20260525 Hol jár az
Isten Pünkösd második napján?
Alcím: Magyarország
egyik igen fontos hivatali intézménye rendszerének visszásságairól.
Horváth
Ferenc írása
2026.05.25.
Mottó:
hol jár az Isten Pünkösd második napján? Hol van az új kormány, és mit jelent
sok gyermek élete és sorsa, amikor túl sok a szabály, és talán kiégtek az ügyintézők is?
Nagyon sokszor
elhangzik mostanában az, hogy gyermekvédelem.
Nem
tagadva azt, hogy egy ilyen idegbeteg rohanó világban, az átlagemberi leépülés
világában, a pénzért való küzdelem világában vannak anomáliák és szülők szinte
képtelenek minden az állam által előírt, gyermekeikkel kapcsolatos
kötelezettségeiket a hatályos normák szerint teljesíteni, valami nagyon nem
stimmel a magyar társadalomban!
Engedelmet kérek a
szóért, de én azt tapasztalom, hogy túl sok a szabály.
Túl sok a digitalizáció, ami egyrészről kívánatos - hisz pont a túl sok szabály
miatt - egyszerűen a személyes megjelenés a hivatalokban szinte lehetetlen
küldtetés, másrészről teljesen elhamarkodott a mi magyar világunkban.
Megvilágítom ezt:
Az
emberek igen magas százalékban még csak helyesen írni sem tudnak. Nagyon sokan
mentálisan betegek ettől a modern világtól, és teljesen ellátatlanul. Nem veszi
figyelembe a rendszer azt sem, hogy az emberek zöme nem is 60 évesen, hanem
sokszor hamarabb a leépülés fázisába kerül. Ők, a napi betevőért küzdenek, nem
élnek teljes életet.
A sok kamu felkészítés
nem is hozhatta el azt az eredményt, hogy az idősebbek megtanuljanak
elektronikus levelet írni, pláne nem úgy, hogy az hitelesített formában a nagy
isteni ügyfélkapun keresztül zajlódjon. Most őszintén!
Készített már valaki felmérést arról, hogy Magyarországon hány családban van
nyomtató, szkenner és hogy azt használni képesek is az emberek, vagy csak
szobadísz?
Na,
szóval egy olyan világban élünk, ahol millióknak kimerül a nagy digitális átállás
abban, hogy a Facebookon kommentelnek és igen rossz helyesírással megírnak
néhány messenger üzenetet. Ehhez képest az állam elvárja, hogy te
elektronikusan ügyintézz vagy menj be az Istenekhez a hivatalba és alázatosan
kérd, hogy segítsenek neked! Aztán lehet, hogy az ötödik helyen lesz egy ember,
aki még nem idegbeteg, és tisztességgel kisegít a bajodban.
Megjegyzés: a tudást
meg kell fizetni. A munkát is. Ott is, ahol komoly
értékválságok vannak. Ugyan menj már el
egy ügyvédhez, hogy segítsen vagy kérj meg egy szobafestőt, hogy rakja rendbe
két szobádat és az agyad eldobod, hogy mit kérnek érte! Sok pénzünk van
látszólag, csak sz@rt sem ér. Erre is nehezen jönnek rá lassan a mentálisan
leépült orbáni rendszer kárvallottjai is a többiekkel együtt.
Ez volt a felvezető.
Talán még lesz jelentősége.
A konkrét ügyről néhány
szót slágvortokban. Nem mindent írok ki és írok le. Általánosítok.
Egy
apa, egy anya, négy gyerek. Vannak anomáliák, ők nem a klasszikus családmodell,
nem az értelmiségi vagyonos réteg, maradjunk ennyiben. Inkább az átlag igen sokat
átélt 30-45 év közötti korosztály, ahol egymásra talál két ember sok-sok
szenvedés után, és már 10 éve jól-rosszul együtt élnek. Papírok az ablakban, a
nem elvált férjezett nevét használó asszony hoz egy gyermeket egyévesen és lesz
még három közös. Aput nem zavarják a papírok, nem is igen tudja, hogy kell intézni. A kórházban nem kérdezik az anyát. Férjes nevén van, hát a férje
vezeték nevét kapják a gyerekek.. Így az élettárs gyerekei, az anya férjezettsége miatt, a férj vezetéknevét kapják. Közük nincs hozzá, mi lenne az általános
folyamat az apaságot elismerő út felé. Új világ, új helyzet.
A gyerekek sokat
hiányoznak az iskolából, óvodából...
Az
oktatási-nevelési intézmények jelzik, hogy baj van a
"Családsegítőnek". A nagyfiú és a kicsik is sokat hiányoznak az
iskolából, óvodából és megjelenik a családsegítő központ, vagy gyermekjóléti
intézmény.. direkt jelzem, hogy hol itt, hol ott hogy hívják a helyi
önkormányzat Szociális intézménye alatt dolgozó, hatósági jogkörrel nem
rendelkező szervét.
Hogy is áll ez össze a
jelzésadástól a nevelésbe vételig!
Gyermekjóléti Központ =
önkormányzati alapellátás. Jelzőrendszeri feladatokat lát
el, javaslatokat tesz a gyámhatóságnak. Döntési jogköre nincs. Általában
gazdasági szempontból nem független egység, ahol elvileg szociális munkások
dolgoznak.
Gyámhivatal — állami
hatóság, döntéshozó. A Gyermekjóléti Központ javaslatait
figyelembe veheti, de nem köteles követni.
TEGYESZ — Területi
Gyermekvédelmi Szakszolgálat, állami szerv. A nevelésbe
vett gyermekek elhelyezésért, gondozásáért felel.
Ha
a Gyámhatóság a Családsegítő Központ javaslatára alapozza csak a nevelésbe
vételt anélkül, hogy önállóan megvizsgálná a tényállást, akkor az az Ákr. 62. §
szerinti tényállás-tisztázási kötelezettség megsértése lenne. Ezt csak úgy
mondom.
Tudom, tudom! Kezd
unalmassá válni. De hátha valakit érdekel, hát menjünk tovább. Vgy gögess le a konkrét esetig!
A
gyerekek sokat hiányoznak az oktatási - nevelési intézményekből. A jelzésadás
megtörténik. Jön a szociális érzékenységgel megáldott önkormányzati szerv a
családsegítő menedzsment, amelyiknek rövid időn belül fel kell tárni a
hiányzások okát. Bekérik a szakvéleményeket, megkeresik a szülőket, esetmegbeszélést,
megbeszéléseket tartanak. ....és itt jönnek
az anomáliák, szerintem
A szülő olyan lepukkant
állapotban van mentálisan, mint országban sok ezernyi másik ember.
Az anya három gyermeket próbál eljuttatni az iskolába, óvodába úgy, hogy a
negyediket, aki csak olyan 2-3 éves sokszor kell cipelnie magával. A 10 éves
"nagyfiú" sokszor megy tovább egyedül az iskolába, sok a késése. Az
óvodába járó egyik gyermek a leány nem hajlandó egyedül átöltözni, a fiú nagyon
értelmes de beszédhibás, fejlesztésekre szorulna. A háromévesről csak annyit, hogy
olyan, mint egy hároméves. Könnyen elsírja magát, ha nem kap elég törődést.
Az anya így csak
részmunkaidőben képes takarítani egy ideig, az apa sokszor fillérekért dolgozik, feketén
vagy alkalmi bejelentésekkel a mai világban is. Egyébiránt így is megadnak a
gyermekeiknek mindent, ami tőlük telik.
A nagymamánál élnek
(aki jogilag nem nagymama, "csak" a saját fia vér szerinti gyerekeit
fogadta be meg a legidősebb gyermeket, akit egyéves korától nevel a saját fia
sajátjaként kb. 9 éve az ő fia).
Olyan 5-6 éve egy önkormányzati, két lakásból összenyitott bérleményben
élnek. A lakhatási körülményeiket tekintve sok családot ismerek, akik sokkal
rosszabb helyzetben élnek.
Tehát, hiányzások,
betegségek, elmaradt védőoltások, egy depresszióra hajlamos anya, és egy korán,
sokszor hajnalban munkába induló apa, aki este öt-hat óra felé ér haza, ha
addigra egyáltalán hazaér. A nagymama (aki a jog szerint nem nagymama) közel 60 éves, vannak tartósabb betegségei de
sokat segít az anyának, aki szinte minden reggel átéli a "káoszt",
hogy ki beteg, ki nem, kit vigyen és hova a gyerekek közül. Sokan voltunk így
ezzel, akik gyerekeket neveltünk, nem igaz?Nem is olyan egyszerű a
"kirajzás" reggelente az iskolába, óvodába és közben esetleg
valamelyik gyermekkel a gyermekorvoshoz... A NEM nagymama pedig
örül, ha rendet rak a lakásban és megfőz, mire az anya 1-2 órára hazaér, mos,
főz, takarít, majd elvégzi a "begyűjtést" és foglakozik a
gyermekeivel délután, este pedig megfürdeti, megeteti, lefekteti őket.
Óhatatlan, hogy ne hibázzon.
És jön a hivatal,
amelyik alapvetően nem hivatal, de nagyon komoly kötelezési jogkörökkel
rendelkezik, szerintem kaotikus szervezeti-működési szabályokkal.
Nem!
Nem kell tovább olvasod, ha nem akarod! Esténként van nekem is időm írni erről,
mert nagyon irritálnak a rendszer hiányosságai és túlkapásai, ezért próbálom vázlatosan bemutatni, hogy
kikkel áll "szemben" egy anya, ha baj van.
Nézzünk egy ilyen
"családsegítős" szabályrendszert, egy beszámolót lerövidítve általam.
1.)
Az
önkéntesség az alapszolgáltatások szintjén valódi, de amint a gyermek
veszélyeztetettsége prognosztizálható vagy megállapított, a rendszer kötelező
pályára vált: a szakembereknek nincs mérlegelési jogkörük az eljárás
megindítása körül, az anyának pedig az együttműködés megtagadása önmaga ellen szól
a hatósági eljárásban.
2.)
Védelembe vétel –
kötelezettségek és önkéntesség
Releváns
jogszabályok
1997.
évi XXXI. tv. (Gyvt.) – 17. § (jelzési kötelezettség), 38–40/A. § (védelembe
vétel), 68. § (hatósági intézkedés)
1993.
évi III. tv. (Szt.) – 64. § (családsegítés)
15/1998.
(IV. 30.) NM rendelet – szakmai feladatok és működési feltételek
149/1997.
(IX. 10.) Korm. rendelet – gyámügyi eljárásrend
A védelembe vétel
folyamata és ki mit köteles tenni?
A
családsegítő központ kötelezettségei:
A
jelzőrendszeri tagok (iskola, orvos, védőnő, rendőrség) jelzése alapján — vagy
saját észlelés alapján — kötelesek kivizsgálni a gyermek helyzetét. Ez nem
mérlegelési kérdés: a Gyvt. 17. § alapján a jelzési kötelezettség elmulasztása
jogkövetkezményekkel jár. Ha veszélyeztetettség megállapítható, javaslatot
tesznek a gyámhivatalnak védelembe vételre.
A gyámhivatal
(gyermekvédelmi hatóság):
A
védelembe vételt határozattal rendeli el (Gyvt. 68. §). Ez már kötelező jellegű
hatósági aktus – az anya beleegyezésétől független.
A Gyvt. kulcsmondása:
ha az anya nem működik együtt a védelembe vétel után, az maga is veszélyeztető
körülményként értékelhető, ami súlyosabb intézkedést (ideiglenes hatályú
elhelyezés, nevelésbe vétel) alapozhat meg.
Most egyszerűsítek.
Van
az adott leterhelt anya, a sokat dolgozó apa és a betegségekkel küzdő nagymama,
aki befogadta őket. Vannak az anomáliák. Nincs ezen mit tagadni.
1.)
A
családi állások rendezetlensége - a régi férj nevén vannak a gyerekek, akitől
most van folyamatban a házassági bontóper, melyet nem az anyai indított, hanem
a régi férj. Most van folyamatban az is, hogy az anya papíron férje, a
valóságban 10 éve különváltan élő férje, bírósági eljárásban intézi, hogy a
három nevén lévő kiskorú lekerüljön végre a nevéről. Ezekhez a gyermekekhez
semmi köze, soha nem gondozta őket, egy fillért nem költött rájuk.Nem voltak
apaságot elismerő nyilatkozatok. A jelenlegi élettárs a jog szerint NEM az
édesapja a saját három vérszerinti gyermekének. Ez maga egy őrület, nem?! DE EZ A VALÓSÁG!
2.)
Itt
lép be a "családsegítés", ahol a dokumentálás szerintem, szörnyű. Valószínűleg a leterheltség miatt. Iskolai
hiányzások, betegségek, visszamaradottság, fejlődési lemaradás, nevelési
hiányosságok, beliieszkedési gondok… stb-stb.
Felveszik a kapcsolatot
az érintett intézményekkel és az anyával... És elindul a daráló!
Az
egyébként is leterhelt anyát, az önkéntesség ellenére, plusz feladatokra
próbálják "rávenni", még az alapellátásban. Vigye el a gyerekeit,
kérjen szakvéleményeket itt is, ott is... ahol csak mondják az okos szociális
munkások. Merthogy egy anya, az mindent kibír.
Hogy is zajlik ez?
Mit
kérhetnek/követelhetnek az anyától ebben a szakaszban?
1.
Megjelenés a Családsegítő szervezetnél,
amely
a helyi önkormányzat szociális részlegének egy alsóbb szintű szervezete,
általában. Ott felkérik személyes megbeszélésre. Ez még nem kötelező, de a meg
nem jelenés rögzítésre kerül és súlyosbítja a megítélést.
2. Együttműködési
megállapodás aláírása
A
Gyvt. 39. § alapján felajánlják az önkéntes alapú esetkezelést. A megállapodás
tartalmazza: milyen problémákat azonosítottak, mit vállal az anya, mit nyújt a
szolgálat, határidők és ellenőrzési pontok. Ez még önkéntes – de az aláírás
megtagadása szintén dokumentálódik.
Konkrétan az egyes
problémákra
Iskolai/óvodai
hiányzások:
Az iskola/óvoda
igazolatlan hiányzásokról értesíti a "családsegítő”
szociális munkásokat és a jegyzőt.
A
jegyző szabálysértési eljárást indíthat tanköteles korú gyermeknél (1999. évi
XLIII. tv., illetve a köznevelési törvény 45. §). Az anyától elvárják az
igazolások bemutatását és a rendszeres beíratást/elvitelt.
Beszédhiba: A
szociális munkások logopédiai vizsgálatra utalják a gyermeket (nevelési
tanácsadón keresztül). Ha az anya ezt megakadályozza, vagy nem viszi el, az már
veszélyeztető magatartás. Gyermekpszichológusról nem tudok. Tessék mondani van
belőlük elég?
Viselkedési zavar:
A
Nevelési tanácsadó vizsgálatát javasolják/kérik. sPzichológiai tanácsadás
felajánlása az anyának. Csak tudná mikor menjen? (Esetleg vasárnap, játszótér
helyett?) Ha neurológiai ok gyanúja áll fenn, gyermekneurológiai vizsgálat
ajánlott.
Ha az anya az önkéntes
szakaszban nem működik együtt, a Családsegítő szociális munkások a Gyvt. 40/A.
§ alapján kezdeményezik a gyámhivatalnál a védelembe vételt, amelynek keretében
az együttműködés már kötelező és kikényszeríthető lesz, és a gyermek mellé
családgondozót rendelnek ki kötelező jelleggel.
Eljutottunk a
családgondozóhoz is. Nézzük, mik lennének a feladatai:
A
családgondozó feladata és dokumentációs kötelezettsége
Jogszabályi alap
Gyvt.
39-40/A. § – esetkezelés tartalma, 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet – részletes
szakmai és dokumentációs előírások. Szakmai szabályozó dokumentumok
(minisztériumi módszertani útmutatók).
A családgondozó
feladatai:
Feltáró szakasz:
Családlátogatás
– otthoni körülmények felmérése.
A
gyermekek fizikai, érzelmi, szociális állapotának értékelése.
A
szülő életvezetési képességének, erőforrásainak felmérése.
Kockázatbecslés
elvégzése.
Gondozási szakasz:
Rendszeres
személyes kapcsolattartás a családdal (otthon és irodában egyaránt).
Konkrét
segítségnyújtás: ügyintézés, intézményekkel való kapcsolattartás.
A
szülő kompetenciáinak erősítése, életvezetési tanácsadás.
Koordináció
az összes érintett szakemberrel (iskola, védőnő, orvos, pszichológus).
Esetmegbeszélések
szervezése és részvétel esetkonferenciákon.
Szükség
esetén krízisintervenció.
Ellenőrzési funkció:
Ellenőrzi,
hogy az anya teljesíti-e a gondozási tervben vállaltakat.
Figyelemmel
kíséri a gyermek iskolalátogatását, fejlődését.
Jelzi
a gyámhivatalnak, ha az együttműködés megszakad.
Kötelező
dokumentáció.
1. Környezettanulmány
Az
első családlátogatás alapján készül.
Tartalmazza:
lakáskörülmények
leírása
családszerkezet,
kapcsolatok
anyagi
helyzet
gyermekek
állapota, fejlettsége
veszélyeztető
tényezők azonosítása
2. Egyéni
gondozási-nevelési terv
A
Gyvt. és az NM rendelet alapján kötelező elkészíteni. Tartalmazza:
azonosított
problémák,
célok
és határidők,
az
anya vállalásai,
a
szolgálat vállalásai,
felülvizsgálati
időpontok (legalább 3 havonta).
3. Együttműködési
megállapodás
Az
anyával közösen aláírt dokumentum, amely rögzíti az önkéntes szakasz kereteit.
4. Esetnapló /
gondozási napló
Minden
egyes kontaktust dokumentálni kell, beleértve:
dátum,
időtartam, helyszín,
ki
volt jelen,
mi
hangzott el, mi volt megfigyelhető
mit
vállalt az anya, mi teljesült,
következő
lépések.
Ez a dokumentum
bizonyítékként szolgál a gyámhivatali eljárásban.
5. Jelzések és
megkeresések rögzítése
Minden
beérkező jelzés (iskola, óvoda, védőnő stb.) és minden kimenő megkeresés
írásban dokumentálandó, iktatással.
6. Féléves értékelés
A
Gyvt. alapján legalább 6 havonta kötelező értékelni az esetkezelés
eredményességét és dönteni a folytatásról vagy lezárásról.
7. Záródokumentáció
Az
eset lezárásakor összefoglaló készül az elvégzett munkáról és az eredményekről.
A dokumentáció tehát nem csupán adminisztráció – az anya és a gyermek helyzetét
egyaránt védi, és egyben az intézményi felelősség igazolásának eszköze is. Ha
az anya utólag vitatja az eljárást, a gondozási napló a legfontosabb
bizonyíték.
Részleges együttműködés
– jogi és szakmai következmények
Elvi kiindulópont:
A
részleges együttműködés a leggyakoribb és egyben a legnehezebben kezelhető
helyzet, mert sem a teljes elzárkózás, sem a teljes megfelelés képe nem
rajzolódik ki. A rendszernek erre pontosan szabályozott válasza van. Mit jelent
pontosan a "részleges együttműködés"?
Tipikus formái:
Megjelenik
a családsegítőben, de a vállalásokat nem teljesíti.
Elvitte
a gyermeket vizsgálatra, de a javasolt terápiára nem jár.
Az
iskolalátogatás javult, de nem rendszeres.
Aláírta
a gondozási tervet, de a határidőket rendszeresen túllépi.
Elérhető,
de magyarázatai következetlenek.
A családgondozó teendői
ebben a helyzetben
1. Fokozott
dokumentálás
Minden
részteljesítést és mulasztást tételesen rögzít az esetnaplóban, dátummal és
konkrétumokkal. Nem elég az, hogy "késlekedik" – le kell írni, hogy
mit, mikor, mennyivel késett.
2. Figyelmeztetés,
határidő-módosítás
A
gondozási tervet felülvizsgálják és módosítják, az anya újabb konkrét
határidőket kap. Ez írásban történik, az anya aláírásával vagy annak
megtagadásának rögzítésével.
3. Fokozatosság elve
A
Gyvt. rendszere fokozatos beavatkozást ír elő.
4. Esetkonferencia
Ha
a részleges együttműködés tartós mintává válik, összehívják az összes érintett
szakembert (iskola, óvoda, védőnő, pszichológus). Az esetkonferencia közös
álláspontot alakít ki és dokumentált döntést hoz a következő lépésről.
Mit értékel a
gyámhivatal?
A
gyámhivatal nem egyetlen mulasztást néz, hanem mintát keres. Értékelési
szempontok:
Mennyi
ideje tart a részleges együttműködés?
Javul
vagy romlik a tendencia?
A
gyermekek állapota közben javul-e vagy stagnál/romlik?
Az
anya mulasztásai véletlenszerűek vagy rendszeresek?
Volt-e
elegendő segítség, figyelmeztetés, esély?
Ez
utóbbi azért fontos, mert az anya utólag nem hivatkozhat arra, hogy nem tudta –
ha a dokumentáció rendben van.
Jogi következmények
fokozatosan
1. szint
– védelembe vétel fenntartása vagy szigorítása
A
gondozási terv kötelezőbb elemekkel egészül ki, a családgondozó látogatási
gyakorisága nő.
2. szint – kötelező
szakértői vizsgálat elrendelése
A
gyámhivatal határozattal kötelezi az anyát a gyermek meghatározott
vizsgálatára. Ennek megtagadása már önálló jogsértés.
3. szint – ideiglenes
hatályú elhelyezés
Ha
a késlekedések és mulasztások következtében a gyermek fejlődése, biztonsága
akutan veszélybe kerül, a gyámhivatal vagy akár a családsegítő központ is
kezdeményezheti az azonnali, ideiglenes elhelyezést.
4. szint – nevelésbe
vétel
Tartós,
megváltoztathatatlannak tűnő együttműködési hiány és gyermeki
veszélyeztetettség esetén a Gyámügyi Osztályok döntenek a nevelésbe vételről.
Együttműködnek a Területi Gyermekvédelmi Szolgálatokkal, helyet találnak a
gyerekeknek, és hol együtt,
holkülön-külön nevelőszülőknél helyezik el őket, hol gyermekotthonokban. Ahogy
esik, úgy puffan alapon. Amennyi hely van, annak függvényében.
A konkrét eset
Esetünkben
elrendelik mind a négy gyermek, nevelésbe vételét. A legidősebbet és a harmadik
gyermeket kiemelik a családból, percek
alatt odaadják két nevelőszülőnek őket, akiknek talán még a lakóhelyük is más-más
településen van.
A két gyermek átadása
szörnyű.
Úgy
bánnak velük, mint a kutyákkal. Gyámügyes nincs jelen... Rábízták - mint az
később kiderül ezt a részt a szociális munkásokra és a gyermekvédelmi gyámra,
akik Istenek! Be sem mutatkozik senki. Azt vélelmezni lehet, hogy van egy
vezető valaki (a gyermekvédelm gyám), a családgondozó, egy férfi (aki akárki is lehetne), egy nő, aki
valószínűleg ott dolgozik, két nevelőszülő külön-külön státusban és egy
négyéves forma kislány, aki az egyik már jelenlévő nevelőszülő gyermeke. És még
valaki ténfereg ott...nem tudok rá figyelni.
Esély se volt arra, hogy felkészítsék az anyát a gxermekeinek az átadására, vagy egy rövid tárgyalásra.
Az anya áltál
meghatalmazott segítőt levegőnek nézik. Nem akarnak vele foglalkozni. Így is vártak 'szegények", mert az anyát
telefonon hívták fel, hogy azonnal vigye be a gyerekeket, mert ha nem rendőrrel
mennek ki értük. A meghatalmazott segítő
kéri az anyát, hogy tegyen eleget a kötelezésnek, ne rontson a helyzeten és
végül ő viszi be a két gyermekkel a "családsegítőbe". Az apa
térdre esve, megsemmisülve sír otthon, ő az egész ejárásban nem volt ügyfél, ő
egy senki, csak a bológia apa, akivel együtt élnek a gyermekek. Viszik a kilenc
éve általa nevelt tízéves fiát is és a szeme fényét a négyéves kislányát. Nem megy
velük. A meghatalmazott segítőjük kéri, hogy maradjon a másik két gyermekkel
egy hat évessel és egy három évessel. A hároméves addig sír, amíg nem viszik őt
is.
És
jön a nagymama is, aki a jog szerint NEM nagymama csak biológiailag az... Jön.
Magyarázni akarja a meghatalmazott segítővel együtt, hogy tegnap a valós lakóhely
szerinti Gyámügyi Osztályon ő vállalta a gyámságot, jegyzőkönyv is készült
róla, halasztást is kaptak. Az ügyintéző nem látta a másik, az eljáró gyámügy
nevelésbe vételi határozatait a gépi
rendszerben, de ezek lényegtelenek, mert a másik gyámügy a 10 éve fiktív, de
lakcím szerint illetékes Gyámügy a szociális munkások javaslatára már döntött,
az anyának tudni kellett róla már korábban, hogy ez így lesz. Be sem tudja az anya őt hívni, mert
folyamatosan stressz alatt tartják.
Március 23-i a dátum a
határozatokon, amit az anya az elmondása szerint soha
nem kapott meg, csak a mellőzött meghatalmazott felkérésére, hogy közölje
ezekkel az emberekkel, hogy MOST azonnal adjanak ki neki másolatokat. Megjegyzés?
A legtöbb iraton a cím ennyi: Név, település, kerület, utca házszám. Egy
kilenc-tíz családot befogadó kétemeletes felújított épületről beszélünk, ahol
sok az új beköltöző társadalmi státuszát tekintve sokkal jobb módú ember.
25 percig tart másolni
az iratot. Közben felhívják a "gyámügyest", aki azt
mondja, nincs apelláta, határozatok vannak, vigyék a gyerekeket. Közben a kába
anyát oktatják a kapcsolattartásról. A nagyfiúval az egyik nevelőszülő
beszélget, a kislány játszik a másik nevelőszülő kislányával. Hihetetlen az
egész! Szürreális és érthetetlen. Csacsog a sok nő, az anya néz ki a fejéből és
bólogatva hebeg... közben nézi a gyerekeit, akiket nemsokára elvisznek. A
meghatalmazott segítő egy darabig áll, aztán leül 5-7 méterre a
meghatalmazójától, akit körbevesznek.
Március 26-ot írtunk
aznap. A határozatok március 23-i dátumozásúak. Az istenek az modják mindent megbeszéltek
telefonon az anyával. Hogy mikor kapta volna meg a határozatokat, az itt nem
kérdés. Az utcán szóltak neki. Elég az. Csak egy buta nő szegény, aki rossz
körülmények között nőtt fel és eddig se igen élt boldogan soha. mit neki ez a
helyzet, nem igaz?
Hét felnőtt és kiskorú
volt a teremben, amikor megérkezett az anya, a meghatalmazott segítőjével és
két átadandó gyermekkel. Leírom most már. Én, voltam a meghatalmazott segítő,
mit szégyelljek rajta! A nagyi várta hgy behívjuk. esély se volt rá.
És itt van a kutya
elásva! Még csak egy jegyzőkönyv sem készült arról, ami
történt. Ki adta is át, és kinek a gyerekeket? Ki irányította ezt a folyamatot?
Senkit nem érdekelt, hogy a nevelésbe vett két gyermek mit, miből és mennyit
hozott magával ruházatából, értékből. Ledarálták a kötelezőt és már vitték is a
két gyereket, akik örültek, hogy kocsikázhatnak... Aztán már nem örülhettek,
mert rá kellett jönniük, hogy már nem mehetnek haza, másokkal kell élniük.
Mint
később kiderül a gyermekvédelmi gyám vitte ebben a prímet. Ha vége az ügynek
számíthat arra, hogy panasszal élnek ellene, de most nem ez a fontos.
Az anya most kéthetente
lejár Ceglédre látogatni. Odahozzák be nevelőszülők a
gyermekeket egy központi hivatalos helyre. Az anya azt sem tudja, milyen
körülmények közé kerültek a gyerekei. Sosem látta őket az új otthonukban . Az
élettársa - bár a három legfiatalabbnak a biológiai apja - nem is látogathatta
őket, mert a gyámügyi eljárásban ő egy senki, nem ügyfél mondja a gyámügyi
előadó. Eddig is egy senki volt. Nem törődtek vele, hogy az egyik eltartója a
négy gyermeknek, akik egy lakásban élnek együtt, családként. Nem kérték ki semmiben a véleményét sem.
Tovább mondom! Ha unja a
kedves olvasó, nem haragszom meg, ha nem olvas tovább! Ez másoknak, az életet
jelenti. Egy hat éves és egy három éves kisfiú továbbra is a
családban maradt. A szülők azóta rettegnek, ha valaki kopog az ajtón...
Krízishelyzet sohasem volt. Veszélyezettség volt, de milyen, ha ma sincs otthon
semmi bajuk? Értelmi. Éljen! A egész Magyarország, pszichológus. tényleg? Látta
a gyermekeket gyermekpszichológus?
Kettőt most „kimentett”
2026. március 26-án a gyermekvédelmi rendszer, kettő pedig az óta is otthon van
a nagy veszélyeztetettségben, és várja a hirtelen halált, mert Pünkösd letelte
után bármikor jöhetnek értük is, és elviszik őket egy rossz hírű gyermekotthonba. Akár
holnap is. Vége van a védettségnek, holnap már hétköznap van. Hol járhat az
Isten? Kaj phirel o del? Látja ezt, vajon?
Az
anya is ott volt gyermek otthonban, ott szerezte a traumáit először. Ugyanoda viszik
a hatéves és a 3 éves kisfiát. Ki segített neki ebben az egészben igazán,
melyik szociális munkás és mivel? elment valaki az iskolába vagy az óvodába,
hogy amikor a gyermekeiért megy, tájékoztassák, hogy van egy csomó levele, amit
„nem kereste” jelzéssel küldött vissza a posta. Mi is azon a leveleken a
címzés, kedves családsegítők!!!!
Írtunk felülvizsgálati
kérelmet az eljáró gyámügyi osztálynak! Az nem terjesztette
fel a kérelmet a felettes szervnek, nem a tartalma szerint vizsgálta, bár neki
kötelező. Csak egy tájékoztatást küldött, hogy nem oda Buda, mind a négy
gyermek nevelésbe kerül, csak se nevelőszülő nincs még, se gyermekotthoni
férőhely. Készüljenek a szülők, mert nemsokára viszik a másik kettőt is.
Április
5-én kapta meg ügyfélkapun a felülvizsgálati kérelmet az eljáró gyámügyi
osztály, amiben benne volt az is, hogy biológiai apa kéri, hogy ő is láthassa
kéthetente a gyermekeit. Április 15-én érkezett a tájékoztató levél vissza. Az
engedély feltétele egy rendőrségi irat, amit még várnak. A rendőrségi iratról
kiderül, hogy ők tettek feljelentést ismeretlen tettes ellen. akinek egyébként
tudják a nevét, hisz a gyerekek apját akarták ellehetetleníteni. Az anya nem is
kért ideiglenes távoltartást és nem is járt bent náluk április 9-én. Őrület.
A tájékoztató arra
utal, hogy az anya és a meghatalmazott segítője lemondott a közigazgatási
perről. Ez teljesen valótlan állítás. Még aznap ment
ügyfélkapun keresztül az illetékes Törvényszékre a kereset, amit az illetékes
gyámügyi osztály címére kellett megküldeni, de a Törvényszéket megjelölni
címzettként. Pár nap múlva jött a válasz, hogy a kiadmányozási joggal rendelkező
felettes szervnek, a vármegyei Kormányhivatalnak továbbították a keresetet. Hogy a Törvényszék mikor kapta meg tőlük,
azt nem tudjuk.
A nagy átverés show
Május 19-én a helyi
családsegítő néhány tagja, az anya szerint az esetmenedzser, a családgondozó nem
bejelentett látogatást tett a családnál. Elkísérte őket a
tényleges lakóhely gyámügyi osztályának az az osztályvezető helyettese is, aki
március 25-én jegyzőkönyvbe foglalta, hogy az anya, a nagymama és a
meghatalmazással bíró segítő-tanácsadó (azaz, én), megjelentek a Hatósága
előtt. A nagymama vállalta a gyámságot, az anya és az eljárásban segítő általa
meghatalmazott pedig a nevelésbe vételek elhalasztását kérték 15 napra, aminél
ő jóval többet adott a törvény szerinti módon (60 napot) mert a nyilvántartásban
ő még nem látta a másik gyámügyi osztály határozatait. Soha nem bírálta el ezt
a jegyzőkönyvbe foglalt ügyet az illetékes gyámügyi osztály! Minek is. Van
határozat, végre kell hajtani!
Tehát május 19. A lakásukban megjelenik az esetmenedzser, a családgondozó
és a helyi gyámügyes vezető. Az anya szerint, azt mondták környezettanulmányt
végeznek a gyermekek visszahelyezése végett. Egy papír fecni nem sok, annyit
sem hagytak a helyszínen, hogy kik és milyen hivatalos céllal jártak ott. Az osztályvezető-helyettes azt ígérte ügyfélkapun
majd kapnak jegyzőkönyvet. Május 26-án ezerrel megy be hozzá az anya, mert még
mindig bízik az osztályvezető-helyettesben.
Nagy volt a szülők
öröme. Bár a meghatalmazott segítő mondta nekik, hogy a
Törvényszékre küldjenek egy sürgős beadványt legalább a jelenlegi állapot
fenntartására, a Törvényszék döntéséig,a melyik eddig még nem válaszolt csak
annyi tartalma szerint, hogy be van fogadva a kereset, ők nem akarták, bíztak a
hatóságokban, hogy minden rendeződik, visszakerül a két gyerek, a másik kettőt
pedig "nem viszik el". (Jegyzőkönyvet azóta sem kaptak.) hitték, hogy
bizonyára ezért kaptak idézést a bejelentett lakcím szerint illetékes 50
kilométerre lévő gyámügyi ügyintézőtől május 22-én kilenc órára, vége lesz a szenvedésnek
és a rettegésnek, hogy mikor viszik az otthon maradt gyermekeket, akiknek eddig
nem találtak helyet.
Május 22. 09.00 óra -
gyámügyi tárgyalás egy kb. 15 m2-es teremben. Nincs nagyobb
közli a tárgyalást vezető gyámügyi ügyintéző. Felsorolja, hogy kik vannak
jelen. Megjegyezhetetlen, annyian. (Később kiderül, hogy a gyermekjogi képviselő,
a velük foglalkozó családsegítős esetmenedzser, a gyermekvédelmi gyám, a
TEGYESZ elhelyezési ügyintézője, az Integrált jogvédelmi Szolgálat képviselője
/magyarul a gyermekjogi képviselő/ a gyámügyi ügyintéző, a hölgy, aki a
jegyzőkönyvet írta, és mi öten, az anya, az apa, a meghatalmazott segítő és a
szintén idézett két kisgyermek, aki még ott maradt. Megint csak azt mondom
őrület! Az ajtót nem tudtuk bezárni, a folyosón zajongtak, lehet hogy mérgesek
voltak ránk, hogy majd másfél órája tart a 25 percesnek indult tárgyalás.
Én jeleztem, hogy a
tárgyalás miden szakaszában tanácsot kívánok adni az anyának, becsatoltattam a
meghatalmazásaimat az anya és az élettársa észéről, benyújtottam az illetékes
törvényszék levelét, mely tartalma szerint arra utalt, hogy az anya
közigazgatási keresetét befogadták. Kértem, hogy pontosan
jelölje meg a gyámügyi ügyintéző, hogy mi a tárgya a tárgyalásnak. A két még
otthon maradt gyermek gyermekotthoni elhelyezése volt.
Azonnal kértem, hogy
tanácsot adhassak az édesanyának. Arra az álláspontra
jutottunk, hogy azonnal kérjük ennek a tárgyalásnak a felfüggesztését, mert a
közigazgatási per már folyamatban, semmiféle intézkedést ne foganatosítsanak a
törvényszéki eljárás befejezéséig, a gyámügyi eljárást teljesen függesszék fel.
Volt egy kis zavar, de végül a jelenlévők arra jutottak, hogy mégis folytatják
a tárgyalást. Mi elzárkóztunk a további
kérdések konkrét megválaszolásától, már nem voltunk együttműködők.
Még idézem az ügyben
eljáró esetmenedzser nyilatkozatát:
„Mi
családlátogatásra jártunk ki a családhoz. Tapasztaljuk, hogy a lakás rendezett.
Megtörténtek a szakértői vizsgálatok, nincs elmaradás oltásokban,
státuszvizsgálatban. Az óvodai pedagógiai véleményeket elhoztam, átadom. Ami
még probléma, hogy még mindig sokat hiányoznak a gyerekek. Szükségük lenne fejlesztésre,
amit így nem kapnak.
A
pedagógiai szakszolgálatos vizsgálatok elvégzése megtörtént, a hiányzások
azonban még mindig probléma volt. Az együttműködés eddig nem valósult meg, az
anya mindig betegségre hivatkozott.
A
bántalmazás jeleit az anyán és a gyermekeken nem láttam, de az együttműködés
hiánya miatt, ezt nehéz is lett volna látni. Hozzánk érkezett jelzés arról,
hogy az apa főként verbálisan bántalmazta az anyát. Mi megtettük a
feljelentést. Nem emlékszem pontosan, mikor volt benn az anya. (megj: Az
irataik szerint április 9-én) Feladat volt a gyermekek családi jogállásának
rendezése. Fenntartom a nevelésbe vételi javaslatot. Még nem történt ilyen, de
ebben az Intézményvezető tud nyilatkozni. Később nyilatkozunk ebben.”
Aztán
hazajöttük. Közben a jog szerint NEM nagymama (aki várta haza az unokáit),
átvette az érdekes módon a pontos címre megérkezett Törvényszéki levélcsomagot.
Nem tartalmazott jó híreket. A védiratok tanúsága szerint teljes az elzárkózás
az anya kérelmeivel szemben. Én, aki elismerem, hogy a nagymamával való régi ismeretségre
is tekintettel, sokat segítettem az gyámügyi iratokból fakadó tennivalók átbeszélésében,
a beadványok megfogalmazásában, a további eljárásból kiesem. Nem lehetek
támogató, nem vagyok ügyvéd. Sokat szenvedtem, mert soha nem volt a szakterületem
ez a téma. Megtettem, am tőlem tellett. Többre már nem vagyok képes. Tele
vagyok fájdalommal. Ezek a gyerekek nem érdemlik az anyjuk sorsát.
Az anya névleg férje
beadta a válókeresetet és a gyermekeket is le akarja
vetetni a nevéről, akikhez semmi köze. Május végén oda is mehet az anya
egyedül, megtörten, jogi védelem nélkül. Fél a volt férjétől és a családjától. Leget, hogy a perben az anya kérhetné a tanúskodását? Lehet. Csak
utána érdemes a gyerekek biológia apjának egyáltalán elmenni az anyakönyvi
hivatalba. Megállt az életük.
A bíróság a felperes
azonnali jogvédelem - halasztó hatály elrendelése - iránti kérelmünket elutasította.
Nincs tovább. Ügyvédre nincs pénz. A Kormányhivatal
mellett működő ingyenes jogsegélyszolgálat mire mozdulni tud ebben az ügyben,
már a másik két gyermek sem lesz a szülőkkel. Nem is igen bíznak bennük.
Lélekben feladták.
Már csak azon törjük a
fejünket, hogy összeállítunk egy nyilatkozatot, reagálunk a védiratokra és leírjuk,
amit gondolunk. Még ma ügyfélkapun az anya a saját nevében
beküldi. A Törvényszék úgy is az ügyet tárgyaláson kívül fogja érdemben
elbírálni, mert se a felperes se az alperes nem kérte azt. De mit is érne vele
a hányatott sorsú anya, egyedül…. Még van 15 nap. A gyerekeket azonban holnap
is vihetik… Nincs tovább. a rendszer összezárt!
Hol
jár az Isten? Talán Győr felé...
H.F.
