20260117 A helyi önazonosság védelméről szóló magyar jogszabályi háttér és következményei

 

20260117 A helyi önazonosság védelméről szóló magyar jogszabályi háttér és következményei

Horváth Ferenc írása

2026.01.17.

Átadta az „érpataki modell” elleni, mintegy 700 ember és civil szervezet által aláírt petícióját az államfőnek a Roma Rendőrök Országos Egyesületének vezetője, Horváth Ferenc a Nemzetközi Romanapon. Romnet.hu 2016.04.08.

Mottó: A közrend és a közbiztonság fenntartása, fejlesztése, elsődlegesen állami feladat, aminek egy részét - állami ellenőrzés mellett- lehet delegálni a települések önkormányzataihoz is. Az azonban nem járja, hogy állami segédlettel településenként mondják meg, hogy az éppen aktuális helyi képviselőtestület kivel akar együtt élni, és kivel nem!

I.

A helyi önazonosság védelméről szóló 2025. évi XLVIII. törvény 2025. július 1-jétől hatályos. Felhatalmazza az önkormányzatokat, hogy helyi rendeletben védelmi jogintézményeket vezessenek be a település önazonosságának, hagyományainak, társadalmi rendjének vagy értékeinek megőrzése érdekében. 

Ehhez kapcsolódik a 240/2025. (VII. 31.) Kormányrendelet, amely részletesebben szabályozza, hogyan lehet alkalmazni a törvényben meghatározott jogvédelmi eszközöket (pl. feltételek a lakcím vagy ingatlan megszerzésére). 

A törvény és a helyi rendeletek célja, hogy a települések jogi eszközökkel védjék helyi közösségük önazonosságát, mint például, megőrizni helyi hagyományokat, életformát, közösségi értékeket; meghatározni, ki és milyen feltételekkel költözhet be a településre; térben szabályozni az ingatlanok adás-vételét és lakcím létesítését.  

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a helyi rendelet feltételekhez kötheti a betelepülést vagy az ingatlanvásárlást, például: lakcímlétesítés hozzájáruláshoz kötése; ingatlanvásárlás esetén elővásárlási jog az önkormányzat vagy helyben lakók számára; bizonyos feltételek előírása (pl. nyelvtudás, oktatás, TB- jogviszony stb. – ezek konkrét szabályokat településenként határozzák meg).

A legfrissebb ismert adat szerint, 2025 decemberéig körülbelül 180 magyar önkormányzat alkotott már helyi önazonossági rendeletet.

Ezeket a rendeleteket úgy alkalmazzák, hogy egyes társadalmi csoportok nagyobb eséllyel NEM felelnek meg az elvárásoknak:

. lakcím létesítésének feltételhez kötése (pl. biztosítási jogviszony, rendszeres jövedelem)

• minimum iskolai végzettség vagy szakmai képesítés előírása
• büntetlen előélet vagy adó-/tartozásmentesség
• betelepülési hozzájárulás (díj) előírása

A feltételek közvetetten korlátozhatják a lakcím létesítését olyan családok számára, akik például alacsony jövedelműek vagy formális képzettség nélküliek – ami aránytalanul érintheti a roma közösségeket az Amnesty és más szervezetek szerint.

I/2. Konkrét települési példák

A rendkívül széles lista sajnos nem publikusan rendezett egyetlen központi listában, de a sajtó és jogvédő szervezetek említenek több települést, ahol ilyen rendeletek életbe léptek, vagy ahol viták vannak miattuk:

Sátoraljaújhely – csak bizonyos feltételekkel engedi a lakcím létesítését (pl. végzettség, nyelvtudás, hozzájárulás)

Taktaharkány – minimum középfokú végzettség és hozzájárulás szerepel.

·Pély, Újlengyel, Vámosszabadi – csak munkaviszony vagy fizetett hozzájárulás esetén.

Heves megye több települése – sorban vezetik be a feltételes rendeleteket (pl. morális vagy jövedelmi alapú feltételek). 

Több északkeleti település (Borsod-Szerencs környéke) – sok helyen korlátozzák a lakcím létesítését / feltételekhez kötik.

Az Amnesty International Magyarország és egyéb civil szervezetek szerint a törvény és a rendeletek nagyobb arányban sújtják a szegényeket és roma közösségeket, és ezért jogsértő lehet a diszkrimináció tilalmával szemben.  ERRC (Roma jogi központ) szerint a szabályok akár rendszerszinten is létrehozhatnak társadalmi-földrajzi szegregációt. Az ombudsmani anyagok hívják fel a figyelmet arra, hogy a törvény könnyen vezethet közvetett hátrányos megkülönböztetéshez, ami sértheti az egyenlő bánásmód elvét.

Amellett, hogy kvázi „önazonosan” ezeknek a településeknek egy hatalmas része pontosan alacsony képzettségű, sokszor munkanélküli, igazi kulturális alapok nélkül élő emberek közössége, végül is egy illúziót követve szeretnék, ha magyar társadalom elitje költözne be hozzájuk, 

vagy az elit már régen kisajátította a gazdag településeket magának és védeni akarja magát, fajta szerint.

Még ha gazdag is valaki, lehet, hogy kulturáltabb is náluk, akkor se menjen arra a településre, amit már „megszereztek” maguknak!

 Ugyanezek az emberek, azt mondják, hogy a cigány szegregátumokba is ugyanolyan joguk van bemenni vagy telket venni, mint bárkinek! Az, hogy nekik sorompóik, biztonsági őreik vannak, sokszor a közterületből lopnak el részeket, hogy oda más ne tegye be a lábát, csak ők, az pedig teljesen rendben van. Ugye, ez egy kettős mérce?!

Mondjuk ezt ki!  És legyen, aki fel is meri vállalni! Én, vállalom!

II.

Menjünk vissza jogászba, és elemezzük egy kicsit!

II/1. A magyar szabályozás melletti érvek (pro)

A magyar kormány és sok önkormányzat szerint a helyi önazonosság védelme nem emberellenes, hanem közösségvédő eszköz.

Az érvelésük lényege:

• Egy kis település nem korlátlan kapacitású: az iskola, orvosi ellátás, szociális rendszer, lakhatás túlterhelhető.
• A gyors betelepülés felboríthatja a helyi társadalmi egyensúlyt.
• A helyi közösségnek joga van megőrizni az életformáját, hagyományait és működőképességét.
• Az önkormányzatok szerint a rendeletek nem etnikai alapon szűrnek, hanem objektív feltételeket (munka, biztosítás, jövedelem), amelyek a „fenntartható együttélést” szolgálják.

Azt mondják: „Nem azt szabályozzuk, ki kicsoda, hanem azt, hogy képes-e felelősen részt venni a település életében.”

II/2. Az Európai Uniós jogi és emberi jogi ellenvetések (kontra)

Az Európai Uniós jog és a jogvédő szervezetek viszont azt mondják: ez a rendszer nemcsak a települést védi, hanem közben embereket zár ki.

Az érvelésük három pilléren nyugszik:

1. A mozgás szabadságának megsértése

Az Európai Uniós jog szerint a lakóhely megválasztása alapjog. Ha egy önkormányzat olyan feltételeket szab, amelyek gyakorlatilag kizárnak bizonyos embereket, az a szabadság korlátozása.

2. Közvetett diszkrimináció

A rendeletek nem mondják ki, hogy „roma nem jöhet”, de olyan feltételeket írnak elő – stabil jövedelem, végzettség, TB –, amelyeknek a roma és szegény közösségek jóval kisebb arányban tudnak megfelelni.

3.) Ez az Európai Uniós jog szerint tiltott közvetett megkülönböztetés.

III.

Mert mit mond az EU a szabad mozgásról?

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 45–48. cikkei biztosítják az uniós polgárok szabad mozgás és tartózkodás jogát az EU tagállamain belül. Ez azt jelenti, hogy:

• bármely uniós tagállam állampolgára beléphet egy másik tagállamba;
• ott lakhat, dolgozhat vagy tanulhat korlátozások nélkül;
• ha munkát vállal, a munkavállalás céljából való tartózkodását sem korlátozhatják indokolatlanul;
• a fogadó ország állampolgáraival azonos bánásmódban részesül.

A 2004/38/EK irányelv részletesen szabályozza ezt: a polgárok és családtagjaik szabad mozgása és tartózkodása külön feltételek nélkül biztosított, kivéve közrend, közbiztonság vagy egészségügyi okokból indokolt korlátozást.

Az EU Alapjogi Chartája kimondja a diszkrimináció tilalmát az állampolgárság alapján – vagyis senkit nem érhet hátrány azért, mert más tagállamból érkezik.

Ezek az EU-ban nevesített jogok nemcsak azt jelentik, hogy „szabad átlépni a határt”, hanem azt is, hogy nem lehet indokolatlanul feltételekhez kötni a letelepedést egy másik tagállam területén, ha az uniós polgár jogait sérti.

IV.

Vessük össze az Európai Unió szabad mozgás és tartózkodás jogát biztosító Magyarországnak kötelezően alkalmazandó jogi szabályozását és a helyi önazonosság védelméről szóló magyar jogszabályi háttért, és következményeit!

A jogelmélet és a gyakorlat konfliktusa

Az EU szabályai (EUMSZ + irányelvek) azonos jogokat biztosítanak minden uniós polgárnak a szabad mozgáshoz, tartózkodáshoz és letelepedéshez, és tiltják a diszkriminációt állampolgárság vagy származás alapján.  A magyar helyi önazonossági rendeletek viszont feltételesen korlátozhatják a letelepedést olyan feltételekkel, amelyek aránytalanul korlátozhatják egyes csoportok jogainak gyakorlását – még akkor is, ha nem szólnak nevezetten etnikai hovatartozásról.

Fő jogi kérdések

A diszkrimináció tilalma: az Európai Unió joga tiltja a megkülönböztetést az uniós polgárok tagállamon belüli letelepedésekor.  Ha egy helyi rendelet aránytalanul nehezíti meg bizonyos emberek betelepülését, az összeütközésbe kerülhet az uniós alapjogokkal.

Az arányosság követelménye: az Európai Unió joga szerint minden korlátozásnak indokoltnak és arányosnak kell lennie. A gazdasági/szociális feltételek (pl. végzettség, jövedelem) aránytalan hatással lehetnek a mozgás szabadságára, különösen, ha hátrányos helyzetű csoportokat érintenek.

Átjárhatóság, belső és külső mozgás között: amikor egy ember ugyanazon országon belül költözik (pl. Borsodból Tolnába), az EU szabad mozgás szabályai technikai értelemben nem alkalmazandók közvetlenül, viszont ha valaki más tagállamból jön Magyarországra, akkor egyenesen alkalmazhatók – és ott szigorúbb jogi vizsgálatot von maga után, ha ilyen feltételek érvényesülnek.

V.

Értékelő vélemény

Az EU szabad mozgás joga nagyon világos: minden uniós polgár szabadon letelepedhet egy másik tagállamban, és az állam nem építhet olyan feltételrendszert, amely aránytalanul kiszorítja vagy megnehezíti az EU-s tagállamokhoz tartozó emberek letelepedését.

A magyar helyi önazonossági szabályozás jogalkotási szándéka érthető (helyi közösségi identitás védelme), de egy arányos, nem-diszkriminatív megközelítéshez képest sok rendelet gyakorlatilag de facto korlátozza a mozgás szabadságát olyan feltételekkel, amelyek aránytalanul sújthatnak hátrányos helyzetű embereket.

Európai Uniós jogi kockázat: Ha egy másik tagállamból érkező uniós polgár próbálna Magyarországon letelepedni, és egy helyi rendelet olyan feltételeket szabna, amelyek ezt a jogot indokolatlanul korlátoznák, akkor az Európai Bíróság előtt jogi eljárást lehetne kezdeményezni.

A társadalmi hatás: Még ha a jogi cél nem is kifejezetten etnikai, a gyakorlatban egy olyan jogi-szociális struktúra, amely anyagi/iskolai feltételeket ír elő, aránytalanul érinti a marginalizált csoportokat – beleértve a romákat is. Ez nemcsak jogi kérdés, hanem társadalmi igazságossági probléma is.

VI.

Záró gondolatok

Az Európai Uniós szabad mozgás joga és a helyi önazonossági magyar szabályozás között komoly jog-etikai- és morális ellentét feszül, mert a helyi szabályok egyrészt nem arányosak, másrészt egyes társadalmi csoportokat ok nélkül hátrányosan érint.
Jogi szempontból a magyar szabályozás ellenőrzés tárgyát képezheti az EU jogi normák fényében, ha valakit indokolatlanul korlátoz a betelepedésben. Társadalmi szempontból pedig egy ilyen valójában keretek nélküli feltételrendszer erősítheti a marginalizációt, ami nem áll összhangban az Európai Unió polgárainak egyenlőségi és esélyegyenlőségi elveivel.

Az Európai Unió azt mondja: „Jogod van ott élni, ahol akarsz az Unión belül.”

A magyar helyi szabályok pedig azt mondják: „Itt csak akkor élhetsz, ha megfelelsz a mi feltételeinknek.”

Ez egy igen komoly jogi ütközés.

Míg az Európai Unió joga személyhez kötött alapjogot ad: te döntesz, hol élsz, addig a magyar önazonossági rendszer közösségi szűrőt tesz elé: a település dönt rólad. Ez nem ugyanaz.

A rendeletek nem írják le, hogy „roma nem jöhet” – de ezt mondják: legyen végzettséged, legyen stabil jövedelmed, legyen TB-d, legyen Orosz Mihályos,Érpataki-modelles „illeszkedésed”, ahol végső soron a képviselő testület mondja meg, hogy beilleszkedettnek minősít vagy kiilleszkedettnek. Nem vicc. Létezik egy ilyen szemlélet és az állam nem lépett ellene! Nekünk kellett!

Ez azt is jelenti, hogy szubjektív értékítéletek fognak születni, és milliónyi kivétel lesz a helyi rendeletek általi feltételek vizsgálata terén, igazságtalan és személyre szabott önkormányzati döntések fognak születni.

 A rendeletek szociális szűrői nem etnikaiak, de pontosan a romákat fogják tömegesen kizárni a településre beköltözés vonatkozásában, ami erősíteni fogja a gettósodást, a spontán szegregációt, és az etnikai típusú konfliktusokat.

Ez az Európai Unió elvi rendszere és irányelvei szerint is közvetett diszkriminációhoz.

Tehát a magyar jogi szabályozás ott bukik meg európai uniós az tagállamokra kötelező jogi normák szintjén, hogy nem arányos, nem szükséges és nem egyenlően hat! 

Ha lenne olyan magyar választott képviselő, aki ez ellen fellépne (de egyelőre nem sorakoznak se a magyar parlamentből, se az európai parlamenti képviselők közül) támadható lenne Luxemburgban (Európai Bíróság).

Ez a rendszer nem falvakat véd, hanem szegényeket, romákat és „nemkívánatos” embereket szűr ki szubjektív alapon. Európai Uniós szempontból jogilag ez nagyon vékony jégen táncol, társadalmilag pedig szegregációt termel újra – jogi köntösben.

Az az érzésem, hogy közbiztonsági rendvédelmi eszközök helyett, az éppen regnáló helyi önkormányzati képviselők kezébe ad kvázi „pallosjogot” az állam ahelyett, hogy őrködne az államszervezet demokratikus működése felett, dob - az egyébként elhanyagolt és sokszor állami anyagi segítségre nem is számítható - önkormányzatoknak egy kutyacsontot, hogy a sokszor nem is olyan nagyon képzett helyi képviselők szubjektív értékítéleteikkel szabályozzanak egy állami kérdéskört: csináljatok, amit akartok!

Mondjátok meg, hogy ki kell nektek és ki nem. Ebben az egyébként is igen feszült, sokszor éppen a Fidesz-KDNP kormány által generált gyűlölködő környezetben, a helyi önazonosságról szóló törvény csak olaj a tűzre és a hosszú távú negatív hatásai még csak fel sem mérhetők.

Én azt gondolom, hogy lesznek olyan kiüresedett falvak, ahol már igen csekély pénzért is el fogják adni az emberek a szép házaikat, míg másutt az elit fog csoportosulni és sorompókkal fogja védeni azt a hatalmas vagyon, amit az állam segítségével összeharácsoltak.

Más települések pedig állami segítség nélkül maradnak, a közszolgáltatások megszűnnek és a bűn- és az erőszak települései lesznek, ahol pár erős ember, fog „katonákat” képezni magának, hogy sok szegény emberen rajta tartsák a kezüket és erőszakkal bűnbe vigyék őket. Ennek már ma is vannak látható jelei. Valószínűleg, ma is az elit irányítja így a magyar társadalma, amikor a tehetősebbeknek adja oda azt, ami szolidaritási alapon a szegényebbeket segítené. Épít az ilyen újraelosztás az emberi jellemhibákra, melyek az” önzőség” irányába hatnak. Ahol pedig a társadalom tagjainak többsége önző, ott se demokráciai nincs, se összetartó társadalom! – Ez a véleményem.

A helyi önazonosság védelméről szóló 2025. évi XLVIII. törvény és kapcsolódó 240/2025. (VII. 31.) Kormányrendelet csak megalapozza azt, hogy ugyan egy területen, de nem ugyanabban az országban fogunk élni. 

Ez a társadalommegosztó állami intézkedés nem összehozza a magyar embereket, hanem csak erősíti a gyűlöletalapú elkülönítéseket. Ilyen intézkedéseket durvábban és nyíltabban ugyan, de nyilasok szoktak hozni. 

A közrend és a közbiztonság kérdésköre első körben állami feladat, amit az önkormányzatok is művelhetnek állami felügyelet alatt. No, erre kéne fektetni a hangsúlyt nem pedig arra, hogy szubjektív alapon ítéljék meg, írják elő, hogy ki és hol lakhat, ha van tehetsége egy magyar vagy Európai Uniós polgárnak megvenni egy ingatlant bárhol Magyaroszágon!