Magyarország roma mozgalmárjai, egyesüljetek! (Második strófa)

2019.07.27./ Horváth Ferenc

Kedves nem cigó polgártársaim, némelyetek milyen szívesen a nyakunkba varrná a saját bűnözőitek által megerősített vajdákat…

A politikus mozgalmár típusa

Mottó: „Ha egy önmagát demokratának tartó befolyásos civil nem engedi döntéshozói helyzetbe a romák képviselőit, akkor szerintem ugyanúgy rasszistának lehet tartani, mint azt az államot vagy azokat a pártokat, amelyek megfosztják a hatalomból, a jogokból részesedő romákat” és itt nem az etnika határvonalakról vagy a nacionalista követelésekről beszélünk, hanem a hitelességről és a legitimációról. (Horváth Aladár: Indulás/2017/ 122.old)

Némi fogalmatok talán van róla, hogy ki az a Horváth Aladár. Számomra a POLITIKUS. Arról meg szerintem néhány százaléknyi magyar (beleértve a magyar cigányokat is) bír néhány apró ismerettel, hogy milyen folyamatok zajlódtak le a rendszerváltás környékén a cigány érában. Persze egy jegyzetben meg sem próbálhatom részletesen elemezni az akkori történéseket, így kapjátok az érzéseimet, a gondolataimat. Ha meg akarjátok ismerni a MI gondolkodóinkat, el kell olvasnotok Aladár könyvét. Én inkább titkosítanám.. A lusta, semmirekellő emberek kézikönyve lesz, lopni a tudást. És mielőtt az a vád érne, hogy reklámozok, hát nem: most éppen ki nem állhatom Aladárt, és ő sem engem! Azonban, amit írt, az kordokumentum, ismerni kellene ahhoz, hogy ismerjetek minket!

Horváth Ferenc archivumából

Szóval 88-89’! Mindenki politizál, mindenki mást akar, mint ami eddig volt, az okosok meg tudják, hogy olyan gazdasági recesszió közeledik, ami alapjaiban feszíti keresztre az államszocializmust. A szocialisták mentik, ami menthető. Előbújnak a rendszerkritikusok és a civilek. Néhány cigány „civil-politikai” szeletkét mutatok be ebből a korszakból:

1988 októbere környékén Miskolcon kitalálja a városvezetés az alacsony komfortfokozatú telep tervét. Alapvetésnek csak annyit (és tényleg csak szubjektív alapvetés), hogy a belváros kelendőbb részét felújítás előtt meg kéne tisztítani a cigányoktól. Építsünk nekik rózsadombi árakon kislakásokat víz nélkül, kinti budival a város szélén, a mocsaras területen! Jaj, istenem! Ócsa jutott az eszembe. De mostanában is csináltak ilyet Miskolcon is, nem igaz? Kvázi büntetlenül.

Na, szóval ennek hatására lett a Gettóellenes Ideiglenes Bizottság, ahol a radikális roma értelmiség összefogott azokkal a nem cigány értelmiségiekkel, akik érezték, hogy a „szabadság közel” és lehet ellentmondani a hatalomnak (még ha veszélyes is). „Na trubul amenge gettovo” – és egy kulturális rendezvény égisze alatt, az esemény végén Daróczi Ágnes, Osztojkán Béla, Szegedi Dezső, Balogh Attila, a helybéli Horváth Aladár, Havas Gábor, Ladányi János és még néhányan, újságírók jelenlétében kezdték kitárgyalni ezt a helyzetet. A portás jó kommunistaként azonban jelezte, hogy itt valami más is van, nem csak a megszokott zene, taps, tánc, fütty, és utasításra kizavarta a mi embereinket a kultúrházból. Azonban a „virágnak megtiltani nem lehet” és bizony a kiáltvány csak megszületett, a közösségszervezés alapelvei szerint az érintettek felmérettettek, megkérdeztettek, a Városi Tanácsnak pedig (bár voltak saját bejáratott cigányai) „meg kellett enni, amit főztek”. Végül a Miskolci Végrehajtó Bizottságnak alternatívákat kellett felállítania, amibe bevonták a Gettóellenes Bizottságból alakult „Otthont a Hazában” Mozgalmat, majd az ebből alakult testvériséget, a Phralipe civil szervezetet.

Mindenkivel jót nem lehetett tenni, de legalább 50 család jobb helyzetbe került. Slágvortokban ez volt roma polgárjogi mozgalom és aktivizmus születése, egyben első sikere. Aztán jöttek a megosztottság hónapjai. A Phralipe volt olyan pofátlan, és országos szervezetté erősödött, megalakult a Magyarországi Roma Parlament olyan szellemi géniuszokkal, mint Zsigó Jenő, és olyan köpönyegforgatókkal, akik ma is meghatározó szerepeket játszanak a csúfolásként roma politikának nevezett katyvaszban. De ne szaladjunk annyira előre!

Horváth Aladárból politikus lett, az SZDSZ azt hitte, csak azért, hogy szállítsa a roma szavazatokat, de rá kellett jönniük, hogy Aladár megmaradt roma mozgalmárnak. Ütötték is, verték is belül, rendesen. A kisebbségi törvény például 1993-ban nem tükrözte vissza azt a szabadságot, amit a mi értelmiségünk elképzelt. Nehogymá’ duplikáljuk a jogrendszert alapon csinált belőle a parlament egy ma is működő roma politikai gyarmatosítási törvényt, ami véleményem szerint csak arra jó, hogy a Zsigó Jenőket, Horváth Aladárokat, Daróczi Ágikat, Bársony Jánosokat, Setét Jenőket (róla majd máskor) felcserélje az érték nélküli köpönyegforgatókra. Csak így egyszerűen. Puff, megint előre szaladtam!

Bezzeg kedves nem cigó polgártársaim, némelyetek milyen szívesen a nyakunkba varrná a saját bűnözőitek által megerősített vajdákat, hogy azok üljenek törvényt felettem! Primitíveket a roma értelmiség helyett. Köszi! Nem kell! Nekem a jogásznak meg egyenesen vérlázító aljasság tőletek!

Ugorgyunk’ vissza! Létrejött például az Autonómia Alapítvány is, cigány gazdasági ügyekben, cigány döntéshozók nélkül. Onnan a mottó. Közben annyi kvázi roma politikai szervezet alakult, mint fűszál a réten. Már javában fészkelődött a közhírhedt Farkas Flórián is, mint „hithű” cigány. Szerintem a ti képviselőitek nagy részének törpe klónja. Miért mondom ezt? Volt ő MDF-es, MSZP-s, és most fideszes is. Nektek kellett, barátocskáim! A ti megválasztott képviselőiteknek a roma értelmiség helyett, mert „jóvana’, csak legyen egy szavazathozó cigányunk, akivel nincs sok bajunk!”

Következett a „Tüntetés a demokráciáért, az erőszak ellen”, aminek élén Horváth Aladár mint országgyűlési képviselő állt. Erről csak annyit (de most sincs másképp), hogy a „bőrfejűek” nem találták helyüket a demokráciában, a gazdaság hanyatlott, a cigányok jók voltak bűnbaknak, és beindultak a skeanhead progromok (Eger, Gyöngyös). A háromezer fős egri tüntetés (1993.július 11.) valamennyire elérte célját, még ha a nagy liberális és újzengésű pártok képviselői nem is álltak az ügy mellé teljes mellszélességgel, implicite akkor is (és szerintem most is) a nagyobb roma szerveződések nemzetbiztonsági kockázatnak számítottak. Már akkor is a garázdaság volt a „jó” minősítés a cigányokat, mint etnikumot ért közösségi atrocitásokra. (Aztán a jobbik ellen volt hasonló, de majd a következő írásomban.)

A gyors felvirágzás után a Pharile hatalmas szervezete is bomlásnak indult, bár ma is létezik valamiféle rettenetesen csúnya torzója. Az ötös fogat Daróczi Ágnes, Hága Antónia, Horváth Aladár, Osztojkán Béla, Zsigó Jenő a szélrózsa minden irányába szakadt. Érdeke és kényszere szerint. A megosztás működött és működik ma is. Az arcok, most tűnnek el, helyettük jönnek semmitmondóbbak, a könnyebben kezelhetők.

Az ős roma mozgalmárok megvénülnek, Zsigó 25 pontos alapjogi dekrétuma ott porosodik az íróasztalában, mert a roma értelmiség fel van darabolva, és „nincs rá szükség”. Már akkor roma identitású pártról gondolkodott, amikor a kisebbségi törvényt megalkotta a kormány – helyettünk. Aztán nem jutottak el az indulásig sem – mert, mint ahogy később rosszabb állapotban, rosszabb emberanyaggal 2014-ben vagy 2018-ban -, akkor sem lett volna értelme a megosztottság, a feldaraboltság, a politikai érdek- és köpönyegfogatás miatt. Ezért tart ott a cigányság, ahol tart. Másodrendű és -rangú polgárai a hazának.

Majd, folytatom… A roma mozgalom másik ága még meg sincs említve. Köszönet Aladárnak a könyvért, olvasom! Ha valakit sértettem vagy kihagytam, hát ez vagyok én: értetek haragszom, nem rátok. 

Megjelent a Debreciner.hu online újságban.

Horváth Ferenc írásai itt olvashatók: 800.

Magyarország roma mozgalmárjai, egyesüljetek! (Harmadik strófa) 2019.08.03. Horváth Ferenc

Magyarország roma mozgalmárjai, egyesüljetek! (Harmadik strófa) 2019.08.03.
Horváth Ferenc

Sem kormánypártnak, sem ellenzéknek nem volt érdeke, hogy alkalmas vezetője legyen a cigányságnak!

A roma aktivista típusa

Mottó: A mozgalmár nem állhat meg. Ha megteszi, egy lesz belőle – szerintem.

Ha Horváth Aladár, akkor igencsak adós vagyok még a Roma Polgárjogi Alapítvány (RPA) hősies küzdelmeivel, amikről a kedves olvasó szerintem mára már semmit sem tud. 1995-öt írunk. 

A roma értelmiség tudja, hogy a demokratikus szolgalétbe taszítás megtörtént mind a politikai palettán, mind pedig a társadalom egyéb szintjein is. A cigányok a rendszerváltás vesztesei lettek, pont. Politikai szerepüket annullálta az állam a kisebbségi törvénnyel, a szocializmus kitermelte több százezres segéd- és betanított munkástömegeit pedig leselejtezte, munkanélkülivé. A privatizációhoz pedig oda se szagolhattak, kedves többség. Az bizonyosan nem a mi bűnünk.

Persze „küzdöttünk”, vagyis az RPA küzdött. Az oktatás, a lakhatás, a törvény előtti egyenlőség, az egyenlő méltósággal kezelés nyakas gondolatai ki-kicsúcsosodtak, amikor az önkényes kilakoltatások ellen, a kitelepítések, a gettósítások ellen küzdött egy maroknyi cigány. Most gondolják el! Ebben az időben 1600 fölötti a cigánytelepek száma, hét-nyolcszoros a romák körében a munkanélküliség, a szabad iskolaválasztás kapcsán pedig 500 körüli szegregált iskola működik. Micsoda kilátások! Hát persze, hogy kialakult a belső elnyomói kör, a cigányság bűnözésből élő rétege. Lehet, hogy nem volt a kormányokban egyetlen értelmes szociológus sem, aki előre látta volna a folyamatokat, mindenki csak privatizált?

Magánvélemény következik: kellett a hely. Budapesten hatalmas csalássorozatokkal nepperek százai fosztották meg a tönkrement munkások tömegeit az önkormányzati lakásoktól. Amikor pedig a pénzhiányos önkormányzatok árusítani kezdték a lakásaikat a bevételért, eljött a csalók Kánaánja. …és minden nepperbanda mögött ott állt egy-egy jól szituált, anyagiakban bővelkedő fehér ember, aki tudta fizetni a „nagypénzhez” jutás előzetes kiadásait – mondom ezt én, aki ebben az időben már rendészeti szemmel látom a világot. Hozzáteszem, ezekben az időkben a cigányság belső elnyomói és erőszakosabbjai is jöttek ezerrel kivenni a részüket a tortából, és települtek be a külső kerületekbe családostól. Jól jöttek a fehér gazembereknek a piszkos munkához. Ez is az igazsághoz tartozik.

Aladár még küzd. 1993-ban parlamenti képviselőként nem szavazta meg a kisebbségi törvényt, 2002-ben már belülről akarta megreformálni a roma önkormányzatiságot. Három hónap alatt „demokratikus” úton kiebrudalták az Országos Cigány Önkormányzat elnöki székéből, jó messzire! Sem kormánypártnak, sem ellenzéknek nem volt érdeke, hogy alkalmas vezetője legyen a cigányságnak! – slussz-passz. Egy vezető szocialista politikus belemondta ezt a szemébe.

2004-ben nagyon örültünk az Európai Unióhoz való csatlakozásnak. Aztán rá kellett jönni az Aladárféléknek, hogy az uniós pénzt mindenféle és lehetetlenül abszurd dolgokra el lehet költeni. A 2008-as monoki buszmegálló projekt szerintem – a maga idejében – mindent vitt. Nézzenek utána! Ha nem megy, megmondom miért! Ma már vannak abszurdabbak is. Azonban a nagy roma nemzeti fejlesztésből a cigányok bevonásával valahogy – hiába lökték ki a nyelvüket két méterre a jobbnál jobb ötletekkel, mintaprogramokkal jelentkező még gondolkodásra képes roma értelmiségiek – sosem lett semmi.

Jön 2008-2009. Pénzügyi összeomlás, tömeges eladósodás, majd a devizahitelek bedőlése, még kevesebb munkalehetőség és vége… A megerősödött szélsőjobb radikalizálódik, Magyarország lelke megkérgesedik, és megtörténik egy faji alapú támadássorozat, amiben hat roma életét veszti, öt életveszélyesen megsérül. Hogy nem lett polgárháború, az csak annak „köszönhető”, hogy nem volt már energia a romákban. Sztoikusan néztünk kifelé a fejünkből, tele bánattal a szívünkben. Megosztottan, feldarabolva feküdt minden, ami ellenállhatott volna.

Horváth Ferenc archívumából

2009. március harmadikán roma önkéntesek segítettek a rendőröknek a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság áldozatainak temetésekor

Egyszer talán leírom az emlékeimet a tatárszentgyörgyi kettős emberölés áldozatainak temetéséről.  Ott voltam. A Jobbik 2009-ben bekerül az Európai Parlamentbe, 2010-ben pedig az Országgyűlésben is helyet kap. Apátia és közöny. Aztán jött egy új országvezetés, az emberek messiást vártak, de az már egy másik történet.

Előreszaladtam, megint de csak azért, hogy értsük a folyamatokat. Talán megértik azt a cigány elszigetelődést, amelynek – beismerem – most együtt isszuk a levét. Lesz még rosszabb is, ha így marad a helyzet.

Hogy fogok így sort keríteni egy másik mozgalmi, politikai ikon bemutatására és egymás közötti viszonyaikra most, azt nem tudom. Ej! Ráérünk arra még! Vagy nem. Jöhet az „in medias res”! 

Szóval; Setét Jenő a kezdetektől, 1995. május 9-től Horváth Aladár felkérésére bekapcsolódott a Roma Polgárjogi Alapítvány munkájába. Együtt nagyon jók voltak. Igazi mozgalmárok, bátrak, harcosak, jogvédők. Aztán, hogy milyen eredményeket értek el, hogyan alakult tovább a roma mozgalom és… egyéb más, majd a negyedik strófában.

Köszönöm, ha sűrű teendőik között olvasnak engem! Majd jövök.

Horváth Ferenc írásai itt olvashatók: 800.

Megjelent a Debreciner.hu online újságban.

Magyarország roma mozgalmárai, egyesüljetek! (Első strófa)

Magyarország roma mozgalmárai, egyesüljetek! (Első strófa)
2019.07.20.

A cigányok – egy kis fehér pátyolgatással – szívesen hivatkoznak ugyan ma is az elnyomás párhuzamaira, de szerintem itt Magyarországon teljesen más a helyzet!

Mottó: A montgomery-i buszbojkott olyan messze van a magyar romáktól, mint Makó Jeruzsálemtől.

Mit tud a nagyérdemű a roma aktivisták, roma mozgalmárok rendszerváltás utáni tevékenységéről?  Szerintem semmit. Egy-két nevet, egy-két dátumot, és vége.. Pedig működött valami, ami engem – bár nem voltam közvetlen részese – büszkeséggel tölt el ma is. Olyanokra vagyok büszke, akikkel ma már nem is vagyok még csak beszélő viszonyban sem… Erről majd később.

No, de mit keres itt Rosa Parks és miért is indítanék egy másik kontinensről, 1955-ből? Körülbelül két éve egy csoporttalálkozón sikerült egyszer egy kisebbfajta botrányt okoznom. Amúgy jól viselték az emberek, csak az arcuk mondott mást.

Az amerikai emancipációs törekvések egyik szép legendáját, ezt a buszbojkottos esetet elemeztük. Az afroamerikai aktivisták tudatosan készültek az akcióra, szerintem. Voltak már hasonló esetek, amik nem kerültek be ennyire a köztudatba. Volt rá precedens, hogy egy terhes nőre gondoltak alanyként, de aztán elvették az ötletet a támadhatósága miatt. (Túl öreg pasitól lett terhes.) Így esett a „spontán választás” Rosa Parksra és ügyére. Sokan tagadják a tudatosságot, de szerintem, nem érdemes. A lényeg az, hogy Rosa Parks nem adta át a helyét a fehéreknek egy buszon, ahol fizetett azért, hogy ülhessen. Ezzel törvénysértést követett el, bíróság elé állították, elítélték zavarkeltésért és a helyi rend megsértéséért. Fizetnie kellett 14 dollárt. Ekkor jött a buszbojkott, ami végül eredményre vezetett. Ha nem is egy, hanem 381 nap után, de elérték, hogy eltöröljék Montgomery városának a faji elkülönítésről szóló törvényét.

Szép történet, de átültetni „romába” valami hasonló helyzetet az egyenjogúsítás és a függetlenedés oltárán szinte lehetetlen. Aztán spontán jött tőlem a gondolat…

Az 50-60-es évek Amerikájában a faji megkülönböztetés hatására párhuzamos társadalmak épülhettek ki. Ugyanazon a területen éltek fehérek és feketék, de nem ugyanabban az országban. Eddig még stimmel is, ha Magyarország indiánjaira, a cigányokra nézek.

Ami azonban teljesen más: A párhuzamos társadalom az afroamerikaiak körében kitermelte a saját elitjét, egy alárendelt, de létező belső kvázi közigazgatást, egy kereskedelmi- vállalkozási stabilitást. Magyarul: volt pénz a feketék elitje kezében, és a templomokba járók közösségeire is számítani lehetett, hisz az ügynek éppen dr. Martin Luther King Jr., egy akkor még fiatal lelkész lett a szószólója. (Eddig még mindig nincs botrány.)

Azonban amikor kitértem arra, hogy ebben a párhuzamos társadalomban szükség volt az afroamerikaik maffiahálózatára is, mint támogatóra, hát… kicsit mindenki kitért a hitéből! Pedig a logika mondatta ezt velem, meg az a néhány évtizednyi rendészeti múltam, no meg mert tudom, hogy „nem minden fekete és fehér”, hogy analogizáljak egy kicsit.
381 napig nem szállni buszra csak úgy lehetett szerintem, hogy a fekete-maffia érdekköreinek nem lehetett közömbös az „eredmény”, és ezért szerintem „áldozni” is tudtak. Akár be is segítettek a fekete testvéreik szállításába. Sok 10 cent az, ami nem buszra ment ám el! Senki nem kérdezi soha, hogy hová vándoroltak. Eddig a botrányos kijelentés és kész.

Nomármost, cigány Rosa Parks-ok, cigány dr. Martin Luther King Jr-ok márpedig nem léteznek! Igaz, mostanában kikezdték már MLK nimbuszát is, keményen! Valahol olvastam, hogy már Ronald Reagan is úgy írt alá valami posztumusz díjat MLK-nak, hogy majd az idő megmutatja, hogy megérdemelte-e, és akkor erre mostanában felkapott lett az a hír, hogy nőket molesztált, orgiákat rendezett! Nesze neked dicsőség meg polgárjogi mozgalom! Vagy csak egy kis történelemhamisítás… Mit tudom én? Nem vagyok amerikai! Sok cigány meg lassan annak képzeli magát.

A cigányok – egy kis fehér pátyolgatással – szívesen hivatkoznak ugyan ma is az elnyomás párhuzamaira, de szerintem itt Magyarországon teljesen más a helyzet! Teljesen. A rendszerváltás utáni roma politikai és a kvázi népművelő-civilesedő szervezeteket néhány szóval régebben érintettem. Nem behatóan ugyan, csak utaltam a megosztottságukra. 

Kormány közeliek – nem kormány közeliek = megosztottság! Mitől más itt a helyzet? Most akkor ki az a roma mozgalmár, ki a roma aktivista, és mi is lenne a célja a mozgalom nélküli roma aktivistának, és mi lehetne a célja egy mozgalmár brigádnak? Merthogy roma mozgalom nincs, az hétszentség! A terjedelemnek azonban keretet szab a forma! No, majd a jövő héten kivesézzük!

(folytatása következik)

Megejelent a Debreciner.hu online újságban.

Horváth Ferenc írásai itt olvashatók: 800.

„Igen, de” országban, a tanult tehetetlenség oltárán kiterítve (Második strófa) 2019.07.06.

 „Igen, de” országban, a tanult tehetetlenség oltárán kiterítve (Második strófa)

2019.07.06.

A tanult tehetetlenség markában, avagy amikor „csak” istenhez fordulsz, mert ennyire vagy képes (de lehet, hogy azt is csak hitetlenül teszed).

Két fajta embertípust ismerek, vagyis inkább hármat. Azt, akit szinte lehetetlen megtörni, azt, akit könnyű, és azt, aki tudatosan tör meg másokat. A Seligman nevű fickó lehet, hogy leordítaná a fejemet, hogy csak kettő az a három, de mivel nekem ő sem számít istennek, ez nem nagyon hat meg. (Tegyük hozzá, én nem kínzok kutyákat sosem.)

Szóval kezd a figyelmed lankadni kedves olvasó, nem igaz? Horváth Feri már megint dróton rángatja az idegeidet.. Unod az írást, mert így tanultad! Te, képeket szeretsz nézegeti, nyúlfarknyi kísérő szövegekkel, ugye? Ugye-ugye? Most visszahozlak!

Figyelj ide te beszűkült tudatú honpolgár, hogy ne említsek párosujjút!

A kontrollvesztettség állapotában vagy. Téged semmi sem érdekel, ami nem pénz, ami nem a TE boldogulásodat szolgálja. Ezért szaladsz istenhez is! A haszonszerzés vágyával. Hozzám pedig ő jön el. Van különbség, nem?

No, itt már elveszítettem az olvasóim 60 százalékát! Éljen a szent együgyűség és az illiberalitás rendszere!

Horváth Ferenc

Ha azt mondom neked, hogy huszadszorra vág pofán az „urad” és te nem teszel már semmit! – megvan az érzés? Ha azt mondom neked, hogy tiszta mocsok az udvarod, a fekália eleszi a fejedet, szakad be a tetőd, és te mégsem teszel semmit! – megvan az érzés? Vagy ha azt mondom neked, hogy háromszor egymás után meghúztak az egyetemen és elszállt a kedved az egésztől, rettegsz már odamenni is – megvan az érzés? Uccsó’: 20 év alatt minden elromlott. „Sok az erőszakos, katonáskodó, egypofonos, aljas kis alfahím, de ők irányítanak engem! Szembeszálltam velük, de mindig vesztettem, mindenemet elvesztettem..” – megvan az érzés? Meg, ugye?

Öcsém! Te „depresszijós vagyol”! – mondaná Áron bácsi, aki lecsinálja a politikát, akinek a fia alfahím, így megmaradhatott a birtoka, sőt azt látja a vén tahója, hogy néhány ’gyengejellemű’ ember kihasználásával még többet lehet szerezi. Kádárnál már karóba húzták volna, de itt lehet, „lopnyi, csalnyi, rabolnyi”, senki nem mer „szólnyi” neki, mer’ a fia nagyobb ember, mint a párttitkár volt. Na, nem kinézetileg, mert amúgy tornából fel volt mentve. Áron bácsi nem depresszijós, ő az erőshöz tartozik, jelleme nincsen, egy pszichiátriai eset, de tovább fog élni, mint te.. Nem szenved, nem stresszel, csak harácsol! (Most éppen disznófarmra gyűjt.) Harácsolj te is! – mondhatnám, de akkor ugyan hagyjuk már el ezt a felsőbbrendű humánmaszlagot! Mocskos, aljas farkasok vagyunk, mit nekünk társadalom, öljük egymást halomra, erőszakoljunk, legyen erős és szolga! Hogy mekkorát fejlődtünk az őskorhoz képest, leírhatatlan, mert nincs mit. Büdös cukormázzal bevont vadállatok mászkálnak közöttünk!

Tanult tehetetlenség! A mentális emberi „gyilkosságok” következménye.

Az az állapot, amikor már előre félsz, szorongsz valamitől, és bemeséled magadnak, hogy nem győzhetsz. Minden összeesküdött ellened, és olyan bonyolult az egész érzelmi háló! A gyerekek, a család és TE. A gyerek számít, nem te, és maradsz, mert erre állított be a társadalom. Elviseled a családon belüli erőszakot! „Sohamár”.

Az az érzés, amikor pénz nélkül tengődsz, és csak az érdekel, hogy holnap is legyen mit enni, ne kapcsolják ki az áramot, ne kössék ki a vizet, ne jöjjön a végrehajtó! Hát persze, hogy nem tudsz rendet tenni az udvarodon, hisz várod a hóhérjaidat, tehetetlenül. „Sohamár”.

Az az állapot, amikor elhiszed, hogy benned van a hiba, pedig csak a professzor urak idegesek, hogy megmarad-e az állásuk, mert előírták nekik a hallgatói létszám csökkentését, vagy egyszerűen csak jellemtelenek és pofára osztályoznak, vagy idegből. …és akkor még ott vannak, akiket muszáj bent tartaniuk. Azt hiszik, így fontosak, kezükben az irányítás, pedig dehogy.. Némelyik emberi roncs vagy túltanult beteg, aki nem tud mit kezdeni a felülről jövő ukázokkal. Felfelé nyal, lefelé tapos. Nem kell mindenkinek diplomát szerezni, nyugtatja magát. Hatalommal él feletted 5 évig.. „Sohamár”.

Az az állapot, hogy tönkretettek, még harcolsz, de már tudod, hogy csak az adósság marad, és közben még látod, hogy boldog a gyermeked, örül a feleséged, mert azt hiszik, hogy minden rendben az anyagi helyzetetekkel, pedig dehogy, már kétszer fenyegettek meg lelövéssel… „Sohamár”.

A sok stressz pedig, öl. A megoldatlan problémák lelassítják a cselekvő tudatot. A rendetlen asztalú zsenit és beszakadt tetejű házát passzívan nézegető, sepregetni sem képes tehetetlen embert – a cselekvés szintjén -, egy hajszál választja el. Az egyik ősz, a másik éjfekete.

Jajjj-jajajjj ! Hát a cigányok! Ne is szóljak róluk? DE!

Szegregátumok! A Csodák Palotái és Mentális Gyilkosságsorozatok Tetűfészke, egyszerre. Csoda a közelség és a gyermeki létállapot szép része. Gyilkosságrésze, pedig ez: azok, akik hozzászoktak azokhoz a helyzetekhez, melyekben egy külső személy, egy külső tényező erősen befolyásolja őket, a kontrollvesztésre is nagyobb valószínűséggel reagálnak tehetetlenséggel. Ha nem bírják, vesznek biofüvet, ötszázért… „Nevermore”.

Egy bakugrással befejezem: Arany nem volt hülye, amikor kikészítette Madáchot "Az ember tragédiája" kapcsán, a „mondottam ember, küzd és bízva bízzál” dumával! (Merthogy az tudni kell, hogy Arany sugalmazta, kényszerítő erővel.) Százszor cselekvősebb, mint a „csak az a vég, csak azt tudnám feledni!” – mulya fókagondolat..

Szóval, ha kapod is az élettől a pofonokat, ha milliónyi rosszakaró is vesz körül (vagy akárcsak egy is), próbáld az ellenőrzést visszaszerezni a saját életed felett! Abban a tempóban, amit bírsz! Esetleg keress sorstársakat. ..és egyébként is szégyen a futás, de azt a bizonyosát annak, aki ezekbe téged belekergetett! Hát állj meg néha, gondolkodj egy kicsit, és ha menni kell, hát menj szavazni vagy viseld a lustaságod ódiumát!

(Megjelent a Debreciner.hu online újságban!)

Egy cigány önkinevező önkéntes Antikoppány véleménye, aki akár én is lehetek… 2019.07.13.

Egy cigány önkinevező önkéntes Antikoppány véleménye, aki akár én is lehetek… 

Mottó: Minden olyan kicsiben, mint nagyban.

Én még nem láttam olyat, hogy a farkas a báránnyal köt szövetséget azért, hogy a végén mindannyian az aktuális oroszlánkirályt és sleppjét, az erdő kisebbségének aktuális megnyomorítóit szolgálják.

A roma nemzetiségi önkormányzati rendszer velejéig korrupt, több esetben börtönviselt, sokszor alulképzett köpönyegforgatók hada, akik a nemzetiségi választásokon az ördöggel is szövetségre lépnének. Sok esetben (tulajdonképpen) a sajátjaik elnyomóinak tekintélyelven működő, klánosodott rezsimjének oszlopos tagjai.

Az egész rendszer egy politikai gombfoci, aminek az a lényege, hogy soha, de soha ne legyen valós politikai képviselete Magyarország legnagyobb lélekszámú kisebbségének, mai terminológiával élve: Magyarország legnagyobb lélekszámú nemzetiségének.

  Horváth Ferenc

Aki csak egy kicsit is intelligens, az távol tartja magát ezektől a szégyentelen, aljas, becsületszót nem ismerő emberektől, akik sokszor beszélni sem tudnak magyarul, de annál erőszakosabbak! (Egy-két kivételt ismerek, de ők is kénytelenek aljas kompromisszumokra, elveik feladására, a többségi aktuálvezetőkkel való együttműködésre, hogy műveljék, katalogizáljak, átörökítsék a szépet, a jót, az értéket a cigányság társadalomtörténetéből a jövő nemzedéke számára. No, őket sajnálom! Ők értékes emberek egy rossz társadalomban.)

Ezeket az embereket sokszor a többségi hasonszőrű támogatóik pozícionálják a vállalkozásaikban való nyílt vagy rejtett közreműködéssel, mert strómanoknak is tökéletesek. Éhesek, etikátlanok és alapvetően kicsivel is beérik..

A szörnyű az ebben a bizonyos szempontból „politikainak” nevezett, hierarchiát nélkülöző, kaotikus rendszerben (ami csak a megválasztott képviselőket köti egy szemernyit jegyzői felügyelettel, a képviselteket pedig semennyire sem), hogy nagy százalékban olyanok nevezik magukat roma politikusnak (olyanok kapnak mandátumot), akik a saját képviseletükre sem lennének alkalmasok és képesek, ha nem lennének megtömve pénzzel, vagy nem szövetkeznének hasonszőrű, fittyfenét sem érő, köpönyegforgató, sok esetben büntetett előéletű társaikkal.

Ki hallott már arról, hogy valamelyik roma nemzetiségi önkormányzat alkotott volna egy rendeletet?! Hát olyan, ugyi, nincs. Kit kormányoz akkor a megválasztott, mandátummal rendelkező roma politikus? Nem jobb lenne 20 darab közhasznú egyesület kormányzati irányítás alatt? Akkor is klánosodna a cigány, de legalább csökkenne a választások költsége..

Tessék mondani, a többi nemzetiségről miért nem hallani, hogy ők milyen nagy nemzetiségi politikusok? Miért nem tudja a kedves olvasó, hogy kik az országos elnökeik? (Én is csak az örményt ismerem, és vége is, a többit nem.) Megmondom miért: mert azok nem hülyék, nem is politikusok, hanem közösségeiknek szervezőik, hogy a legnagyobb kedvezmény elvén a legtöbbet tudják kihozni a kisebbségi jogok mentén az oktatásban, a kultúrában, a nyelv ápolásában, a hagyományok átörökítésében. Csak a cigány „politikások” akarnak azonnal két lovat megülni egyszerre, és még gyorsan építési vállalkozók is lenni, de azonnal!

Szégyellje magát az az ország, amelyik ilyen mélyre süllyesztette a cigányokat, hogy ezek az emberek is foglalkozhatnak egyáltalán közügyekkel! Persze minden olyan kicsiben, mint nagyban..

Süllyedtem már le olyan mélyre az elveim miatt – azért, hogy kialakuljon egy valós roma identitásalapú politika -, hogy ezt merjem leírni. Alkalmatlan eszközzel, alkalmatlan tárgyon azonban szörnyű bukásra ítéltem önmagam. Az más kérdés, hogy én „megtettem, amit megkövetelt a haza”! Nem kellettem, tudomásul vettem! Ha a cigányoknak ez kell, nekem nyolc, maximum letagadom a nyilvánvalót, és megtagadom azokat a cigányokat, akik engem „képviselni” akarnak, mert szégyelleném őket. Inkább „csak” magyar leszek.. ha azt a másik véglet egyáltalán engedi!

Szörnyű ez az egész!

(Megjelent a Debreciner.hu online újságban)

„Igen, de” országban, a tanult tehetetlenség oltárán kiterítve (Első strófa) 2019.06.29.

 „Igen, de” országban, a tanult tehetetlenség oltárán kiterítve (Első strófa)

2019.06.29.

A tanult tehetetlenség markában, avagy amikor „csak” istenhez fordulsz, mert ennyire vagy képes (de lehet, hogy azt is csak hitetlenül teszed).

Nem kéne vesződnünk annyit a múlttal – mondják egyesek. Azért csak daráljunk le néhány gondolatot egy szegény cigány és egy gazdag nem cigány között.

A cigányok kimaradtak a földosztásból. Válasz: Na, bumm! Sokan mások is. Lásd mennyi fehér ember szerzett földbirtokot ’45 óta! A közelmúltban is, pár tollvonással. Ők most a zöldbárók, a cigányok meg nincsenek sehol. Ki tehet róla? Kit érdekel?

A cigányoknak nem volt lehetőségük vállalkozni. Válasz: Dehogynem, haver, dehogynem! Tudod mennyi számlagyáros bukott le, és tudod, hogy mennyi nem! Hol élsz te, dobozban? De hát ők strómanok, kényszervállalkozók voltak! Titeket szolgáltak ki! Válasz: Az okosság az okosság barátom. Rátok kicsit jobban figyeltek, és feláldozhatóbbak voltatok az átlagnál. Ennyi. Tudhattátok volna.

Sok munkahely egyik napról a másikra szűnt meg. Nekünk kötöttek útilaput leghamarabb a talpunkra. Válasz: Mit vártál, a sajátjainkat golyóztuk volna ki? Viszontválasz: Igaz, igaz! A saját hajléktalanjaitokkal is hogy bántok, nem is értem, mit várunk el tőletek!

A rendszerváltás utáni években azonban majdnem jók voltunk! Kezdtünk volna felzárkózni, demokráciát tanulni! Válasz: Ja, az átmenekített káderek között kormánytámogatással, meg ellenzékben civilként. Nem vettétek észre, hogy egyből megosztottunk titeket? Mindenkinek megvolt akkor is a jó cigánya, meg most is.

Voltak saját jogvédőink. Válasz: Egész addig, amíg a Soros támogatott titeket. A kilencvenes évekről beszélek, nyugi, ne félj! Amikor először itt hagyott titeket, azok közül, akiket tőletek kikupált, egy csomót bevontuk a játékba kádernek. Akik meg nem akartak bevonódni, azokat ellehetetlenítettük. Nem volt nehéz.

Pedig Zsigó Jenő, Daróczi Ágnes, Horváth Aladár, Setét Jenő, Bogdán János, Choli Daróczi József és még sokan mások, nagyon jók voltak ám a maguk idejében! Válasz: Már nem is emlékszünk rájuk. Kik ezek az emberek? Viszontválasz: Nekünk az ikonjaink. „Míg mi rólatok mindent, ti rólunk semmit nem tudtok” – jól mondta Choli bácsi. Kezdem érteni.

Amikor mozgalmárkodtunk, amikor jeleztük, hogy hol rossz a rendszeretek, amikor jajkiáltottunk, hogy elbutítotok minket, amikor demokratábbak voltunk nálatok, az nem számított. Mindig volt saját ügyetek, és saját propagandátok! Vagy csak így tudtátok magatokat pozícionálni a sajátjaitok felett? Válasz: Rasszista vagy! TI meg MI… Most komolyan! Nem vetted észre, hogy mindig is előítéletesek voltunk veletek szemben? Hát persze, hogy nem akartunk túlzott konkurenciát a tieitek közül! Még szép, hogy a hatalomért mindent. Azt hitted, 1989 az államférfiak éve volt Magyarországon? Viszontválasz: Azt. Most már értem. ..és eljutottatok oda, hogy mindig kell ellenségkép a hatalom megtartása érdekében, hogy legyen kire haragudni a népnek, aminek ezek szerint a mostohagyermekei vagyunk. Csak rátok ne haragudjanak, akik kihasználjátok őket! Mindig kell egy olyan tömeg, amit meg lehet szociálisan szorítani, társadalmi ridegtartásban tartani, mert ugye enni, inni, stb. kell. Végül is az alapvető szolgáltatásokért ugyanannyit fizetnek, mint a kapitalista Pista bácsi a milliárdos vagyonával. 50-60 ezerért ki más gürizne a napmelegben.. Ugye tudod, hogy nincs 3,5 millió cigány származású magyar állampolgár!? A sajátjaitokat is csak vegetáltatjátok! Viszontválaszra válasz: Nehogy már azt hidd, hogy igazad van! Mi állandóan fel akarunk titeket zárkóztatni. Oltári sok pénz költöttünk rátok. Csak más a kultúrátok, és punktum! Nézd meg, néhány erkölcstelen bűnözővel milyen jól kijövünk. De ti mindig csak táncolnátok, tapsolnátok meg fütyölnétek. Ahhoz elég néhány rosszarcú közületek, meg egy kis konc. A mieinkkel meg, te ne törődj! A Bogár is azt mondta, hogy feláldozhatók ők is. A lényeg, hogy igen-igen jól éljen 2-3 millió magyar és köztük legyek! Rám még a törvények se vonatkozzanak!

Tény, hogy nincs nálunk a közvagyon. Politizálni se hagytatok minket soha. Válasz: Miért is hagytunk volna! Ott van nektek a kispálya. A roma nemzetiség önkormányzati rendszere. Ki tehet róla, hogy olyan ostobák vagytok, hogy nem tudtok egy irányba szavazni, az aktuális kormány aktuális Országos Roma Önkormányzatos „kisklónjára”. Tutti lehetne egy befutó emberetek a parlamentben! Ha minden cigány beregisztrálna a cigány nemzetiségi névjegyzékbe az országgyűlési választásokon is, nem kéne foglalkoznotok a pártokkal, csak magatokkal. A kiskoncért meg úgy is felfaljátok egymást októberben. Viszontválasz: Százkilencvenkilencből egy! Nagylelkű vagy, főnök. Majd még ezen elgondolkozom, nyilvánosan. Igen, igen, bizonyára igazad van.. Csak bennünk van a hiba, megértettem.

Főnök! A jövő héten beszélek neked a tanult tehetetlenségről egy kicsit, amit ha egyszer sikerül legyőznünk, talán másképp beszélgetünk… Szia.

(Megjelent a Debreciner.hu online újságban.)

Beköszönö 2019.06.22.

Beköszönő

2019.06.22.

Amikor azon gondolkozol, hogy a dróton rángatott szolgalelkű maradjon inkább (és hozza a pénzt), sem mint, hogy a szabadságharcos jöjjön el, aki ellene megy a súlyosan kritizálható hatalomnak, de üres zsebbel, onnantól kezdve vége a demokráciának, bármennyire is beszélsz stratégiáról meg mindenféle haditervről. Vesztettél. (H.F.)

Kedves Olvasók!

Nagy örömmel töltött el, amikor egy fickó a Debrecinertől felkért arra, hogy néha publikáljak az online újságjukban. Ismerve a múltját, jól meg is lepődtem. Egy vérbeli újságíró, egy volt főszerkesztő azt mondja, publikálj olyan „horvathferiset”, amilyet szoktál…

Hát, pont olyat nem fogok, mert más a közösségi média és más egy online újság, de majd megpróbálom megválogatni a szavaimat, hogy szalonképes maradhassak Önök előtt. (No, meg nem is olyan egyszerű olyan „horváthferiset” alkotni azok után, ami spontán jött eleddig!)

                                                                        Horváth Ferenc

Joggal kérdezhetnék, hogy ki vagyok én?

Újságíró az biztosan nem, de szeretek írni aktuális témákban.

Értékelni-elemezni egy-egy társadalmi szituációt. Némi tapasztalatot szereztem egyenruhás főtisztként a „bikkfanyelvben”, amikor még napi jelentéseket szerkesztettem, de az pont nem az ékességéről volt híres. Elmúlt. Aztán politizáltam, nem jött be. Persze az egy élő adta világon semmit nem bántam meg az életem viharaiból. Így vagyok kerek, elégedett, egész.

Mostanában Tiszavasváriban közösségszervezősködöm. Abban sem vagyok túl jó, mert elvisz néha a parancsuralmi rendszerben megszokott 25 évig gyakorolt protokoll, de alapvetően arra szeretném felkészíteni a szegregátumban élő embereket, hogy a privátszférán felül létezik egy közösségi ember is mindenkiben, amit elő kéne bányászni ahhoz, hogy képesek legyenek közösségi témákban képviselni akár az egyéni érdekeiket is, együtt. Nem könnyű feladat.

Közigazgatásból jó vagyok – mert, csak összehoztam egy jogi egyetemet, nagy nehezen, család mellett, vagy 18 éve -, de a cigányokat még „szoknom kell”.

Mielőtt felháborodnának, jómagam is cigány származású magyar állampolgárnak gondolom magam. Hogy ki mit gondol ezzel kapcsolatban, az most legyen az ő dolga. Ettől még lehetnék rasszista, vannak is előítéleteim, de megpróbálom legyőzni őket. Próbálják meg néha Önök is!

Demokratának lenni jó, demokráciát tanulni pedig egy egész életen át lehet. Higgyék el! Kezdjék ott, hogy eldobják az egyéni sértettségeiket, és egy-egy szituációt objektíve is végiggondolnak, vagy beleélik magukat a másik helyzetébe. Ha semmi plusz, akkor maradjon az előítélet, jól jön az néha! Hja… az egyik általam mélyen tisztelt szociológus roma, talán az egyik legnagyobb élő roma koponya, azt mondta nekem olyan tíz évvel ezelőtt, hogy én „nem cigányként szocializálódtam”, ergo ezért nem gondolkodom egy kaptafára velük. Kb. ezt mondta. Most gondolják el: egy rasszjegyeit viselő, nem cigányként szocializálódott cigány ember vagyok. Nem húzom tovább az idegszálaikat, lehet, hogy alább lesz a lényeg.

Húú… Talán közelítek a célhoz, amit ki akarok hozni ebből a történetből!

Bocs a melldöngetésért, csak azért adtam meg homályos önéletrajzi adatokat, hogy esetleg majd a kommentjeikben Önök is megtegyék, már ha leszünk valaha annyira nyíltak egymáshoz.

Szóval hol pénzért, hol önkéntesként, de inkább hobbiból és elkötelezettségből néha-néha rá-rácsapok a társadalmi csőlátásban szenvedő emberek tudatára. Erősen. Mert mostanában csak azt értik. Olykor-olykor még manipulálom is az olvasóimat, hogy megértsék, ami szerintem fedve van előttük.

Amire talán ez az engem megkereső fickó gondolt az, hogy bemutassam majd Önöknek írásaimmal a cigányokat. Olyan aspektusokból, amit Önök nem láthatnak, mert nincsenek felkészítve rá, hogy lássák. Persze az írói szabadság jogán néha kiterjesztem ám a kritikámat a többségi társadalomra is, mert Önök nélkül mi is mások lennék, és talán ez fordítva is igaz, ha azt mondom nagyjából 800 ezren itt élünk immáron körülbelül 800 éve. Mikor, hogy.. Általában kettős elnyomás alatt.

No, székfoglalónak ez kevés volt, beköszönőnek pedig majdnem sok! Ha kíváncsiak a gondolataimra, a jövő héten jelentkezem.

(Megjelent a Debreciner.hu online újságban.)

Nem szabad feladni

NEM SZABAD FELADNI

2024.08.04.

Horváth Ferenc írása

Nem szabad feladni! - írja Zsigó Jenő a cigány származású magyar szociológus 1991 után, most 2024-ben is úgy, hogy megosztja az őt idéző Judit Láng régebbi posztját! Tisztelet érte! Zsigó Jenő 91-ben is azért küzdött, hogy egy hatalmas kollektív trauma után - melynek okozásában részt vett a megőrült magyar állam és az aljas nyilas többségi rongy emberhad - ne legyünk másod vagy sokadrangú polgárai a saját hazánknak! Mert Magyarország a mi hazánk is hosszú évszázadok óta, melyet a honfoglaló, erőszakos, és egyben elnyomó leszármazott, kevert néptagok képtelenek tudomásul venni.

Szenvedünk ma is. Én, legfőképpen attól a mély szellemi nyomortól, amit az Orbán kormány hozott létre az évtizedek alatt.

Sokan ma is éheznek. Nem olyan idilli ám a kép, mint ahogy a Facebook bemutatja! És most nem is a szegények kisstílűre sikeredett dicsekvéseire vagy a menő csávók és csajok nagyhangúságára, ordenáréságára, erőszakosságára helyezném a hangsúlyt! Mások jóval aljasabbak, pofátlanabbak, lehúzósabbak, hangosabbak. Csak nekik elnézik. Én pedig senkinek sem. Mások aljassága, erőszakossága, erkölcstelensége nem mentesíti a cigányokat semmi alól! Nem mutogatnunk visszafelé! Nem mutogatnunk másokra! Nincs értelme! 

Ehhez kellettek a cigány Júdások is!

Valójában az állandó stressz, az Orbán banda folyamatos népidegesítése és állandó közpénzégetése, bizonytalanságteremtése, kivételezése, az intézményrendszerek kiégése és pénzszegénysége, a propaganda termelte buta emberek megjelenése, nomeg az a nagyképű újgazdag idiótaság, megölte a kultúrát! A cigányt is, a magyart is.

Bunkóság van. Tahóság van. Erkölcsvesztettség van. 

Bármikor újra kezdődhet a sok rosszarcú idegbeteg ember nyilasodása. 

Valójában a cigányok nem követelnek már semmit... Túlélő üzemmódban vannak, többségük szegényen és kultúravesztetten, velem együtt. Nem szabad feladni!

De, akkor mit tegyünk, ha még annyi erő sincs bennünk, hogy elolvassunk egy régen megírt petíciót?

A káoszban rendet kell tenni!

Ennek csak egy útja van.

Meg kell tagadni a múlt rosszarcú embereit és megtagadni bárkit, aki szolgája az Orbán rezsimnek! Akár a testvért is!

Ki kell tagadni magunk közül az aktuális közösségek állandó parazitáit, az uzsorástól, a drogdíleren keresztül egészen azokik, akik hisznek a cigányságot semmibe vevő, azt kifosztó, elbutító aljas embereknek és képesek szolgálni a Fideszt vagy úgy, hogy oda tartoznak, vagy úgy, hogy kápók módjára bedolgoznak nekik!

Tagadja meg mindenki a Fideszt, aki velem szóba akar állni! - legyen ez a jelszó. Nem kell feladni semmit! Fel kell világosulni, hogy ami van, az öl, butít, nyomorba dönt a sajátjaink felől is!

Nincs kegyelem! Nincs kiskapu!

Velük soha nem fog eljönni a néptagok egyenlősége. A Fideszt kiszolgálók csak maguknak való szolgák, csak önmagukat szerető érdekemberek! Másképp, nem fog menni! Meg kell tagadni azokat, akik valamilyen módon parazitái a saját fajtájuknak! Sokan vannak, sokfélék!

Írom ezt úgy, hogy most először hosszú-hosszú évek után, még csak eszembe sem jutott augusztus 2-ika.

Tompítják az elmét.

Lerombolták azt az intézményt, ami a cigány elmélkedéseknek otthont adott. Nincs már Tavaszmező utca 6. Nincs már ott a cigányok nemzeti múzeuma, politikai- és szellemi műhelye. 2015. október 24-én kilakoltatták a semmibe...

Most Iványival is hogy bánnak... Szégyentelen álkeresztények uralják az országot!

Törlik az emlékezetet is.

Töröltetik kétszínű cigány szolgákkal, akik mindig is bizniszt láttak a roma holokausztban és ezért megunták őket az emberek! 

Nincsenek már Setét Jenők se (a maguk hibáival de múlhatatlan érdemeikkel együtt), csak béna utánzataik... A cigány származású magyar szociológustól se várható el, hogy még mindig ő legyen az utcai harcos cigány Szókratész, tanító létére! És bizony már akkor is látszott, amikor még bejártunk a Roma Parlamentbe Jenő Zsigó -t hallgatni, hogy némelyek jó szolgái lesznek a saját népüket elnyomóknak, baksisért cserébe.

Így lett a művészetből, talpnyalás és hányás...

Néhány nyálas projektelő már nem a cigány nemzetiség emlékezete, csak pénzéhes utórángásai egy elbutított, lepusztított szerencsétlen népcsoport agóniájának!

Ez, a Horváth Feri véleménye.

2024.08.04. 1'11

"Isten halott! És mi öltük meg őt!" (F.Nietzsche)