20260117 A
helyi önazonosság védelméről szóló magyar jogszabályi háttér és következményei
Horváth Ferenc írása
2026.01.17.
Átadta az „érpataki modell” elleni, mintegy 700 ember és civil szervezet által aláírt petícióját az államfőnek a Roma Rendőrök Országos Egyesületének vezetője, Horváth Ferenc a Nemzetközi Romanapon. Romnet.hu 2016.04.08.
Mottó: A
közrend és a közbiztonság fenntartása, fejlesztése, elsődlegesen állami feladat,
aminek egy részét - állami ellenőrzés mellett- lehet delegálni a települések
önkormányzataihoz is. Az azonban nem járja, hogy állami segédlettel
településenként mondják meg, hogy az éppen aktuális helyi képviselőtestület
kivel akar együtt élni, és kivel nem!
I.
A helyi
önazonosság védelméről szóló 2025. évi XLVIII. törvény 2025. július
1-jétől hatályos. Felhatalmazza az
önkormányzatokat, hogy helyi rendeletben védelmi jogintézményeket
vezessenek be a
település önazonosságának, hagyományainak, társadalmi rendjének vagy értékeinek
megőrzése érdekében.
Ehhez kapcsolódik a 240/2025. (VII. 31.) Kormányrendelet, amely részletesebben
szabályozza, hogyan lehet alkalmazni a törvényben meghatározott jogvédelmi
eszközöket (pl. feltételek a lakcím vagy ingatlan megszerzésére).
A törvény és
a helyi rendeletek célja, hogy a
települések jogi eszközökkel védjék helyi közösségük önazonosságát, mint
például, megőrizni helyi hagyományokat,
életformát, közösségi értékeket; meghatározni,
ki és milyen feltételekkel költözhet be
a településre; térben szabályozni az ingatlanok adás-vételét és lakcím létesítését.
Ez a
gyakorlatban azt jelenti, hogy a helyi rendelet feltételekhez kötheti a betelepülést vagy az ingatlanvásárlást,
például: lakcímlétesítés hozzájáruláshoz
kötése; ingatlanvásárlás esetén elővásárlási
jog az önkormányzat vagy helyben lakók számára; bizonyos feltételek előírása (pl. nyelvtudás,
oktatás, TB- jogviszony stb. – ezek konkrét szabályokat településenként
határozzák meg).
A legfrissebb ismert adat szerint, 2025 decemberéig körülbelül 180 magyar
önkormányzat alkotott már helyi
önazonossági rendeletet.
Ezeket a
rendeleteket úgy alkalmazzák, hogy egyes társadalmi csoportok nagyobb eséllyel NEM felelnek meg az
elvárásoknak:
. lakcím
létesítésének feltételhez kötése (pl. biztosítási jogviszony, rendszeres
jövedelem)
- minimum iskolai végzettség vagy
szakmai képesítés előírása
- büntetlen előélet vagy
adó-/tartozásmentesség
- betelepülési hozzájárulás (díj)
előírása
A feltételek közvetetten korlátozhatják a lakcím létesítését olyan családok
számára, akik például alacsony jövedelműek vagy formális képzettség nélküliek –
ami aránytalanul érintheti a roma
közösségeket az Amnesty és más szervezetek szerint.
I/2. Konkrét települési példák
A rendkívül
széles lista sajnos nem publikusan rendezett egyetlen központi listában, de a
sajtó és jogvédő szervezetek említenek több
települést, ahol ilyen rendeletek életbe léptek, vagy ahol viták vannak
miattuk:
Sátoraljaújhely – csak
bizonyos feltételekkel engedi a lakcím létesítését (pl. végzettség, nyelvtudás,
hozzájárulás)
Taktaharkány – minimum
középfokú végzettség és hozzájárulás szerepel.
·Pély, Újlengyel,
Vámosszabadi – csak munkaviszony vagy fizetett hozzájárulás esetén.
Heves megye több települése – sorban
vezetik be a feltételes rendeleteket (pl. morális vagy jövedelmi alapú
feltételek).
Több északkeleti település
(Borsod-Szerencs környéke) – sok helyen korlátozzák a lakcím létesítését /
feltételekhez kötik.
Az Amnesty
International Magyarország és egyéb
civil szervezetek szerint a törvény és a rendeletek nagyobb arányban sújtják a szegényeket és roma közösségeket, és
ezért jogsértő lehet a diszkrimináció
tilalmával szemben. ERRC (Roma jogi központ) szerint a
szabályok akár rendszerszinten is
létrehozhatnak társadalmi-földrajzi szegregációt. Az ombudsmani anyagok hívják fel a
figyelmet arra, hogy a törvény könnyen
vezethet közvetett hátrányos megkülönböztetéshez, ami sértheti az
egyenlő bánásmód elvét.
Amellett, hogy kvázi „önazonosan”
ezeknek a településeknek egy hatalmas része pontosan alacsony képzettségű, sokszor
munkanélküli, igazi kulturális alapok nélkül élő emberek közössége, végül is
egy illúziót követve szeretnék, ha magyar társadalom elitje költözne be hozzájuk,
vagy az elit már régen kisajátította a gazdag településeket magának és védeni
akarja magát, fajta szerint.
Még ha gazdag is valaki, lehet, hogy
kulturáltabb is náluk, akkor se menjen arra a településre, amit már „megszereztek”
maguknak!
Ugyanezek az emberek, azt mondják, hogy a cigány szegregátumokba is
ugyanolyan joguk van bemenni vagy telket venni, mint bárkinek! Az, hogy nekik
sorompóik, biztonsági őreik vannak, sokszor a közterületből lopnak el részeket,
hogy oda más ne tegye be a lábát, csak ők, az pedig teljesen rendben van. Ugye,
ez egy kettős mérce?!
Mondjuk ezt ki! És legyen, aki fel is
meri vállalni! Én, vállalom!
II.
Menjünk vissza jogászba, és elemezzük
egy kicsit!
II/1. A magyar szabályozás melletti érvek (pro)
A magyar
kormány és sok önkormányzat szerint a helyi önazonosság védelme nem emberellenes, hanem közösségvédő eszköz.
Az érvelésük lényege:
- Egy kis
település nem korlátlan kapacitású:
az iskola, orvosi ellátás, szociális rendszer, lakhatás túlterhelhető.
- A gyors
betelepülés felboríthatja a helyi
társadalmi egyensúlyt.
- A helyi
közösségnek joga van megőrizni az
életformáját, hagyományait és működőképességét.
- Az
önkormányzatok szerint a rendeletek nem etnikai alapon szűrnek, hanem objektív feltételeket
(munka, biztosítás, jövedelem), amelyek a „fenntartható együttélést”
szolgálják.
Azt mondják: „Nem azt szabályozzuk, ki kicsoda, hanem azt, hogy képes-e felelősen
részt venni a település életében.”
II/2. Az Európai Uniós jogi és emberi jogi
ellenvetések (kontra)
Az Európai
Uniós jog és a jogvédő szervezetek viszont azt mondják: ez a rendszer nemcsak a települést védi, hanem közben
embereket zár ki.
Az érvelésük három pilléren nyugszik:
1. A mozgás
szabadságának megsértése
Az Európai
Uniós jog szerint a lakóhely megválasztása alapjog. Ha egy önkormányzat olyan feltételeket szab, amelyek
gyakorlatilag kizárnak bizonyos embereket, az a szabadság korlátozása.
2. Közvetett
diszkrimináció
A rendeletek
nem mondják ki, hogy „roma nem jöhet”, de olyan feltételeket írnak elő – stabil
jövedelem, végzettség, TB –, amelyeknek a
roma és szegény közösségek jóval kisebb arányban tudnak megfelelni.
3.) Ez az Európai Uniós jog szerint tiltott
közvetett megkülönböztetés.
III.
Mert mit mond az EU a szabad mozgásról?
Az Európai
Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 45–48. cikkei biztosítják az
uniós polgárok szabad mozgás és tartózkodás jogát az EU tagállamain
belül. Ez azt jelenti, hogy:
- bármely
uniós tagállam állampolgára beléphet
egy másik tagállamba;
- ott lakhat, dolgozhat vagy tanulhat
korlátozások nélkül;
- ha
munkát vállal, a munkavállalás céljából való tartózkodását sem
korlátozhatják indokolatlanul;
- a
fogadó ország állampolgáraival azonos
bánásmódban részesül.
A 2004/38/EK irányelv részletesen
szabályozza ezt: a polgárok és családtagjaik szabad mozgása és tartózkodása külön feltételek nélkül
biztosított, kivéve közrend,
közbiztonság vagy egészségügyi okokból indokolt korlátozást.
Az EU Alapjogi Chartája kimondja a diszkrimináció tilalmát az
állampolgárság alapján – vagyis senkit nem érhet hátrány azért, mert más
tagállamból érkezik.
Ezek az
EU-ban nevesített jogok nemcsak azt jelentik, hogy „szabad átlépni a határt”,
hanem azt is, hogy nem lehet
indokolatlanul feltételekhez kötni a letelepedést egy másik tagállam területén,
ha az uniós polgár jogait sérti.
IV.
Vessük össze
az Európai Unió szabad mozgás és tartózkodás jogát biztosító Magyarországnak kötelezően
alkalmazandó jogi szabályozását és a helyi önazonosság védelméről szóló magyar
jogszabályi háttért, és következményeit!
A jogelmélet
és a gyakorlat konfliktusa
Az EU szabályai (EUMSZ + irányelvek) azonos jogokat biztosítanak minden
uniós polgárnak a szabad mozgáshoz,
tartózkodáshoz és letelepedéshez, és tiltják a diszkriminációt
állampolgárság vagy származás alapján. A
magyar helyi önazonossági rendeletek
viszont feltételesen korlátozhatják
a letelepedést olyan feltételekkel, amelyek aránytalanul korlátozhatják egyes csoportok jogainak gyakorlását –
még akkor is, ha nem szólnak nevezetten etnikai hovatartozásról.
Fő jogi
kérdések
A diszkrimináció
tilalma: az Európai Unió joga tiltja a megkülönböztetést az uniós
polgárok tagállamon belüli letelepedésekor.
Ha egy helyi rendelet aránytalanul
nehezíti meg bizonyos emberek betelepülését, az összeütközésbe kerülhet az uniós alapjogokkal.
Az arányosság
követelménye: az Európai Unió
joga szerint minden korlátozásnak indokoltnak
és arányosnak kell lennie. A gazdasági/szociális feltételek (pl.
végzettség, jövedelem) aránytalan
hatással lehetnek a mozgás szabadságára, különösen, ha hátrányos
helyzetű csoportokat érintenek.
Átjárhatóság, belső és külső mozgás között: amikor egy ember
ugyanazon országon belül
költözik (pl. Borsodból Tolnába), az EU szabad mozgás szabályai technikai értelemben nem alkalmazandók
közvetlenül, viszont ha valaki
más tagállamból jön Magyarországra, akkor egyenesen alkalmazhatók – és ott szigorúbb jogi vizsgálatot von maga után, ha ilyen feltételek
érvényesülnek.
V.
Értékelő
vélemény
Az EU szabad mozgás joga nagyon világos: minden
uniós polgár szabadon letelepedhet
egy másik tagállamban, és az állam nem építhet olyan feltételrendszert, amely aránytalanul kiszorítja vagy megnehezíti az EU-s
tagállamokhoz tartozó emberek letelepedését.
A magyar
helyi önazonossági szabályozás jogalkotási
szándéka érthető (helyi közösségi identitás védelme), de egy arányos, nem-diszkriminatív
megközelítéshez képest sok rendelet gyakorlatilag de facto korlátozza a mozgás
szabadságát olyan feltételekkel, amelyek aránytalanul sújthatnak hátrányos helyzetű embereket.
Európai
Uniós jogi kockázat: Ha egy másik
tagállamból érkező uniós polgár próbálna Magyarországon letelepedni, és
egy helyi rendelet olyan feltételeket szabna, amelyek ezt a jogot indokolatlanul korlátoznák, akkor az Európai
Bíróság előtt jogi eljárást lehetne
kezdeményezni.
A társadalmi
hatás: Még ha a jogi cél nem is
kifejezetten etnikai, a gyakorlatban egy olyan jogi-szociális struktúra,
amely anyagi/iskolai feltételeket ír
elő, aránytalanul érinti a
marginalizált csoportokat – beleértve a romákat is. Ez nemcsak jogi kérdés, hanem társadalmi
igazságossági probléma is.
VI.
Záró
gondolatok
Az Európai Uniós szabad mozgás joga és a helyi önazonossági magyar szabályozás
között komoly jog-etikai- és morális ellentét
feszül, mert a helyi szabályok egyrészt nem arányosak, másrészt egyes társadalmi csoportokat ok nélkül hátrányosan
érint.
Jogi szempontból a magyar szabályozás ellenőrzés
tárgyát képezheti az EU jogi normák fényében, ha valakit indokolatlanul korlátoz a
betelepedésben. Társadalmi szempontból pedig egy ilyen valójában keretek
nélküli feltételrendszer erősítheti a
marginalizációt, ami nem áll összhangban
az Európai Unió polgárainak egyenlőségi és esélyegyenlőségi elveivel.
Az Európai Unió azt mondja: „Jogod van ott élni, ahol akarsz az Unión
belül.”
A magyar helyi szabályok pedig azt mondják: „Itt csak akkor élhetsz,
ha megfelelsz a mi feltételeinknek.”
Ez egy igen komoly jogi ütközés.
Míg az Európai Unió joga személyhez kötött alapjogot ad: te
döntesz, hol élsz, addig a magyar önazonossági rendszer közösségi szűrőt tesz elé: a
település dönt rólad. Ez nem ugyanaz.
A rendeletek nem írják le, hogy „roma nem jöhet” – de ezt mondják: legyen
végzettséged, legyen stabil jövedelmed, legyen TB-d, legyen Orosz Mihályos,Érpataki-modelles „illeszkedésed”, ahol végső soron a képviselő testület mondja
meg, hogy beilleszkedettnek minősít vagy kiilleszkedettnek. Nem vicc. Létezik
egy ilyen szemlélet és az állam nem lépett ellene! Nekünk kellett!
Ez azt is
jelenti, hogy szubjektív értékítéletek fognak születni, és milliónyi kivétel lesz
a helyi rendeletek általi feltételek vizsgálata terén, igazságtalan és személyre
szabott önkormányzati döntések fognak születni.
A rendeletek
szociális szűrői nem
etnikaiak, de pontosan a romákat fogják
tömegesen kizárni a településre beköltözés vonatkozásában, ami erősíteni fogja
a gettósodást, a spontán szegregációt, és az etnikai típusú konfliktusokat.
Ez az Európai Unió elvi rendszere és
irányelvei szerint is közvetett
diszkriminációhoz.
Tehát a
magyar jogi szabályozás ott bukik meg európai uniós az tagállamokra kötelező jogi
normák szintjén, hogy nem arányos, nem
szükséges és nem egyenlően hat!
Ha lenne olyan magyar választott
képviselő, aki ez ellen fellépne (de egyelőre nem sorakoznak se a magyar
parlamentből, se az európai parlamenti képviselők közül) támadható lenne Luxemburgban (Európai
Bíróság).
Ez a rendszer nem falvakat véd, hanem szegényeket, romákat és „nemkívánatos”
embereket szűr ki szubjektív alapon. Európai Uniós szempontból jogilag ez
nagyon vékony jégen táncol, társadalmilag
pedig szegregációt termel újra – jogi
köntösben.
Az az
érzésem, hogy közbiztonsági rendvédelmi eszközök helyett, az éppen regnáló
helyi önkormányzati képviselők kezébe ad kvázi „pallosjogot” az állam ahelyett,
hogy őrködne az államszervezet demokratikus működése felett, dob - az egyébként elhanyagolt és sokszor állami anyagi segítségre nem
is számítható - önkormányzatoknak egy kutyacsontot, hogy a sokszor nem is olyan
nagyon képzett helyi képviselők szubjektív értékítéleteikkel szabályozzanak egy
állami kérdéskört: csináljatok, amit akartok!
Mondjátok meg, hogy ki
kell nektek és ki nem. Ebben az egyébként is igen feszült, sokszor éppen a Fidesz-KDNP
kormány által generált gyűlölködő környezetben, a helyi önazonosságról szóló
törvény csak olaj a tűzre és a hosszú távú negatív hatásai még csak fel sem
mérhetők.
Én azt gondolom, hogy lesznek olyan
kiüresedett falvak, ahol már igen csekély pénzért is el fogják adni az emberek
a szép házaikat, míg másutt az elit fog csoportosulni és sorompókkal fogja
védeni azt a hatalmas vagyon, amit az állam segítségével összeharácsoltak.
Más települések pedig állami
segítség nélkül maradnak, a közszolgáltatások megszűnnek és a bűn- és az
erőszak települései lesznek, ahol pár erős ember, fog „katonákat” képezni
magának, hogy sok szegény emberen rajta tartsák a kezüket és erőszakkal bűnbe
vigyék őket. Ennek már ma is vannak látható jelei. Valószínűleg, ma is az elit
irányítja így a magyar társadalma, amikor a tehetősebbeknek adja oda azt, ami
szolidaritási alapon a szegényebbeket segítené. Épít az ilyen újraelosztás az
emberi jellemhibákra, melyek az” önzőség” irányába hatnak. Ahol pedig a
társadalom tagjainak többsége önző, ott se demokráciai nincs, se összetartó
társadalom! – Ez a véleményem.
A helyi
önazonosság védelméről szóló 2025. évi XLVIII. törvény és kapcsolódó 240/2025.
(VII. 31.) Kormányrendelet csak megalapozza azt, hogy ugyan egy területen, de
nem ugyanabban az országban fogunk élni.
Ez a társadalommegosztó állami
intézkedés nem összehozza a magyar embereket, hanem csak erősíti a gyűlöletalapú
elkülönítéseket. Ilyen intézkedéseket durvábban és nyíltabban ugyan, de nyilasok
szoktak hozni.
A közrend és a közbiztonság kérdésköre első körben állami
feladat, amit az önkormányzatok is művelhetnek állami felügyelet alatt. No, erre
kéne fektetni a hangsúlyt nem pedig arra, hogy szubjektív alapon ítéljék meg, írják elő, hogy ki és hol
lakhat, ha van tehetsége egy magyar vagy Európai Uniós polgárnak megvenni egy ingatlant bárhol Magyaroszágon!
