20260401 Nem volt ám egy nagy szám ez a "szavazat ára" filmecske
Horváth Ferenc írása
2026.04.01.
Mottó: rettenetes állapotban van a magyar nép. Mindenütt az aljas hátsó szándékok és az érdekek dominálnak.
Megnéztem a "Szavazat ára" című dokumentumfilmet. Végignéztem.
Az mellett, hogy a salgótarjáni vagy a nyírbogáti szereplőkhöz semmi közöm, az ózdi, a tiszavasvári és a nyíregyházi szereplőket személyesen ismerem. Némileg még Szamossályihoz is van közöm bár soha nem találkoztam a polgalárnester asszonnyal. Ő tudni fogja mire gondolok.
Foglaljuk össze, amit láttunk, hallottunk! Megjegyzem, nem mindig azt fogom magyarázni, amit elmondtak, az magukért beszélt.
Ózd
Nagyon sok ember él rettenetes körülmények között. Semmi érdekérvényesítő képességük nincs, próbálnak túlélni. Ezenközben elvadulnak, drogossá válnak, kilátástalanságukban bűncselekmênyeket követnek el. Sokuk lakhatása korlátozott, bármikor ki tudnák a zömét lakoltatni.
A Hétes-telep az állatorvosi ló esete.
Ismerem azt a hölgyet, aki nyilatkozott. Filantróp, sok tudással megáldott asszony. Politikai szempontból képzett. Ő a maga módján és tehetsége szerint segíti az embereket. Tisztelet érte. Amit elmondott az a valóság.
Bár nem gondolnák, sok fiatal és erős ember száll fel a kisbuszokra reggelente és mennek dolgozni alkalmi bejelentésekkel vagy az nélkül, éhbérért. A rokkantak a betegek semmiféle jövőképpel nem rendelkeznek, mint sokan másutt az országban.
Esténként is lehetne mit megfigyelni az igen gyér közvilagítás alatt. Az ilyen helyeken mindig laknak erős emberek, akikhez járnak a környêkbeliek drogért, uzsoráért, egyéb olyan dolgokért, amiket már nem tudnak boltban megfizetni a szegény emberek. El sem tudnák képzelni, milyen csekély jövedelemből élnek meg egyesek!
Ózdon láttuk működni a bűnvadászokat is a csalinak letett gépjárművel, amit darabokra szedtek az emberek, akik ezeknek a nyilaskezdeményeknek csak állatok, semmi egyebek.
Ezek a magukat felsőbbrendűnek gondolt emberek azonban soha nem néznek a dolgok mögé, annyi eszük már nincs (mert minek az nekik vagy mi érdekük fűződne hozzá), hogy az állam működésképtelenségét összekössék ezeknek az embereknek a sorstalanságával.
Itt "működött" Bódis Kriszta (aliasz Horváth Krisztina) is, sok-sok millió forintból, teljes kudarccal. Az emberek anyagi, jövedelmi vagy viselkedési szokásain a tevékenysége semmi nyomott nem hagyott. A Hétesen tulajdonképpen sok embernek egy illemhelye sincs, nemhogy vize, vagy jól kialakított fűtése.
Kiváncsi lennék például arra is, hogy Ózd szegregátumaiból az utolsó 10 évben hány gyermeket vettek állami gondoskodásba és ők most, hogy élnek. Volt -e barnilyen szerepe ebben Bódis Krisztának?
Ózdon volt az az eset is, anikor más településekről érkezett cigányok fenyegették a helyieket, hogy kinek írjanak alá, kire szavazzanak. Ha jól emlékszem 2022-ben. Volt ott még más is, csak állami felelősségre vonás nem volt. A cikkeket, aki akarja meg tudja találni szerintem, még.
Tény, hogy mindegy milyen politikai formáció jut el ezek közé a padlóra került emberek közé, különösen a szegregátumokban mindegyik felülről, a pénzért mindenre kapható aljas emberek bevetésével kényszeríti az erre kapva-kapó szerencsétleneket egy napi betevőért vagy 5-20. 000 forintért (ki mennyire éhes) arra, hogy ki a jó választás, melyik párt legyen a befutó. Ez minden magára hagyott, elsorvasztott településre igaz.
Tiszavasvári
Ismerem az ottani szereplőt is, személyesen. Tényleg volt a Mester utcai házánál egy politikai rendezvény, melyen én is részt vettem a Megoldás Mozgalom EP képviselőjelötjeként. Ott volt a jelenlegi - akkor még jelölt - polgármesterasszony, egy másik polgármester jelölt is, míg kettő nem jött el. Az egyiket kêpviselték, a másikat az éppen regnálót nem érdekelte a dolog.
A dokumentumfilmben megszólaló férfi tudomásom szerint a roma nemzetiségi önkormányzati választáson indult.
Jó beszélgetés volt. A 2024. júniusi választások után érték retorziók ez tény, bár voltak neki is hiányosságai ezen a téren. Maguk el sem tudják képzelni milyenek az ingatlanyilvántartási viszonyok a szegények lakta településrészeken!
Bár érdemtelenül nem említettek meg - valószínűleg a filmkészítőknek nem fértem bele a jujj de újszerű elgondolásukba -, szerénytelenül állíthatom, hogy hozzám fordultak segítségért a kórházban jogtalanul visszatartott újszülött ügyében, ahol összefoglaltam, hogy mi történt és én milyen panaszt, mire hivatkozva nyújtanék be, majd megkértem Glonczi Lászlót, hogy a távolság miatt, és mert neki rutinja is van ebben, járjon el az ügyben meghatalmazottként.
És itt most álljunk meg egy kicsit!
Rettenetes, amilyen visszaélések történnek a rossz körülmények között élő családok gyermekeivel!
Bizonyos - nem jogszabályi értékű módszertani útmutatók alapján -, a helyi önkormányzatok szociális területéhez tartozó, hatósági jogkörrel nem, de javaslati joggal rendelkező családsegítő központok, vagy gyermekjóléti központok egy bevett séma szerint müködnek. Működik egy gyermekvédelmi jelzőrendszer is, amit nagyra tartok, mert nagy szüksêg van rá.
Minden értelmes ember tudja, hogy a mêlyszegénységben élő emberek a betevő falatért is meg kell, hogy küzdjenek. Nehéz az elérésük a munka világához, mert képzetlenek így kisjövedelműek. A gazdaság szerencsétlen felfűtése idején a kovid után, amikor a tehetősebbek félpénzért újíthatták fel a házaikat, lasszóval kellet fogni a segédmunkást; akkor jól éltek egy ideig, de ezzel akaratlanul gerjesztették is az inflációt. Az államot nem érdekelte.
A NER padlón tartja a fejüket. A szociális hálót megszüntette, a családi pótlék ma is egy gyerekre 2008. év óta változatlanul, 12.200,- forint. A biztosítotti vagy munkajogviszonnyal nem rendelkező anyák ma is 28.500,- forint GYES-t kapnak egy gyermek után, 3 éves koráig. Ha a férfi embernek éppen nincs munkája, akkor bizony az éhenhalás fenyegeti őket.
És itt jön képbe az idealizált családsegítő munka, ami tulajdonképpen nem áll másból, mint a hibák feltárásából. Hiába a szociális munkás végzettség, ha nincs hozzá tartalom, segítő állami pénz, valós kiút a szegénységből.
A gyermekek veszélyeztetettsége szerintem a szegények köreiben 10-ből 9 esetben simán megállapítható.
Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy egy három tagú család esetében is minimum 150-200.000 forint környékén van az az összeg, amikor nagyon nem élnek még jól de talán sikerülhet a létfenntartás: rezsi, élelem, tisztálkodó szerek, utazás, gyógyszer, ruházat, tartós használati eszközök megléte, a szülői kötelezettségek teljesítése.
Van ennyi, mindenkinek? Mondjuk az adósság megadása után is?
Ha egy hűtő elromlik nyáron, borulhat az egész. Ha elreped a műanyag kád másikat kell venni. Ha a kiságy rossz, már jelzés érkezik...
Magyarul az őket védeni hivatottak, a szociális munkás, az esetmanager, a különböző "gyermekjólétért" dolgozók nem igazán segítők (mert miből segítenének, ha arra állami, öbkormányzati forrásuk nincs), inkább Istenek, akik elvehetik a gyerekeket.
Igen, a szegénység nem lehet ok, de az abból fakadó durva hiányosságok már igen.
Az "Istenséget" támasztja alá a filmben szereplő tiszavasvári eset is. Jelzem, nem minden tökéletes szülői oldalról sem a szegénység miatt. DE!!!
Az azért elvárható lett volna, hogy a gyámhivatal határozatban értesítse a kórházat, akár elektronikus úton, hogy az újszülött gyermek a határozatba foglalt indokolás alapján nem adható ki és ezt az anyával közlik, kihirdetik, a tudomásul vételt vagy az egyet nem értést a részéről egy kinyomtatott példányon rögzítik és aláíratják vele a másolatot. Sőt ő is kap egy példányt. Egy letéti tárgyról készül jegyzőkönyv, nem egy újszülött hatósági elhelyezéséről, nem? És a kórházi dolgozó felelőssége, fel sem merült? Ja, ő egy másik fehér Isten!
Ehhez képest gyámhatósági határozat nélkül, úgy hogy a közvetlen veszélyeztetettség nem állt fenn, a családból való kiemelés oka nulla volt, egy okostojás betelefonált és ennyi!
Kik akkor ők, ha nem Istenek a szegények felett. Még a védelembe vételi eljárást is csak kêsőbb telefonon közölték velük, hogy menjenek be aláírni a "papírt".
Ha a szociális munkások ekkora hibákat vétenek, mik a retorzióik? Kinek van ezek közül a szegény emberek közül kedve eljárást indíttatni ellenük? Mondják meg!
Szerintem még a filmben szereplő ügyben sem lesz igazi nyugvópont, mert nem szeretik az ilyen ügyfelet sehol sem!
Tudok olyan folyamatban lévő ügyről, ahol a sok gond miatt túlzottan együtt nem működő anya ellen a védelembe vételi eljárást a gyermekeire nézve úgy folytatták tovább, hogy ő arról - az elmondása szerint nem tudott. Aztán pár hónap múlva telefofonon keresztül közölték vele, hogy a négy gyerekéből kettőt nevelésbe kiadnak két különböző nevelőszülőnek. A másik kettő csak azért maradhat otthon, mert azoknak még nem találtak nevelőszülőt.
Éljen! Micsoda felemelő hír ez egy anya számára , miközben két gyerekét viszik!
A nagymamát a betegsége miatt számításba se vették, mint családbafogadót vagy gyámot.
Milyen veszélyeztetettség áll ott fenn, ahol két gyermeket külön-külön nevelőszülőkhöz rendelnek jogerős gyámhatósági határozattal, míg a másik két kiskorút NEM emelik ki a családból, azonnal! Mondja meg valami hozzáértő szakember!!!
Aztán én viszem be az anyát és a két kiskorú gyermekét a Családsegítő Központba - mert telefonon berendelték, rendőrrel fenyegették -, az apa otthon őrjöng, sír az egyik gyermekkel. A másik még nem nevelésbe vett sír, hogy velünk akar jönni és végül visszük, mert kicsi...
Vigyázni kell! Ha ellenálltok, ti jártok rosszul, "nyugatom" az igazsággal a szülőket.
Beérkezünk pár perc késéssel, bemutatkozom, elnondom, hogy az anya meghatalmazott segítője vagyok. Senki nem mutatkozik be, nem akarnak emberszámba venni csak miután felemelem a hangom és újra elmondom, hogy ki vagyok de akkor is csak úgy hajlandók hiteles másolatot készíteni a két gyermeket nevelésbe vevő határozatból, hogy kioktatom az anyát, hogy VAN iratbetekintési joga és kérje ki legalább a két határozatot, amibe legalább olvassunk bele, hogy mi az ok! 25 perc kell nekik hozzá, míg kapok hiteles másolatot. Jól fel voltak készülve, ugye?
Közben már ott vannak a nevelőszülők. Az anyát úgy , ahogy eligazítják a kapcsolattartásról, és a gyerekeket már viszik is. Azok szegények zavartak, örülnek, hogy foglalkoznak velük, egyelőre nem sírnak, mennek 'kocsikázni"!
A gyász majd később lesz. Akkor már nem lesz ott velük senki, akit valaha ismertek!
Jegyzökönyv nem készült, gyámhatósági személy feltételezem szerint nem volt jelen..Néhány dilettáns nem hatósági személy volt a határozatban arra kijelölve, hogy a gyermekek átadását - átvételét lebonyolítsák. Bizonyára ez a helyes eljárás! Vagy, nem?
Minek is jönne ki 46 kilométerről valaki a jogerős határozatba foglalt nevelésbe vételt foganatosítani? Ott a csalaládsegítő központ, majd azok megoldják. Az anya egy senki...
A vezetőnek tűnő hölgy elmondta, hogy a másik két gyerek is nevelésbe lesz véve, csak még nincs nevelőszülő. Király! Még ők sem tudják, mikor jön a következő durva csapás a szülők részére. Nekik, mindegy. Nekünk nem az! Időt kell nyerni!
Előtte egy nappal voltunk a helyi gyámhatóságon. Ahol nem tudtak semmit a két gyermek nevelésbe vételéről. Tehát a lakóhely szerint illetékes gyámhatóság a tartózkodási hely szerint illetékes gyámhatóságot még csak nem is értesítette.
Helyben a Gyámhatóság az anya meghatalmazott nem jogi segítőjeként engem elfogadott, a meghatalmazásomat befogadta, míg a dilettáns családsegítő központban levegőnek akartak nézni.
Azóta mint meghatalmazott az ügy előéletét tartalmazó iratokat megkaptam és a közben a tanácsomra jogi képviseletet ellátó ügyvédnek továbbítottam is, merthogy a közigazgatási per ügyvédkényszeres és a két másik gyermek is veszélyben van, hogy nevelésbe veszik.
Ennyire voltam képes. Én sem vagyok fehér, bár dr. Horváth Ferenc a becsületes nevem és jogász vagyok de ügyvéd, nem.
Senki ne vádoljon elfogultsággal!
Segítséget kértek tőlem. Ennyire lehettem képes egy véleményem szerint gyenge rendszerben, ahol még ahhoz sem értenek, hogy a segítő meghatalmazottat nekik el kell fogadniuk, ha van meghatalmazása, ha tetszik annak az Istenfejüknek, ha nem! Mêg jogásznak sem kéne lennem.
Nem, nem arról van szó, hogy a szülők maguk a földreszállt angyalok, de álljon már meg a menés! A szociális munkások javaslatára hip-hop kiemelnek CSAK két gyermeket a családból mert veszélyeztetettek, míg két kiskorút otthagynak a nagy hatalmas veszêlyben, miközben óvodába, iskolába járatják őket, enni, inni valójuk van, tisztálkodni tudnak, fedél van a fejük felett, az apa soha nem bántotta őket egy ujjal sem?
Igen ez egy folyamatban lêvő ügy, ahol majd a hatóságok összezárnak, az ügyvéd pedig küzdhet, mint malac a jégen, a családot ért durva hatósági trauma pedig senkit nem érdekel! Láttam, amit láttam!
A szavazásra visszatérve.
Volt a dokumentum filmben családból kiemeléses történet. A helyszínt, a nyilatkozókat nem ismerem, de a fentiek tükrében teljesen valid lehet a történet.
A szegénység nem lehet ok, de a szocialis segítőképtelenség az igen, nomeg a kényszerítés ugye, amikor a családból kiemeléssel fenyegetik a szülőt vagy a gyámságot vállaló családba fogadó hozzatartozót!
A szamossályi esetről
Közmunkás berkekben ez legalább 15 éve köztudott. A kiskirály polgármesterek és a nonporfit kft-ék urai a helyzetnek és vissza is tudnak vele élni. Tiszavasváriban ma is olyan személy vezeti az önkormányzat nonprofit kft-jét, aki feltételes ügyészi felfüggesztés útján szabadul az általa elkövetett bűncselekmény felelősségre vonása alól.
Drog
Salgótarján és legyen a nyíregyházi Huszár telep.
15 évig nem törödtek azzal, hogy milyen károkat okoz a kisjövedelműek körében a kábítószer. Mindenki hallgatott. Az állam is. A drogterjesztők hamar kikerültek a hatóság őrizetéből és tovább abuzálhatták a fennhatóságuk alá tartozó szerencsétleneket. Kiút nincs a drogfogyasztásból ma sem. Még a tűcsere programokat is leállították. Az államnak így is megfelelt.
Legalább nem mentek segélyért, maximum a hozzatartozóikat fosztották ki, hogy fizetni tudjanak a tiltott pszichotróp anyagokért.
Ma már kis túlzással a fél ország drogos. Egy igazi drogelvonó, még ha meg is akar szabadulni a függőségtől a szerhasználó elérhetetlen messzeségben van, mert igen komoly összeget kéne érte fizetni.
Tiszavasváriban mit mondhattam volna a drogosnak? Menjen el a körzeti orvoshoz, az beutalja őt Miskolcra az addiktológiára. Ha van pénze bemenni, majd biztosan kap szanaxot és időpontokat hogy mikor járjon be... És itt vége is a dalnak. Kábítószert könyebb venni.
Tavaly május végén voltam a Huszár telepen. Kampányoltam. Enyhén mondom: le voltam tiltva. Igazán akkor jött elő a többség fazekakkal, amikor már távozóban voltam és a barátaim "őrizték" az üstöt. Az a kis csapat azonban mindent elmondott, hogy hogy élnek, hol a strici utca és, hogy mit gondolnak ők a drog helyzetről.
Amit ott elmondtak, felháborított. Hazafelé élő videóban mondtuk el a véleményünket. A helyi renőöri vezetők és Pintér Sándor kritikája is elhangzott benne.
Sokan látták, nem törtênt semmi, pedig vártam, hogy megkêdezi tőlem a hatóság, de ennyire se futotta tőlük.
A választás napján arról szóltak a hírek, hogy 20 ezer forint/fó/szavazó. Igazi bizonyíték a választási csalásra nem volt a kezünkben. A hangfelvétel kevés volt, amit küldtek nekem. Megbeszéltük, hogy az önmagában nem bizonyítja, hogy kik és mit csináltak.
Olyanok nyertek, akik közül sokat a cigányok mêg életükben nem láttak vagy a saját belső elnyomóik voltak eddig is. Ezt mondta el egy helyi kis csapat.
Szóval a film igaz történeteket dolgoz fel. A másik, az érintett fél ugyan nem lett meghallgatva, de sok értelme úgy sem lett volna.
Az nagyon durva, hogy négy személlyel is volt már kontaktom a szereplők közül.
Nem mondom, hogy jól esett, hogy nem említettek meg az újszülött gyermek ügyében, de egy értelmiségi cigány rontott volna a nagy csorró szerencsérlenséghalmazon. Pedig sokan vannak értelmisêgi cigányok de a másik oldalnak is azok a jó alanyok, akiket csak sajnálni lehet.
Nem mondom, hogy akik megszólaltak, kivêve az ózdi hölgyet, makulátlan életet élnek de amit kapnak ettől az államtól az tönkre teszi őket, szenvedést okoz nekik és a tanult tehetetlenség állapotába kerülnek. Több százezer magyar emberről beszélek!
Nem csoda, hogy elveszik amit adnak nekik a választások előtt néhány nappal és arra szavaznak, akiktől a legjobban félnek.
A cigánymagyaroknak és a szegénymagyaroknak nincs jó választásuk április 12-én sem.
Két rossz közül kell választaniuk. A jelenlegi rossz 15 éve a padlón tartja a fejüket... Ez a véleményem.
A többi az ő dolguk.
Megvetni őket nem lehet. Azokat kell megvetni, akik kihasználják a nyomorukat pénzzel, áruval, fenyegetéssel kényszerítik őket arra, hogy miként szavazzanak!
Erről ennyit! Itt a film.
