Nálunk augusztus 2-ika, az augusztus 2-ika, nem előbb és nem kêsőbb van!
Horváth Ferenc írása
2025.08.02.
A beszédem szövege a Nehru-partnál, a roma holokauszt áldozatainak emlékhelyénél.
Kedves barátaim!
Köszönöm, hogy itt vagytok!
Most, hogy itt állok egy emlékműnél, ami arra hivatott, hogy felidézze számunkra 1944. augusztus 2-ikát, amikor is a Krakkótól kb. 60 km-re lévő, egy koncentrációs tábor 3000 cigány származású lakójára emlékezünk, akiket kegyetlenül megöltek. Nekem most nem a többi tragikus helyszín jár a fejemben!
Természetesen alázattal hajtom meg fejem a vészkorszak minden ártatlan áldozata előtt. Azok előtt a zsidó, cigány, meleg vagy egyéb aljas módszerrel kiválasztott emberek előtt, akikről a nácik azt gondolták, hogy veszniük kell a nemzetszocialista ideológia térnyerése érdekében!
Most, sok ezer ember lélekhangját hallom. Az átélt testi és lelki traumák, fájdalmak hangjait, ami miatt nehéz a szó. Sok más helyütt is. A főtábor (ahol kísérleteztek az embereken), a munkatábor, és a megsemmisítő tábor hangjai – micsoda fájdalom még kimondani is azt, hogy így szelektálták a nácik a mi felmenőinket is abban a vészkorszakban.
Nem tudom hány cigányember halt így meg. Nekem egy is sok.
Ha kikopik a lélek, semmit nem ér a szó… írtam egy Facebook posztomban. Sokan nem értik, hogy mire gondoltam, de ez benne a szép. Gondolkodjon el mindenki ezen az egy mondaton és lásson bele azt, amit ő akar.
Magam sem tudom már mi járt akkor éppen a fejemben. Talán a közöny, talán a semmibe vevés, talán az, hogy ma már nem biznisz emlékezni, ma már a közöny homályába borul a hatalmas trauma is.
Talán az, hogy a kormányzati képviselet már tegnap itt járt, merthogy nekik egy nap ide vagy oda, nem számít… Augusztus 2-ikán Sabbath van, ergo tartsuk egy nappal hamarabb az emlékezést…
Szerintem, ez a közöny és a tiszteletlenség jele, a cigányokkal szemben. Egy budapesti Szent István Bazilika is teljesen jó lett volna a megemlékezésre, vagy akár a nyolcadik kerületi Mátyás tér is.
Emlékszem a civilek által, Setét Jenő vezérletével szervezett tömegekre. Emlékszem… de ha kikopik a lélek, akkor mit ér a szó?
Vajon mit szólnának a többségi társadalom tagjai, ha a Kormány március 14-én tartaná a március 15-i megemlékezést, mert sabbath van. Ez csak egy gondolatsor volt. Nem lényeges. Velünk együtt el fog vészni a múlt homályában.
Amiről inkább beszélni akarok, az a múltban elkövetett egyik hibám, példázatként. 2010-ben a LMP színeiben vadul hirdettem a színvak politikát, mert azt hittem, hogy egy demokratikus jogállamban az a helyes, ha mindenkit a képessége és a cselekedetei szerint ítélnek meg. Ez, egy hatalmas tévedés volt. Nemcsak az én részemről, hanem fehérbőrű társaim részéről is.
Ma már el tudom magyarázni a színvakság lényegét:
A színvakság a fehér kényelmet szolgálja.” (Robin DiAngelo)
Európában egy fehér bőrű embernek maga a gondolat sem jut el a tudatáig, hogy privilegizált helyzetben van. Fogalma sincs arról, micsoda kiváltság a fehérek között fehérnek lenni!
Nem is tudja mennyire az, hiszen nem élte át azt a traumát soha, amit a barna bőrű magyar emberek naponta átélnek. Fel nem foghatja, hogy egy cigány ember mennyit szorong, amikor kilép a komfortzónájából és csak fehérek között kell lennie! Nem lehet 8 millió embert kötelezni arra, hogy az embert csak a képessége és a cselekedetei szerint ítéljen meg!
Aki azt mondja, hogy nem veszi észre mások bőrszínét, az nem hajlandó elismerni az intézményi rasszizmust sem. Például az iskolai lemaradásokat, a munkahelyi diszkriminációt vagy a rendőri túlkapásokat.
A színvakság elfedi azokat a hatalmas társadalmi különbségeket, amiket nem az egyenlőség szóval lehet orvosolni, hanem a méltányossággal. Mert lehetsz te az iskolában vagy a munkahelyen egyenlő, ha nem ugyanabból a közegből kell nap, mint nap bejárnod, ha előítéletes emberek vesznek körül, akiket egyáltalán nem érdekel, hogy ki vagy, mert csak arra figyelnek, hogy hogy nézel ki.
Egyenlőség vs méltányosság
A színsüketség talán egy fokkal még rosszabb is: A színsüketség azokra utal, akik „nem hallják meg” a faji, etnikai kisebbségek tapasztalásait, nem érdeklik őket, — figyelmen kívül hagyják a hátrányokat, az elnyomást.
Merthogy ők azt soha nem élik meg.
A kompartmentalizálásról néhány szót még engedjetek meg nekem!
A cigányok egész életükben kompartmentalizálnak! Nem így nevezik, csak megélik. Félre teszik, kvázi egy dobozba gyűjtik a sérelmeiket, hogy elérhessék a céljukat, esetleg a közös célt a fehérbőrű társaikkal. Csak később próbálják feldogozni azokat a sérelmet, amiket közben szenvedtek el, amiket mások okoztak neki. Sokszor sikertelenül. Ami senkit nem érdekel. Erre valók lennének az érzékenyítő tréningek egy komoly országban.
Azt hiszitek, hogy nagyon eltértem a tárgytól pedig, nem! Itt állunk azoknak a zsidó, meleg, vagy politikai szempontból a nácik ellenségének tekintett embereknek, és mi cigány testvéreinknek az emlékhelye előtt, akik sokat tűrtek, elfogadták az elfogadhatatlant, azt hogy mások lenézik, megalázzák őket; kompartmentalizáltak. Félretették a fájdalmaikat (a megaláztatást, a felesleges szenvedést), a dühöt, a létezés szüksége és a család miatt. Az utolsó pillanatig. De hiába volt minden szenvedés!!!
Magyarországon a jólelkű fehér emberek azzal vigasztalták őket, hogy a „bajban egyenlők vagyunk” és bár sokan tudatában sincsenek, hogy milyen aljas módon bánnak a cigányokkal, mennyire sérti őket a lekezelés vagy az elismerés hiánya, ez a többségi társadalom tudatlanságából fakad.
Amikor pedig jöttek a nyilasok, akkor elbújtak a bőrük színe mögé és jó esetben mentették a cigány, a zsidó vagy a meleg embereket, rossz esetben, félelmükben „beálltak a sorba” és saját kezükkel ütlegelték azokat, akiket értettek ugyan, de a saját létezésük lett a tét.
Az pedig sovány vigasz volt a megölt cigány emberek családtagjai számára, hogy utána a szobájuk sarkában ordítva sírtak a bánattól, hogy mennyire féltek, mennyire gyáva emberek lettek, hogy megtagadták önmagukat!
Nem szabad ezt újra átélni!
Nekünk hirdetni kell a színvakság, a színsüketség, a privilegizált létezésből fakadó tudatlanság felszámolását, hogy soha de soha ne fordulhasson elő, hogy ember ilyen durván embernek aljas farkasa legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzéseik során az emberi méltóságot tartsák tiszteletben! Ha erre nem fognak figyelmet fordítani, én sem fogok önökre.