Horváth Ferenc írása
2025.08.23.
Mottó: Jó nehéz, most jónak lenni...
Egy kedves ismerőstől olvastam egy elöregedés- történetet.
Meghatott.
Tény, hogy az emberi test az idő múlásával, gyengül. Némelyikünk azonban hajlamos azt hinni, hogy ő nem olyan, mint a vele egykorúak.
Általában akkor van ez így, ha nagyon határozott elképzelései vannak valakinek a világról, és küzdeni kénytelen érte.
A hirtelen észbekapók nem gyűjtenek aranyat vagy vagyonokat. Nem is használnak ki másokat!
Nemes célokért küzdenek. Sokszor segítenek másoknak, hogy az elesetteknek, a rászorulóknak, a padlóra kerülteknek is legyen egy-egy életpillanatnyi segítségük vagy egy boldogság-morzsájuk ezen a Földön, ahol a gonoszság és az erőszak újra erősen terjed és egyre erősődik a másokon uralkodni vágyás ösztöne is néhány elvetemültben!
Az öndicséret büdös, és mégis...
A közösségi egoista vitázó énem, elégedett. Tettem azért eleget, hogy pillanatokra ugyan, de mások is lehessenek boldogok vagy kikecmeregjenek egy-egy nehéz helyzetből
Talán nem hangzik nagyképűen (vagy, ha igen tessék utánozni), a 20-ik gyermeknapot még meg akarom rendezni! Soha nem kértem pénzt semmiért tőlük vagy a szüleiktől ezeken a rendezvényeken...
Ha visszanézek, nemigen van okom szégyenkezni. És ez számomra mindig is igen fontos volt.
Tény, hogy később kaptam észbe, mint sokan mások. Nem gyűjtöttem vagyont. (Elég egy aljas kormányzati intézkedés vagy egy nem várt szituáció és már bajban is lehetek. Ebben sem vagyok egyedül ebben az országban.)
És mégis elmondhatom Ady egy-egy sorát:
"A te szivedet serte védi,
Az én belsőm fekély, galád.
Az én szivem mégis az áldott:
Az Élet marta fel, a Vágy.
Arany kell. Mennem kell tovább.”
(...)
"Az egész élet bennem zihál,
Minden, mi új, felém üget,
Szent zűrzavar az én sok álmom,
Neked minden álmod süket,
Hasítsd ki hát aranyszügyed.”
Vannak, akik értik ezt, vannak akik, nem. Legyen ez az ő dolguk.
Persze, hogy fáj a hátam, a kezem, a lábam, de VAN CÉLOM!
Csak közben nem gondoltam a ferengi vagyongyűjtés szabályaira! :) Ez, tény! Azokat meghagytam a parazitáknak...
A "hatvan fele hazafele" bölcselet azonban teljesen helytálló.
Csak az agy még mindig nem akarja elfogadni, hogy a test múlandó, a test gyengül. ...és jól teszi. ;)
Teszek azért, most is amiben hiszek. Csak és kizárólag addig, ameddig bírom. Ezt pedig majd a gyengülő test mondja meg, nem az agy!
Az mellett, hogy van száz egyéb dolgom, valahogy hétfőn is kikelek az ágyból gyűjtögetni másoknak, és az után is szombaton, mert, várnak.
Meghalni van idő...
H.F.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzéseik során az emberi méltóságot tartsák tiszteletben! Ha erre nem fognak figyelmet fordítani, én sem fogok önökre.