Horváth Ferenc írása 2.0
Mottó: Az igába hajtott ökör dolgozik ugyan, de sokkal messzebbre jut az, aki önként húzza a szekeret.
Csak nem bírom ki. Megint nem leszek népszerű.
Egyre erősebben érzem, hogy ugyanaz a politikai mintázat kezd kirajzolódni, amelyet hosszú éveken át Orbán Viktor kormányzása alatt láttunk. Pedig pontosan ettől szerettem volna megszabadulni.
Megdöbbentett a hír, hogy a paksi atomerőmű négy blokkját le kell állítani, mert a Duna vízhozama már nem elegendő a biztonságos működtetéshez. Ennek tükrében még komolyabb kérdés Paks II. jövője. Mi értelme új blokkokat építeni, ha néhány éven belül már az ivóvízellátás is veszélybe kerülhet?
Ha a klímaváltozás valóban ilyen ütemben gyorsul, annak nemcsak energetikai, hanem társadalmi és ökológiai következményei is lesznek.
Szerintem ez már nem egyszerű figyelmeztetés. Az első jelek az egymást követő pusztító aszályok és a rendkívüli hőhullámok voltak. Az viszont, hogy Európa-szerte – és immár Magyarországon is – atomerőművek működését kell korlátozni, számomra már egy sokkal súlyosabb korszak előszelét jelenti.
A helyzetet a szakemberek elmagyarázták. A miniszterelnök tájékoztatta az országot, ismertette a szükséges intézkedéseket. Ez rendben is van.
Aztán jött a százhalombattai erőmű meghibásodása. Ismét a miniszterelnök állt a kamerák elé, ismét ő tájékoztatott mindenről.
Felteszem a kérdést: valóban ez a jó működési modell?
Van energetikai- és gazdasági miniszterünk. Vannak államtitkárok, hivatalok, szakemberek. Egy demokratikus államban nem természetes az, hogy minden fontos ügy kizárólag egyetlen ember arcához kötődik. Mi van, ha ő megbukik, bukik az is ami jó az országnak vele együtt?
Nem állítom, hogy ez ugyanolyan propaganda lenne, mint ami Orbán idején volt. De azt látom, hogy ismét minden kommunikáció középpontjában ugyanaz az ember áll. Igaz, most legalább olyan ügyekben szólal meg, amelyek valóban fontosak, és az emberek hitelesnek érzik. Mégis felmerül bennem: nem ugyanaz a személyi központú politikai modell kezd újra kialakulni?
Nem rosszindulatból mondom. Egyszerűen nem szeretnék még egyszer egy Fidesz-szemléletű politikai világban élni, csak más szereplőkkel.
Az ország tele van problémákkal. Ebben óriási felelőssége van az Orbán-rendszernek. Az államkassza gyakorlatilag kiürült, a kampányban tett ígéretek teljesítése pedig hatalmas forrásokat igényelne. Az uniós pénzek lassan érkeznek, miközben a Fidesz ellenzékből is mindent megtesz azért, hogy késleltesse ezt. Közben éppen ők beszélnek demokráciáról, fékekről és ellensúlyokról. Ez számomra cinizmus.
Ha pedig mindehhez még környezeti és energetikai válságok is társulnak, akkor bizony sok kampányígéret egyszerűen nem lesz teljesíthető. Nem azért, mert valaki nem akarja, hanem mert a valóság felülírja a politikai szándékokat.
A kampányban azt hallottuk, hogy 64 munkabizottság, 300 jogász, 2000 szakértő és 50 ezer önkéntes dolgozik azon, hogy a kormányváltás után minden zökkenőmentesen működjön.
Én ezt komolyan vettem.
Éppen ezért nem parlamenti hőbörgést szeretnék látni, és nem azt, hogy minden egyes ügyben ugyanaz az ember szerepeljen a kamerák előtt. Azt szeretném látni, hogy működik az állam.
Azt szeretném látni, hogy működnek az intézmények.
Azt szeretném látni, hogy aki bűncselekményt követett el – legyen politikus, oligarcha vagy bármilyen befolyásos ember –, az a törvény előtt feleljen a tetteiért.
Azt szeretném látni, hogy rehabilitálják azokat a társadalmi csoportokat, amelyeket az előző rendszer kollektív jogsérelmekkel sújtott.
És azt is szeretném, ha a kampányban tett ígéreteket őszintén újragondolnák. Nem fedőtörténeteket szeretnék hallani, hanem egyenes beszédet. Ha valami nem megvalósítható, azt is ki kell mondani.
Tudom, sokan azt mondják: türelem.
De mi a garancia arra, hogy azok, akik tegnap még a Fideszt szolgálták, ma pedig már a TISZA körül tűnnek fel, holnap nem fordulnak ismét ugyanabba az irányba? Mi garantálja, hogy nem ismétlődik meg ugyanaz a történet?
Engem az is aggaszt, hogy a TISZA ma még mindig túlságosan belterjesnek tűnik. Jó lenne végre nyitni azok felé a szakértők felé is, akik az óellenzékben dolgoztak, sőt, bizonyos kérdésekben akár az ellenzéki pártok tapasztalatait is érdemes lenne felhasználni.
Mert ha valóban egymást követő válságok elé nézünk, akkor egyetlen párt sem lesz elég önmagában.
A társadalmi béke nem gyengeség.
Éppen ellenkezőleg: stratégiai szükségszerűség.
Természetesen nem azokkal szemben, akik bűncselekményeket követtek el az ország vagy a magyar emberek ellen. Nekik a törvény előtt kell felelniük.
De mindenki más esetében együttműködésre lesz szükség.
A történelmet ismerjük. Az igába hajtott ökör dolgozik ugyan, de sokkal messzebbre jut az, aki önként húzza a szekeret.
Én ezért szeretném, ha a mintázat végre nem ismétlődne meg.
Utóirat. Senkinek nem muszáj bámulni az arcomat, vagy olvasni engem. Akit nem akarok látni, azt én letiltom. Nem haragszom meg senkire ha rólam is így dönt. Aki azonban marad, a tudjon kulturáltan kommunikálni vagy én leszek őt kénytelen parkoló pályára rakni vagy le is tiltani. Szerintem, érthető voltam.
