható fenn minősítéssel védett adatként az az adat, amelynek minősítése – egészben vagy részben – kizárólag vagy elsődlegesen bűncselekmény, hatalommal való visszaélés vagy az igazságszolgáltatás jogellenes befolyásolásának elfedését szolgálja.

(2) Ha a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti bírói eljárásban a bíróság megállapítja, hogy az adat minősítése az (1) bekezdésbe ütközik, a minősített adat a büntetőeljárásban – a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti korlátok között – felhasználható. A megállapítás a minősítés érvényességét és a minősített adat védelmét egyébként nem érinti; a minősítő a minősítés felülvizsgálatát a 8. § szerint köteles lefolytatni."

5. § A Mavtv. a következő 14/B. §-sal egészül ki:

„14/B. § (1) A minősítő nem dönthet a büntetőeljárásról szóló törvény 170. § (1) bekezdés d) pontja, illetve a 14. § (5) bekezdése szerinti felmentésről, ha

a) az adott büntetőeljárásban terhelt, a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy vagy tanú,

b) a felmentéssel érintett adat az eljárás tárgyát képező bűncselekménnyel összefüggő, olyan utasításra, elvárásra vagy kérésre vonatkozik, amelyet a minősítő, a minősítő felettese vagy a minősítő irányítása alá tartozó személy adott vagy kapott, vagy

c) a minősítőtől a döntésben való elfogulatlan részvétel egyéb okból nem várható el.

(2) Az (1) bekezdés szerinti érintettséget a felmentésre irányuló megkeresésben vagy azt követően a megkereső bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság, valamint a tanúként szóba jövő személy bejelentheti. A minősítő a bejelentésre három munkanapon belül nyilatkozik.

(3) Ha a minősítő az érintettséget elismeri, vagy a (2) bekezdés szerinti határidőn belül nem nyilatkozik, a felmentésről a büntetőeljárásról szóló törvény szerint a bíróság dönt. Ha a minősítő az érintettséget vitatja, a bíróság az érintettség kérdésében a felmentésről szóló eljárásban dönt.

(4) A bíróság felmentő döntése a minősítő felmentésével azonos hatályú; a minősített adat védelmére vonatkozó rendelkezések egyébként fennállnak.

(5) A bíróság felmentése alapján, illetve a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti előzetes meghallgatás során a bíróság előtt közölt adat közlése nem jogellenes, és a minősített adattal való visszaélés bűncselekményét nem valósítja meg."

A büntetőeljárásról szóló törvény módosítása

6. § (1) A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 170. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben a minősített adat védelméről szóló törvényben meghatározott minősítő a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság megkeresésére – a megkeresés kézhezvételétől számított nyolc napon belül – dönt a felmentés megadásáról vagy a titoktartási kötelezettség fenntartásáról. A felmentésre irányuló megkeresésben azonosításra alkalmas módon meg kell jelölni azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik. A minősítő a döntését indokolja; a titoktartási kötelezettség fenntartása esetén az indokolásban a fenntartás okát – a minősített adat nyilvánosságra hozatala nélkül – meg kell jelölni.

(4) Ha a minősítő a minősített adat védelméről szóló törvény 14/B. § (1) bekezdése alapján nem dönthet a felmentésről, vagy a 817/A. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény miatt folyó eljárásban a felmentést megtagadja, illetve a (3) bekezdés szerinti határidőn belül nem dönt, a felmentésről a 170/A. § szerint a bíróság dönt."

(2) A Be. a 170. §-t követően a következő 170/A. és 170/B. §-sal egészül ki:

„170/A. § (1) A felmentésről a bíróság dönt a 170. § (4) bekezdésében meghatározott esetben. A döntésre a vád emelése előtt a nyomozási bíró, a vádemelést követően az ügyben eljáró bíróság jogosult. Az indítványt az ügyészség, nyomozás során a nyomozó hatóság az ügyészség útján, valamint a tanúként szóba jövő személy terjesztheti elő. Az indítványban meg kell jelölni a kérdéseket, a bűncselekményt, valamint a felmentés elengedhetetlenségét alapozó körülményeket.

(2) A bíróság az indítványt nyolc napon belül, zárt ülésen, a minősített adat védelmére vonatkozó szabályok megtartásával bírálja el. A minősítőt a bíróság meghallgatja, és lehetőséget biztosít számára a titokvédelmi érdek előadására.

(3) A bíróság a felmentést megadja, ha

a) megalapozottan feltehető, hogy a tanúvallomás a bűncselekmény felderítéséhez vagy bizonyításához elengedhetetlen, és a bizonyítandó tény más módon nem tárható fel, és

b) a felmentés a minősítéssel védett érdekhez képest arányos.

(4) A bíróság a felmentést a minősítéssel védett érdekek védelmében a kérdésekre, a meghallgatandó személyekre, az időre és a meghallgatás módjára korlátozhatja, és elrendelheti a zárt kihallgatást.

(5) A bíróság indokolt végzéssel dönt. A végzés ellen a minősítő és az indítványozó a közléstől számított három napon belül fellebbezéssel élhet. A fellebbezésnek halasztó hatálya van; a másodfokon eljáró bíróság nyolc napon belül dönt.

(6) A bíróság felmentése alapján meghallgatott tanú vallomásának minősített adatot tartalmazó részét a minősített adat védelmére vonatkozó szabályok szerint kell kezelni. A bíróság felmentése a minősítést nem szünteti meg.

170/B. § (1) Ha a felmentésről a bíróság dönt, a tanúként szóba jövő személy az indítvány elbírálásához szükséges mértékben, zárt ülésen a bíróság előtt előzetesen meghallgatható (előzetes meghallgatás). Az előzetes meghallgatás célja annak megállapítása, hogy a 170/A. § (3) bekezdése szerinti feltételek fennállnak-e.

(2) Az előzetes meghallgatáson tett nyilatkozat – a felmentés megadása nélkül – büntetőeljárásban bizonyítási eszközként nem használható fel, és e nyilatkozat miatt a nyilatkozó ellen büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás nem indítható. A jegyzőkönyvet a minősített adat védelmére vonatkozó szabályok szerint kell kezelni.

(3) Az előzetes meghallgatás tartalmát a bíróság az ügyészséggel, a nyomozó hatósággal és a minősítővel nem közli; a felmentésről szóló végzés indokolásában azt a minősített adat védelmére vonatkozó szabályok megtartásával, az elengedhetetlen mértékben ismerteti."

Az ügyészségről és az ügyészek jogállásáról szóló törvények módosítása

7. § Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 3. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Az ügyész mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában a legfőbb ügyész dönt, kivéve, ha az eljárás az ügyésznek a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló törvény 53/A. § (1) bekezdése szerinti bejelentésével összefügg, vagy a bejelentés a legfőbb ügyészt, a legfőbb ügyész helyettest vagy a Legfőbb Ügyészség vezető beosztású ügyészét érinti. Ez utóbbi esetben a mentelmi jog felfüggesztése tárgyában – a (6) bekezdés megfelelő alkalmazásával – az Országgyűlés dönt. Az ügyész mentelmi jogának megsértése esetén a szükséges intézkedést a legfőbb ügyész teszi meg."

8. § (1) A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 53. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2) Az egyedi ügyre vonatkozó utasítást – ideértve az ügy elintézésének elvonására, az ügy elintézésére más ügyész kijelölésére, az eljárási cselekmény megtiltására vagy előzetes jóváhagyáshoz kötésére vonatkozó utasítást is – az utasítást adónak írásba kell foglalnia, indokolnia kell, és az ügy iratai között kell kezelnie. Az utasítás írásba foglalásának megtörténtéig az ügyész az utasítás végrehajtására – a (7) bekezdésben foglalt esetet kivéve – nem köteles.

(2a) Ha az utasítást szóban adták, az utasított ügyész az utasítás kézhezvételétől számított huszonnégy órán belül az utasítást adó megnevezésével, az utasítás időpontjának, helyének és tartalmának rögzítésével írásbeli feljegyzést készít, és azt az ügy iratai közé csatolja. A feljegyzés – ellenkező bizonyításig – igazolja az utasítás megtörténtét és tartalmát. Az utasítást adó a feljegyzés tartalmát észrevételezheti; az észrevétel is az ügy iratai közé kerül."

(2) Az Üsztv. 53. § (5) bekezdése a következő második és harmadik mondattal egészül ki:

„A mentesítési kérelmet, az abban kifejtett jogi álláspontot és az ügy elintézésének elvonásáról, illetve más ügyészre bízásáról szóló döntést az ügy iratai között kell kezelni. Az ügy elintézésének elvonásáról a felettes ügyész indokolt, írásbeli határozatot hoz."

(3) Az Üsztv. az 53. §-t követően a következő 53/A. §-sal egészül ki:

„53/A. § (1) Az ügyész és más ügyészségi alkalmazott jogosult az olyan utasítást, elvárást vagy kérést, amelyről megalapozottan feltételezi, hogy egyedi büntető- vagy nyomozási eljárás menetének, irányának, eredményének vagy lezárásának jogellenes befolyásolására irányul (a továbbiakban: jogellenes befolyásolás), a nyomozó hatóságnál, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló törvény szerinti hivatalnál, a nyomozási bírónál, vagy a vádemelést követően az eljáró bíróságnál bejelenteni (a továbbiakban: bejelentés).

(2) A jóhiszemű bejelentés – a minősített adat közlésére vonatkozó szabályok kivételével – a bejelentő ügyészségi szolgálati viszonyából eredő kötelezettség megszegésének nem minősül. A bejelentés során minősített adat közlésére a Be. 170/A. és 170/B. §-át kell alkalmazni.

(3) A bejelentő ügyészt és ügyészségi alkalmazottat a bejelentés miatt hátrány nem érheti. Hátránynak minősül különösen a fegyelmi eljárás megindítása, a fegyelmi büntetés kiszabása, a szolgálati viszony megszüntetése, az áthelyezés, a beosztás vagy a szolgálati hely megváltoztatása, a teljesítményértékelés vagy a besorolás romlása, a juttatás csökkentése és az állásból való felfüggesztés.

(4) A bejelentéstől számított két éven belül a bejelentővel szemben a (3) bekezdésben felsorolt intézkedés megtételéhez a Fővárosi Törvényszék nemperes eljárásban hozott előzetes engedélye szükséges. A bíróság az engedélyt megtagadja, ha az intézkedés és a bejelentés közötti ok-okozati összefüggés nem zárható ki. Nincs szükség engedélyre a 87. § (1) bekezdése szerinti felfüggesztéshez.

(5) Ha a bejelentővel szemben a bejelentést követően hátrányos intézkedést hoztak, az intézkedés bejelentéstől független okból történő megalapozottságát a munkáltatói vagy fegyelmi jogkör gyakorlója köteles bizonyítani."

(4) Az Üsztv. 92. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A (3) bekezdéstől eltérően a legfőbb ügyésszel – mint fegyelmi jogkör gyakorlójával – szemben, valamint az 53/A. § szerinti bejelentéssel összefüggő fegyelmi eljárásban bejelentett elfogultsági kifogást a Fővárosi Törvényszék nemperes eljárásban bírálja el. Az elfogultsági kifogásnak helyt adó döntés esetén a fegyelmi jogkör gyakorlását a (3) bekezdés szerinti helyettesítési rend szerint kell folytatni."

Az NVVH-törvény módosítása

9. § A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló 2026. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: NVVH tv.) 46. § (3) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:

„A minősítő döntésére, valamint a minősítő érintettségére a Be. 170/A. és 170/B. §-át, valamint a Mavtv. 14/B. §-át megfelelően alkalmazni kell, azzal, hogy a bírói eljárás indítására a Hivatal elnöke jogosult."

Általános indokolás

A törvényjavaslat azt biztosítja, hogy senki ne dönthessen a minősített adat felmentéséről olyan ügyben, amelyben maga érintett.

A szabályozás szükségessége. A hatályos jog három helyen azonos mintát követ: a titoktartás alóli felmentésről kizárólag a minősítő dönt (Mavtv. 14. § (1) és (5), Be. 170. § (1) d) és (3), NVVH tv. 46. § (1) c) és (3)). A minősítő döntésére határidő, indokolási kötelezettség, jogorvoslat vagy összeférhetetlenségi szabály nem vonatkozik. Ha a minősítő egyben az ellenőrzött kör vezetője, a rendszer arra épül, hogy a titokgazda saját érintettségéről döntsön.

Az ügyészségi hierarchia. Az Üsztv. 53. § már ma is lehetővé teszi az utasítás írásba foglalását és a jogellenes utasítás megtagadását, de csak kívánságra, nem kötelezően, és a mentesítés után a felettes az ügyet magához vonhatja. Az Üsztv. 92. § (3) és az Ütv. 3. § (7) alapján a legfőbb ügyész saját elfogultságáról, illetve az ügyészek mentelmi jogáról is maga dönt. Külső bejelentési csatornáról és megtorlási tilalomról a vizsgált szövegben nincs rendelkezés.

A megoldás élei.

• A döntés érintettség esetén bíróhoz kerül, nem politikai szervhez; a bíró zárt ülésen, határidővel és arányossági teszttel dönt.
• A minősítés nem szolgálhat jogellenes befolyásolás elfedésére.
• Az ügyészi utasítás nyoma az iratokban marad.
• A bejelentő előzetes bírói engedély nélkül nem szüntethető meg, nem fegyelmezhető.

Az ügyészségi függetlenség. Az Alaptörvény 29. cikke és az Ütv. 3. § (3) az ügyészséget a politikai utasítástól védi. A javaslat ezt nem szűkíti: az ügyészség és a legfőbb ügyész a döntéseiben továbbra is független, a bírói kontroll az igazságszolgáltatás része, nem politikai beavatkozás.

Az ártatlanság vélelme. A javaslat nem állít semmit konkrét személyről vagy ügyről. Azt biztosítja, hogy a gyanú kivizsgálható legyen, és a vizsgálat akadályait ne a vizsgált kör határozza meg.

Sarkalatosság. A 7–8. § az ügyészség működését és az ügyészek jogállását, a 9. § az NVVH működését érintő szabályokat módosít – az Alaptörvény ezeket sarkalatos törvényi tárgykörökként nevesíti; az NVVH-törvény I–IV. fejezetét maga a törvény 65. §-a is az Alaptörvény 42. cikk (7) bekezdése alapján sarkalatosnak minősíti –, ezért az elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

Részletes indokolás

Az 1–3. §-hoz. A hatályba lépés a Jat. 2. § (3) bekezdése szerinti felkészülési időt rövidíti, mert a szabály eljárásjogi, új szervezetet nem igényel. A 2. § a Jat. 2. § (2) bekezdésére tekintettel nem állapít meg visszamenőleges kötelezettséget: a régi utasításokat nem érinti, a bejelentővédelem pedig a bejelentő javára szól. A 3. § az Alaptörvény 29. cikk (7) bekezdése (ügyészség szervezete, működése, ügyészek jogállása) és 42. cikk (7) bekezdése (NVVH) alapján kétharmados tárgykört jelöl meg.

A 4. §-hoz. Az új 5/A. § (1) bekezdése a minősítés célhoz kötöttségét és kizárja, hogy a minősítés jogellenesség elfedését szolgálja. A (2) bekezdés ennek bírói megállapításához a büntetőeljárásra korlátozott következményt köt: az adat felhasználható, de a minősítés érvényessége egyébként érintetlen marad, a minősítőnek a felülvizsgálatát le kell folytatnia. Ez nem teszi automatikusan nyilvánossá az adatot, hanem a bizonyításra korlátozza a hatást.

Az 5. §-hoz. A 14/B. § (1) bekezdése a nemo iudex in causa sua elvet három esetre bontja: a minősítő maga érintett az eljárásban (a), az adat az ő vagy a felettese, illetve a vezetése alá tartozó személy által adott vagy kapott utasításra vonatkozik (b), vagy egyéb okból elfogult (c). A (2)–(3) bekezdés a bejelentés és a nyilatkozás három munkanapos határidejét rendezi: ha a minősítő elismeri az érintettséget, nem nyilatkozik, vagy vitatja, a bíróság dönt. Az (5) bekezdés a bíró előtti közlést jogszerűvé teszi, hogy a tanú a titoksértés kockázata nélkül valljon.

A 6. §-hoz. A Be. 170. § (3) bekezdése nyolc napos határidőt és indokolási kötelezettséget ad a minősítőnek. Az új (4) bekezdés a bírói utat két esetre nyitja meg: érintettség (14/B. §), illetve a 817/A. § szerinti kiemelt bűncselekmény miatti eljárásban megtagadás vagy hallgatás. A kiemelt bűncselekmények közé tartozik a hivatali visszaélés (Btk. 305. §). A 170/A. § a bíró határidőt (8 nap), zárt ülést, a minősítő meghallgatását, az elengedhetetlenségi és arányossági tesztet, a részleges (kérdésekre, személyekre, időre korlátozott) felmentést és a halasztó hatályú fellebbezést szabályozza. A nyomozási bíró vádemelés előtt a Be. 463. §-a szerint a járásbíróság kijelölt bírója. A Be. 104. § szerint a bíró már ma is használhat minősített adatot külön tanúsítvány nélkül, ezért a rendszerbe illeszkedik. A 170/B. § az előzetes zárt meghallgatást teszi lehetővé: a bíró azelőtt értékelheti a tanú tudását, hogy a felmentésről dönt, anélkül, hogy ez a vallomás bizonyíték lenne vagy a tanú ellen felhasználható lenne.

A 7. §-hoz. A mentelmi jog felfüggesztéséről ma a legfőbb ügyész dönt (Ütv. 3. § (7)). Ha a bejelentés őt vagy a vezető ügyészeit érinti, a szabály az Országgyűlés hatáskörébe teszi a döntést, ahogyan a legfőbb ügyész saját mentelmi jogáról is az Országgyűlés dönt (Ütv. 3. § (6)).

A 8. §-hoz. Az Üsztv. 53. § (2) bekezdése a ma csak kívánságra kijáró írásbeli utasítást kötelezővé teszi, a (2a) bekezdés a szóbeli utasítást 24 órán belül iratba követeli. Az (5) bekezdés kiegészítése a mentesítés utáni ügyelvonást nyomhagyóvá teszi. Az 53/A. § külső bejelentési csatornát, megtorlási tilalmat, előzetes bírói engedélyt (két év) és fordított bizonyítási terhet teremt. A 87. § szerinti kötelező felfüggesztés (letartóztatás, bűnügyi felügyelet) engedélyhez nem kötött. A 92. § (3a) bekezdés a legfőbb ügyész saját elfogultságáról való döntését a Fővárosi Törvényszékre bízza.

A 9. §-hoz. Az NVVH-törvény 46. § (3) bekezdését a javaslat a Be. szabályaihoz igazítja, hogy a Hivatal eljárásában a minősítői vétó ne maradjon meg.

Hatásvizsgálati összefoglaló (Jat. 17. §) és alkotmányossági megfelelés

Társadalmi hatás. A javaslat a büntetőeljárások befolyásolásának elfedését nehezíti, növeli a büntetőigazságba vetett bizalmat, és védi a jóhiszemű bejelentőket. Kockázat: a bírói felmentési indítványok túlzott használata, ezért az elengedhetetlenségi, a más eszközök hiányára és az arányosságra vonatkozó feltételek korlátozzák.

Gazdasági és költségvetési hatás. Számszerű becslésre alkalmas adatot nem találtam, ezért a javaslat nem állít összeget; új szervezetet nem hoz létre. A bírósági eljárások ugyanazon bíróságok jelenlegi hatáskörébe illeszkednek; az esetleges többletterhek számszerű becslése az igazságügyért felelős miniszter adatainak ismeretében végezhető el.

Adminisztratív teher. Az ügyészek számára 24 órán belül elkészítendő feljegyzés, a minősítők számára indokolt, határidős döntés. A teher kicsi és ügyenként jelentkezik.

Környezeti és egészségi következmények (Jat. 17. § (2) a) ab)). A javaslat környezeti vagy egészségi hatással nem jár. A Jat. 16/A. § (3) bekezdése szerinti kiegyensúlyozás: a javaslat új adminisztratív kötelezettséget (24 órás feljegyzés, indokolt minősítői döntés) csak az eljárási garancia érdekében vezet be, és nem igényel fizetési kötelezettséget; meglévő kötelezettség megszüntetését nem javasolja, mert nincs vele azonos tárgyú teher.

A szabályozás szükségessége és a nemszabályozás következménye. Jelenleg az érintett minősítő egyedül dönt a felmentésről (Mavtv. 14. § (1) és (5), Be. 170. § (3), NVVH-törvény 46. §), határidő, indokolás és jogorvoslat nélkül. Szabályozás nélkül a titoktartás a saját ügyében érintett döntéshozónál marad.

Alkalmazás feltételei. A bírók minősített adatot már ma is kezelhetnek (Be. 104. §), az ügyészség és az NVVH meglévő eljárásjogi eszközeivel egyszerűen alkalmazható.

Alkotmányossági megfelelés. A javaslat az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében a jogállamiság elvére, a 29. cikkben az ügyészség alkotmányos szerepére, a XXVIII. cikkben a tisztességes eljáráshoz és az ártatlanság vélelméhez fűződő jogra épül. Az ügyészi függetlenséget nem szűkíti: az ügyben nem hozunk anyagi döntést, csak a titoktartási akadály sorsáról dönt a bíró. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának Guja kontra Moldova (2008) ítélete a bejelentővédelmet a véleménynyilvánítási szabadság részének tekinti; a 2019/1937 uniós irányelv a minősített adatot kiveszi a hatályából, ezért a javaslat azt bírói úton oldja meg.

Vissza nem ható hatály, felkészülési idő. A Jat. 2. § (2) bekezdése tiltja a visszaható hatályú kötelezettség megállapítását; a javaslat ilyet nem állapít meg. A Jat. 2. § (3) bekezdése szerinti felkészülési időt a kihirdetést követő 8. napi hatálybalépés rövidíti, mert az új eljárási szabályok szervezeti felkészülést nem igényelnek.

---

Zárszó

Remélem segíthettem ezzel a bloggal a magyar demokrácia fejlődését!

Horváth Feri (dr. Horváth Ferenc)

Csak úgy Horváth Feri.módra, akinek ezért a munkáért senki nem fizet semmit, de a köz érdekében hajlandó órákat áldozni az életéből arra, hogy sokan mások is megértsék a politika és a jog változásait.

Forrás: 444 – Fürcht Pál a végrehajtásokat vizsgáló bizottság előtt (2026. október 21.)

2026.10.20. Büszkeségnapok az utókornak

Csak volt/ van annyi eszük a szervezőknek, hogy egy-egy rendezvény fontos adatait, relikviáit összegyűjtik...

Itt van legalább egy kronológia

Az első Roma Büszkeség Napja 2013. október 19-én volt. Az azóta tartott menetek:

2013. okt. 19. (szombat): a VIII. kerületi Mátyás térről indult, érintette a II. János Pál pápa teret, majd a Rákóczi úton a Blaha Lujza térre ment.  (minap)

2014. okt. 19. (vasárnap): a menet délután háromkor a Kálvin térről indult. A célt csak egy forrás adja meg: az Újgödör klub felé tartottak.  (blog)  (debreciner)

2015. okt. 17. (szombat, a dátum a cikk megjelenéséből következik): a Madách térről indult a menet a II. János Pál pápa térre.  (nepszava)

2016. okt. 15. (szombat): a Corvin közből, Szabó Ilona emléktáblájától az Üllői úton, a Múzeum körúton és a Rákóczi úton át a Blaha Lujza térre vonultak.  (444)

2017. okt. 7. (szombat): a Blaha Lujza térről a Nagykörúton át a Nyugati pályaudvar melletti parkolóhoz mentek. Ez a hely lett később a Puczi Béla tér.  (hvg)

2018. szept. 22. (szombat): a Horváth Mihály térről a Lónyay utcán át (Péli Tamás emléktáblája mellett) a Fővám térre vonultak.  (nepszava)

2019. okt. 19. (szombat): a hetedik alkalom először volt vidéken, Salgótarjánban: az Öblösüveggyártól a városközpontig, a főtérig mentek.  (nepszava)

2020–2022: nem volt menet. Előbb a Covid, majd Setét Jenő halála miatt maradt el.  (pecsistop)

2023. okt. 14. (szombat): a Blaha Lujza térről a Népszínház utcán és a Nagy Fuvaros utcán át a Mátyás térre vonultak.  (jozsefvarosujsag)

2024: kimaradt. A 2025-ös esemény meghirdetése egy év kihagyásról beszél.  (port)

2025. szept. 27. (szombat): a Blaha Lujza térről a II. János Pál pápa térre mentek, a Rákóczi úton át.  (jozsefvarosujsag)

2026. okt. 17. (szombat): a Blaha Lujza térről a Nyugati pályaudvar melletti Puczi Béla térre vonult a menet, a rendezvény neve már „roma büszkeség és méltóság napja".  (magyarhirlap)

A 2014-es végpont és a 2015-ös pontos dátum egyforrású vagy következtetett adat. A 2013–2019 közötti és a 2025–2026-os menetek útvonalát többnyire csak egy-egy beszámoló írja le, részletes hivatalos útvonalleírást nem találtam. Ha kell, ezeket MTI-képekkel vagy a szervezők (Idetartozunk, ill. Méltóságot a Romáknak) közleményeivel érdemes ellenőrizni.

Források:

minap.hu (2013)

Kettős Mérce (2014)

Debreciner

Népszava (2015)

444.hu (2016)

hvg.hu (2017)

Népszava (2018)

Népszava (2019)

Pécsi STOP

Józsefváros Újság (2023)

port.hu (2025)

Józsefváros Újság (2025)

Magyar Hírlap (2026)

2026.09.26. Egy Horváth Feris törvényjavaslat - hogy tudjátok, mit csináltok

Ügyészségi és NVVH reformcsomag – törvényjavaslat-tervezet

2026. szept. 26. · összeállította: dr. Horváth Ferenc

A kvázi törvényjavaslat tényanyagát és kronológiáját AI-alapú kutatási segédeszközzel gyűjtöttem és ellenőriztem; az elemzés, a következtetések és az állásfoglalás a szerző saját munkája. Ez másfél óra munkája, amikor is a meterséges intelligenciával kérdezz-felelek játékot játszottam. Majd meglátjuk, hogy egy éven belül, hány gondolatot fognak megérteni a félhkegyelmű politikusok és dolgozzák ki jó pénzért ők. Nekem senki nem fizet az okosságokért!

Preambulum

Az Országgyűlés, felismerve, hogy az igazságszolgáltatás és a bűnüldözés szervezetrendszerében kialakult egyszemélyi, ellenőrizetlen döntéshozatali pontok - így különösen a legfőbb ügyészi tisztség köré épült hatalomkoncentráció - súlyosan veszélyeztették a jogállamiság, a törvény előtti egyenlőség és a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését, az alábbi törvényt alkotja.

A törvény célja:

• a büntető igazságszolgáltatásban részt vevő szervek (ügyészség, Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal - a továbbiakban: NVVH, bíróságok) belső és külső fékek-ellensúlyok rendszerének megteremtése;
• az egyedi ügyekbe történő szóbeli, dokumentálatlan beavatkozás kizárása;
• a sértettek és az eljárás alá vont személyek jogorvoslati jogainak érdemi, független fórum előtti érvényesítése;
• az igazságszolgáltatási szervezetrendszer szakmai és anyagi megbecsültségének helyreállítása, ezáltal a jogászi pálya és a köztisztviselői pálya közötti aránytalanságok mérséklése.

I. Fejezet - A legfőbb ügyészi szervezet átalakítása

1. § A legfőbb ügyészi tisztséget három, egymással egyenrangú, legfőbb ügyészi jogállású tisztségviselő tölti be, akiket a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés egyidejűleg választ meg.

2. § (1) A három tisztségviselő rotációs rendszerben látja el feladatait: hároméves ciklusonként az egyikük gyakorolja a legfőbb ügyészi jogkört, míg a másik kettő legfőbb ügyész-helyettesként működik.

(2) A legfőbb ügyész-helyettesek feladatmegosztása:

• a) ügyellenőrzési és határidő-felügyeleti helyettes - országos szinten felel az ügyek állásának, a határidők betartásának ellenőrzéséért;
• b) működési és korrupcióellenes helyettes - felel a szervezet zavartalan és korrupciómentes működéséért.

3. § (1) A hivatalban lévő legfőbb ügyész havonta, a Büntető Törvénykönyv fejezeti rendje szerinti bontásban beszámol az ügyek állásáról az igazságügyi miniszternek vagy annak helyettesének.

(2) A beszámolót a két legfőbb ügyész-helyettes ellenjegyzi.

4. § A legfőbb ügyészi tisztség - bármelyik rotációs pozícióban - nem tölthető be politikai párt korábbi tisztségviselője által a tisztség megszűnésétől számított 5 éven belül.

II. Fejezet - Utasítási rend és írásbeliség

5. § (1) Egyedi ügyben utasítás kizárólag írásban adható.

(2) Ha a késedelem az eljárás eredményességét veszélyezteti, kivételesen szóban is közölhető az utasítás, de az utasítást adónak azt az elhangzástól számított egy órán belül írásban is meg kell erősítenie.

(3) Az (2) bekezdés szerinti írásbeli megerősítés elmaradása esetén a szóbeli utasítás nem hajtható végre, és arról a végrehajtásra felkért ügyész köteles feljegyzést készíteni.

6. § Minden írásbeli utasítást iktatni kell, és azt a korábban jelzett Felügyeleti Tanács (V. Fejezet) számára a negyedéves jelentésben fel kell tüntetni.

III. Fejezet - Javadalmazás és életpálya

7. § (1) Az ügyészségi és bírói szolgálati törvény javadalmazási fejezete kiegészül egy, a fogyasztói árindexhez kötött korpótlékkal, amely három évente automatikusan, jogszabályi erővel, minimum 20 000 forinttal emeli az érintettek illetményét.

(2) A korpótlék nem érinti, nem helyettesíti és nem csökkenti a köztisztviselőket egyébként megillető illetményemelést.

8. § (1) A jogi diplomát szerzett, speciális ügyészi szakvizsgát tett pályakezdők nettó 500 000 forint illetménnyel kezdik szolgálatukat, csoportvezető ügyész mentorálása alatt, mentorált-gyorsított rendszerben.

(2) A már szolgálatban álló, alacsonyabb illetményű ügyészi állomány számára egyszeri felzárkóztatási kiegészítést kell biztosítani, hogy az új belépők bére ne okozzon indokolatlan bérfeszültséget.

IV. Fejezet - Ügyáthelyezés és - elosztás szabályai

9. § (1) A legfőbb ügyészség nyilvános, objektív kapacitás-kategória rendszert (A/B/C) vezet be és tart karban, amely az ügyészlétszámot, a szakosodott osztályok meglétét és a nyomozásfelügyeleti kapacitást méri.

(2) Ügy csak azonos vagy magasabb kategóriájú, szomszédos illetékességű ügyészségre helyezhető át.

10. § (1) Az áthelyezés két, egymástól elkülönített lépésből áll:

• a) engedélyezés: annak írásbeli megállapítása, hogy a törvényi küszöbérték (mérhető túlterheltségi mutató) teljesült-e - ezt az ügyellenőrzési és határidő-felügyeleti legfőbb ügyész-helyettes végzi;
• b) kijelölés: az áthelyezés tényleges célügyészségének meghatározása - ezt kizárólag a működési és korrupcióellenes legfőbb ügyész-helyettes végzi, az azonos kategóriájú, szomszédos ügyészségek közötti automatikus, sorsolásos vagy rotációs elosztással.

(2) A kijelölést végző helyettes a célügyészség kiválasztásában nem mérlegelhet szabadon.

11. § Mindkét döntés kizárólag írásban, indokolással, 3 munkanapon belül közlendő az érintett ügyészségekkel és a Felügyeleti Tanáccsal.

12. § Ha a két legfőbb ügyész-helyettes nem ért egyet, a kérdést a hivatalban lévő legfőbb ügyész dönti el; ha ő maga érintett, a Felügyeleti Tanács dönt.

V. Fejezet - A Felügyeleti Tanács létrehozása és hatásköre

13. § (1) A törvény önálló, az ügyészségtől és az NVVH-tól szervezetileg független Felügyeleti Tanácsot hoz létre.

(2) A Tanács tagjai: két bíró (a bírói önkormányzati szervek delegáltjai), egy ügyvédi kamarai delegált, két, a parlamenti ellenzék által delegált tag, valamint két civil kontroll szervezet delegáltja.

(3) A Tanács tagjainak megbízatása 6 év, nem újítható meg azonnal.

14. § A Felügyeleti Tanács hatásköre:

• a) az ügyészségi és NVVH feljelentés-elutasítási és eljárás-megszüntetési panaszok másodfokú elbírálása;
• b) az NVVH vizsgálati cselekményei elleni kifogások másodfokú elbírálása;
• c) az ügyáthelyezési döntések elleni jogorvoslat elbírálása;
• d) a legfőbb ügyészi és NVVH negyedéves jelentések átvétele és nyilvános összesítése;
• e) a hatásköri viták eldöntése, ha arról e törvény külön rendelkezik.

15. § A Tanács NVVH-ügyekre szakosodott tagot vagy albizottságot jelöl ki, amely közigazgatási és pénzügyi szakértelemmel egészíti ki a testület munkáját.

16. § A Tanács döntése a felek számára kötelező; azt sem a legfőbb ügyész(ek), sem az NVVH elnöke nem bírálhatja felül.

VI. Fejezet - A sértett/érintett panaszjoga

17. § (1) A büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) 790–795. §-a és a felülbírálati indítványra vonatkozó rendelkezései e törvénnyel az alábbiak szerint módosulnak.

(2) A feljelentés elutasítása vagy az eljárás megszüntetése elleni panaszt elsőfokon a felettes ügyészség bírálja el; ha a panaszt elutasítja, a sértett - kérelme nélkül, automatikusan - jogosult az ügyet a Felügyeleti Tanács elé vinni.

(3) A felülbírálati indítvány köre kiterjed valamennyi feljelentés-elutasításra és eljárás-megszüntetésre, nem csupán a közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével összefüggő kiemelt bűncselekményekre.

18. § (1) Ha a jogorvoslati határidő és az elévülési idő közelsége miatt a hatóság késedelme zárná el a jogorvoslatot, az elévülés e körben nem hivatkozható a sértett ellen.

(2) Ezt a kérdést panasz alapján a Felügyeleti Tanács vizsgálja.

19. § (1) A kötelező jogi képviselet mellett egyszerűsített, ügyvéd nélküli beadási forma is rendelkezésre áll az első szintű felülbírálati kérelemhez.

(2) Az elektronikus kapcsolattartás kizárólagossága mellett papíralapú alternatívát is biztosítani kell.

VII. Fejezet - Bírósági szervezet: ügyszakok elhelyezési szétválasztása

20. § (1) A bíróságok szervezetéről szóló törvény (Bszi.) kiegészül azzal, hogy a polgári, a büntető és a közigazgatási ügyszak - átmeneti, határidőhöz kötött kivétellel - nem osztozhat közös épületen.

(2) Az állami ingatlanvagyon-kezelő szerv 6 hónapon belül köteles felmérni az átalakításra alkalmas üres vagy alulhasznált állami irodaházakat, és 2 éves ütemtervet készíteni a bíróságok szétköltöztetésére.

21. § Ahol jelenleg egy épületben van több ügyszak, ott a fizikai szétválasztás megtörténtéig legalább külön bejárat, külön váró és külön irattár biztosítandó azonnali hatállyal.

22. § Az egységes központi irattár és logisztika az igazságügyi tárca alá rendelt, de a bíróságoktól szervezetileg független háttérintézményként működik.

VIII. Fejezet - Bírói életpálya gyorsítása

23. § (1) A legalább 10 éve bírósági titkárként szolgálatot teljesítő jogászok gyorsított eljárásban bíróvá nevezhetők ki, a szakmai minimumkövetelmények (gyakorlati idő, vizsga) csökkentése nélkül.

(2) A gyorsítás a mentori kapacitás bővítésével valósul meg: az így kinevezett bírók komoly ítélkezési gyakorlattal rendelkező csoportvezető bírók irányítása alatt dolgoznak, a mentorált időszak alatt önálló ítélkezési gyakorlatot nem folytatnak.

24. § A mentorált időszak időtartamát és a csoportvezetői kapacitás bővítésének ütemtervét az Országos Bírósági Hivatal dolgozza ki, e törvény hatálybalépésétől számított 90 napon belül.

IX. Fejezet - Ügyvédi díjszabás és pályaátjárhatóság

25. § Az ügyvédi tevékenységről szóló törvény kiegészül ügykörönkénti, kötelező vagy ajánlott díjszabással, amelyet az ügyvédi kamara és az igazságügyi tárca közösen dolgoz ki és tesz közzé.

26. § (1) A be nem jelentett, számla nélküli ügyvédi díjazás (leplezett paraszolvencia) elleni fellépés a NAV-adatbányászati eszközök kötelező alkalmazásával és a meglévő büntetőjogi tényállások következetes érvényesítésével történik.

(2) Ez a törvény nem vezet be új, kizárólag az ügyvédi szakmára szabott különadót.

27. § (1) Az ügyészi vagy bírói pályára váltó ügyvéd számára - korábbi ügyvédi jövedelme és az új illetménye közötti különbözet részleges pótlására - 3–5 éves átmeneti kiegészítés jár.

(2) Az átmeneti kiegészítés mértékét és feltételeit külön kormányrendelet szabályozza.

X. Fejezet - Az NVVH-val való együttműködés és az elvonási jogkör korlátozása

28. § A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló 2026. évi XXXIV. törvény (NVVH tv.) az alábbiak szerint módosul.

29. § (1) Az NVVH a folyamatban lévő büntetőeljárást kizárólag akkor vonhatja saját hatáskörébe, ha egyidejűleg fennáll:

• a) a cselekmény az e törvény mellékletében tételesen felsorolt, közvagyont közvetlenül érintő bűncselekmény-kategóriába tartozik;
• b) az ügyészségnél folyamatban lévő eljárásban objektíven igazolható eljárási akadály (hatásköri, kapacitási vagy összeférhetetlenségi ok) áll fenn, amelyet az NVVH tételesen megjelöl.

(2) Önmagában a célszerűségi vagy hatékonysági hivatkozás nem elegendő indok az elvonásra.

30. § (1) Az elvonásról szóló döntés két, elkülönített lépésből áll:

• a) engedélyezés: a 29. § (1) bekezdés szerinti feltételek fennállásának megállapítása - az NVVH alapjogi felelőse és az érintett ügyészség felettes ügyészsége együttesen, írásban végzi;
• b) kijelölés: az elvonás végrehajtása - kizárólag az NVVH nyomozati elnökhelyettese rendelheti el, az engedélyezést követően.

(2) Mindkét lépés kizárólag írásban, a döntés keltétől számított 3 munkanapon belül közlendő az érintett ügyészséggel és a Felügyeleti Tanáccsal.

31. § (1) Halasztást nem tűrő esetben az NVVH ideiglenes intézkedést tehet, de 24 órán belül írásban pótolnia kell a 29–30. § szerinti teljes indokolást, és a Felügyeleti Tanácsot haladéktalanul értesítenie kell.

(2) Ha az utólagos indokolás nem felel meg a törvényi feltételeknek, az ügy visszakerül az eredetileg eljáró ügyészséghez.

32. § (1) Az eljáró ügyészség az elvonás jogszerűségét 8 napon belül a Felügyeleti Tanács előtt vitathatja.

(2) A Felügyeleti Tanács 30 napon belül dönt; döntéséig az elvonás - a 31. § szerinti eset kivételével - felfüggesztő hatályú.

(3) A Felügyeleti Tanács döntése kötelező; azt sem az NVVH elnöke, sem a legfőbb ügyész(ek) nem bírálhatják felül.

33. § Minden elvonási döntést, indokolással együtt, az NVVH és az ügyészség közös, nyilvánosan elérhető nyilvántartásában kell rögzíteni; a Felügyeleti Tanács évente nyilvános összesített jelentést készít.

XI. Fejezet - Az NVVH eljárás alá vont érintettek jogai

34. § (1) A közvagyonvédelmi vizsgálati cselekmény elleni, az NVVH tv. szerinti kifogást elsőfokon a Hivatal bírálja el.

(2) Ha a Hivatal a kifogást elutasítja, az ügyet - az érintett külön kérelme nélkül, hivatalból - a Felügyeleti Tanács elé kell terjeszteni, amely a Hivataltól függetlenül, érdemben vizsgálja felül a cselekmény jogszerűségét és arányosságát.

35. § A kényszer (bírság terhe) alatt tett nyilatkozat, illetve az annak nyomán megszerzett adat nem használható fel az érintett elleni büntetőeljárásban terhelő bizonyítékként.

36. § (1) Ha az NVVH a közvagyonvédelmi vizsgálat során észlelt bűncselekmény-gyanú alapján nem indít büntetőeljárást, e döntését írásban, indokolással köteles rögzíteni.

(2) A döntést a Felügyeleti Tanácshoz be kell nyújtani; a Tanács azt hivatalból felülvizsgálhatja.

37. § (1) Az érintett - a védekezéshez szükséges minimális körben - a vizsgálati szakaszban is jogosult a rá vonatkozó adatokba betekinteni.

(2) A betekintés csak akkor tagadható meg, ha az konkrétan veszélyeztetné a vizsgálat sikerét; a megtagadást írásban indokolni kell, és az a Felügyeleti Tanács előtt felülvizsgálható.

38. § Az NVVH tv. hatásköri elsődlegességet biztosító rendelkezése helyébe a X. Fejezetben (29–33. §) szabályozott elvonási eljárás lép.

XII. Fejezet - Záró és átmeneti rendelkezések

39. § (1) E törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő 90. napon lép hatályba.

(2) A Felügyeleti Tanács felállítására és tagjainak delegálására vonatkozó rendelkezések (V. Fejezet) a kihirdetést követő 30. napon lépnek hatályba, hogy a Tanács a többi rendelkezés hatálybalépéséig működőképes legyen.

40. § (1) A hatálybalépéskor hivatalban lévő legfőbb ügyész az I. Fejezet szerinti rotációs rendszer bevezetéséig, de legfeljebb a hatálybalépéstől számított 1 évig látja el feladatait.

(2) A második és harmadik legfőbb ügyészi tisztségre az Országgyűlés a hatálybalépéstől számított 6 hónapon belül választást tart.

41. § A hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyáthelyezési és elvonási eljárásokra a korábbi szabályokat kell alkalmazni; új eljárás csak a hatálybalépést követően indítható e törvény szerint.

42. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg:

• a) a kapacitás-kategória rendszer (9. §) részletes szempontjait;
• b) az átmeneti bérfelzárkóztatási kiegészítés (8. §) mértékét és feltételeit;
• c) az ügyvédi pályaátjárhatósági kiegészítés (27. §) mértékét és feltételeit.

43. § E törvény sarkalatosnak minősül azokban a rendelkezéseiben, amelyek az Alaptörvény szerint sarkalatos törvényi szabályozást igényelnek.

Általános indokolás

1. A szabályozás szükségessége

A magyar igazságszolgáltatási rendszer legfőbb strukturális problémája évtizedek óta az egyszemélyi, ellenőrizetlen döntéshozatali pontok fennmaradása. A legfőbb ügyészi tisztség - a hatályos szabályozás szerint - kilenc évre szóló, korábban megújítható mandátummal, egyedi utasítási joggal és önálló szervezetalakítási jogkörrel rendelkezik, miközben elszámoltathatósága gyakorlatilag egyetlen éves parlamenti beszámolóra korlátozódik. A Velencei Bizottság már 2012 óta ismételten aggodalmát fejezte ki a legfőbb ügyész kiemelkedő függetlensége és a szervezeten belüli hierarchikus irányítási jogosítványai miatt, és fékek-ellensúlyok kiépítését javasolta. Ezt a diagnózist a hazai sajtó- és statisztikai adatok - így a feljelentés-elutasítási és nyomozásmegszüntetési arányok dokumentált emelkedése - is alátámasztják.

A 2026-ban létrehozott Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) új, önálló nyomozati és vádképviseleti jogkörrel jött létre, amely - jelenlegi formájában - hasonló kockázatokat hordoz: hatásköri elsődlegességet élvez az ügyészséggel szemben, ügyáthelyezési jogköre mérlegelésen alapul, eljárása pedig nem minősül közigazgatási hatósági eljárásnak, ami korlátozza az érintettek bírósági jogvédelmét. A törvényjavaslat ezért nem csupán az ügyészségi szervezetet, hanem a két szerv egymáshoz való viszonyát is egységes elvek mentén szabályozza.

2. A szabályozás célja

A javaslat célja egy olyan intézményi architektúra megteremtése, amelyben:

• egyetlen tisztségviselő sem gyakorolhat ellenőrizhetetlen, egyedi ügyekre kiterjedő hatalmat;
• minden egyedi ügyekbe történő beavatkozás dokumentált, írásbeli és utólag számonkérhető;
• a sértettek és az eljárás alá vont személyek jogorvoslati joga nem szorul a beavatkozó szervezet saját, belső elbírálására, hanem független fórum elé kerül;
• a szervezetrendszer szakmai megbecsültsége és anyagi elismerése arányban áll a rá háruló felelősséggel, csökkentve ezzel a jogászi pálya és a köztisztviselői pálya közötti aránytalanságot.

3. A választott szabályozási módszer

A javaslat a hatalommegosztást nem egyetlen új felügyeleti szerv létrehozásával, hanem funkciók szétválasztásával éri el: az engedélyezés és a kijelölés, a szakmai és a szervezeti-politikai döntés, valamint az első- és másodfokú jogorvoslat mindenütt elkülönített kézben van. Ez a megoldás - szemben egy teljesen új, párhuzamos hatóság felállításával - kevesebb szervezeti többletköltséggel jár, és nem hoz létre újabb, önmagában ellenőrizetlen hatalmi centrumot.

A Felügyeleti Tanács vegyes összetétele (bírák, ügyvédi kamara, ellenzéki delegáltak, civil kontroll) biztosítja, hogy a testület döntései se pártpolitikai, se szakmai egyoldalúságtól ne szenvedjenek, és hogy egyetlen kormányzati ciklus se tudja azt tartósan a saját érdekei szerint átalakítani.

4. A szabályozás várható hatásai

A javaslat elfogadása esetén várhatóan csökken az önkényes ügyáthelyezések és feljelentés-elutasítások aránya, nő az eljárások átláthatósága és a közbizalom, valamint mérséklődik a jogászi pálya elvándorlása a magánszektor felé. A rendelkezések uniós jogállamisági szempontból is előremutatóak, mivel közvetlenül válaszolnak a Velencei Bizottság és a GRECO évek óta hangoztatott ajánlásaira.

5. Alkotmányos és jogforrási összefüggések

A javaslat egyes rendelkezései - így különösen a legfőbb ügyészi tisztség szervezetét érintő szabályok - az Alaptörvény szerint sarkalatos törvényi szabályozást igényelnek, ezért e törvény azokban a rendelkezéseiben, amelyekre ez vonatkozik, sarkalatosnak minősül (43. §). A javaslat nem érinti a bírói függetlenség alkotmányos garanciáit, és nem csorbítja az ügyészség alkotmányos vádemelési monopóliumát - épp ellenkezőleg, azt az NVVH-val szemben is megerősíti (X. Fejezet).