20260110 A Benes-dekrétumok versus Önazonossági törvény I. rész
Horváth Ferenc írása
2026.01.10.
Mottó: Egy világháború idején igen sok embertelenség történik. Gustav Radbruch óta azt is tudjuk, hogy vannak helyzetek, amikor a jog hiába hozza a szabályokat a formális törvényhozási szabályok szerint, mégsem jog. Egy hányatott sorsú állam vészforgatókönyve a megmaradásra talán még becsülendő is, de az idő erodálja a kollektív büntetés értékét és értelmét, bármi is váltotta azt ki. 1945- és 2026 között eltelt 81 év.
Ez a jegyzet az első része egy háromrészes gondolatmenetnek, melynek részei: Benes-dekrétumok, a magyar önazonossági törvény, és a két jogmegoldás visszásságai.
Egy kissé szerintem elfogult cikk képanyaga
https://felvidek.ma/2025/11/26/a-benes-dekretumok-eleve-alkomtanyellenesek-voltak
A Benes-dekrétumok
Első rész
Mik voltak, miért születtek, mit okoztak a Benes dekrétumok?
A második világháború végén 1945-ben, Csehszlovákia újjáalakult. Az ország vezetése – Edvard Benes elnökkel – abból indult ki, hogy a 1938–1939 közötti összeomlásért és a náci megszállásért elsősorban az ország német és részben magyar kisebbsége kollektíven felelős.
Ez a gondolkodás nem volt egyedi: egész Közép-Európában erős volt a kollektív bűnösség logikája a háború után. Ebben a légkörben születtek meg a Benes-dekrétumok.
A Csehszlovák állam a Benes-dekrétumok értelmében a kollektív bűnösség elvét alkalmazta a területén élő magyar és német lakosokra, sok esetben megfosztva őket ingatlanjaiktól, ingóságaiktól, lakhelyüktől.
Szlovákia és Csehország EU-csatlakozása előtt egy
bizottság arra jutott, hogy a máig érvényben lévő törvények nem ellentétesek az
uniós kisebbségi jogokkal, mert gyakorlati jelentőségük már nincs. 2019-ben
Szlovákiában ismét elkezdtek földeket elkobozni a Benes-dekrétumok értelmében
olyan emberektől, akiknek valamelyik felmenőjük magyar vagy német volt. Az
eljárás visszásságaira a Progresszív Szlovákia hívta fel a figyelmet. A
kormánypártok ezért azzal vádolják őket, hogy a szlovák érdekek ellen
dolgoznak.
Mik voltak azok a Benes-dekrétumok?
Elnöki rendeletek voltak, amelyeket 1940 (londoni emigrációs kormány idején) és 1945 között adtak ki, de döntő részük 1945 nyarán és őszén lépett hatályba. Összesen 143 rendeletről beszélünk. Nem mind a kisebbségekről szólt. Sok a háború utáni állam újjászervezéséről, de egy meghatározó részük kifejezetten a német és magyar lakosságot érintette, konkrétan 13 darab.
/Megjegyzés: Magyarország, Jugoszlávia, Lengyelország és a Szovjetunió is hozott ilyen kollektív bűnösségről szóló törvényeket de kivezették a jogrendjéből.
Csehországban és Szlovákiában még mindig a jogrend részei:
Csehországban már nincs joghatásuk. Szlovákiában azonban, igen. Nem nyúlnak a csehek a Benes-dekrétumokhoz, mert félnek a föld-visszaigénylésektől, több százezer perindítástól, nemzetközi botránytól, ezért befagyasztják inkább az igazságtalanságot, ha az volt a maga idejében is!
A szlovákok is ebbe az irányba tendálnak de amíg, nem mondják ki azt, hogy a Benes- dekrétumok történelmi jogszabályok, további alkalmazásukra 2026. január 01-től nem kerül sor, addig a büntetőjogi rendelkezéseik e tárgyban (némasági törvény), aminek az értelme az lenne, hogy a valaha igen fontos szabályrendszer az állam és a nemzet védelmét szolgálta, bizony nincsenek összhangban. /
A Benes-dekrétumok legfontosabb tartalmi elemei (Mik voltak a szankciók?)
Az állampolgárság megvonása: 1945-ben a német és magyar nemzetiségű lakosok nagy részétől megvonták a csehszlovák állampolgárságot. Csak az kaphatta vissza, aki aktívan bizonyította antifasiszta magatartását vagy bizonyíthatóan üldözött volt. A bizonyítás terhe az érintetteken vállán nyugodott.
Vagyonelkobzás: 1945-től kezdve földeket, erdőket, házakat, üzleteket, bankszámlákat koboztak el kártérítés nélkül, pusztán nemzetiségi alapon. Ez nem egyéni felelősségre épült, hanem kollektív elvre.
Kitelepítések: 1945 és 1947 között: Kb. 3 millió németet telepítettek ki. Több tízezer magyart deportáltak vagy kényszermunkára vittek. magyarokat cseréltek át Magyarországra a „lakosságcsere” során. A kitelepítésekhez gyakran társult vagyonelkobzás, internálás, fizikai erőszak, jogfosztás.
Mi volt a Benes-dekrétumok logikája?
A csehszlovák vezetés célja az volt, hogy „nemzetileg megbízható” államot hozzon létre. Megszüntesse a jövőbeli revízió veszélyét. Etnikailag homogénebb országot építsen. Politikailag stabilizálja a háború után szétesett társadalmat.
A gondolkodásuk alapja: „a kisebbségek kollektíven felelősek az állam szétveréséért.” Ez ma klasszikus kollektív büntetésnek minősülne egész Európában.
A dekrétumokat 1946-ban a utólag törvényerőre emelte. Soha nem vonták vissza őket teljes egészében, a mai Csehország és Szlovákia jogrendjében „lezárt történelmi jogszabályként” vannak jelen, ami persze csak részben igaz, és csak a keleti-blokk egyébként is államosító szocialista jogrendjében nem volt jelentősége annak, hogy elkobozták valaki földjét vagy ellenérték fizetése nélkül államosították.
A hivatalos álláspont tehát sokáig az volt, hogy, nincs joghatásuk, mert "történelmi jogszabályok”. A probléma ott kezdődött, hogy egyes bírósági és közigazgatási döntések a kétezres évektől kezdve mégis hivatkozási alapként kezdték használni őket, főleg tulajdonjogi ügyekben. Innen ered a mai konfliktus.
Családok százezreit fosztották meg a vagyonuktól, - identitásokat törtek ketté, jogfosztást rögzítettek nemzetiség szerint, traumát okoztak generációkon át és máig nem történt valódi jogi-erkölcsi lezárás! A szlovák és cseh állami narratívában sokáig "igazságos történelmi szükségszerűségként" jelentek meg ezek szabályok, míg a magyar és német közösségek narratívájában pedig kollektív bűnösségen alapuló etnikai büntetést előíró szabályokat emlegetnek. Ez a narratívakülönbség az egyik legmélyebb forrása a mai feszültségeknek.
2019-ben Szlovákiában ismét elkezdtek földeket elkobozni a Beneš-dekrétumok értelmében, olyan emberektől, akiknek valamelyik felmenőjük magyar vagy német volt. Az eljárás visszásságaira a Progresszív Szlovákia hívta fel a figyelmet. A kormánypártok ezért azzal vádolják őket, hogy a szlovák érdekek ellen dolgoznak.
Szlovákiában a közbeszédben és a sajtóban „némasági törvényként” emlegetett jogszabály valójában a szlovák Büntető Törvénykönyv (Btk.) 2025. decemberi módosítása. Bár a hivatalos neve nem ez, a magyar közösség és a jogvédők azért nevezték el így, mert a törvény drasztikusan korlátozza a véleménynyilvánítást bizonyos történelmi kérdésekben. A szlovák parlament (Nemzeti Tanács) 2025. decemberében fogadta el a módosítást. Peter Pellegrini államfő 2025. december 23-án írta alá a törvényt.
A jogszabály 2026. január 1-jével lépett hatályba.
A törvény lényege egy új büntetőjogi tényállás bevezetése, amely a történelmi traumák kibeszélését akadályozza meg:
a.) A Benes-dekrétumok védelme: Büntethetővé teszi (akár fél év börtönnel) a Benes-dekrétumok jogosságának nyílt megkérdőjelezését, illetve az azok alapján történt jogfosztások (például kollektív bűnösség, vagyonelkobzások) bírálatát.
b.) A jogtiprások elhallgattatása: A törvény értelmében bűncselekményt követ el az, aki „nyilvánosan tagadja, jóváhagyja vagy jelentéktelennek nevezi” a dekrétumokon alapuló intézkedéseket.
c.) Földelkobzások legalizálása: A módosítás hátterében az áll, hogy a szlovák állam (a Szlovák Földalap révén) még napjainkban is kísérel meg földeket elkobozni a dekrétumokra hivatkozva. A törvény célja, hogy elfojtsa az ezeket az eljárásokat érő kritikákat és tiltakozásokat.
Mindenki tudja, hogy a törvény alapvető emberi jogokat és a szólásszabadságot is sérti mivel megakadályozza, hogy a kisebbségek felszólaljanak a történelmi és jelenkori igazságtalanságok ellen. 2026 januárjában több tüntetést is szerveztek ellene, többek között a budapesti szlovák nagykövetség előtt is.
Második rész
Egy kb. 16 éve fyolamatban lévő ügyön keresztül szeretném bemutatni, hogy mit is jelent az, hogy 1940- és 45 között megvonták a magyaroktól a szlovák állampolgárságot és teljes vagyonelkobzással sújtották őket.
Bosits Miklós családja földet örökölt – egy kb. 35 hektáros erdőterületet Váradka (Varadka) környékén. Ez a terület tehát öröklés útján került Miklós Bosits tulajdonába, mivel a család több generáción át birtokolta azt Magyarországon élő leszármazottként.
A probléma onnan ered, hogy 1946-ban egy helyi hatóság kiadott hatósági vagyonelkobzásra jogosító rendelkezést Bosits egyik felmenője ellen, mivel a család magyar nemzetiségű volt. (A nagypapa vagy dédapa valamilyen okból nem vette át az iratot.)
Ezen a jogelven alapultak a Benes-dekrétumok. Kollektív felelősséget rendeltek az etnikai kisebbségekhez tartozókhoz és elvették a jogaik nagy részét és vagyonukat. Bár ezt az elkobzást akkor nem vitte végig a gyakorlatban az állam (az ingatlan nem került ténylegesen elvételre a földnyilvántartásból), a vagyonelkobzó határozat megmaradt az archívumban.
Később, 2009 körül a szlovák állami erdőgazdaság pert indított az ingatlan ellen azzal az indokkal, hogy a földet valójában már 1946-ban el kellett volna kobozni (még ha ezt sosem rögzítették teljes jogi értelemben), és így most az államnak kellene tulajdonolnia.
Vagyis azt mondták, hogy mivel a Benes-dekrétumok szerint a nagypapa vagy dédapa földjét el kellett volna kobozni, ezért ma a területet a szlovák államnak kellene birtokolnia.
Jött a pereskedés! Az első fokú és kerületi bíróság Bositsnak adott igazat, mert nem volt jogilag érvényes az elkobzás. A Legfelsőbb Ügyészség rendkívüli felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és a Legfelsőbb Bíróság azt mondta, hogy tekintsék úgy a földet elkobzottnak — részben “az állam tekintélyének megőrzése” érdekében, még ha sosem volt ténylegesen elvéve, akkor is.
Az eset így eljutott az Európai Emberi Jogok Bíróságához, amely 2020-ban azt mondta ki, hogy Bosits Miklósnak sérült az igazságos eljáráshoz való joga, mivel a szlovák procedúra nehézségeket okozott neki.
Nem adott ki viszont állásfoglalást a Benes-dekrétumok ügyében, mert még folyik az eljárás Szlovákiában is. Véleményem szerint Szlovákia állam perelhúzó tevékenysége miatt.
1938-ban az erdő már tulajdonjogi szempontból Bosits déd- vagy nagyapjáé volt, és nem volt állami vagy idegen tulajdonosa abban az időben. Tehát jóval a Benes-dekrétumok hatályba lépése előtt, sőt a német megszállás előtt is a Bosits család tulajdonában volt a földterület. Ezért is tartom jogtalannak Szlovákia eljárását a Magyarországon élő leszármazottal szemben!
(Váradkán már nem élnek magyar nemzetiségű emberek, jórészt cigányok lakják, van egy kisebb szlovák és ruszin közösség, és ennyi.)
A gáz az, hogy még csak keresetet sem nyújthat be Bosits, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy ő nem fasiszta vagy náci, mert azt a korabeli felmenőjének lehetett volna csak igazolnia, hogy a kikerülje a vagyonelkobzást és ugye az sem biztos, hogy Magyarországon élő magyarként, szlovák nemzetiségűnek fogja magát vallani.
A per folyamatban van, most bizonyára nagy figyelem fogja kísérni.
Harmadik rész
Következtetések: Részben megértem a korabeli Benes-dektérumkokként elfogadott szabályrendszert. A hányatott sorsú, többször más államok fennhatósága alá kerülő államnak alig volt olyan időszaka, amikor valakik mások nem parancsoltak nekik, vagy éppen nem vették el tőlük az államuk területét mikor részben, mikor egészében. Volt idő, amikor magyarok, lengyelek, szovjetek tették a földdel egyenlővé őket és foglalták el a területeiket fasizmussal vádolva őket, miközben mindenki tudta, hogy Hitler fennhatósága alatt nemigen lehett mást tenni, csak amit parancsoltak nekik.
A szocialista jogrendre való áttéréskor értelmét vesztette ez a szabályrendszer, mert felülírták a kötelező államosítások őket. Most megint előjött.
A ma jelenében, "történelmi jogszabályként" mindannyian tudjuk, hogy nem alkalmazhatnák a modernitás korában. Csehország már biztosan nem teszi, Szlovákia pedig valószínűleg nem fogja tenni a folyamatban lévő ügyeken kívül. Azonban ez konkrétan nincs kimondva állami szóval. Pedig erre lenne szükség!
Mondjuk egy ilyen vagy hasonló szövegezéssel:
"A Benes-dekrétumokba foglalt jogszabályokat a jövőben soha többé nem fogjuk alkalmazni, de nem helyezzük hatályon kívül mert, az a maga idejében államunk és nemzetünk védelmét szolgálta. Nem helyezzük hatályon kívül azért sem, mert nem akarjuk perek százait az államunk ellen, hisz ezen az alapon ezernyi pert kéne indítanunk nekünk is az államunkat ért régi sérelmek miatt. A maga idejében igazságos döntésnek tartjuk a létrejöttét, mint ahogy a környező országok is a saját hasonló jogi megoldásaikat, amelyek a kollektív büntetésre épültek. A büntetőjog ez irányú módosítására azért volt szükség, hogy senki ne relativizálja, degradálja azt a korabeli szabályrendszert, mely a maga korában, mint már említettük, államunk és nemzetünk jogi és vagyoni igényeit volt szolgálni hivatott. Örökre a történelmünk része marad."
Tartok tőle, hogy az évszázadok óta fennálló ellenségeskedés (akár harmadik felek nyomására is) kiújulhatnak, és esetleg újra térképek kerülnek átrajzolásra, ami komoly háborúskodáshoz vezetne Európa népei között. Nekem nincs szükségem erre, sőt a gyerekeimnek és az unokáimnak sem!
A következő jegyzetem az Önazonossági törvényről fog szólni, aztán lehet, hogy párhuzamokat vonok a Benes-dekrétumok és a magyar önazonossági törvény között, mert bizony fehér bőrű magyarjaink hajlamosak arra, hogy más országokban teljes mellszélességgel kiálljanak a kisebbségben lévő magyar emberekért míg itthon, nem igazán adják meg ugyanazokat a jogokat és lehetőségeket a jobb életre, a saját magyarországi kisebbségeinek! No, ez sem helyes!
Utóirat: nem tagadom sok anyagot átnéztem és bizony ollóztam is. Ha a forrásmegjelölések miatt valakinek felszólamlása van, akkor egyeztessünk, hogy nekem honnan van meg egy-két adat és neki honnan. Nem volt szándékom bárki szellemi tulajdonát sérteni, csak elfáradtam a sok ollózásban és a saját gondolatokban, mert állandóan háborúzik ez a sok hülye ahelyett, hogy másképp oldanák meg a közös együttélés nehézségeit, aminek mindig a szegények isszák meg a levét!
