2025.02.12. Rafael Lion petíciója

 Horváth Ferenc írása

2025.02.12.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nehezen szólalok meg egy ügyben, mert valószínűleg egyszerűen süket fülekre fog találni jó néhány érvelésem. Szinte hallom a vádakat, amelyek utalni fognak a már befejezett hivatásomra, a származásomra és még sok más dologra, amivel foglalkoztam az életemben. Sokan a roma értelmiség tagjai közül ezért hallgatnak. Ebből a témából ugyanis nem lehet győztesen kijönnie egy cigánynak sem, aki ellenvetésekkel él a petíció ellen! Valójában nem is célom, csak az egyszerű gondolkodás annyira irritál, hogy nekem ki kell írnom magamból, azt ami, nem tetszik ebben a témában. Én is jogásznak tartom magam, roma származású vagyok, és bizony sok esetben véleményformáló is a közösségi médiában, de akár terepen is. Meg kell azt tennem, hogy elemzem azt a társadalmi környezetet, ahol ez a petíció megszületik. Etikai, filozófiai, pszichológiai hatásokat is vizsgálok majd, és végül a Kormány és az ifjú jogász viszonyáról gondolkodom el nyilvánosan a magam módján. Ez egy belső parancs, aminek nem akarok ellenállni. Azoknak írom ezt a feljegyzést, akik még képesek a hosszabb távú gondolkodásra!

Vágjunk is bele!

Tehát, mi a cél?

Egy roma származású magyar jogász petíciót kíván eljuttatni, ha jól értettem az Országgyűlésbe, megvitatásra. Alapgondolata, hogy ha a köztársasági elnök egy súlyos bűncselekmény (pedofília) elkövetőinek kegyelmet adott, akkor az igazságosság nevében más, kevésbé súlyos bűncselekmények elkövetői számára is lehetőséget kellene biztosítani az amnesztiára (a közkegyelemre). Alapvetően ez egy érthető morális következtetés, de számos etikai és jogi kérdést vet fel számomra.

A petíció azt kéri az Országgyűléstől, fontolja meg annak lehetőségét, hogy a szabadságvesztésüket töltő bűnelkövetőket közkegyelemben részesíti: oly módon, hogy az elítéltek utolsó két évét elengedi, amennyiben pedig a büntetés hátralévő része két évnél kevesebb, az elítélteket azonnal szabadon engedi. Azokban az esetekben, ahol a hátralévő rész meghaladja a két évet, a petíció a büntetés felének elengedését javasolja. Természetesen vannak kivételek, így a pedofil vagy erőszakos jellegű elkövetések esetében a közkegyelem nem gyakorolható.

Rafael Balázs Leándrosz (roma jogász, a közösségi médiában Rafael Lion) ez irányú törekvését szinte bizonyos, hogy a romák nagy többsége támogatni fogja, hiszen abban mindenképpen egyetértek vele, hogy jóval kisebb súlyú cselekmények elkövetése esetén is durvább szankciókkal illetik a látható kisebbséget. Az általuk elkövetett kisebb súlyú bűncselekmények könnyen felderíthetők, és talán éppen ezért sok közöttük a visszaeső. Ez, tény! (Talán később érintőlegesen belemegyek a miértekbe is...) Ezzel azt is mondom, hogy a nagyobb horderejű ügyekben évekig eltart a bírósági szak, lanyhul a társadalom figyelme, és bizony sok esetben születnek számomra elítélhetően gyenge ítéletek, ha nem cigány az illető. Számomra ezt is tény!

A jogász arra is számít, hogy a többséghez tartozó polgárok is fogják támogatni az elképzelését és sokan alá fogják írni jól dokumentálható módon - gondolom az ide vonatkozó adatvédelmi szabályok figyelembe vétele mellett –, a petíciót.

I. Vegyük sorra, mi szól mellette, és mi ellene!

Pro (mellette)

1. Igazságosság és arányosság: Ha egy súlyosan elítélendő tett elkövetője kegyelmet kaphat, akkor más, jóval kisebb vétségeket elkövetők esetében is felmerülhet az arányosság kérdése. A petíció támogathatja a jogrendszer következetességét.

2. Jogállamiság és precedens: Egy ilyen petíció rávilágíthat a kegyelmi jogkör visszaéléseire és arra, hogy ha az igazságszolgáltatás képes ilyen radikális kivételezést tenni, akkor azt rendszerszinten is korrigálni kellene.

3. Társadalmi párbeszéd: A petíció olyan közbeszédet generálhat, amely felhívja a figyelmet az igazságtalanságokra és arra, hogy a jogalkalmazás sok esetben szociális vagy politikai tényezőktől függ.

4. Szolidaritás és kisebbségi jogok: Ha például a kisebb vétségek között vannak olyan bűncselekmények (pl. kisebb értékű lopás), amelyeket marginalizált közösségek aránytalanul nagy számban követnek el, akkor a petíció egyfajta szociális igazságossági törekvés is lehet.

Kontra (ellene)

1. Az érvelés problémás lehet: A kegyelmi jog visszaélése nem feltétlenül indokolja, hogy egy másik csoport számára is kivételezést kérjünk. Az egyik igazságtalanság nem feltétlenül indokol egy másikat.

2. A politikai visszaélés lehetősége: A hatalom könnyen félremagyarázhatja, vagy politikai célokra felhasználhatja ezt a petíciót. Például azt mondhatja, hogy „a jogvédők bűnözők szabadon engedését követelik” vagy „a baloldali liberálisok gyengíteni akarják a jogrendet.”

3. A társadalom reakciója: Egy ilyen petíció érzékeny témát érint, és fennáll a veszélye, hogy az emberek egy része úgy érzi: a petíció nem az igazságosságot szolgálja, hanem gyengíteni akarja a büntetőjogot.

4. A súlyos és enyhe bűncselekmények összemosása: Az is kérdéses lehet, hogy a társadalom hogyan érzékeli a kegyelmi jogkört. Ha az a közvélekedés, hogy a pedofiloknak nem kellett volna kegyelmet adni, akkor ebből nem következik, hogy másoknak kellene.

Összegzés (1): A petíció etikai szempontból vitatható, mert egy igazságtalanság nem feltétlenül indokol egy másikat. Politikailag és jogilag a Fidesz könnyen manipulálhatná az ügyet, akár egy újabb ellenségkép (cigány jogvédők, liberálisok, NGO-k) létrehozására. Pszichológiailag a társadalom egy része hajlamos lenne elhinni a fideszes manipulációt, és ez erősíthetné a meglévő rasszista előítéleteket. A petíció jó szándékú lehet, de egy olyan politikai rendszerben, amely az ellenségképek gyártására épül, könnyen visszaüthet, és épp az ellenkező hatást érheti el.

II. Várható pszichológiai és társadalmi hatások

Kognitív disszonancia: Az embereknek nehéz feldolgozniuk az igazságtalanságot, és sokan inkább elhisznek egy egyszerűbb narratívát („a kormány biztosan tudja, mit csinál”), minthogy szembenézzenek azzal, hogy a rendszer korrupt.

Bűnbakkeresés: Az állami propaganda könnyen bűnbakot csinálhat a petíciót indító jogászból és tágabb értelemben az egész roma közösségből.

Elbizonytalanítás: Ha a Fidesz ügyesen manipulálja a közbeszédet, akkor még a petíció támogatói is elkezdhetnek bizonytalankodni, hogy valóban jó ügyet szolgálnak-e.

III. A Fidesz és a politikai manipuláció lehetősége

A jelenlegi magyar politikai közegben a Fidesz kifejezetten jól használja ki az ellenségképek gyártását. A kérdés az, hogy hogyan tudná ezt a petíciót saját céljaira fordítani.

1. Az ellenségkép megteremtése (Goldstein-effektus)

George Orwell 1984-jában Emmanuel Goldstein az „állandó ellenség”, aki a hatalom szerint bomlasztja a társadalmat, és akit az állampolgárok gyűlöletgyakorlatokon átkozódva megvetnek. A Fidesz politikai kommunikációja gyakran alkalmazza ezt a technikát:

Cigányellenesség erősítése: Ha a petíciót egy roma jogász indítja, könnyű lenne az ügyet úgy keretezni, hogy „a cigányok bűnözőknek akarnak kedvezményeket.”

2.) A társadalmi paranoia fokozása: A Fidesz eddig is sikeresen manipulálta a közvéleményt azzal, hogy bizonyos csoportokat veszélyforrásként ábrázolt. Ebben az esetben rámutathatnának arra, hogy a „liberális jogvédők” bűnpártolók.

3.) Összemosás a migrációval: A Fidesz kommunikációjában gyakran összemossa a különböző társadalmi problémákat, ezért könnyen lehet, hogy azt mondanák: „a külföldi NGO-k, a Soros-hálózat, és a cigány jogvédők mind együtt dolgoznak azon, hogy Magyarország biztonsága meggyengüljön.”

IV. Lehetséges, hogy maga a Fidesz szervezte be ezt a jogászt, vagy legalábbis tudatosan kihasználja az általa kezdeményezett petíciót saját politikai céljaira? Ezt az elképzelést többféle szempontból is meg lehet vizsgálni:

Politikai manipulatív technikák: „Irányított ellenzék” és provokáció

A Fidesz politikai stratégiájának egyik kulcseleme az, hogy ő maga teremti meg vagy kontrollálja az ellenzéket, így biztosítva, hogy ne alakulhasson ki valódi veszély a hatalmára. Ezt többféleképpen is elérheti:

A.)    Kontrollált ellenzék ( „műellenzék” létrehozása )

A Fidesz többször is létrehozott vagy befolyásolt ellenzéki szervezeteket, hogy azok elhitessék a választókkal: „nézd, van demokratikus vita,” miközben valójában ártalmatlanok vagy kifejezetten a Fidesz narratíváját erősítik. Példa: Az ellenzéki pártok egy része (pl. Mi Hazánk) gyakran olyan ügyeket karol fel, amelyek végső soron a Fidesz érdekeit szolgálják (pl. radikális cigányellenesség, amivel a Fidesz a saját szavazótáborát is mozgósíthatja). 

Ha ezt alkalmazzuk a jogász esetére, akkor: Elképzelhető, hogy a jogász valójában fideszes háttértámogatással indította el a petíciót, hogy ezzel provokáljon egy társadalmi reakciót, amely végső soron a Fidesz számára kedvező. Ez egy win-win szituáció lenne a Fidesz számára: ha a petíció sikertelen, akkor demonstrálhatják, hogy „ők a rend és fegyelem pártja” – ha pedig sikeres lenne, még több bűnbakképzési lehetőségük lenne („a cigányok és a liberális bűnpártolók”).

B.) Provokátor-stratégia (egy ügy szándékos lejáratása)

Egy másik, hasonló manipulációs technika, amikor a hatalom maga generál egy ügyet, hogy később könnyebben tudja támadni azt. Ha egy roma jogász petíciót indít a kisebb bűncselekmények elkövetőinek kegyelméért, az azonnal kiválthatja a társadalom rasszista reflexeit, különösen, ha a kormányzati propaganda rásegít („a cigányok bűnözőket akarnak kiengedni”).

Ezután a Fidesz visszafordíthatná az ügyet saját maga ellen, és azt mondhatná: „Lám-lám, a baloldali jogvédők milyen veszélyesek!” „Ha nem lenne erős, konzervatív kormányunk, itt anarchia lenne!” „Ezek a liberálisok és cigány aktivisták a bűnözők pártját fogják!” Ez a technika a kifordított bűnbakkeresés, amelyben először létrehoznak egy ügyet, majd azt démonizálják.

V. Jogilag és politikailag hogyan működne a dolog?

Törvényhozási szinten: A Fidesz-kétharmad miatt egy ilyen petíció valószínűleg nem jutna túl az országgyűlési bizottságokon, de politikailag hasznos lehetne a kormánypárt számára, mert egy újabb „ellenség” ellen mozgósíthatná a saját szavazóit.

Médiareakció: Az állami média (MTVA, TV2) nagy eséllyel ráugrana az ügyre, és olyan narratívát építene ki, amely szerint „a cigány jogvédők veszélyt jelentenek a tisztességes magyar emberekre.”

Társadalmi következmények: A petíciót indító jogász könnyen lehet, hogy személyes támadások célpontjává válik, és akár rasszista támadások is érhetik.

VI. A magyar jogi és politikai környezet: A Fidesz kegyelem- és bűnügyi politikája

1.)    A Fidesz politikai logikájában a kegyelem és a bűnüldözés kérdése soha nem a jogállamiságról szól, hanem a hatalomtechnikai célokról: A pedofiloknak adott kegyelem eredetileg nem volt a nyilvánosság számára ismert. Ez a téma csak akkor került elő, amikor politikai botrány lett belőle. A Fidesz azonnal megvált Novák Katalintól és Varga Judittól, amikor már nem lehetett a dolgot eltussolni. Ez egy tipikus kontrollált botránykezelés, ahol a felelősséget rá lehet tolni egy egyénre, miközben a rendszer maga sértetlen marad.

2.)    A petíció egy „teszt” is lehet akár a társadalmi reakciókra, hogy a kormány felmérje: milyen reakciók várhatók az igazságszolgáltatás további manipulálására.

Ha a petíciót valóban a Fidesz szervezte, akkor célja lehet:

1. A társadalmi feszültségek növelése (cigányellenes hangulatkeltés, uszítás)

2. A kegyelmi ügy tematizálása a Fidesz javára (pl. azzal, hogy végül bevezetik a szigorúbb büntetéseket, és a petíciót mint „ellenséget” mutatják be).

3. Egy újabb ellenségkép felépítése (a „bűnpártoló jogvédők és liberálisok” ellen).

VII. Irodalmi és filozófiai párhuzamok: Orwell és a bűnbakkeresés

George Orwell 1984-je az államilag generált ellenségkép egyik legjobb irodalmi példája. Emmanuel Goldstein a rendszer által konstruált „ellenség”, akire mindenki gyűlölettel tekint, és akinek a létezése még akkor is fontos a rendszer számára, ha valójában nincs is hatalma. Ha a Fidesz szervezte ezt a petíciót, akkor a roma jogász egy új Goldstein lehet, akire rá lehet húzni a „bűnpártoló, liberális jogvédő” szerepét. Ez összetartja a Fidesz-tábort és más szélsőjobboldali erőket, mert az embereknek szükségük van egy közös ellenségre, akit gyűlölhetnek.

VIII. Pszichológiai és társadalmi hatások

Társadalmi manipuláció: A magyar társadalom jelentős része fogékony az uszító narratívákra, különösen akkor, ha azokat az állami média erősíti.

A jogász támadása: Ha a jogász nem tudatos beépített ember, akkor nagy eséllyel bele fog roppanni a közéleti támadásokba, és megtörhet vagy visszavonulhat, ahogy sok más civil aktivista is tette.

A Fidesz győz, bármi is történik: Ha a petíció megbukik, a Fidesz erősebb lesz, mert demonstrálhatja, hogy ő „megállította a bűnpártolást.” Ha a petíció sikeres, akkor pedig arra hivatkozhat, hogy „a társadalom akarata ezt kívánta” – miközben valójában ő maga manipulálta a folyamatot.

VIII. Lehet-e a jogász fideszes beépített ember?

Igen, teljesen lehetséges. Ha nem is tudatosan dolgozik a Fidesznek, akkor is kihasználhatják őt az alábbi módokon:

a.)    Közvetlenül beszervezhették, hogy provokációt indítson el.

b.)    Lehet, hogy jó szándékú, de manipulálták, hogy olyan ügyet vigyen, amelyet a Fidesz később felhasználhat ellenségkép-építésre.

c.) és lehet érdekelt is az ügyben, ha hozzátartozója vagy barátai is fogva vannak tartva.

Ha nem is beépített ember, a Fidesz akkor is kihasználhatja az ügyet, hogy politikai és társadalmi feszültséget generáljon.

Ez egy klasszikus politikai csapda:

1. Ha a petíció sikeres, a Fidesz erősítheti a cigányellenes narratívát.

2. Ha sikertelen, demonstrálhatja, hogy ő a „törvény és rend” pártja.

3. A jogász minden esetben veszít – vagy meghajlik, vagy áldozattá válik.

A Fidesz pontosan így működik: irányított botrányok, mesterséges ellenségek, és manipulált társadalmi reakciók.

IX. Már csak néhány végső következtetés ebből az elvi-logikai sorozatból:

Igazoltam, hogy nagyon nagy valószínűséggel – ha egyedül, ha segítséggel kezdeményezte is a petíciót a roma jogász – egy klasszikus politikai csapdába került. A logika azt mondja, hogy a Fidesz mindenképpen nyer ezzel az üggyel.

De mit mondhat az illiberális elmebajra épülő logika? Mi van, ha nyerni hagyják a roma jogászt? Akkor megnyerték a cigányokat maguknak 2026-ra, de elveszítettek sok előítéletes embert, akik a szélsőségeseket fogják erősíteni. Jegyezzük meg, hogy Orbán Viktor politikája most már inkább szélsőjobbos, mint jobboldali konzervatív. Ha így lenne - ami szinte lehetetlen -, a szélsőjobboldali Mi Hazánk Mozgalom kerülne még inkább látótérbe. Már így is odakerült ezzel a petícióval is. Kamarás Istvánt és az ő kis felesleges „cigány területi autonómiáját”, (így idézőjelben) felváltotta, Rafael Lion petíciója. A jobbik is a cigányok hátán jutott be a Parlamentbe, most a Mi Hazánk Mozgalom fog a cigányok hátán bennmaradni a parlamentben. 

Én az gondolom, hogy Rafael Liont a jó szándék és a szereplési vágy hajtja. Még soha egyetlen cigánynak sem volt arra még csak elvi lehetősége sem, hogy közkegyelmet erőszakoljon ki valaki közülük a törvényhozásból! Neki pedig, ha ez a sorsa vagy ezt szánta neki a Fidesz, akár még esélye is lehet rá, mert a Kormány nem a szokott a realitások talaján mozogni és valami nagyobb eredmény elérése érdekében, például a nemzetközi megítélését javítandó talán még erre is képes lesz. Az a Kormány, amely több mint 2000 elítélt embercsempészt engedett szabadon, mindenre képes! Akár arra is, hogy közkegyelmet hirdessen a kétharmados többsége lévén. Persze ez a valószínűtlen, de én már a Fidesz – KDN Kormánynak azt sem hiszem el, amit kérdeznek!

Mi van, ha a Fidesz szépen ellenáll és minden eszközzel megakadályozza, hogy a petíció bárhol is eredményes legyen? A manipulációs téma már kifejtésre került. Most arra gondolok, hogy nem kímélve időt és fáradságot, a szociálisan érzékeny Rafael Lion több száz vagy több ezer emberrel aláíratja a petíciót. Ez már folyamatban van. Vajon mi lesz azokkal a fogvatartottakkal, szabadságvesztésüket töltőkkel, akik bíztak abban, hogy hamarabb szabadulnak a rájuk kiszabott büntetések alól? Mekkora csalódás lesz az számukra, hogy hiába a petíció, az ezernyi aláírás, nem lett eredménye? A bezárt ember pszichológiája egészen más, mint a szabadon lévőé! Fel fogta vajon a roma jogász, hogy mi történhet a börtönökben? Valószínűleg, nem. Most nem írom le. Nem akarom még említeni sem!

Friedrich Nietzsche valószínűleg rabszolgának nevezné Rafael Liont, a roma jogászt, mert, hogy ha elfogadja kérését az Kormány, (amely most egyenlő az Országgyűléssel); akkor még magasabb szintre emeli azokat, akik csendben eltussolták volna a pedofilbotrányt. Ha a kegyelmi döntés alattomos és igazságtalan volt, akkor az állam elveszítheti a legitimitását és a nép, ilyenkor különböző módokon próbálhatja helyreállítani az egyensúlyt: Például tüntetéssel, politikai nyomásgyakorlással, forradalommal fenyegetéssel, előválasztások követelésével, de semmiképpen sem kéréssel, mert akkor a Kormány legitimizációt szerez, újra.

Mindenkinek szíve joga, hogy döntsön. Nem árt, ha elgondolkodik is a dolgon. Ezért írtam ezt a feljegyzést! Nem hiszem, hogy nagyon el fognak gondolkodni az emberek azon, amit írtam, így csak kíváncsian várom a folytatást, de semmiképpen sem vennék részt benne, még ha felkérnének rá, akkor se! Az esszé megalkotásakor társadalomtudósok, a Hegeli dialektika tagadása, Nietzsche: A hatalom akarása, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődése járt a fejemben. Nem célom az ifjú roma jogászt degradálni de félek, hogy túlmutat majd az ügye azon, amit ő elérni kíván.