Horváth Ferenc írása
2024.11.15
Mottó: Arra születni kell, hogy egyetlen szóval tudjuk éreztetni valakivel: ő egy darab szar. Laurell Kaye Hamilton
A kép forrása: internet
Mit jelent ma lelkesedni és mint jelentene valójában, ha politikailag képzettebbek lennének az emberek, ami már nem várható el tőlük?
Ma, szekértáborok vannak.
Előrebocsátom, hogy minél fiatalabb egy generáció, annál jobban nem érdekli a politika. Vagy megcsömörlöttek, vagy sohasem voltak azon a tudásszinten, hogy felfogják: attól függ az életük minősége, hogy milyen képviselők irányítják az országunkat, vagy éppen kik teszik tönkre azt!
Most hagyjuk a fiatalokat! Mondjuk úgy mással vannak elfoglalva. Sokan a szüleik védőszárnyai alatt vannak vagy már valaki mások katonái. A legideálisabb, ha egyszerűen csak szerelmesek és két lépéssel a Föld felett járnak és kész.
Vannak az aktív dolgozók, akik tényleg nap, mint nap létrehoznak valami eladható produktumot vagy olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amik hasznosak a társadalomnak. Ők az adófizetők.
(Vannak olyan szolgáltatások, amik után ugyan jó esetben adózni kell, de igen sok az olyan is, ami után egy fillért sem fizetnek be a jelenlegi kormányzati tolvajok államkasszájába, és még károsak is a társadalom szereplői számára. Nevezzük mondjuk az egyiket az örök szakmának (mindenki ítélje meg maga) és környezeti tényezőinek, a másikat pedig drogdílerkedésnek és a járulékos, sokszor veszélyes szolgáltatásoknak. Valamilyen úton-módon ők is adófzetők de sokszor nem tudni kinek adóznak, ha nem az államnak.)
Ők a munkaképes emberek, akik a "haráccsal" vannak elfoglalva. Jó esetben dolgos emberek, akik tudják, ismerik a mondást, hogy "60 fele, hazafele", azaz addig kell elérni egy ideális állapotot, mert utána nemsokára jön a nyugdíj, ami egyre kevesebbet fog érni.
A másik felük két végén égeti a gyertyát és vagy meghal 60 éves kora előtt, vagy mert már képtelen azt csinálni, amit eddig, elszegényedik, sokszor magára marad és már csak az emlékeiből él.
Egy ilyen társadalomban a durván és keményen dolgozó aktív emberek, ritkán foglalkoznak a politikával. Ha mégis, akkor azért, mert sérelem éri őket ahol léteznek; egy-egy szeletében a társadalomnak.
Mivel a szolidaritást kiölte ez az aljas Fidesz -KDNP kormány az emberekből, egymással sem szolidárisak. Mikor az egyik tüntet a jogai sárba tiprása miatt, mikor a másik. Olykor az állam aljas és megalkuvó szolgái ellentüntetnek, mert nekik éppen az jó, hogy kevés munkával de jó parazitái lehetnek a magyar népnek.
Ergo ebben a rétegben van némi társadalmi, politikai mozgás de csak és kizárólag érdekből. Erőemberek, akiket vagy egy politikusbanda mozgat vagy egy mára már nem létező szakszervezetszerű ad hoc valami. Rendszerváltásra képtelenek, mert csak "feljebb" akarnak kerülni, de olyan de olyan buták, hogy nem tudják, hogy a közel három millió akár általuk is eltaposott, földöntartott magyar nélkül ez nem fog menni! Egy ilyen gátlastalan politikusi maffia-banda ellen, mint a fidesz és az álszent kicsi énje, melynek polipcsápjai a legmélyebb szegregátumokba is jelen vannak, nem járható út a külön érdekek mentén hőzöngés, amit csak kinevetnek a politikusbűnözők!
Visszataszító a neveletlen gyermekek buta kis Jeanne d'Arce-kodása és obszcén beszéde az ilyen nagy liberál-tüntetéseken és ugyanúgy visszataszító a tüntető kis szűkruhás banki alkalmazottak világító telefonja fáklya helyett, amik éjfélkor kialszanak, mert holnap menni kell dolgozni, hogy vehessenek még egy lakást vagy egy porschét. Szeretnének ők is középről felkerülni, de nem akarnak keveredni a büdös szájú pórnéppel.
Most a pórnépről egy kicsit:
A jellem- és az erkölcstelenség minden fajtája megtelepedett bennük. Egyik napról a másikra élnek. Vezetőik nincsenek. Tulajdonképpen senkijük nincs, csak elnyomóik vannak. A belső elnyomóik a legaljasabbak a világon. Ők szolgálják ki például a mocskos senkiházi politikusokat, akik aprópénzt adnak a szegényeknek a szavazatukért. Júniusban is ez történt. A megvett cigány szavazatok például egy EP képviselői helyet értek. Az aljasok vezére, ma "megbecsült" ember a mocskos bandájában. Ergo fej nélkül, kiszolgáltatva másoknak, politikai képviselet nélkül, szart sem érnek társadalmi szempontból az emberek. Szavazógépek egy mocskos rendszerben semmi többek és amíg nem lesznek elismert képviselőik, addig csak kihasználható, sokszor drogos zombijaik másoknak.
Kik maradtak?
Hát a nyugdíjasok! Ők aztán ezerrel tolják vagy itt vagy ott. Vagy a kormány mellett vagy a kormány ellen. Durva még látni is, hogy mire képesek!
Úgy lelkesülnek, mint a gyerekek. Mindent is tudnak! Obszcének, verekedősek, rajongók és harcosok, egyben.
Amit megfigyeltem. Semmivel sem jobb egy rajongó ellenzéki nyugdíjas egy kormánypárti rajongó nyugdíjasnál csak másképp van politikailag kalibrálva de mindegyik vár egy kis valamit... Hőseik vannak. Nekik vannak hőseik. Tévedhetetlen és makulátlan hőseik.
Szóval; nem nagyokat kell mondani és vakon lelkesedni, mert az semmire sem elég. Gondolkodni sem árt, elvtársak/polgártársak. Kinek, mi az érdeke és hogyan akarja elérni, ezt kell tudni látni!
Utóirat: a kritikust lehet bántani, megmosolyogni, de nem lehet eltántorítani attól, amit mondani vagy tenni akar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzéseik során az emberi méltóságot tartsák tiszteletben! Ha erre nem fognak figyelmet fordítani, én sem fogok önökre.