20261028 Melléthei-Barna Márton országgyűlési képviselőnek

Horváth Ferenc írása 2.0

2026. október 28.

Mottó: a politika közügy egy jogásznak is, és én az vagyok!

Felvezető

Október 21-én végignéztem Fürcht Pál meghallgatását a Végrehajtási Visszaéléseket Feltáró Bizottság előtt. Az ülést – a 444 tudósítása szerint – Toroczkai László vezette. Nem azért írok, mert Fürcht Pál elmondottainak igazságát el tudnám dönteni: nem tudom, és nem is az én dolgom. Azért írok, mert a meghallgatás közben két dolog tűnt fel nekem, és mindkettő a jogállam működésének alapkérdése: hogyan kérdezünk, és ki dönt arról, hogy valaki beszélhet-e.

1. Kérdés-blokkok, blokkokban adott válaszok

A tudósítás szerint több képviselő kérdezett, körökben, Fürcht Pál pedig blokkokban, több kérdésre egyszerre válaszolt. Az a véleményem, hogy ez nem szolgálja a tisztánlátást: amikor egyszerre több bizottsági tag zúdít kérdés-blokkokat a meghallgatott személyre, a válaszok egy része óhatatlanul elmarad, és sem a nézők, sem a nyilvánosság nem tudja, mi hangzott el, és mi nem.

Szerintem sokkal egyszerűbb és tisztességesebb lenne, ha egy kérdésre egy válasz hangzana el. Ez mindenki dolgát megkönnyítené. A tisztességes eljárás (Alaptörvény XXVIII. cikk) részeként ismert fegyveregyenlőség szelleme is jobban érvényesülne, még akkor is, ha a bizottsági meghallgatás nem büntetőeljárás. A kérdező és a kérdezett helyzete akkor kiegyenlített, ha a kérdező sem özönli el a másikat.

2. A felkészültségről

A másik megfigyelésem: a bizottsági vezetők felkészültsége szerintem sokszor nem elégséges ahhoz, amit éppen csinálnak. Úgy gondolom, szakmai tanácsadók által előkészített kérdéseket kellene feltenniük, mert egy jogi-büntetőeljárási tárgyú meghallgatáson a pontatlan kérdésre pontatlan válasz érkezik. A politikai felfűtöttség ráadásul rontja a helyzetet. Az a benyomásom, hogy Toroczkai László esetében ez sokszor inkább a saját szerepének fényezéséről szólt, mint a tisztázásról. Ezt a véleményemet nem tényként, hanem benyomásként írom le.

3. Amiről valójában írni akartam: a titok mögé bújás

A tudósítás szerint Fürcht Pál több kérdésre csak zárt ülésen kívánt válaszolni, a minősített adatokkal kapcsolatban pedig – a bizottság elnöke szerint – a minősített adatok „titokgazdájának" felhatalmazása kell a zárt üléshez. Ez a probléma lényege. 

Ma a hatályos jog szerint a titoktartás alóli felmentésről kizárólag a minősítő dönt: a minősített adat védelméről szóló törvény, a büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) és a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló törvény is így szól. Határidő, indokolási kötelezettség és jogorvoslat nélkül. Ha pedig a minősítő maga érintett abban, amiről az adat szól, akkor a saját ügyében dönt.

Ezért nem személyre szóló  kvázi törvényjavaslat, amelyet ide beillesztek. Nem Fürcht Pálról szól, és nem is bármely konkrét legfőbb ügyészről. Egy jogi vákuumot old fel. Semmi garancia nincs arra, hogy az új, hamarosan megválasztott legfőbb ügyész – bár bízom benne, hogy nem így lesz – nem tartja-e előbbre a mundér becsületét, mint Fürcht Pál (vagy bárki más) titoktartás alóli felmentését.

Mit tartalmaz a törvényjavaslat?

• A minősítő nem dönthet a felmentésről, ha érintett: ha az adat az ő, a felettese vagy a vezetése alá tartozó személy utasítására vonatkozik. Ilyenkor bíró dönt.
• Határidő (nyolc nap), indokolt döntés, zárt bírósági eljárás és jogorvoslat a felmentési ügyekben.
• Nem lehet minősíteni vagy minősítéssel fenntartani azt, ami bűncselekmény vagy hatalommal való visszaélés elfedését szolgálja.
• Az ügyészi utasítást írásba kell foglalni, a szóbeli utasításról 24 órán belül feljegyzést kell készíteni.
• Az ügyész külső bejelentési csatornát és megtorlás elleni védelmet kap, bírói kontrollal.
• A legfőbb ügyész nem dönthet a saját elfogultságáról és a mentelmi jog felfüggesztéséről, ha ez érinti.

A javaslat az ügyészi függetlenséget nem szűkíti, és az ártatlanság vélelmét sem sérti: az ügyben nem hoz érdemi döntést, csak a titoktartási akadály sorsáról engedi gyorsabban dönteni a bírót.

Ki segített, és mennyi ideig tartott?

A javaslatot Claude segítségével írtam meg, az Anthropic mesterséges intelligencia-asszisztensével. A munkamenet beállított modellje: claude-sonnet-5-5; a ténylegesen válaszoló modell ettől eltérhet. A beszélgetés 2026. október 27-én 23:16-tól október 28-án 01:15-ig tartott (budapesti idő szerint), vagyis majdnem két órán át; a blog összeállítása ezt követően készült. Mindezt telefonról, mobilról végeztem. Ez idő alatt végigmentünk a hatályos jogszabályokon: a minősített adat védelméről szóló törvényen, a Be.-n, az ügyészségről szóló két törvényen, az NVVH-törvényen, az Alaptörvényen, a Btk.-n, a jogalkotási törvényen és a szerkesztési rendeleten.

Kérésem

Tisztelt Képviselő Úr! 

Arra kérem, foglalkozzon ezzel az üggyel. Kérem, vizsgálja meg, hogy a javaslat megoldja-e a jogi vákuumot, és ha igen, vigye tovább az Országgyűlés elé.

A javaslat nem hibátlan. Ez az Önök dolga lenne: végiggondolni, hogy a meghozott törvények minden betűje, számozása, a csillaggal jelölt (módosított) részek és hivatkozások is maradéktalanul illeszkedjenek a magyar jogrendbe, minden tekintetben. 

Én ezt itthon, telefonon, két esti óra alatt nem tudom garantálni, és nem is akarom: a törvényalkotás felelőssége az Önöké.

---

Törvényjavaslat Horváth Feri módra a mesterséges intelligencia segítségével és órákon át való gyötrésével értetek magyar emberek, de inkább én úgy fogalmaznék, hogy a magyar nép érdekében!

Törvényjavaslat

T/……… . számú törvényjavaslat

a jogellenes befolyásolás elfedése elleni garanciákról, a minősített adat bírói felmentésének rendjéről és az ügyészségi bejelentők védelméről

Előterjesztők: [országgyűlési képviselők neve, képviselőcsoport]

Benyújtás: 2026. október […]. A törvényjavaslat az Alaptörvény 29. cikkére és a sarkalatos szabályokra tekintettel kétharmados szavazást igénylő rendelkezéseket is tartalmaz.

---

2026. évi … törvény

a jogellenes befolyásolás elfedése elleni garanciákról, a minősített adat bírói felmentésének rendjéről és az ügyészségi bejelentők védelméről

[1] Az Országgyűlés az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében kimondott jogállamiság és a 29. cikkben biztosított ügyészségi függetlenség védelmében, annak biztosítására, hogy a minősített adat védelme ne szolgálhasson bűncselekmény, hatalommal való visszaélés vagy a büntetőeljárás jogellenes befolyásolásának elfedésére, észlelve a hatályos jog alábbi hiányosságait, a hiányosságok megszüntetése érdekében kimondja:

[2] a titoktartás alóli felmentésről a minősített adat védelméről szóló törvény, a büntetőeljárásról szóló törvény és a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló törvény szerint kizárólag a minősítő dönt, határidő, indokolási kötelezettség és jogorvoslat nélkül;

[3] a minősítőre nem vonatkozik összeférhetetlenségi szabály, ezért az dönthet a felmentésről akkor is, ha az adat a saját vagy a felettese, illetve a vezetése alá tartozó személy által adott vagy kapott utasításra vonatkozik;

[4] a minősített adat védelméről szóló törvény nem tiltja kifejezetten, hogy a minősítés vagy annak fenntartása bűncselekmény, hatalommal való visszaélés vagy az igazságszolgáltatás jogellenes befolyásolásának elfedését szolgálja, és az állami szerv illetéktelen külső befolyástól mentes működése mint minősítéssel védhető közérdek éppen a befolyásolás elfedésére is hivatkozható;

[5] az ügyészi utasítás írásba foglalása nem minden esetben kötelező, a szóbeli utasításról nem készül irat, és a felettes az ügyet mentesítés után maga vonhatja el, így a jogellenes utasítás nyoma eltűnhet;

[6] az ügyésznek nincs külső bejelentési csatornája, a jóhiszemű bejelentőt a jog megtorlás ellen nem védi, a hozzá kapcsolódó hátrányos intézkedésekkel szemben pedig nincs bírói kontroll;

[7] a legfőbb ügyész a vele szembeni elfogultsági kifogásról maga dönt, és az ügyészek mentelmi jogának felfüggesztéséről is ő dönt, így ugyanaz a személy ítélkezik a saját ügyében.

[8] Az Országgyűlés ezeket a hiányosságokat az ügyészi függetlenség és az ártatlanság vélelmének sérelme nélkül, bírói kontroll, dokumentált utasítások és bejelentővédelem útján kívánja megszüntetni.

[9] Az Országgyűlés az Alaptörvény végrehajtására, az Alaptörvény 29. cikk (7) bekezdése és 42. cikk (7) bekezdése alapján a következő törvényt alkotja:

Hatályba léptető, átmeneti és sarkalatossági rendelkezések

1. § Ez a törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.

2. § (1) E törvény rendelkezéseit a hatályba lépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell, ha a titoktartás alóli felmentésről a hatályba lépést követően kell dönteni. A hatályba lépést megelőzően megtagadott felmentés esetén a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 817/A. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény miatt folyó eljárásban a 6. §-sal megállapított 170/A. § szerinti indítvány a hatályba lépéstől számított harminc napon belül előterjeszthető.

(2) A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény 8. §-sal megállapított 53/A. §-át a hatályba lépést követően meghozott intézkedésekre kell alkalmazni, a hatályba lépést megelőzően tett bejelentés esetében is. Ugyanezen törvény 53. § (2) és (2a) bekezdését a hatályba lépés után adott utasításokra kell alkalmazni.

(3) A minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény 4. §-sal megállapított 5/A. §-át a hatályba lépést követően hozott felmentési döntésekre, valamint a hatályba lépés napján fennálló minősítések büntetőeljárásban való felhasználására kell alkalmazni.

3. § E törvény 7. és 8. §-a az Alaptörvény 29. cikk (7) bekezdése alapján, 9. §-a az Alaptörvény 42. cikk (7) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.

A minősített adat védelméről szóló törvény módosítása

4. § A minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Mavtv.) a következő 5/A. §-sal egészül ki:

„5/A. § (1) Nem minősíthető, illetve nem tartható fenn minősítéssel védett adatként az az adat, amelynek minősítése – egészben vagy részben – kizárólag vagy elsődlegesen bűncselekmény, hatalommal való visszaélés vagy az igazságszolgáltatás jogellenes befolyásolásának elfedését szolgálja.

(2) Ha a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti bírói eljárásban a bíróság megállapítja, hogy az adat minősítése az (1) bekezdésbe ütközik, a minősített adat a büntetőeljárásban – a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti korlátok között – felhasználható. A megállapítás a minősítés érvényességét és a minősített adat védelmét egyébként nem érinti; a minősítő a minősítés felülvizsgálatát a 8. § szerint köteles lefolytatni."

5. § A Mavtv. a következő 14/B. §-sal egészül ki:

„14/B. § (1) A minősítő nem dönthet a büntetőeljárásról szóló törvény 170. § (1) bekezdés d) pontja, illetve a 14. § (5) bekezdése szerinti felmentésről, ha

a) az adott büntetőeljárásban terhelt, a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy vagy tanú,

b) a felmentéssel érintett adat az eljárás tárgyát képező bűncselekménnyel összefüggő, olyan utasításra, elvárásra vagy kérésre vonatkozik, amelyet a minősítő, a minősítő felettese vagy a minősítő irányítása alá tartozó személy adott vagy kapott, vagy

c) a minősítőtől a döntésben való elfogulatlan részvétel egyéb okból nem várható el.

(2) Az (1) bekezdés szerinti érintettséget a felmentésre irányuló megkeresésben vagy azt követően a megkereső bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság, valamint a tanúként szóba jövő személy bejelentheti. A minősítő a bejelentésre három munkanapon belül nyilatkozik.

(3) Ha a minősítő az érintettséget elismeri, vagy a (2) bekezdés szerinti határidőn belül nem nyilatkozik, a felmentésről a büntetőeljárásról szóló törvény szerint a bíróság dönt. Ha a minősítő az érintettséget vitatja, a bíróság az érintettség kérdésében a felmentésről szóló eljárásban dönt.

(4) A bíróság felmentő döntése a minősítő felmentésével azonos hatályú; a minősített adat védelmére vonatkozó rendelkezések egyébként fennállnak.

(5) A bíróság felmentése alapján, illetve a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti előzetes meghallgatás során a bíróság előtt közölt adat közlése nem jogellenes, és a minősített adattal való visszaélés bűncselekményét nem valósítja meg."

A büntetőeljárásról szóló törvény módosítása

6. § (1) A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 170. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben a minősített adat védelméről szóló törvényben meghatározott minősítő a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság megkeresésére – a megkeresés kézhezvételétől számított nyolc napon belül – dönt a felmentés megadásáról vagy a titoktartási kötelezettség fenntartásáról. A felmentésre irányuló megkeresésben azonosításra alkalmas módon meg kell jelölni azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik. A minősítő a döntését indokolja; a titoktartási kötelezettség fenntartása esetén az indokolásban a fenntartás okát – a minősített adat nyilvánosságra hozatala nélkül – meg kell jelölni.

(4) Ha a minősítő a minősített adat védelméről szóló törvény 14/B. § (1) bekezdése alapján nem dönthet a felmentésről, vagy a 817/A. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény miatt folyó eljárásban a felmentést megtagadja, illetve a (3) bekezdés szerinti határidőn belül nem dönt, a felmentésről a 170/A. § szerint a bíróság dönt."

(2) A Be. a 170. §-t követően a következő 170/A. és 170/B. §-sal egészül ki:

„170/A. § (1) A felmentésről a bíróság dönt a 170. § (4) bekezdésében meghatározott esetben. A döntésre a vád emelése előtt a nyomozási bíró, a vádemelést követően az ügyben eljáró bíróság jogosult. Az indítványt az ügyészség, nyomozás során a nyomozó hatóság az ügyészség útján, valamint a tanúként szóba jövő személy terjesztheti elő. Az indítványban meg kell jelölni a kérdéseket, a bűncselekményt, valamint a felmentés elengedhetetlenségét alapozó körülményeket.

(2) A bíróság az indítványt nyolc napon belül, zárt ülésen, a minősített adat védelmére vonatkozó szabályok megtartásával bírálja el. A minősítőt a bíróság meghallgatja, és lehetőséget biztosít számára a titokvédelmi érdek előadására.

(3) A bíróság a felmentést megadja, ha

a) megalapozottan feltehető, hogy a tanúvallomás a bűncselekmény felderítéséhez vagy bizonyításához elengedhetetlen, és a bizonyítandó tény más módon nem tárható fel, és

b) a felmentés a minősítéssel védett érdekhez képest arányos.

(4) A bíróság a felmentést a minősítéssel védett érdekek védelmében a kérdésekre, a meghallgatandó személyekre, az időre és a meghallgatás módjára korlátozhatja, és elrendelheti a zárt kihallgatást.

(5) A bíróság indokolt végzéssel dönt. A végzés ellen a minősítő és az indítványozó a közléstől számított három napon belül fellebbezéssel élhet. A fellebbezésnek halasztó hatálya van; a másodfokon eljáró bíróság nyolc napon belül dönt.

(6) A bíróság felmentése alapján meghallgatott tanú vallomásának minősített adatot tartalmazó részét a minősített adat védelmére vonatkozó szabályok szerint kell kezelni. A bíróság felmentése a minősítést nem szünteti meg.

170/B. § (1) Ha a felmentésről a bíróság dönt, a tanúként szóba jövő személy az indítvány elbírálásához szükséges mértékben, zárt ülésen a bíróság előtt előzetesen meghallgatható (előzetes meghallgatás). Az előzetes meghallgatás célja annak megállapítása, hogy a 170/A. § (3) bekezdése szerinti feltételek fennállnak-e.

(2) Az előzetes meghallgatáson tett nyilatkozat – a felmentés megadása nélkül – büntetőeljárásban bizonyítási eszközként nem használható fel, és e nyilatkozat miatt a nyilatkozó ellen büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás nem indítható. A jegyzőkönyvet a minősített adat védelmére vonatkozó szabályok szerint kell kezelni.

(3) Az előzetes meghallgatás tartalmát a bíróság az ügyészséggel, a nyomozó hatósággal és a minősítővel nem közli; a felmentésről szóló végzés indokolásában azt a minősített adat védelmére vonatkozó szabályok megtartásával, az elengedhetetlen mértékben ismerteti."

Az ügyészségről és az ügyészek jogállásáról szóló törvények módosítása

7. § Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 3. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Az ügyész mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában a legfőbb ügyész dönt, kivéve, ha az eljárás az ügyésznek a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló törvény 53/A. § (1) bekezdése szerinti bejelentésével összefügg, vagy a bejelentés a legfőbb ügyészt, a legfőbb ügyész helyettest vagy a Legfőbb Ügyészség vezető beosztású ügyészét érinti. Ez utóbbi esetben a mentelmi jog felfüggesztése tárgyában – a (6) bekezdés megfelelő alkalmazásával – az Országgyűlés dönt. Az ügyész mentelmi jogának megsértése esetén a szükséges intézkedést a legfőbb ügyész teszi meg."

8. § (1) A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 53. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2) Az egyedi ügyre vonatkozó utasítást – ideértve az ügy elintézésének elvonására, az ügy elintézésére más ügyész kijelölésére, az eljárási cselekmény megtiltására vagy előzetes jóváhagyáshoz kötésére vonatkozó utasítást is – az utasítást adónak írásba kell foglalnia, indokolnia kell, és az ügy iratai között kell kezelnie. Az utasítás írásba foglalásának megtörténtéig az ügyész az utasítás végrehajtására – a (7) bekezdésben foglalt esetet kivéve – nem köteles.

(2a) Ha az utasítást szóban adták, az utasított ügyész az utasítás kézhezvételétől számított huszonnégy órán belül az utasítást adó megnevezésével, az utasítás időpontjának, helyének és tartalmának rögzítésével írásbeli feljegyzést készít, és azt az ügy iratai közé csatolja. A feljegyzés – ellenkező bizonyításig – igazolja az utasítás megtörténtét és tartalmát. Az utasítást adó a feljegyzés tartalmát észrevételezheti; az észrevétel is az ügy iratai közé kerül."

(2) Az Üsztv. 53. § (5) bekezdése a következő második és harmadik mondattal egészül ki:

„A mentesítési kérelmet, az abban kifejtett jogi álláspontot és az ügy elintézésének elvonásáról, illetve más ügyészre bízásáról szóló döntést az ügy iratai között kell kezelni. Az ügy elintézésének elvonásáról a felettes ügyész indokolt, írásbeli határozatot hoz."

(3) Az Üsztv. az 53. §-t követően a következő 53/A. §-sal egészül ki:

„53/A. § (1) Az ügyész és más ügyészségi alkalmazott jogosult az olyan utasítást, elvárást vagy kérést, amelyről megalapozottan feltételezi, hogy egyedi büntető- vagy nyomozási eljárás menetének, irányának, eredményének vagy lezárásának jogellenes befolyásolására irányul (a továbbiakban: jogellenes befolyásolás), a nyomozó hatóságnál, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló törvény szerinti hivatalnál, a nyomozási bírónál, vagy a vádemelést követően az eljáró bíróságnál bejelenteni (a továbbiakban: bejelentés).

(2) A jóhiszemű bejelentés – a minősített adat közlésére vonatkozó szabályok kivételével – a bejelentő ügyészségi szolgálati viszonyából eredő kötelezettség megszegésének nem minősül. A bejelentés során minősített adat közlésére a Be. 170/A. és 170/B. §-át kell alkalmazni.

(3) A bejelentő ügyészt és ügyészségi alkalmazottat a bejelentés miatt hátrány nem érheti. Hátránynak minősül különösen a fegyelmi eljárás megindítása, a fegyelmi büntetés kiszabása, a szolgálati viszony megszüntetése, az áthelyezés, a beosztás vagy a szolgálati hely megváltoztatása, a teljesítményértékelés vagy a besorolás romlása, a juttatás csökkentése és az állásból való felfüggesztés.

(4) A bejelentéstől számított két éven belül a bejelentővel szemben a (3) bekezdésben felsorolt intézkedés megtételéhez a Fővárosi Törvényszék nemperes eljárásban hozott előzetes engedélye szükséges. A bíróság az engedélyt megtagadja, ha az intézkedés és a bejelentés közötti ok-okozati összefüggés nem zárható ki. Nincs szükség engedélyre a 87. § (1) bekezdése szerinti felfüggesztéshez.

(5) Ha a bejelentővel szemben a bejelentést követően hátrányos intézkedést hoztak, az intézkedés bejelentéstől független okból történő megalapozottságát a munkáltatói vagy fegyelmi jogkör gyakorlója köteles bizonyítani."

(4) Az Üsztv. 92. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A (3) bekezdéstől eltérően a legfőbb ügyésszel – mint fegyelmi jogkör gyakorlójával – szemben, valamint az 53/A. § szerinti bejelentéssel összefüggő fegyelmi eljárásban bejelentett elfogultsági kifogást a Fővárosi Törvényszék nemperes eljárásban bírálja el. Az elfogultsági kifogásnak helyt adó döntés esetén a fegyelmi jogkör gyakorlását a (3) bekezdés szerinti helyettesítési rend szerint kell folytatni."

Az NVVH-törvény módosítása

9. § A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló 2026. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: NVVH tv.) 46. § (3) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:

„A minősítő döntésére, valamint a minősítő érintettségére a Be. 170/A. és 170/B. §-át, valamint a Mavtv. 14/B. §-át megfelelően alkalmazni kell, azzal, hogy a bírói eljárás indítására a Hivatal elnöke jogosult."

Általános indokolás

A törvényjavaslat azt biztosítja, hogy senki ne dönthessen a minősített adat felmentéséről olyan ügyben, amelyben maga érintett.

A szabályozás szükségessége. A hatályos jog három helyen azonos mintát követ: a titoktartás alóli felmentésről kizárólag a minősítő dönt (Mavtv. 14. § (1) és (5), Be. 170. § (1) d) és (3), NVVH tv. 46. § (1) c) és (3)). A minősítő döntésére határidő, indokolási kötelezettség, jogorvoslat vagy összeférhetetlenségi szabály nem vonatkozik. Ha a minősítő egyben az ellenőrzött kör vezetője, a rendszer arra épül, hogy a titokgazda saját érintettségéről döntsön.

Az ügyészségi hierarchia. Az Üsztv. 53. § már ma is lehetővé teszi az utasítás írásba foglalását és a jogellenes utasítás megtagadását, de csak kívánságra, nem kötelezően, és a mentesítés után a felettes az ügyet magához vonhatja. Az Üsztv. 92. § (3) és az Ütv. 3. § (7) alapján a legfőbb ügyész saját elfogultságáról, illetve az ügyészek mentelmi jogáról is maga dönt. Külső bejelentési csatornáról és megtorlási tilalomról a vizsgált szövegben nincs rendelkezés.

A megoldás élei.

• A döntés érintettség esetén bíróhoz kerül, nem politikai szervhez; a bíró zárt ülésen, határidővel és arányossági teszttel dönt.
• A minősítés nem szolgálhat jogellenes befolyásolás elfedésére.
• Az ügyészi utasítás nyoma az iratokban marad.
• A bejelentő előzetes bírói engedély nélkül nem szüntethető meg, nem fegyelmezhető.

Az ügyészségi függetlenség. Az Alaptörvény 29. cikke és az Ütv. 3. § (3) az ügyészséget a politikai utasítástól védi. A javaslat ezt nem szűkíti: az ügyészség és a legfőbb ügyész a döntéseiben továbbra is független, a bírói kontroll az igazságszolgáltatás része, nem politikai beavatkozás.

Az ártatlanság vélelme. A javaslat nem állít semmit konkrét személyről vagy ügyről. Azt biztosítja, hogy a gyanú kivizsgálható legyen, és a vizsgálat akadályait ne a vizsgált kör határozza meg.

Sarkalatosság. A 7–8. § az ügyészség működését és az ügyészek jogállását, a 9. § az NVVH működését érintő szabályokat módosít – az Alaptörvény ezeket sarkalatos törvényi tárgykörökként nevesíti; az NVVH-törvény I–IV. fejezetét maga a törvény 65. §-a is az Alaptörvény 42. cikk (7) bekezdése alapján sarkalatosnak minősíti –, ezért az elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

Részletes indokolás

Az 1–3. §-hoz. A hatályba lépés a Jat. 2. § (3) bekezdése szerinti felkészülési időt rövidíti, mert a szabály eljárásjogi, új szervezetet nem igényel. A 2. § a Jat. 2. § (2) bekezdésére tekintettel nem állapít meg visszamenőleges kötelezettséget: a régi utasításokat nem érinti, a bejelentővédelem pedig a bejelentő javára szól. A 3. § az Alaptörvény 29. cikk (7) bekezdése (ügyészség szervezete, működése, ügyészek jogállása) és 42. cikk (7) bekezdése (NVVH) alapján kétharmados tárgykört jelöl meg.

A 4. §-hoz. Az új 5/A. § (1) bekezdése a minősítés célhoz kötöttségét és kizárja, hogy a minősítés jogellenesség elfedését szolgálja. A (2) bekezdés ennek bírói megállapításához a büntetőeljárásra korlátozott következményt köt: az adat felhasználható, de a minősítés érvényessége egyébként érintetlen marad, a minősítőnek a felülvizsgálatát le kell folytatnia. Ez nem teszi automatikusan nyilvánossá az adatot, hanem a bizonyításra korlátozza a hatást.

Az 5. §-hoz. A 14/B. § (1) bekezdése a nemo iudex in causa sua elvet három esetre bontja: a minősítő maga érintett az eljárásban (a), az adat az ő vagy a felettese, illetve a vezetése alá tartozó személy által adott vagy kapott utasításra vonatkozik (b), vagy egyéb okból elfogult (c). A (2)–(3) bekezdés a bejelentés és a nyilatkozás három munkanapos határidejét rendezi: ha a minősítő elismeri az érintettséget, nem nyilatkozik, vagy vitatja, a bíróság dönt. Az (5) bekezdés a bíró előtti közlést jogszerűvé teszi, hogy a tanú a titoksértés kockázata nélkül valljon.

A 6. §-hoz. A Be. 170. § (3) bekezdése nyolc napos határidőt és indokolási kötelezettséget ad a minősítőnek. Az új (4) bekezdés a bírói utat két esetre nyitja meg: érintettség (14/B. §), illetve a 817/A. § szerinti kiemelt bűncselekmény miatti eljárásban megtagadás vagy hallgatás. A kiemelt bűncselekmények közé tartozik a hivatali visszaélés (Btk. 305. §). A 170/A. § a bíró határidőt (8 nap), zárt ülést, a minősítő meghallgatását, az elengedhetetlenségi és arányossági tesztet, a részleges (kérdésekre, személyekre, időre korlátozott) felmentést és a halasztó hatályú fellebbezést szabályozza. A nyomozási bíró vádemelés előtt a Be. 463. §-a szerint a járásbíróság kijelölt bírója. A Be. 104. § szerint a bíró már ma is használhat minősített adatot külön tanúsítvány nélkül, ezért a rendszerbe illeszkedik. A 170/B. § az előzetes zárt meghallgatást teszi lehetővé: a bíró azelőtt értékelheti a tanú tudását, hogy a felmentésről dönt, anélkül, hogy ez a vallomás bizonyíték lenne vagy a tanú ellen felhasználható lenne.

A 7. §-hoz. A mentelmi jog felfüggesztéséről ma a legfőbb ügyész dönt (Ütv. 3. § (7)). Ha a bejelentés őt vagy a vezető ügyészeit érinti, a szabály az Országgyűlés hatáskörébe teszi a döntést, ahogyan a legfőbb ügyész saját mentelmi jogáról is az Országgyűlés dönt (Ütv. 3. § (6)).

A 8. §-hoz. Az Üsztv. 53. § (2) bekezdése a ma csak kívánságra kijáró írásbeli utasítást kötelezővé teszi, a (2a) bekezdés a szóbeli utasítást 24 órán belül iratba követeli. Az (5) bekezdés kiegészítése a mentesítés utáni ügyelvonást nyomhagyóvá teszi. Az 53/A. § külső bejelentési csatornát, megtorlási tilalmat, előzetes bírói engedélyt (két év) és fordított bizonyítási terhet teremt. A 87. § szerinti kötelező felfüggesztés (letartóztatás, bűnügyi felügyelet) engedélyhez nem kötött. A 92. § (3a) bekezdés a legfőbb ügyész saját elfogultságáról való döntését a Fővárosi Törvényszékre bízza.

A 9. §-hoz. Az NVVH-törvény 46. § (3) bekezdését a javaslat a Be. szabályaihoz igazítja, hogy a Hivatal eljárásában a minősítői vétó ne maradjon meg.

Hatásvizsgálati összefoglaló (Jat. 17. §) és alkotmányossági megfelelés

Társadalmi hatás. A javaslat a büntetőeljárások befolyásolásának elfedését nehezíti, növeli a büntetőigazságba vetett bizalmat, és védi a jóhiszemű bejelentőket. Kockázat: a bírói felmentési indítványok túlzott használata, ezért az elengedhetetlenségi, a más eszközök hiányára és az arányosságra vonatkozó feltételek korlátozzák.

Gazdasági és költségvetési hatás. Számszerű becslésre alkalmas adatot nem találtam, ezért a javaslat nem állít összeget; új szervezetet nem hoz létre. A bírósági eljárások ugyanazon bíróságok jelenlegi hatáskörébe illeszkednek; az esetleges többletterhek számszerű becslése az igazságügyért felelős miniszter adatainak ismeretében végezhető el.

Adminisztratív teher. Az ügyészek számára 24 órán belül elkészítendő feljegyzés, a minősítők számára indokolt, határidős döntés. A teher kicsi és ügyenként jelentkezik.

Környezeti és egészségi következmények (Jat. 17. § (2) a) ab)). A javaslat környezeti vagy egészségi hatással nem jár. A Jat. 16/A. § (3) bekezdése szerinti kiegyensúlyozás: a javaslat új adminisztratív kötelezettséget (24 órás feljegyzés, indokolt minősítői döntés) csak az eljárási garancia érdekében vezet be, és nem igényel fizetési kötelezettséget; meglévő kötelezettség megszüntetését nem javasolja, mert nincs vele azonos tárgyú teher.

A szabályozás szükségessége és a nemszabályozás következménye. Jelenleg az érintett minősítő egyedül dönt a felmentésről (Mavtv. 14. § (1) és (5), Be. 170. § (3), NVVH-törvény 46. §), határidő, indokolás és jogorvoslat nélkül. Szabályozás nélkül a titoktartás a saját ügyében érintett döntéshozónál marad.

Alkalmazás feltételei. A bírók minősített adatot már ma is kezelhetnek (Be. 104. §), az ügyészség és az NVVH meglévő eljárásjogi eszközeivel egyszerűen alkalmazható.

Alkotmányossági megfelelés. A javaslat az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében a jogállamiság elvére, a 29. cikkben az ügyészség alkotmányos szerepére, a XXVIII. cikkben a tisztességes eljáráshoz és az ártatlanság vélelméhez fűződő jogra épül. Az ügyészi függetlenséget nem szűkíti: az ügyben nem hozunk anyagi döntést, csak a titoktartási akadály sorsáról dönt a bíró. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának Guja kontra Moldova (2008) ítélete a bejelentővédelmet a véleménynyilvánítási szabadság részének tekinti; a 2019/1937 uniós irányelv a minősített adatot kiveszi a hatályából, ezért a javaslat azt bírói úton oldja meg.

Vissza nem ható hatály, felkészülési idő. A Jat. 2. § (2) bekezdése tiltja a visszaható hatályú kötelezettség megállapítását; a javaslat ilyet nem állapít meg. A Jat. 2. § (3) bekezdése szerinti felkészülési időt a kihirdetést követő 8. napi hatálybalépés rövidíti, mert az új eljárási szabályok szervezeti felkészülést nem igényelnek.

---

Zárszó

Remélem segíthettem ezzel a bloggal a magyar demokrácia fejlődését!

Horváth Feri (dr. Horváth Ferenc)

Csak úgy Horváth Feri.módra, akinek ezért a munkáért senki nem fizet semmit, de a köz érdekében hajlandó órákat áldozni az életéből arra, hogy sokan mások is megértsék a politika és a jog változásait.

Forrás: 444 – Fürcht Pál a végrehajtásokat vizsgáló bizottság előtt (2026. október 21.)