A MAGYARORSZÁGI
CIGÁNYPÁRT
PROGRAMJA
A 2018-AS ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI
VÁLASZTÁSRA
2018-ban engem bízott meg a párt
vezetése, hogy egy egyszerű, érthető, a Magyarországon élő cigányok társadalmi
viszonyainak jobbítását célzó programot írjak, ami nem egy kódex de tartalmazza
azokat a sarokpontokat, amelyek miatt sokszor érezzük magunkat másodrendű polgárnak
a saját hazánkban! - dr. Horváth Ferenc
Kérem olvassák el és értelmezzék a mai aktuális állapotok tükrében!
TARTALOMJEGYZÉK
A Magyarországi Cigánypárt programja a 2018-as évi országgyűlési választásra
I. Bevezető 3.old.
II. Helyezzük újra új alapokra együtt a jogrendünket 4.old
III. Alakítsuk át a választási rendszerünket 7.old.
IV. Változtassuk meg e kettészakadt ország személyi alapú adózását! 8.old.
V. Valóban mentsük meg a devizahiteleseket, ne csak beszéljünk róla! 8.old.
VI. Szüntessük meg együtt a gyermekszegénység okait! 10.old.
VII. Segélyezési rendszerek, avagy feltétel nélküli alapjövedelem. 11.old.
VIII. Foglalkoztatás. 12.old.
IX. Oktatás. 15.old.
X. Egészségügy. 17.old.
XI. Lakhatás 18.old.
XII. Kultúra. 22.old.
XIII. Média. 23.old.
XIV. A nyugdíjasokhoz. 24.old.
XV. Közlekedés. 25.old.
XVI. Közbiztonság. 26.old.
Záradék: 27.old.
Magyarországi Cigánypárt
A MAGYARORSZÁGI CIGÁNYPÁRT PROGRAMJA A 2018-AS
ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSRA
Minden
demokratától elvárható, hogy fejet hajtson az előtt a gondolat
előtt, hogy a Magyarországon élő kb. egymillió
cigány származású embernek
is joga és szüksége
lenne arra, hogy rendelkezzen saját, legális, másoktól független
politikai képviselettel. Bebizonyosodott, hogy a többség
asszimilációs és /vagy integrációs törekvése teljesen eredménytelen maradt. Több ezermilliárd forint tűnt el nyomtalanul a romák felzárkóztatására úgy, hogy sok helyen
nincs egy fedett közösségi terük, a társadalom perifériájára szorultak, működik körülöttük a belső- és a külső embertelen elnyomó folyamat, a közszolgáltatások jó része pedig elkerüli őket. Nincs értelme továbbfolytatni ezt a rossz gyakorlatot! Mi, demokráciában elmentünk a falig, és társadalmilag sokat vesztettünk!
Ha így maradnak a közállapotok a Magyarországon élő magyar állampolgárságú
több száz éve itt élő népcsoport tagjai Magyarország indiánjaivá válnak, akiket a többség
haszontalanságukra, erőszakosságukra hivatkozva, üldözni fog! A Magyarországi Cigánypárt
meg akarja akadályozni egy ilyen embertelen jövőkép
beteljesülését, ezért küzd a politikai jogok eléréséért! Egyenrangú félként kíván tárgyalni
a politikai döntéshozókkal, egymillió cigány származású magyar állampolgár egyenjogúságáért!
Programunkat Zsigó Jenő roma származású magyar szociológus gondolataival vezetjük
fel és szellemiségét egész irományunkban is éreztetni
kívánjuk! Emellett
felvállaljuk a Város Mindenkié
Mozgalom 12 pontjának elveinkkel megegyező politikai képviseletét is.
„Hiszünk egymásban és bízunk
a jövőben!"
Erő
van a közös sorstudat felismerésében.
Erő van
a politikai jogaink okos, öntudatos érvényesítésében.
Erő
van egymás elfogadásában.
Erő van
az
egymással szembeni magasabb elvárásainkban.
Erő
van az önbecsülésünkben.
Erő van
az
önkritikus szemléletben.
Erő van a hazaszeretetünkben.
Erő
van a nácizmus gyűlöletében.
Erő van
a számunkra is demokratikus országunkban.
Erő van a közös
cselekvésben.
Erő
van az elfogadásra és elismerésre épülő politikánkban.
Erő van
a
hitünkben, hogy a társadalmi előnyöket és
hátrányokat egyenlően kell elosztani cigányok és nem cigányok között.
I. BEVEZETŐ
MAGYARORSZÁG EGYIK LEGSÚLYOSABB TÁRSADALOMPOLITIKAI PROBLÉMÁJA A SZEGÉNYSÉGBEN ÉLŐK, KÖZÖTTÜK A ROMA NÉPESSÉG HELYZETÉNEK FOKOZATOS
ROMLÁSA.
1.1.
A nem konkrét
intézkedésekkel kezelt nehézségek következménye a leszakadás, a kiszorulás az életlehetőségekből mind az oktatás,
mind a foglalkoztatás, a mind a lakhatás
mind pedig az egészségügyi szolgáltatások, valamint
a közélet egyéb területeken is. Az országban a 2008-as évben induló gazdasági és pénzügyi válság
hatására, valamint
az utána regnáló
kormányok intézkedései mentén,
tovább erősödtek
azok a tendenciák, melyek a társadalom szegmentálódására utalnak. Ma már 4,6 millió ember él olyan körülmények között,
melyek az emberi méltóságnak igen keskeny
határt és kereteket szabnak.
Tulajdonképpen 4,6 millió
ember elvesztette a szabadságát!
Minden energiájuk abban merül ki, hogy a fiziológiai szükségleteiket kielégítsék. Ebből a létállapotból nem lehet elvárni egyetlen magyar állampolgártól sem, hogy az önmegvalósítás útjára lépjen,
Esélyük
sincs arra, hogy anyagi
biztonságban, állami
védelemben érezhessék magukat
és kreativitásuknak
– melyet mi a szabadság zálogának
tartunk - teret engedjenek.
1.2. Pártunk
célja a Magyarországon élő cigányok és minden más szegélységben élő magyarországi náció felemelkedésének elősegítése, érdekeinek hatékony
képviselete, határozott fellépés a ma még apátiában, káoszban
belső – és külső társadalmi
elnyomás alatt élő romák és más kisjövedelműek egyenjogúságáért, emberi jogaiért, emberi méltóságáért, a gazdasági
felemelkedéséért, a társadalmi szolidaritásért, hogy méltó helyet foglaljanak el
az európai népek közösségében.
1.3. Ahhoz, hogy Magyarország egy élhetőbb
világ dimenziójába kerüljön meg kell szüntetni
az ország jövedelmi viszonyok alapján megtörtént kettészakadását, és el kell indulnia
a különböző társadalmi rétegek közötti
megbékélés folyamatának. Nem várhatunk! Nem nézhetjük tovább
tétlenül, a kapzsiságot, a fékevesztettséget, a szegények
egymás közötti háborúját, mely teret ad a szélsőséges eszmék terjedésének is olyanok között, akik célt tévesztve a romákat
hibáztatják saját társadalmi állapotromlásuk miatt. Sorközösségünk felbonthatatlan,
együtt fogjuk megélni a holnapot is.
1.4. Reálisan felmérve egy országgyűlési választáson induló roma párt esélyeit, a többségnek el kell fogadnia, hogy a jelenlegi gazdasági- társadalmi- politikai
környezetben igen csekély
a reális esély arra, hogy a magyarországi cigányság létszámarányos parlamenti képviselete az országgyűlési választások útján megvalósuljon. Ebből következőleg a – a választások eredményétől függetlenül - követeljük, hogy az országgyűlés a kormányzattal egyetértésben, a törvényhozás útján dolgozza ki a létszámarányos és kormányzattól független parlamenti képviselet intézményét számunkra.
1.5. Ehhez a hatalmas
munkához várjuk
minden politikai belátó képességgel rendelkező, demokrata
érzelmű magyar választópolgár segítségét.
II.
HELYEZZÜK ÚJRA ÚJ ALAPOKRA EGYÜTT A JOGRENDÜNKET
Követeljük a magyar állam európainak megfelelő működtetését, a fékek- és az egyensúlyok rendszerének visszaállítását. Követeljük a roma önkormányzatok működésének törvényi
megreformálását.
2.1. A jelenlegi Alaptörvény társadalmi támogatottsága terén kétségek merülnek
fel annak megalkotása, jogrendbe kerülése óta. Egy új kormánynak törekednie kell arra, a jogrend
helyreálljon, Magyarország jogrendjének alapja pedig erős jogi
talpazatra kerüljön. Nem fogadható
el, hogy ugyanaz a politikai testület hozza létre az alkotmányt,
mint amelyik a hozzá
igazodó törvényeket is megalkotja. Az organikus
állameszme sérült. Az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozását meg kell szüntetni. Meg kell szüntetni az ötletszerű, „egynapos” parlamenti jogalkotást. A napi szinten módosított jogszabályok aláássák a jogbiztonságot. Aktualizálásuk, egyszerűsítésük, közérthetőbbé formálásuk monumentális feladat, de álláspontunk szerint
ez az ára a demokratikus szemlélet visszaállításának
Magyarországon.
2.2.
A Magyarországi Cigánypárt azért küzd, hogy megvalósuljon Martin Luther King álma:
„a nemzet megéli mit jelent az, hogy minden ember egyenlőnek lett teremtve.”
2.3. Nem akarunk állami „robotrendőrséget” nem akarunk
orwelli világot, amelynek
tagjai a belső ellenőrzések szigorúsága miatt félnek önmaguktól is, és ezért dühösek
Magyarország polgáraira! Decentralizálni kell a rendőrségi intézményrendszert és esetükben a belső (hierarchikus) kontroll
leépítését kell szorgalmazni, amit az alkotmányos értékeket érvényesítő
külső civil ellenőrzés erősítésével kell ellensúlyozni. Azért hangsúlyozzuk ezt, mert szabad országban
akarunk élni, ahol a rendőrség, (mint a normaellenes magatartásokkal szembeni lehetséges állami erőszak manifesztálódása), a polgárok
érdekeit és biztonságát szolgálja, ne pedig a politikától sem mentesen,
foggal- körömmel próbáljon
megfelelni az aktuális politikai hatalmi játszmáknak. Elegünk
van a rendőrség etnikai profilalkotási gyakorlatából!
2.4.
A roma nemzetiségi önkormányzati rendszer az állam egy torz, politikai látszatot keltő intézménye. Egy hierarchia nélküli valójában
nem politikai célú egyveleg,
melyben az Országos
Roma Önkormányzat az aktuális
kormányzati klón szerepére
van kényszerítve, nem pedig saját jogú, egyébiránt korlátozott képviseletre. Célunk, hogy végbe menjen egy törvényen alapuló
szervezeti átalakítás, mely lehetővé teszik az országos,
hierarchikus működést és rendelkezik a fékek – és ellensúlyok rendszerével is, hiszen Magyarország legnagyobb lélekszámú kisebbségének felzárkóztatási folyamatait lenne hivatott felügyelni, koordinálni. Jelen állapotában erre a roma nemzetiségi önkormányzati rendszer alkalmatlan. A választójogi törvény azon módosítása pedig, amelyik a nemzetiségi választói névjegyzékbe az országgyűlési választáson való elkülönítésünket szolgálja, felháborító! A csekélyke eséllyel rendelkező vállaltan roma identitású politikai képződményeket, pártokat hozza véglegesen
vesztes helyzetbe.
Kérünk
minden magát romának
valló választópolgárt, hogy töröltesse magát a nemzetiségi választói névjegyzékből, az országgyűlési választás vonatkozásában! Keressék lakóhelyük jegyzőjét, kampányidőszakban a helyi nemzeti választási iroda vezetőjét
és kérjenek pontos tájékoztatást! Tulajdonképpen egy rubrikát kell töröltetni, hogy az országgyűlési választásra NE vonatkozzon a nemzetiségi állapot, hanem ugyanúgy, mint bárki más szavazhasson a roma választópolgár a választásokon induló pártok bármelyikére.
2019-ben minden
érintettnek lesz alkalma
arra, hogy a nemzetiségi önkormányzati választásokon - ha úgy gondolja -, regisztrált nemzetiségiként választhasson!
2.5.
Célunk tehát, hogy törekedjünk a demokrácia alapjainak számító
jogelvek teljes
körű érvényesítésére.
III.
ALAKÍTSUK ÁT A VÁLASZTÁSI
RENDSZERÜNKET
3.1 Követeljük a kormányzóerővé váló pártoktól
és ellenzéküktől is, a Franciaországéhoz hasonló
félprezidenciális kormányzati forma bevezetését, ellensúlyozandó az éppen aktuális
kormányzó politikai elit „fékevesztettségét”!
3.2
Döntéshozóként arányosabb választási rendszer kialakítására teszünk
javaslatot, mely társadalmi közmegegyezésen alapul.
3.3
A választójog általánossága és egyenlősége, valamint
a szavazás közvetlensége és titkossága olyan követelmények, amelyeknek egy demokratikus választási rendszerben érvényesülniük kell. A kétharmados uralkodó többség
által megszavazott, az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény, bár rendezni
kívánja a „nemzetiségek” saját jogú parlamenti képviseletét, de hű a rossz hagyományokhoz, mert demokrácia- és integrációellenes! Jogi csapdát állít nekünk! Leválasztja a cigány közösségeket a magyar
társadalomról, és szembeállítja a cigány közösségeket egymással is. A nemzetiségi választói névjegyzékben regisztrált választópolgár csak formailag
élvezi a választójog egyenlőségének az elvét, mert (bár többnek látszik
a lehetőség) kevesebb
jogot kap, mint a többséghez tartozók.
A törvény a pártlisták mellé fölállítja a „nemzetiségi lista” intézményét, és kiköti,
ha az etnikai
közösségek szavazói egy képviselőt be akarnak juttatni a magyar országgyűlésbe, le kell mondaniuk arról, hogy pártlistára szavazzanak. Vagyis, ha lemondunk arról, hogy beleszóljunk a következő
parlament és kormány
összetételébe, cserébe kaphatunk egy nemzetiségi képviselőt ajándékba. Ez van ma. Tudatosan
duplikáltuk ezt a témát, mert két irányból
értékeli a politikai helyzetet.
Döntéshelyzetbe kerülésünk esetén a roma nemzetiségi önkormányzati rendszerre vonatkozó törvényi szabályozást, valamint
az ehhez kapcsolódó választójogi rendelkezéseket
mindenképpen megváltoztatjuk!
3.4
A 2017. év novemberében, az országgyűlés által „komolysági küszöbként” elhíresült 1%- os alsó küszöböt
el kívánjuk törölni, mert demokráciaellenes. Köszönjük
az MSZP-nek, hogy demokráciában, még a Fideszt is alul tudta múlni!
3.5
Célunk, hogy újra európaivá tegyük a magyarországi választási rendszert, ahol a ma a nagypártokat választók mellett
a kisközösségeknek is legyen
politikai lehetősége bevinni az akaratát a döntéshozatali rendszerbe! Álláspontunk szerint a cigány
önkioltó politikai
pluralizmus lényege az, hogy kisebbségként esélytelen bármiféle hasznos politikai
eredmény elérésére! A többség,
ezt a problémát egy
törvénymódosítással megoldhatná a kedvezményes mandátum bevezetésével minden országos
választás vonatkozásában. Politikai
döntéshozói helyzetben erre fogunk
törekedni.
3.6
Követeljük - és ha döntéshelyzetben leszünk meg is valósítjuk -, hogy a színvak politikával az államnak ne legyen lehetősége elkendőzni azt a rettentő mértékű
kirekesztő és cigányellenes politikát,
amit velünk szemben most folytatnak! Zsigó Jenő nyomdokain haladva
el kívánjuk érni, hogy hiteles adatok
jelenjenek meg a magyarországi cigányságról. Törekedni fogunk arra, hogy az állam vállaljon
felelősséget a cigányság társadalmi presztizsének visszaállításában, a cigányokat terhelő stigmák felszámolásában! Soha többé ne legyen alkalma senkinek foglyul ejteni a közösségeinket,
soha többé ne lehessen minket kollektív
büntetésre ítélnie!
IV.
VÁLTOZTASSUK MEG E KETTÉSZAKADT ORSZÁG SZEMÉLYI ALAPÚ ADÓZÁSÁT!
4.1
Álláspontunk szerint akkor működik jól egy állam, ha a piacra, mint a gazdasági
kapcsolatok legfőbb szervező erejére figyelemmel van, de ezzel párhuzamosan az állam is önálló gazdasági
tényezőként vesz részt a nemzetgazdaság életében, lényegesen módosítva a piaci szabályozás következtében kialakuló
termék- és jövedelemarányokat. Nem célravezető például az egységes
személyi jövedelemadó alkalmazása, mert a magasabb jövedelműek
több közpénzhez jutnak, mint azok, akik valóban rászorulnak. A jövedelemarányos közteherviselést mi, a sávos adózásban látjuk megvalósíthatónak.
4.2
A személyi jövedelemadó tekintetében a minimálbér mértékéig 5%-os személyi
jövedelemadó kulcsot
javasolunk bevezetni, a minimálbér felett, de annak háromszorosát nem meghaladó jövedelem után 10%-os, a minimálbér háromszorosát meghaladó jövedelem után 15%-os
adókulcsot javasolunk alkalmazni. Az alapélelmiszerek általános
forgalmi adójának mértékét
5%-ban állapítanánk meg.
V.
VALÓBAN MENTSÜK MEG A DEVIZAHITELESEKET, NE CSAK BESZÉLJÜNK RÓLA!
5.1
Devizahitelesek – Ki lett „megmentve”, és ki nem? Általában
a tehetős emberek
tudtak szabadulni a hiteleiktől. Jelenleg 30 544 olyan ingatlan
van, amit kiüríttethetnek, ha sikeres
lesz az árverés,
és a lakó nem hagyja el önként. Összesen körülbelül 900 ezer olyan végrehajtási ügy van, ami hitel-,
kölcsön- vagy lízingszerződésből ered, illetve
ahol a végrehajtást kérő
pénzintézet vagy banki követeléskezelő. Ennek a
900 ezer ügynek az összértéke költségekkel és kamatokkal együtt 3229 milliárd
forint – vagyis az átlagos érték
egy
esetnél 3,5 millió forint.
5.2
Mikortól és meddig tart egy hitelszerződés? Amikor a pénzintézet eladja az adósságot, már a szerződés felmondásra került.
Miért nem veheti meg azt az érintett, vagy a rokonsága azt nyomott
áron azt, mit kell titkolódzni, hogy mennyit ér meg a banknak az adós
adóssága? Üzleti titok lehet egy ember, egy család sorsa?
Az nem titok, hogy milliónyian hagynak maguk után negatív
hagyatékot. Az nem titok, hogy ezrek bontják fel a házasságukat, hogy legalább egy maradjon,
aki még képes fedelet
biztosítani a család feje felé! A hatalmas
financiális alapú kizsákmányolás következménye a családok
felbomlása, a válások számának
növekedése, a munka
elértéktelenedése, a feketemunka növekedése, és persze a polgári-értelmiségi körökben a
gyermekszületések számának csökkenő tendenciája is.
5.3
A behajtó
cégek munkaintenzitása arányban áll-e az általuk követelt kiadásokkal? Ha egy behajtó cég megvett egy felmondott hitel után maradt adósságot,
nem közömbös-e, hogy az hogy keletkezett? Az állam miért nem veheti meg ezt a sokszor tizedáron kínált
adósságot (amit aztán felsrófol az engedményes cég, és a végrehajtó úgy, hogy csak a kamatot fizeti az adós az élete végéig! Ha pedig megvette az állam az adósságot, hajtsa
be maga az adóson!
Ez lenne a helyes út! Van-e annak értelme
követelni, hogy a magánszemély által felvett hitelből származó, felmondás utáni adósság követelhetősége NE haladhassa meg, az eredeti még a hitelből maradt adósság kétszeresét? Ugye van! A norma követendő
magatartási szabály. Az állam miért nem alkot normát a kapzsi
- sokszor külföldi illetőségű vagy tulajdonú
cégek megfékezésére?
5.4
A kilakoltatásokat pedig fejezzék be! Találjanak más megoldást! A lakhatás egy emberi jog! „Az Országgyűlés foglalja törvénybe a kikényszeríthető lakhatáshoz való jogot, és határozza
meg a törvény végrehajtásának konkrét feltételeit, a felelősségi köröket és az ehhez kapcsolódó határidőket. A törvény jelölje meg azokat a társadalmi csoportokat, amelyek esetében a törvényt
először be kell vezetni (pl. gyermekes
családok, idősek, betegek,
fogyatékkal élők), és a többi társadalmi csoport fokozatos bevonásának ütemét is. Az Országgyűlés módosítsa
a végrehajtási törvényt,
a lakástörvényt, a gyermekvédelmi törvényt és a szociális törvényt úgy, hogy
senkit se lehessen megfelelő elhelyezés nélkül kilakoltatni. a szabályozás tartalmazzon garanciákat arra, hogy egyetlen
gyereket se emeljenek
ki a családjából csak azért, mert szülei
elveszítették lakhatásukat.” (AVM: 2. pont, a lakhatás alapvető jog)
5.5. Szabaduljunk meg a törvényen
alapuló uzsorától! Senki ne hajthasson be rajtunk
többet a meg nem fizetett hitelösszeg kétszeresénél! Ez a norma elősegítené azt a változást, hogy ne évekig
(az adósságot törvényesen felnagyítva), hanem mihamarabb bírósághoz forduljanak a hitelezők.
VI.
SZÜNTESSÜK MEG EGYÜTT A GYERMEKSZEGÉNYSÉG OKAIT
Azonos szolgáltatást minden gyermeknek, származására tekintet nélkül!
6.1.
Minden gyermeket ugyanazok
a jogok illetik meg, függetlenül attól, hogy milyen a bőre színe, vallásos vagy nem, mi a véleménye
egy adott témában,
fogyatékkal él vagy nem stb. Ez az egyenlő bánásmód
követelménye. Ha egy gyermeket
azonban valamely
fentebb felsorolt
tulajdonsága miatt hátrányosan megkülönböztetnek, azt diszkriminációnak nevezzük. A gyermek életében különös
jelentősége van a szülőnek,
törvényes képviselőnek, családtagoknak. Éppen ezért fontos a negatív diszkrimináció tilalmát kiterjeszteni a hozzátartozók tevékenysége, véleménynyilvánítása vagy meggyőződése miatti megkülönböztetésre
is. Egy mélyszegénységben élő, nehéz sorsú gyermek nem ér annyit, mint egy jómódú szülő gyermeke? Lehet, hogy ez az oktatási
szegregáció elsődleges
oka?
6.2.
Ma a gyermekek között társadalmi státuszon, a vagyoni-jövedelmi szinten alapuló
megkülönbözetés van, melyet az állam támogat. Eleve az a tény, hogy a támogatás döntő
és növekvő része az adóhoz kötődik, azt fejezi ki, hogy akinek nincs jövedelme
annak a gyermeke értéktelen a társadalom számára, akinek pedig alacsony a jövedelme, annak gyermeke ennek arányában
kevesebbet ér, neki kevesebb segítség jár. A családi pótlék és a gyermekgondozási segély összege hosszú
ideje 2008. év óta stagnál,
miközben a vásárlóértéke zuhan.
A családi adókedvezmény pedig a jövedelem nagyságához igazodik. Ha sokat keresel,
az állam többet ad vissza neked,
mint annak, aki egyébként nagyon rászorulna. Te gazdagodsz, ő szegényedik, a gyermekeitek pedig egy iskolába járnak!
Megvalósul a gyermekek
egyenlősége? Nem, nem elegendő a jövedelem
nagyságához igazodó adókedvezményi támogatás megszüntetése, de még a gyermekeket egyenlő értékűen kezelő családi
pótlék, és más, hasonló alapon működő támogatások kiterjesztése sem.
6.3. Méltányos
családtámogatást! Követeljük a GYES, a GYED, a családi
pótlék (és sok néven nevezett
változata) minimum 40%-al való emelését. Álláspontunk szerint a társadalmi felzárkóztatás, konvergencia, integráció érdekében a szegények
családok átlagnál nagyobb támogatására, bizonyos fokú és jól célzott pozitív diszkriminációra van szükség. Azt várjuk el a 2018-ban megalakuló új kormánytól, bármilyen párt is hozhatja
majd létre, hogy fordítsa
meg ezt a folyamatot. Olyan intézkedéséket
hozzon, amelyek a gyermekek
egyenlőségének szemléletén alapulnak.
6.4.
Az állam adjon garanciát
arra, hogy a család és/vagy
szülő nélkül kényszerűen felnövő gyermek jogai ne sérüljenek! Nem gondoljuk, hogy a nevelőszülői hálózat bővítése a legjobb megoldás
erre
a
témára! Ne adják
el a nagy befogadóképességű
állami intézményeket a
gyermekektől! Fordítsunk nagyobb figyelmet a veszélyeztetett gyermekek jogainak érvényesülésére!
6.5.
Alakítsunk ki olyan intézményrendszereket, ahová
a gyermek visszatérhet az állami gondoskodásba, ha igazolható módon rosszul
bánnak velük! Az állami gondozott
térhessen vissza 25 éves koráig a rendszerbe, ha a felnőtté válása során a felnőtt világba való
beilleszkedése során problémák
adódnak.
6.6. Az anyaotthonok számát növelni szükséges, az ellátásért pedig az állam fizessen! Az ügyintézés szempontjából pedig számítson
azon hely lakosának az otthonban
elhelyezett anyuka és gyermekei, ahol tartózkodnak. Forrás nélkül, veszélyeztetett helyzetben nem várható
el egyetlen szülőtől
sem, hogy oda járjon vissza
ügyet intézni, ahonnan
kénytelen volt menekülni. Minden ilyen anyához vagy szülőhöz az állam szervezzen szociális munkást, aki segíti a bajbajutottakat
az ügyeik intézésben.
6.7. 6.7. Ne legyenek 25 év alatti felnőtt korú hajléktalanok Magyarországon!
VII.
SEGÉLYEZÉSI RENDSZEREK, AVAGY FELTÉTEL NÉLKÜLI ALAPJÖVEDELEM
El
kell érnünk az "egy
család, egy támogatott " törvény
azonnali megszüntetését! A segély és a közmunka
nem lehet egymás alternatívája! Mindkettő éhhalálbér, helyette emberi
megélhetést biztosító szociális hálót!”(Részlet, Zsigó
Jenő 25 pontjából)
7.1
Magyarország segélyezi rendszere bürokratikus, igazságtalan, lassú,
merev, olyan feltételrendszerek halmaza,
melynek nyilvántartása a jelenlegi
informatikai ismeretek
birtokában nem lehetne akadály. Ehhez képest a rászorultakat papíralapú igazolások beszerzésére kötelezik,
megalázó sorban állásokra kényszerítik őket, amelyhez képest a 60-as évek Amerikájában
is jobb volt a helyzet.
Forintokon vagy filléreken
múlhat, hogy részesül-e valaki az állam támogatásában, vagy sem. Krízishelyzetben szinte
alkalmatlan a segítségnyújtásra. Az egy segély egy támogatott elvet pedig, egyenesen csendes népirtásnak tartjuk.
7.2
Egy igazságosabb jövő érdekében
támogatjuk azt az elképzelést, hogy a segélyezési rendszer nagy részét
váltsa ki a feltétel
nélküli alapjövedelem rendszere. A magyarországi viszonyokra történő kidolgozásában szívesen lennénk
partnerek. Ezrek élnek úgy, hogy kényszerből és
érdekből felbontották a házasságukat
a segélyezési rendszer hibái miatt.
7.3
Rendkívül
rossz gyakorlat az
állam részéről, hogy télvíz idején, az
5.000 fő alatti települések önkormányzatai pályázhatnak szociális
tűzifára, míg az 5.000 fő feletti településeken lakó rászorultak ki vannak szolgáltatva e tekintetben az önkormányzatok kényének-kedvének! Vagy senkinek, vagy mindenkinek elven, kapjon minden arra rászoruló család államilag finanszírozott
tűzifát!
7.4
Követeljük a teljes törvényi elkülönítést a foglakoztatási és a segélyezési gyakorlatokban! Az átjárhatóság legyen
lehetséges, de ne
teremtsen kényszermunkát!
7.5
Figyelemmel a költségvetési éves kiadások volumenére a segélyezési rendszerekben forgó
közpénzt a Magyarországi Cigánypárt duplájára
emelné, az önkormányzati döntésektől részben függetlenítené és létszámarányosan osztaná
el, kevesebb közigazgatási és
több ellenőrzési rendszer kiépítése útján.
7.6
Programunkhoz kapcsoljuk a Város Mindenkié
Mozgalom követelését is melyet, ha döntéshozó helyzetbe kerülünk, meg fogunk
valósítani! „Olyan szociális
szolgáltatásokat követelünk, amelyek segítenek megelőzni
a lakásvesztést (pl. tisztességes összegű
lakásfenntartási támogatással, az egész országban elérhető adósságkezelési szolgáltatással) és tiszteletben tartják
az ügyfelek emberi méltóságát. A
hajléktalanellátó-rendszer finanszírozásánál az illetékes szervek ne csak a betöltött férőhelyek, hanem a tartós lakhatásba jutatott ügyfelek számát
is vegyék figyelembe. Vezessenek be érdemi és hatékony
érdekvédelmi rendszert a hajléktalanellátó intézményekben. Az ellátórendszerben elérhető ételek legyenek táplálóak
és egészségesek. A helyi önkormányzatok vezessenek be az ellátórendszerből való kijutást lehetővé tevő pályázatokat és pénzügyi
támogatásokat, és ezeket tegyék széles körben elérhetővé.” (AVM: 10. pont A
szociális ellátórendszer átalakítása)
VIII. FOGLALKOZTATÁS
„Követeljük a magyar és a cigány munkavállalók állandó foglalkoztatásának azonos arányát!
Egyenlő teherviselést, azonos arányt a munkanélküliség terheinek viselésében. Állami rasszizmusnak tartjuk a cigányok
nagyfokú munkanélküliségét! Azonnal töröljék
el a közmunka intézményét és piaci alapon foglalkoztassák az embereket. Követeljük, hogy mindenki
kapjon egyenlő munkáért,
egyenlő munkabért!
Értékteremtő, produktív
munkát, a munkáért
olyan jövedelmet, mint a környező
országokban! Követeljük az államok közötti
tárgyalások elindítását a cigány munkanélküli tömegek országos kvóták szerinti
befogadásáról az unió tagállamaiban.” (Részlet Zsigó Jenő 25 pontjából)
8.1. Magyarországon mindenki tisztában
van azzal a ténnyel, hogy az előítéleten alapuló,
kirekesztő mechanizmusok, valamint az alulképzettség miatt a magyarországi cigányok 65-85%-a munka nélkül, a segélyek
és a közmunka hálójában
vergődve, apátiában kényszerül leélni
az életét. E
tekintetben nálunk nincs apelláta! Állami közreműködéssel, ki kell dolgozni
az „egyenlő arányú foglalkoztatás demokratikus programját”, mely képes kiküszöbölni a területi hátrányokat
is.
8.2. Amennyiben a feltétel
nélküli alapjövedelem bevezetése megtörténik, az emberi kreativitás, az ember tanulási vágya felszínre
tör, és magától
beindul a gazdaság.
Ha mégsem következik be a körülírt
előnyös helyzet, - mert alapjaiban kéne szemléletet és gazdasági mechanizmusokat váltani - akkor elsődleges célunk, hogy a magyarországi cigányok számára,
olyan munkahelyeket teremtsünk, melyek értéket teremtenek, eladható terméket
produkálnak és helyük van az elsődleges munkaerőpiacon. Nem riadnánk
vissza az állami
monopolhelyzet kialakításától sem, ha ennek a helyzetnek szegény
emberek lennének a haszonélvezői.
8.3.
A föld- és erdőbérleteket az ilyen jellegű tulajdonlás törvényességi alapjait
felülvizsgálnánk, az állam által ellenőrzött szociális szövetkezetek működését mi magunk is preferálnánk. Az energetikai és bio- termelésben nagy lehetőséget látunk a munkaerő-felvétel területén, mert a romák telkei parlagon
hevernek, valamint ezen a területen
megfelelő irányítás mellett
a képzetlenebbek is hatékony
munkát végezhetnének megfelelő bérezésért cserébe.
8.4.
A kis-és
középvállalkozások fejlesztésére hangsúlyt
fektetnénk, de úgy, hogy ne az egyéni gazdagodás, hanem a közösségi munka,
a közösségi fejlődés alapeszméinek figyelembe vételével alakítanánk ki az állami támogatások feltételrendszereit. Ezen a területen
preferálnánk a kisvállalkozók közösen kidolgozott szövetkezeti vagy egyéb csoportos típusú összefogását!
8.5. 8.5. A projekt-módszerek megreformálását is szükségesnek tartjuk, mert a kiválasztási rendszer szubjektív és olyan érdekcsoportok alakulnak ki, amik kizárják e tekintetben a szabad versenyt, miközben közpénzbevitel
is történik!
8.6. A közfoglalkoztatás (közmunka) ideiglenes jellegű államilag finanszírozott munkaviszonyt eredményez, melynek bérezése a létminimum eléréséhez sem elegendő. Projekt-módszerek alapján
végeztetett munka,
szubjektív jellemzők alapján, mely megalapozatlan
hatalom kiépülését teremti meg a rászorultak felett.
Állami
kényszermunkának tartjuk, ami semmi másra nem alkalmas, csak az emberi kreativitás lebontására,
a nyomorban tartás állami módszerével. Az állam nem ad választ
arra sem, hogy ezeket a nehézsorsú embereket ki irányíthatja és ki nem. Míg a hivatalnokok komoly képzési
rendszeren esnek keresztül (hogy emberekkel foglakozhassanak), közfoglalkoztató szinte
bárki
lehet, bárki parancsolhat a közmunkásnak végzettségre, egyéb képesítésre tekintet
nélkül! Általában politikailag érintett
bennfentesek irányítják a településeken a
közmunkaprogramokat!
Ebből a létminimum alatti bérből ugyanúgy
végrehajtható 50%-ig
a levonás, mint egy magasabb
jövedelmű személy esetében!
Mi motivál kb. 230.000 embert a munkára, ha napi 8 óra munkával majdnem kevesebb jövedelemre van kilátása, mint egy álláskeresőnek?
Döntéshozói helyzetben törvényt
hoznánk arról, hogy a minimálbért sem eredményező közmunkabérből maximum a bér 20%-át
lehessen levonással terhelni.
8.7. Nem értünk egyet azzal a törvényi
szabályozással, amely előírja, hogy az álláskereső, - vagy az állami közfoglalkoztatási szerv általi
állásajánlat szempontjából vele egy tekintet
alá eső közfoglalkoztatott -, köteles elfogadni az állami közfoglalkoztatási szerv által részére
felajánlott megfelelőnek nyilvánított munkahelyet. A kényszermunka jegyeit hordozza
magán ez a törvényen
alapuló magatartási norma. A munka szabad megválasztásához való alapjogba bármely
munka, hivatás,
foglalkozás megválasztásának szabadsága beletartozik. Mivel a pozitív
alkotmányos alapjog
mindig magába foglalja
az
arra vonatkozó (alap)jogot is, hogy a személy ezzel a jogával egyáltalában ne éljen, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő alapvető
jogba beleértendő annak negatív
oldala is. Ez arra biztosít alapjogot, hogy senki nem kényszeríthető olyan munkáltatóval munkaviszonyba, akivel munkaszerződést nem kötött
és nem is kíván kötni, akinél munkát végezni egyáltalában nem akar. Ha pedig ezért büntetés jár, azaz a munkát megtagadó személyt kizárják a közmunkából, törlik
az álláskeresők nyilvántartásából és csak három hónap múlva regisztrálhat újra, akkor álláspontunk szerint
minden közmunkás egyben kényszermunkás is, ahonnan valóságosan nincs visszaút az elsődleges munkaerő piacra! Az erre vonatkozó törvényi szabályozást azonnal
törölnénk! E tekintetben támogatjuk, a tiszavasvári Haladjunk Aktivista Csoport
munkáját, az alapvető jogok
biztosához írt beadványukat.
8.8.
Nem értünk egyet
azzal, hogy az állami támogatások
rendszere arra törekszik, hogy 16 éves kor után (jelenleg
a tankötelezettség felső korhatára) preferálja az OKJ-és képzéseket, a középiskolai tanulmányokkal szemben. Egyenlő
lehetőséget, egyenlő mértékű
ösztöndíjakat a korosztályos felnőttoktatás terén, hogy ne az ösztönzők miatt legyenek
a fiataljainkból sokszor
olyan emberek, akiknek a szakmai képzése nem eredményez
valós tudást, vagy betölthető álláshelyet.
8.9 Programunkhoz kapcsoljuk a Város Mindenkié
Mozgalom követelését is melyet, ha döntéshozó helyzetbe kerülünk,
meg fogunk valósítani! Az
állam aktívan támogassa
a hajléktalan emberek
munkavállalását. A hátrányos helyzetű embereket tartósan
foglalkoztató munkáltatók kapjanak adókedvezményt, illetve bérhozzájárulást. Az álláskeresési járadék időtartamát állítsák vissza legalább
9 hónapra. A tartós munkanélküliek értelmetlen közmunkára-kényszerítését meg kell szüntetni,
mint ahogyan a közfoglalkoztatottak hátrányos megkülönböztetését is.
Jelentősen javítsák a közmunkások munkakörülményeit, és
közmunkások
is
kapják meg legalább a havi minimálbért a munkájukért. (AVM: 11. pont Emberhez
méltó munka és jövedelem)
8.10. Országos hatókörű vállalkozási és politikai menedzsmentet hoznánk létre a romák elzárkóztatására, melynek elsődleges célja a kormányzattal való egyeztetés, a romákat érintő közbeszerzési eljárások kontrollja, a roma kis és középvállalkzások fejlesztése, a területi elosztás megtervezése, a tervek végrehajtása, olyan módon, hogy az a szakemberek számára az követhető és ellenőrizhető legyen.
8.11. Nem riadnánk
vissza attól sem, hogy megfelelő
igazolás és kontroll mellett
a 13 törvényben szereplő nemzetiség tagjai, - igazolandó, hogy Magyarország kisebbségét képezik -, egyénenkénti „nemzetiségi kártyát” válthatnának ki, mely elősegítené a felzárkóztatási program végrehajtását. A romák felzárkóztatására szolgáló és meglévő
forrásokat azok használják fel, akiket illet és arra a célra, ami meg
lett fogalmazva!
IX. OKTATÁS
„Egyenlő arányú hozzáférést a tudáshoz (...)! Méltó helyet a cigányságnak a közoktatás anyagaiban!” (Részlet Zsigó Jenő
25 pontjából)
9.1
Az elhíresült mondás, hogy "akinek semmije sincs,
az annyit is ér",
minden elmaszatolási kísérlet ellenére pontosan
kifejezi a működő rendszer alapvetését. A perverz elosztás, amelyben a szegényektől elvesznek, és a gazdagoknak adnak, az egeket verdesi. Mindez elvezet a gyermekek
egyenlőségének tagadásához is, mely egyértelműen jobban
sújtja azokat a gyermekeket, akik rasszjegyeiket kénytelenek viselni vagy mélyszegénységben élnek. Változtatni kell azon az elven, hogy akinek nincs
jövedelme annak a gyermeke értéktelen a társadalom számára, akinek pedig
alacsony a jövedelme, annak gyermeke
ennek arányában kevesebbet ér, neki kevesebb
segítség jár. A gyermekek egyenlőnek születnek, ez alaptétel. Mégis uralkodó
tendencia a cigányok, a szegények kirekesztése, a szegregáció,
az oktatásban is. Elég volt a gyermekeink
elnyomásából, elbutításából!
9.2
Nagy problémát jelent a gyermekek
túlterheltsége is. Így fordulhat
elő, hogy biztos
alapok nélkül öntik a már nem adaptálható tudást a fejükbe, Ezen a téren nem lehet szempont a szülői távollét és felügyelet kompenzálása, vagy a tanárok óraszámának kiadása. Napi hat (6) tanóránál
több tanóra ne legyen kötelező a középiskola befejezéséig.
9.3 Célunk a gyermekek
egyenlőségének megteremtése minden oktatási intézményben. Célunk a tanszabadság visszaállítása a központosított rendszerek helyett. Ebből következően a tankötelezettség visszaállítása 18 éves korig. Minden
gyermeknek legyen kötelező és ingyenes legalább
a középiskola! Ezen időre a tanszereiket, tankönyveiket biztosítsa az állam tekintet nélkül a szülők vagyoni viszonyaira!
9.4
A testkultúra, a sport igen fontos minden gyermek
számára. Stadionépítések és futballcsapatok támogatása helyett a tömegsportot és a kollektív
sportolást támogatjuk, ahol a gyermek tartalmasan tölti el a szabadidejét, ahol a gyermek fegyelmet
és önfegyelmet tanul, ahol gyermek jól érzi magát a közösségben, amely befogadja
őt, ahol a
gyermek fejlődését pozitív irányban
befolyásolja a közösség.
9.5
A magyarországi cigánysággal szemben,
az utóbbi időben hatványozottan erősödik a társadalmi előítéletesség, miközben
az iskolákban semmiféle ismeretet nem szerezhetnek a gyermekek
arról, hogy mivel járultak
hozzá a cigány
származású magyar állampolgárok a magyar vonatkozású történelmi eseményekhez, mivel gazdagították Magyarország kultúráját. Ezen változtatni kell, mert a romák szerepinek elhallgatása arra utal, hogy nem befogadó társadalomban élünk. A közelmúltban Setét Jenő és a roma aktivisták elérték, hogy Puczi Béla emléktáblát kapott a Nyugati
pályaudvar falán. Kerüljön
be a történelemkönyvekbe az oksági folyamat minden részlete az emléktábla avatásáig! A
történelem viharában edzett roma hőseink, íróink,
művészeink munkásságnak, alkotásainak megismertetése a fiatalsággal a sokszínű társadalom alapja. Követeljük, hogy a
közoktatásban kapjanak méltó helyet!
9.6
Az ismeretlentől való félelem emberi tulajdonság. Célunk, hogy a gyermekek, fiatalok életüknek már az oktatási stádiumában olyan ismereteket szerezhessenek a romákról,
amelyek nem előítéleteken alapulnak, hanem történelmi tények, vagy a magyarországi kultúra
cigány vonatkozású részein.
9.7 A középiskolai képzések támogatottságának legyen legalább
olyan megbecsültsége akár ösztöndíjban is, mint az érettségit nem adó képzéseknek. Példaként idézünk egy Orsós Jánossal
készült interjúból: (Ilyen kasztrendszer Indiában sincs, de nagy baj lesz abból,
hogy politikai játékszernek tekinti a cigányságot. 2017.12.23. 168óra online) http://168ora.hu/itthon/ilyen-kasztrendszer-indiaban-sincs-de-nagy-baj-lesz-abbol-ha-politikai-jatekszernek-tekintik-a-ciganysagot-14370
„(…) A tavalyi
és az idei tanévben meghirdették
az Út az érettségihez nevű alprogramot. Ennek nagyon megörültünk, idén 38 diákunknak meg is nyertük.
De ezzel egyidejűleg folyamatosan működik az Út a szakmához
program is. És akkor számoljunk csak! Ha egy szegény gyerek
16 éves kora után a gimnáziumot választja, akkor jár neki a 12 800 forintos családi pótlék, és ha megnyeri ehhez az Útravalót, akkor a tanulmányi átlagától függően további
8–15 ezer forintot kap. Vagyis egy átlag gimnazista támogatása 30 ezer forint alatt
marad. Ám ha az Út a szakmához programot választja, akkor a családi pótlék
mellett elérhető ugyanez az ösztöndíj, plusz az iskolák által fizetett
gyakorlati ösztöndíj, ami akár 40 ezer forint is lehet. Máris 70 ezernél
tartunk. Vagyis: az állam pénzzel
ösztönzi, hogy szakiskolában tanuljon
a szegény gyerek,
ne gimnáziumban. Ráadásul egyre nehezebb Útravaló-ösztöndíjra pályázni, mert annak egyik feltétele, hogy a diák halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) legyen, ami azt jelenti, hogy a szüleinek nincs nyolc általánosnál magasabb iskolai végzettségük. De egyre kevesebb
a HHH-s gyerek. Van olyan diákunk, aki két éve még az volt, de idén már nem, mivel a közmunkások továbbképzésén falazó kőműves
lett az apja, s így már többet végzett
a nyolc osztálynál. A gyerek viszont
kiesik az Útravalóból. Én nem akarok a szakmunkásképzés ellen beszélni,
de minden ember pontosan tudja, hogy a megélhetést nyújtó szakmák alapja az érettségi.”
9.8
Az első
diplomához való jutás mindenki számára, valóban legyen ingyenes!
X. EGÉSZSÉGÜGY
Követeljük, hogy az egészségügyi ellátás alanyi jogon járjon minden magyar állampolgárnak, megkötések nélkül.
Követeljük, hogy ne rekesszék ki azokat, akiknek
nincsen társadalombiztosítási
befizetésük az egészségügyi ellátásból!
10.1
Az egészségügy a társadalom azon tevékenységeinek strukturált rendszere, amely az egészség
megőrzését, a betegségek megelőzését és gyógyítását, krónikus
betegségek esetében azok kezelését
szolgálja, az ember és ezen keresztül a társadalom szociális biztonságának része, melynek megteremtése és garantálása az állam feladata, melyben számít az egyén és a társadalom aktív közreműködésére.
10.2
Ehhez képes ma az egészségügy romokban hever. Várólisták ezrei vannak,
melyek nincsenek valós tekintettel az ember állapotára. Akinek telik a jövedelméből az több és jobb ellátást
kaphat, mint az, akinek erre nincs pénze.
A társadalombiztosítási befizetéseket az állam adóként,
a célzott befizetéseket önhatalmúlag kezeli. A kórházakban orvoshiány és káosz uralkodik, ezrek- és ezrek csak az utolsó
pillanatokban kérnek egészségügyi ellátást,
mert nem telik gyógyszerre és tartanak
az orvosi beavatkozások futószalagon történő kezelésétől is. Van, ahol törvényellenesen vizitdíj jellegű hozzájárulást kér az önkormányzat,
mert működtet egy egészségházat!
10.3 Sajnos az egészségügyben is érzékelhető a magyarországi cigányok kirekesztettsége. A rászorultság mértékét ne a 2008 óta egy helyben
topogó segélyezési állapotokhoz, hanem az inflációhoz viszonyítsák! A gyógyszerár-emelkedések és az előítéletesség a kórházakban odavezetett, hogy a cigányok többségének nincs egészségügyi kultúrája. Az utolsó pillanatokban, általában mentővel jutnak el a kórházakba. Ebből fakad, hogy évtizedekkel hamarabb halnak meg,
mint a jobb módú emberek!
10.4
Célunk követelni, hogy a TB befizetéseket, kizárólag az egészségügyi szolgáltatásokra, az egészségügyi ellátórendszerekre lehessen
fordítani. Célunk az orvos és ápolóhiány szakaszos megszüntetése, melynek érdekében európai bérezés
bevezetését javasoljuk az egészségügyben dolgozók
részére. Ami pedig a legfontosabb, csak a pénze, vagy TB befizetésének elmaradása miatt senkit ne kezelhessenek másként, mint akinek ez nem akadály!
Szűnjék meg az egészségügyben a szegények társadalmi kirekesztettsége!
10.5 Felszólítjuk a törvényhozást, valamint komoly politikai súlyára tekintettel a magyar
kormányt is, hogy mentsen meg minden magyar állampolgárságú beteget a szenvedéstől, akiket csak az állami pénzforrás hiányára vagy inkább annak rossz csoportosítására tekintettel, hátráltatnak a gyógyulásban! Ezt várja el a magyar nemzet minden érző szívű, az emberiességet a lelkében
hordozó tagja! Mindegy honnan, mindegy hogyan csoportosít át Magyarország költségvetéséből, tegye meg! Tegye meg úgy, hogy más embereknek ne okozzon
több szenvedést! Egyenlő
jogokat az egészségügyben mindenkinek!
XI. LAKHATÁS
Követeljük
a
lakhatás
alkotmányos alapjogként való
biztosítását,
minden magyar állampolgár
számára.
11.1
Több százezer családnak bizonytalan a lakhatása
ma Magyarországon. Az átlagjövedelemmel rendelkezők jövedelmük kb. 25-30%-át fordítják háztartáskiadásokra, míg a legalacsonyabb jövedelműek a jövedelmük közel felét csak a lakhatásra költik.
A szegénység növekedésével az energiaszegénység is egyre nő, egyre többen nem tudják megfelelően kifűteni a lakásukat. Jellemzően
az alacsony jövedelmű
családok rosszabb
minőségű lakásokban élnek,
melyek fenntartása sokba kerül. A közműhátralékot felhalmozó száma egyre növekszik. A lakáshitel-tartozásaik miatt tízezres
nagyságrendekben kerülnek emberek
az
utcákra. Nem
igaz, hogy dübörög a
gazdaság!
11.2 A vázolt helyzet,
hatványozottan igaz a magyarországi cigány családok lakhatási körülményeire, akiket gyermekeik állami gondoskodásba vételével fenyegetnek, mert egyszerűen képtelenek munka nélkül,
segélyből fenntartani a megfelelő
életkörülményeket. Mottónk:
Ha telepfelszámolás, akkor óvatosság, előretervezés, és közösségi
döntési struktúrában történjék.
11.3
Az állam szociális bérlakás programjai elenyésző számú
embernek segítenek, támogatási rendszere alkalmatlan a valós segítségnyújtásra. Rezsicsökkentő akciói populista
alapú látszatintézkedések, melyek nem segítenek a bajba került embereknek és általában
a szolgáltatókkal való előzetesen vételárcsökkentő megállapodásokon nyugodnak. Az ingatlanjukra jelzáloghitelt felvevő
embereket – különösen
a devizaadósokat - örökös
eladósodás és ingatlanjuk elárverezése
fenyegeti.
11.4 Újra
nemzetségek laknak együtt a szocializmus korában épített szocreál kockaházakban. A fiatal felnőtteknek esélyük nincs az állandó
munkára ezért, a CSOK a gazdagabb
réteget erősíti,
a rászorultakat semennyire sem. A közmunkásnak is járjon CSOK, nem
ő tehet róla, hogy csak állami munkahelye van, hanem az állam, amelyik
a vállalkozásokat annyira
terheli, hogy a piaci alapú
munka lassan kuriózum a cigányok
között!
11.5
A szociális alapú bérlakásokat egymás után forgatják
át az önkormányzatok piaci
alapú önkormányzati bérleményekké a jövedelem
függvényben. Az azonban senki nem érdekel, hogy a jövedelmet milyen rendszeres kiadások terhelik! Miért hozzák még rosszabb helyzetbe az embereket? Miért veszik el az önkormányzati fedelet is a cigányok feje fölül?
Nem engedjük, hogy néhány forint különbözet miatt kisnyugdíjasok ezreinek alakítsák át szociális alapúról piaci alapúra a bérleti szerződését!
11.6 Ha a gyermeklétszám növelése lenne az érdeke az országnak, miért nem építenek
kis rezsiigényű szociális bérlakásokat a fiatal házasoknak? Miért nincsenek közösségi kezdeményezések e tekintetben önkormányzati segítséggel? Ha
döntéshozók lennénk,
évente 50.000 szociális bérlakás megépítésére törekednénk országszerte.
11.7 Mi úgy gondoljuk, hogy minden devizahiteles károsultja egy a finánctőke által gerjesztett manipulációnak, amit mihamarabb orvosolni kell. E tekintetben minden végrehajtási eljárást
államellenesnek, törvénytelennek ítélünk meg abban az estben, ha tulajdonosnak egy lakott lakása van és nincs más ingatlanja. A Nemzeti
Eszközkezelő feltételszabásait annullálnánk. Ma már nem
15.000, hanem szinte a felajánlott teljes lakásállomány megvételére sort kellett volna keríteni,
amelyik lakhatási céllal áll a tulajdonosa rendelkezésére! Minden jelzáloghitelét törleszteni nem tudó lakás-
vagy ingatlantulajdonosnak legyen lehetősége felajánlani az ingatlanját megvételre az államnak
és a hitelező
bank ugyanolyan adás-vételi kondíciókkal, mint jelen esetben
léteznek, mindegyikről mondjon le, végleg.
11.8
Itt is említést
érdemel a magáncsőd
jogintézménye, melyet ugyan bevezettek, de nem működik
megfelelő hatásfokkal a keretszabályok miatt.
11.9
Meg kell említeni, hogy kb. 500 ezer nem lakott vagy elhagyott
lakás van nyilvántartva Magyarországon. Eközben családok nyomorognak kislakásokban. Sokan
befektetni kívántak az ingatlanokba. Amikor
azonban a társadalmi, erkölcsi és gazdasági válság
bekövetkezett, elhagyták Magyarországot hátrahagyva az teljesen leamortizált ingatlanokat a véglegesség szándékával. Az önkormányzatok nem tudják kezelni ezt a helyzetet, mert amíg a lakott ingatlannal kapcsolatban néha igen szigorú
elvárásaik vannak a tulajdonossal szemben,
addig ezekkel a szellemingatlanokkal, szellemtelepekkel
szinte semmit nem tudnak
kezdeni.
11.10 Javasoljuk, hogy az elhagyott, nem lakott ingatlanok felülvizsgálatát az állam kezdje
meg, és ha a tulajdonos
nem elérhető, örökösei nem
jelentkeznek, törvény útján, meghatározott időt követően,
az ingatlant az állam sajátítsa ki, a kártalanítás mértékét szabja
alacsonyra, annak összegét tegye félre 5 év időintervallumra, melyet szükség
esetén a tulajdonos, vagy az örökös/ök./ jelentkezésük után megkaphatnak kártalanításként. Az így felszabadult ingatlanokat, a lakással nem rendelkezőknek adja bérbe.
11.11
Hasonlóképpen kezelnénk a kizsákmányolt, lepusztított, elhagyatott gyár- és ipartelepeket. Ha a segélyt azért meg lehet vonni egy lakott
ingatlan tulajdonosától, mert nem rendezett az udvara (bár ezen már a közmunkások szintjén változtattak), akkor - álláspontunk szerint – az olyan külföldi vagy akár magyar cégek által felvásárolt, majd tönkretett ingatlanokat is államilag
ki kell sajátítani, ahol a tulajdonosok nem tarják be a reájuk vonatkozó magyar szabályokat.
11.12
Mivel a munkanélküliség és a lakhatási
körülmények közötti
szükségszerűen kialakult összefüggéseket
senki nem vitatja, az áldatlan állapotok
felszámolására a foglakoztatás bővítésével, a szociális célú bérlakások építésével, felújításával, a hátrányos helyzetbe került családok hatékonyabb segítségével lehetne állami intézkedéseket kezdeményezni úgy, hogy a megoldásba az érintetteket is be kellene vonni. A helyben kialakult szegénységet, a helyiek munkához juttatásával, a helyi közösségek kialakításával lehet enyhíteni.
11.13
Töröljük el az
életvitelszerű közterületen tartózkodásra vonatkozó szabálysértési tényállást és helyezzék
hatályon kívül a „hajléktalanmentes zónákat” kijelölő
helyi rendeleteket. Az Alaptörvényből távolítsuk el a hajléktalan emberek üldözését lehetővé tevő
paragrafust. (AVM: 1. pont, a kriminalizáció eltörlése)
11.14 Az
Országgyűlés módosítsa a végrehajtási
törvényt, a lakástörvényt, a gyermekvédelmi törvényt és
a szociális törvényt úgy, hogy
senkit se lehessen
megfelelő elhelyezés nélkül kilakoltatni.
a szabályozás tartalmazzon garanciákat arra, hogy egyetlen gyereket se emeljenek ki a családjából csak azért, mert szülei elveszítették lakhatásukat. (AVM: 3. pont,
az
elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalma)
11.15
A kormány
dolgozzon ki olyan átfogó lakáspolitikai stratégiát, amely nem a lakástulajdonlást, hanem a biztonságos és megfizethető lakhatást
támogatja. A lakáspolitikai stratégia elsődleges célja a lakás nélkül és lakhatási szegénységben élők helyzetének javítása,
és a lakásvesztéssel fenyegetett emberek védelme legyen.
Alakítsanak ki olyan átmeneti
lakhatási formákat
(pl. szobabérlők háza, emberhez méltó körülményeket biztosító
munkásszállók), amelyek az alacsony jövedelmű embereknek is önálló
lakhatást biztosítanak. Ahhoz, hogy a leginkább
rászoruló emberek
is biztonságban tudjanak élni, vissza kell állítani
a normatív lakásfenntartási támogatást és radikálisan meg kell emelni összegét.
(AVM: 4. pont, átfogó lakáspolitikát, amely a rászorulókat
részesíti előnyben!)
11.16
A kialakítandó lakáspolitika központi
eleme kell, hogy legyen a szociális
bérletű lakások
számának radikális növelése. Ez egyszerre
jelenti új lakások építését, a meglévő önkormányzati lakásállomány fejlesztését, felújítását és az üresen
álló magánlakások szociális célú hasznosítását. Az önkormányzati lakásállomány bővítése
mellett szükség van a szabályozás átalakítására is egy központi
lakbér támogatási rendszer
kialakítása, és a lakások elosztási szempontjainak az egységesítése érdekében. Elengedhetetlen, hogy ezeknek
a lakásoknak az elosztása
során a leginkább kiszolgáltatott helyzetű igénylők előnyt élvezzenek.(AVM:
5.pont, kiterjedt
szociális bérlakás-hálózat kiépítése)
11.17
Az albérlet
árak az egész országban
az egekbe szöktek,
ami miatt még több embernek
vált bizonytalanná a lakhatása. Emberek tömegei
költik jövedelmük nagy részét
lakhatásra, ami a magánbérleti szektor alulszabályozottsága miatt továbbra
is gyakran indokolatlanul sok bizonytalansággal jár. Olyan országos és helyi szabályozást kell bevezetni, amelyek
egyszerre ösztönzik a lakások bérbeadását, védik a bérlők és a tulajdonosok jogait,
és korlátozzák az albérleti
árak szélsőséges emelését. (AVM: 6.pont, a bérlakás-szektor szabályozása)
11.18 A Parlament vezessen be adót a hosszú ideig üresen tartott
lakásokra. A befizetett adóból hozzanak létre egy lakhatási alapot az alacsony
jövedelmű emberek lakhatásának támogatására. Az illetékes minisztérium hozzon létre szociális lakásügynökséget, ami segít az üres lakások
tulajdonosainak ingatlanjuk kiadásában és a rászorulóknak pedig ezeknek a lakásoknak a szociális alapú bérletében. Törvényben meghatározott módon kapjanak adókedvezményt azok, akik az üresen álló lakásukat
rászorulóknak adják ki.(AVM:
7.pont, minden lakásban lakjanak!)
11.19 Vezessék
be az „Elsőként Lakhatás modell” alapján működő szolgáltatások normatív
finanszírozását. A hajléktalanellátó-rendszerre fordított
közpénz egy részét különítsék el az utcán élő emberek tartós lakhatásba jutását támogató
programokra, és írjanak ki pályázatot hosszú
távú lakhatási programokra hajléktalan emberek számára.
A szociális munkások képzésébe
hangsúlyosan kerüljenek be az „elsőként lakhatás” megközelítéshez szükséges
készségek és ismeretek. (AVM: 8. pont Elsőként
Lakhatás program)
11.20
Az államnak feladata,
hogy gondoskodjon azoknak a családoknak a lakhatásáról, akik méltatlan lakáskörülmények között élnek: szállókon, bizonytalan albérletben, leromlott állapotú, esetenként egészségkárosító bérlakásokban. A szociális ellátórendszer ma képtelen
minden olyan családnak elhelyezést biztosítani, amely elvesztette a lakhatását, a családok
átmeneti otthonaiban nagyon hosszú várólisták vannak. Az állam és az önkormányzatok nem csak, hogy megtagadják a segítséget ezektől a családoktól, de sokszor
még a gyermekeik kiemelésével is megfenyegetik a szülőket,
illetve ki is emelik őket a családból. Pedig ez a gyakorlat
nem csak igazságtalan, hanem törvénytelen is. Követeljük a szegénység miatti gyermekelvételek megszüntetését! A gyermekek
kiemelése helyett a családok egyben maradását és megfelelő
lakhatását kell támogatni. (AVM: 9. pont, szegénység miatt egyetlen gyereke
se emeljenek ki a családjából!)
11.21
Az Országgyűlés módosítsa az összes
vonatkozó jogszabályt úgy, hogy ne a lakcím legyen az állampolgári jogosultságok alapja. Biztosítsák, hogy mindenki
be tudjon jelentkezni oda, ahol valójában
lakik. Az okmányirodák tartsák be a hatályos
törvényeket és senkitől
se tagadják meg a lakcím bejelentését, aki jogosult
rá! A szociális, egészségügyi és oktatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy minden
állampolgár hozzá tudjon
férni minden szolgáltatáshoz és ellátáshoz, lakcímétől függetlenül. A lakóhelyet és tartózkodási helyet váltsa
fel az ingyenesen és rendszeresen frissíthető értesítési cím intézménye. (AVM: 12. pont a lakcím-szabályozás felülvizsgálata)
XII. KULTÚRA
„Követeljük, a magyarországi cigányok kulturális önazonosságának a jogát. Követeljük a strukturált intézményrendszert a kulturális autonómia gyakorlásához!” (Zsigó Jenő 25 pontjára
is tekintettel)
12.1 Miközben az állam által finanszírozott roma nemzetiségi önkormányzatok az éves költségvetésük 70-80%-át
reklám- és rendezvényszervezésre költik,
valójában elvétve
vannak olyan intézmények, ahol a roma kultúrát közösségi szinten
gyakorolni lehetne. Nincsenek cigány
közösségi házak,
nincsenek cigány
könyvtárak, cigány színházak, cigány hivatalok, ahol hivatalos ügyeket is lehetne intézni.
Nagyon meglepődnének az állami hivatalokban, ha cigány tolmácsot kérne egy magyarországi roma, pedig jogunk lenne ahhoz, hogy anyanyelvünkön intézhessük hivatalos ügyeinket. Az állami
elnyomás egyik formájának tartjuk
ennek a helyzetnek a fenntartását, melynek más célja nem lehet,
mint az asszimiláció, a roma kultúra veszendőbe hagyása. Emlékezzünk mindannyian a Roma Világsátor, mint Kulturális Centrum körüli
hatalmas vitákra, mely végül a komoly
európai uniós támogatás
ellenére sem épült meg a mai napig, sőt még a helye sem lett kijelölve hosszú évek alatt.
12.2.
Célunk egyértelmű: A kulturális autonómia gyakorlásához tér kell. Strukturális, egymással kohézióban lévő államilag
támogatott fenntartású roma identitású intézmények rendszerét kell létrehozni. Ezt az állam nem spórolhatja meg.
12.3. A kulturális, vagy számunkra
inkább identitásalapúként megfogalmazandó önazonosság kérdésében - álláspontunk szerint
- dűlőre kéne jutni. A jelenlegi szabályozás a származásra vonatkozó adatokat szenzitív
adatként kezeli, mely egy szempontból érthető, azonban az is tény, hogy nagyon megnehezíti a célzott támogatások ellenőrizhetőségét. Így tűnt el
24 év alatt sokmilliárdnyi magyar forint
romákra elkölteni kívánt forrás.
12.4.
Hatalmas kérdés, hogy a romák felvállalják-e származásukat vagy sem! Mi azt valljuk,
hogy egy a személyi igazolvánnyal együtt érvényes, igen szabályozott kiadási és felhasználási körülmények között megalkotott „nemzetiségi kártya”, - mely nem tesz különbséget a Magyarország nemzeti kisebbségek között – a magyarországi nemzetiségek érdekét is szolgálnak az által, hogy a célközönsége, adott célzott támogatásnak
egyértelművé válna.
XIII. MÉDIA
Követeljük az állami felelősségvállalást a cigányság társadalmi presztízsének, emberi
méltóságának tiszteletben tartására, védelmére, helyreállítására. Inkluzív állami
kommunikációt és médiát! (Részlet Zsigó Jenő 25 pontjából)
13.1 Jelenleg a magyarországi közmédia szerepét akként értékeljük, hogy sztereotípiákra épít, nem a valóságot, vagy csak a valóság egy negatív részletét tárja a nézők, hallgatók
elé, ha cigányokról van szó. A társadalmi elfogultság és közöny
visszatükröződik a hírműsorokban is, melyek
bűncselekmények tömkelegéről adnak tájékoztatást önkényesen kiragadva a tudomásukra jutottak közül a botrányosat és a „cigányosat”. A nemzetiségieknek szánt havi pár óra, nem tudja kielégíteni egy népcsoport hírigényét. Roma identitású televízió nincs (csak internetes online, ami a letöltés
korlátok miatt kevés emberhez jut el), a rádiós hírműsorok nem országos lefedettségűek, a Rádió „C” megszüntetésével szinte
nem is hallhatók. A roma nyomtatott és internetes sajtóval hasonló a helyzet.
Tulajdonképpen a roma média szétszórtan, sokszor állami támogatás
nélkül, mások kegyelméből működik, miközben az állam milliárdokat költ erre a célra közpénzből.
13.2
Célunk, hogy a magyarországi cigányokkal kapcsolatos pozitív és negatív
irányú ügyekről, hírekről is olyan működésében államilag támogatott, független, roma identitású média számolhasson be (megfelelő számú médiummal), mely országosan elérhető
minden cigány ember számára.
13.3
Célunk továbbá
elérni, hogy a közmédia tartsa be a romákkal
kapcsolatban is az emberi méltósághoz való jogot, ne csak a cigányok elleni,
hanem a melletti tényekről is tudósítson,
és ne adjon felületet semmiféle elfogult, igazoltan hírnek.
XIV.
A NYUGDÍJASOKHOZ
14.1
A magánnyugdíjpénztárokat az állam felszámolta, vagyonukat beolvasztotta az állami szférába hatalmas hibát elkövetve ezzel.
Mindannyian tudjuk,
hogy egyre kevesebb
aktív magyar állampolgár termeli ki adójának befizetésével, egyre több magyar
állampolgár (közöttük adóbefizetést egyáltalán nem alkalmazó, külföldön
élő személyek) nyugdíját, ami a nyugdíjak
elértéktelenedését eredményezheti rövidesen. Mármint az államot működtetők szerint,
akik e tekintetben is folyamatos félelmet gerjesztenek az emberekben a jövőjüket
érintően. Mi úgy gondoljuk, hogy a nyugdíjrendszerbe való közpénz
beinvesztálás mértékének emelésével ezt a problémát meg lehet és meg kell oldani jó gazda módjára, nagy
tisztelettel az idősek iránt. Költsünk arra, ami jólétet eredményez, és azért költsünk rá, mert mi tudjuk, hogy a boldogabb
ember kreatívabb ergo szabadabb és nem tud meglenni
munka nélkül. Az idős ember is tud és akar is dolgozni, a neki megfelelő
munkában, ha nem sújtják halálra a megszorító intézkedésekkel. Lehetőség, amivel milliók
élnének, önként. Feladatunk, e tevékenységéknek a preferálása lenne.
14.2 Fentiekből következőleg vissza kell állítani
a magánnyugdíj pénztári
rendszert. Közelíteni kell egymáshoz a legalacsonyabb és a legmagasabb nyugdíjakat, melyeket
úgy lehet kivitelezni, hogy az éves kifizetendő nyugdíjösszeg-emelések szintjén, sávosan alkalmazzuk az nyugdíjemelés mértékét. A kisnyugdíjas nagyobb százalékban részesüljön belőle, mint a magas nyugdíjjal rendelkező. Pártunk, egy matematikai viszonyszám megalkotására ösztönözné
a gazdasági szakembereket, akik figyelemmel lennének arra, hogy a nyugdíjemelések és a minimálbérnövekedések aránya ne változzon
számottevően és legyen figyelemmel a makrogazdasági mutatókra is, vagyis
a gazdaság ne okozzon olyan reálérték
csökkenést a nyugdíjakban, ami annulálja a nyugdíjemelés mértékét.
14.3. A rokkantak, fogyatékkal élők viszonylatában a legnagyobb kedvezmény elvét alkalmazva, csak és kizárólag az orvosi
állapotfelmérésekre alapozva határoznánk meg a
fogyatékkal, rokkantsággal kapcsolatos szabályozást, abba politikát semmiképpen sem vinnénk. Sávosan, az orvosi javaslatot figyelembe véve ítélnénk
meg a járadék összegét,
amit 5 évente vizsgáltatnák felül.
14.4
A szolgálati járandóságban részesülőket, azokat, akiknek 2012. január 01-én elvették
a nyugdíját kártalanítanánk, visszaállítanánk az eredeti állapotot és megszüntetnénk mindenféle csökkentés jogcímen megfogalmazott jövedelemmegvonásukat is. Ehhez az Alaptörvényt is módosítanánk!
XV. KÖZLEKEDÉS
15.1
Megfigyelhető tendencia,
hogy egyre több városnak titulált 10.000 fő feletti településen nincs helyi járatú
közlekedés. Elvárják
az idős emberektől, hogy 3-5 kilométert kerékpározzanak, ha a központosított kereskedelmi helyekre el akarnak
jutni, vásárolni. Aki nem tud biciklizni az, ha tudja, felfogadja a szomszédot ideiglenesen taxisnak,
vagy megy gyalog! Tényleg foglalkoznak az idősek
életkörülményeivel, vagy csak a nyugdíjasok szavazatára kíváncsi minden politikus? Mennyivel ér többet egy budapesti nyugdíjas,
mint egy nem budapesti?
15.2
Az elmaradottabb térségekben a századelőn gyorsabban haladtak a vonatok, mint mostanában. Tegyék korszerűbbé a vasúti közlekedést!
15.3
Budapest viszonylatában átfogó tervekre
van szükség sürgősen.
Az agglomerációból érkező gépjárművek millió járják
Budapest útjait. A P+R parkolókat különösen preferálni lenne szükséges
a metróvégállomásokon a forgalmasabb csomópontok környékén, mert a fővárosban élők számára
sokszor élhetetlen a város, saját gépjárműveikkel képtelenek parkolni.
15.4 A közösségi közlekedés reformja, a metróhálózatok bővítése, a főváros
úthálózatának felújítása
közös ügy, melyre forrásokat kell bevonni.
XVI. KÖZBIZTONSÁG
15.5
2014 óta a közbiztonsági helyzet sokat romlott.
A településeken – különösen a mélyszegénységben élők között – megvetette a lábát a drog. Az uzsora törvény hatására vannak
ugyan változások, de a mai napig is emberek ezreit
tartják sakkban a szegénység vámszedői. A szegregátumokban élő, főként cigány emberek nem férnek hozzá a szolgáltatásokhoz, nyomortelepeiket az „elszemetesedés” és a kóbor állatok elszaporodása jellemzi. Termelni felesleges, mert sok a terménylopás, télvíz idején a falopás. Az emberek jövedelmi
viszonyaik miatt,
a hasonló életkörülményekre tekintettel, hasonló jellegű bűnös cselekményekkel próbálják meg túlélni a legkritikusabb időszakokat!
15.6
A gettók
környékén szinte
csak közfoglalkoztatás zajlik,
a fiatalok előtt semmiféle jövőkép
nincs. Fedett közösségi térrel nem rendelkeznek, a közszolgáltatások akadoznak, sok helyen a vízbázis
elérése is komoly kihívás, az úthálózat-felújítások rendre
elkerülik őket. Az ott élők másodrangú, lenézett emberekké válnak, szegregált óvodákban, iskolákban nőnek fel, és nagy valószínűsséggel vagy bűnözők, vagy közmunkások válnak
belőlük. Ez a fajta helyzet, megöli bennük a kreativitást, felerősíti az erőszakot és bizony sokszor a társadalmi csoporton belüli erőszak is nagyobb méreteket
ölt, mint a kívülről érkező.
15.7 A bürokratikus hivatali rendszer visszaélései általában
retorzió nélkül maradnak, nagy a cigányellenesség hazánkban!
15.8
A nagyobb településeken a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés könnyebb, de a létszámból fakadóan is veszélyesebb élni. Makrogazdasági szempontból megfigyelhető az elitesedés, és egyre több a komoly
gazdasági kihatású
vagy korrupciós bűncselekmény is, melyek
felderítési mutatói elégtelenek.
15.9 Nem értünk egyet a Csemegi- kódexre hajazó büntethetőségi korhatár leszállításával! Egy gyermek
maradhasson meg gyermeknek a 14 éves kora betöltéséig, hisz ha eltorzul a fejlődési
pályája, azért általában mindig egy felnőtt a hibás!
Állítsák vissza a büntethetőségi korhatárt a 14. életévre!
15.10
A közigazgatás minden érintett egysége vegyen
részt egy államilag
kialakított drogprevenciós program
megvalósításában. A drogfüggőket és egyéb szenvedélybetegeket pedig, amennyiben mások – különösen a velük együtt élő családtagjaik életvitelét negatív irányba
terelik - (például a családon belüli erőszak okozói, ha súlyosabb
bűncselekmény nem valósul meg), bizonyos
esetszám után kötelezzék kényszergyógykezelésre. E tekintetben a védelemben részesülő jogát erősebbnek
tekintjük, a függőségben szenvedő ember
jogánál!
ZÁRADÉK:
Általában a nők, de különösen
a roma nők szerepe mindig háttérbe került!
Pedig ők a mi anyáink,
lányaink, életünk társai,
akiknek a roma politikai
hon- és érdekvédő harcunkban is részt kell vállalniuk! Mindezt az egyenjogúság nevében, a férfiaknak, a nők előtti főhajtása mellett.
Kinyilatkozzuk, hogy a roma nők és férfiak
egyenjogúak, egyenlő
méltósággal viseltetnek egymás
iránt! A roma nők emancipációjának valódi megteremtését elsődleges feladataink közé soroljuk!
„A bőrszín természetesen összeköti a cigányságot. Természetes módon. Egyrészt
a történelmi múlton keresztül. A cigányság
sok-sok évszázada él fehér környezetben, és megmaradt, ami nagyon értékes
tulajdonságokra és képességekre utal. Az őseink iránti
tisztelet, akiknek az életünket
köszönhetjük, akik barna bőrszínűek voltak, megköveteli a bőrszínünk elfogadását, egymás tiszteletét. Az elfogadás és elismerés politikáját magunk között
is. A barna bőrszín magában
hordoz történelmi emlékeket, tapasztalatokat, kollektív
tudást, kultúrát,
nyelvet, és mai szóhasználattal „mémeket”. (A kultúra eleme, amely genetikán kívüli eszközökkel – elsősorban utánzással – adódik
át.)
Összeköt bennünket a holokauszt, amikor ki akarták
irtani a magyarországi cigányságot, és meg is tették volna, ha tovább tart a II. világháború. Ez az eszme a hazánkban Magyarország nem
védte meg a zsidó és a
cigány honfitársait.
A bőrszín összeköt bennünket
úgy is, hogy egy kirekesztő, fajgyűlölő társadalomban a bőrszín hívja le a fajgyűlölő, reflektálatlan indulatokat és cselekvéseket. A fajgyűlölet intézményesült a cigánysággal szemben, tetten
érhető a törvényekben, a médiában,
a parlamentben, az intézmények működésében, és a hétköznapi többségi gyakorlatban, a „hétköznapi fasizmusban”.
A cigányság
kollektív áldozata
a hátrányos faji megkülönböztetésnek. Ezeket a sérelmeket a bőrszíne alapján
szenvedi el. Nem csak a történelmi múlt, a közös sorstudat is összeköti
a cigányságot. A fajgyűlölet alapvetően társadalmi
és elméleti konstrukció, amely alapvetően
a fehértől különböző
barna bőrszín miatt veszi célba a cigányságot.
A Magyarországi cigányságnak a neki szánt hátrányos közös sorsba kényszerített, kirekesztett életet, sorsot nem kell eltűrnie
az idők végezetéig. Értékké kell formálni
a cigányságát, és politikai
erőt képezve részt és felelősséget kell vállalni a törvényhozásban. A magunk erejéből. A magunk akaratából. Magyarország és a cigányság
jövőjéért. Közös sorstudatunk, emberi értékeink, önbecsülésünk, és felelősségérzetünk alapján
széles körű emberi, kisebbségi, társadalmi és politikai
szövetséget kell létrehoznia a cigányságnak.
Esélyt
és erőt kell adni magunknak. Nincs más választásunk, mint a választói politikai
jogunk erővé formálása.” (Zsigó Jenő)
Nekünk, ennek a piramisnak az aljából kell a tetejére
érni.
Kérünk mindenkit, hogy segítse a munkánkat!
MAGYARORSZÁGI CIGÁNYPÁRT
2018.
január 22.
jegyzi:
Horváth József sk.
elnök
