20251001 Előszó

ELŐSZÓ 

Horváth Ferenc írása 

2025.10.01.

Mottó: aki önmagával sincs tisztában, az azt sem tudja, kit akar utálni!

Ez a baj! 

Azok büszkébbek a cigányságukra, akik hatalmat szereznek a sajátjaik felett! Ők egyszerű, erkölcstelenné váló emberek, általában az aktuális hatalom primitív szolgái. Akik nem büszkék semmire, azok akklimatizálódtak a helyzethez, és nagyon durván kihasználnak minden kiskaput, vagy bűnözésből élnek. Nekik nincs becsületük!

Persze! Vannak büszke értelmiségi cigányok, mint Jenő Zsigó vagy Horváth Aladár de nekik nem jelent lelki gondot ez, és nem akarnak rejtőzködni. 

Mint, ahogy én sem, aki - Zsigó Jenő szerint -, nem cigányként szocializálódtam. Tény, hogy jó néhány csatát meg kell vívni az előítéletek és a sztereotípiák ellen, de igaz a mondás: ami nem öl meg, az megerősít.

Megjegyzés: Érdekes, ha orvos vagy tudós a cigány, akkor mindenki szereti, tiszteli őt! Horváth József barátomat a rajongásuk üldözi például. Persze ő, saját làbain áll.

Sajnos a képzettség nem minden! 

Sok diplomás cigány vagy rejtőzködik vagy alázatos szolgája a hatalomnak avagy projektekben és külföldi munkákban gondolkodik. 

Sokan csak akkor jönnek haza, amikor a munkának vége szakad. Itthon gyenge kis pénzért egyből jogvédők, újságírók vagy szakpolitikákat ismerő okostojások lesznek, de nem szervezik meg önmagukat, mert sok az ember, kevés a fóka! Követőik száma prdig 20-30 ember összesen. Merthogy, valójában, nem konfrontálódnak, csak felmutatnak!

Tehát, Gyuri bácsi! 

Nem siratni kell minket, hanem nekünk önmagunknak kell felnőni ahhoz, hogy a tudásunkat - és itt a hangsúly - szervezetten tudjuk használni a cigány népesség felemelkedésére. 

Sokan és sokszor elbuktunk és el fogunk bukni, de eljön az idő, amikor már nem, mert vagy meghalnak Európa indiánjai, vagy lesz egy erős és valós politikai képviseletük. És én hiszem, hogy lesz! Nem azért áldoztam rá nyolc évet az életemből, hogy egyszer ne sikerüljön másoknak egy olyan cigány pártot alapítani, amit legalább 300 ezren követnek!

Bizonyára vannak olyan emberek, akikről a poszt szól. Azonban a dilemmák feloldását gyenge lélekkel elérni nem lehet, soha!

A sajnálattal pedig egyikünk sem ér semmit. Szerveződni kell újra és újra.

Utóirat:

Ez az egész szöveg számomra a látens gyűlölet és a sajnáltatás egyvelege, nomeg a megfelelêsi kényszer projektuma. Bogdán Lászlóra emlékeztet, akit minden előítéletes magyar ember annyira szeretett, mert azt mondta, amit hallani akartak.

Én nem kérek a sajnálatból! Ilyen emberrel soha nem tudnék azonosulni. Ez egy, az alany önmagának írott episztolája, semmi egyéb.

Hogy mire reagáltam?

Erre:

P.Gergely

Egy ismerősöm, aki névtelen szeretne maradni, megkért arra, hogy osszam meg ezt a szöveget. Íme: 

"Én egy cigány vagyok. Milyen bőrszínű, milyen jellemű embert látsz magad előtt, ha azt hallod, cigány? Egy vagyok közülük, és talán teljesen más, mint ahogy képzeled. De nem ez a lényeg. Kérlek, egy ember hangját halld. Aki hidd el, nem ,,olyan” és nem viselkedik ,,úgy”. De fél.

Hogy nem lehet a barátod, kedvesed, munkatársad. Hogy nem látod őt szívesen. Vagy éppen, hogy egyszer felteszik egy vonatra. A felmenőjét fel is tették. Volt már ilyen a történelemben. Nem azért, mert rosszat tett, hanem mert roma/cigány/C-típusú, ,,genetikai hulladék”, hívd, ahogy akarod. Ő a cigányt használja magára. 

Egy cigány lehet csecsemő, gyerek, kamasz, fiatal, felnőtt, középkorú és idős, nő vagy férfi. Még meleg is lehet. Melyiket pusztítanád el előbb? De nem kell idáig elmenni. Csak nézz rá csúnyán. Csak legyen mindig gyanús. Csak éreztesd vele, hogy undorodsz tőle. Igen, egy kicsi gyerekkel is, aki sosem tudna bántani téged. Tudom, te nem vagy ,,olyan”. De én a te megvetésedet annyiszor éreztem már a bőrömön. És fájt. Nem értettem az okát, hiszen még meg sem szólaltam.

Minden embertársad számára jelezd, kérlek: ,,Te egy egyedi ember vagy, akit saját tettei és érdemei szerint ítélek meg, nem pedig egy közösség, etnikum vélt vagy valós tagjainak cselekedetei alapján.” Vagy legalább azoknak mondd el, akik nem ,,olyanok”. Barátaid, ismerőseid. És cigányok.

Ha így gondolod, tegyél ki egy kis cigány/roma zászlót valahová. Profilkép, háttérkép, kitűző, bármi. Én már megtettem. Én vagyok az első. Én, aki a sorokat írom, egy cigány, lássam, te kiállsz amellett, hogy ma Magyarországon lehet büszkének lenni arra, akinek születtél. Hogy egyszer ne szitokszót jelentsen a népem neve, hanem csak egy nép nevét, mint magyar, szlovák, amerikai, orosz, ukrán, német – közülük sem mindenki ,,olyan”.

Ez nem szünteti meg az égető társadalmi problémákat, sem azt, hogy konfliktusok legyenek két nép tagjai között. És a mélyszegénységet sem. Egy valamit talán mégis enyhít egy kicsit. Az előítéletet egy kisebbséggel szemben. Hogy legalább a nem ,,olyan”-okon ne csattanjon az ostor. Mindenkit a saját tettei szerint ítéljünk meg, ennyi.

Ebben az évben kiálltatok közel félmillióan az LMBTQ+ emberek mellett, kockáztatva a büntetést, akár a bebörtönzést. Köztetek voltam, pedig nem tartozom ebbe a kisebbségbe. Büszkék lehetünk arra, amit 2025. június 28-án együtt elértünk. Híre ment egész Európában! Az egész világon. Ezt mi, magyarok értük el. Akkor azt gondoltam, magyar vagyok. Magyarnak születtem. Erre is büszke vagyok.

A Roma Büszkeség Napján, 2025. szeptember 27-én ott vagyok a tömegben. Nem tudod, melyik az én arcom. Talán ismersz. Diplomás, értelmiségi, dolgozó nő, fehér bőrű és cigány vagyok. Nem így képzelted őt, a cigányt, ugye? Pedig létezik. Megsértődne, ha azt mondaná valaki, ő nem cigány. Mégis fél elmondani neked. Miért is? De a cigányoktól ugyanúgy fél. Mert rendellenes, vagy éppen rendkívüli jelenség köztük. Miért is?

Én már asszimilálódtam. Nem beszélek cigányul, nem viselkedem ,,úgy”, fehér vagyok, diplomám van, dolgozom. De cigánynak szeretném vallani magam. Az itt beszélő cigány előtt viszont bátran cigányozol. Fehér bőrű és diplomás, ezért szerinted nem lehet cigány. De tudja, mit gondolsz róla. Nem róla gondolod? Egy kicsit róla is. Hiszen nem azt mondod, X. Y., hanem azt, ,,a” cigányok. Csak szavak: erőszakpiramis, kollektív bűnösség. 

Úgy tudom, ha egyenrangú állampolgárok okoznak valamilyen hátrányt egymásnak egy védett tulajdonság miatt, például családi vagy baráti kapcsolatokban, az nem minősül diszkriminációnak. Tehát én csak nálatok tehetek panaszt. Azt felejtették el hozzátenni, hogy a megkülönböztetés által már nem válnak igazán egyenrangúvá azok az állampolgárok. De nem vagyok politikus, se jogász, nem értek ehhez. Én csak fáradt vagyok és szomorú.

Persze, hogy nem diszkrimináció, mert annál valami sokkal súlyosabb. Embertelenség. Mi is az? Amikor a másik emberrel azt érezteted, hogy nem ér annyit, mint te. De ő nem lesz kevésbé ember ezáltal. Hiszen belőled hiányzik az emberség, ha így bánsz vele. Nekem a szemembe mondták már, hogy nem érdemlem meg az életet. És hogy ki kellene irtani az egész népemet. Velem együtt? Te is így gondolod?

És még valami. Hagyd, hogy mindenki maga döntse el, hogy ki ő és honnan jött. Barna a bőre, rendben. Honnan tudod, hogy nem olasz származású? Vagy görög? És köztük is vannak fehér bőrűek. Annyi nép jár erre. Ha valaki cigány származású, de nem akarja annak vallani magát, lelke rajta. De én nem dobnám el ezt az ajándékot. Mert büszke vagyok rá. A cigányok sokszínűbbek, semmint gondolnád. Néha azon túl, hogy megkérdezed a másiktól, hogy ,,mi” vagy, tedd fel neki a kérdést: ki vagy.

Cigányok, romák, testvéreim, ahogy szeretnétek, hogy hívjalak benneteket. Egy fehér bőrű, diplomás cigánylány szeretne nektek adni valamit. Ti elfogadnátok testvéreteknek? Elfogadnátok, amit ad nektek? Büszkék lennétek rá? 

Ugorjunk egy kicsit az időben.

Nem félek! Már nem kell félnem. Te magyarként kíváncsian és szeretettel fordulsz a népem kultúrája, nyelve, múltja felé. Te cigányként elismersz testvérednek, akármennyire más utakon is járunk, mert mindannyian az Utat járjuk. Mi pedig magyarként, cigányként, cigány-magyarként együtt építjük ezt országot, mely befogadott. Megfogjuk egymás kezét.

És azok, akik ,,olyanok”? De miért lesznek ők ,,olyanok”? Kérdezzétek a pszichológusokat, szociológusokat, ők jobban tudják. Csak azt tudom, én azért nem lettem ,,olyan”, mert volt lehetőségem tanulni, és megfelelőek voltak a körülményeim, hogy egészségesen felnevelkedhessek. Szeretet nem vett körbe, mégsem hiányzott, mert ott volt a szívemben.

Ez az én országom is. Köszönöm, hogy annak idején befogadtátok a felmenőimet, és megkíméltétek az életüket, mert a többség mindig erősebb. Magyarország nem a gyűlölködés országa, ezt június 28-án megmutattuk az egész világnak. 

Az én Magyarországom a szeretet Magyarországa. 

Legyetek szerencsések!"