vasárnap, augusztus 02, 2026

20260802 Ha valaki kérdez, kérdezzen tisztességgel, pláne ha jogvédőnek mondja magát

 Egy butácska, magát jogvédőnek nevező kisokosnak.

Hosszú lesz, de ez a jegyzet kapcsolódik a nyílt levelemhez is, amit Magyar Péter miniszterelnök úrnak írtam pár napja itt a Facebookon.
Az egyik hozzászóló - nem érdemes nevén nevezni - ezt kérdezte tőlem, aki kb. 150 választ adtam arégebben kommentelőknek eddig. Hát mint mondjak, enyhén dühös vagyok a sok irigy és buta emberre, de betudom ezt a Fidesz-KDNP állampártot kíptő aljas propagandájának.
Szóval a kérdés:
"T.Örnagy Úr !
A fiatalabb olvasók kedvéért kérem,hogy szíveskedjen megírni : A régi rendszer szerint,ha egy fiatal 18 éves korában bevonúlt katonának,majd onnan leszerelve felszerelt rendőrnek,akkor hány éves korában mehetett el korkedvezményes nyugdíjba ?
Köszönöm a válaszát ! Elkötelezett jogvédő"
A válaszom:
Tisztelt butácska jogvédő úr!

                                                Tiszavasváriban az egyenlő jogokért. H.F.

I.
Nehogy elhitesse a néppel, hogy mindenki 25 év szolgálati viszony után kérhette a nyugdíjazását, mert akkor maga aljasabb, mint most gondolom. 🙂
II.
Először jöjjön az ideológiai érvelés:
1.) Általában az egyenruhás ember arra megy, ahonnan az olyanok, mint maga, fejvesztve menekülnek.
2.) Sokat kell tanulni azért, hogy valaki az életét is kockáztathassa másokért, akiket nem is ismer. (Itt sokan elbuknak ám a rostán, vagy csak elbuktak, mert ami nekünk hivatás volt, azt a mocskos Orbán-fajzatok közbiztonsági szakmunkás szintre degradálták vissza. Talán majd újra lesz respektje azoknak a hivatásoknak is, amelyeket én soroltam fel, bocsánatot kérve a katonáktól, akik ugyanúgy csak a jogaikért küzdöttek hosszú éveken át, mint én.)
3.) Egy hierarchikus rendszerben csak papírforma, hogy mikor hívják be, és mikor mehet valaki haza.
4.) Az, hogy mások mihez értettek, és rájuk milyen szabály vonatkozott, most számomra nem releváns, mint ahogy az sem, hogy ez a magyar nép 16 évig tűrte, hogy pórázon tartsa az állampárt, amelyik csak a legutolsó időkben dobta fel nominálisan a sok egyszerű civil bérét, mert már akkora volt az infláció, hogy úgyis mindegy volt.
Maga melyik bérét választaná, a 2008-asat vagy a 2026-osat? Merthogy a vásárlóértéke szerintem a 2008-asnak jobb volt.
Eddig értve vagy, civil jogvédő, joghoz nem értő úr?
III.
Most egy kis szabályismertető következik csak a maga kedvéért, mert olyan lusta volt, hogy nem nézett utána annak, amit kérdez, csak igen felületesen, és akkor is rosszindulattal, mint általában a jogi védelemre szoruló emberek is.
Nem ismertetem az 1996. évi XLIII. törvényt a mélységéig, mert úgysem tudna vele mit kezdeni, csak arra utalok, hogy mit nem ért.
A.)
A mechanizmus:
A felmentés (56. § (1) bek.) csak meghatározott, korlátozott okokból volt alkalmazható — döntő részben:
a) létszámcsökkentés (Országgyűlés/Kormány döntése alapján), vagy
b) átszervezés miatt megszűnt szolgálati beosztás — pontosan ilyen volt a Határőrség és a Rendőrség 2008. január 1-jei integrációja, amelyet a 2007. évi XC. törvény alapján hajtottak végre, és amelynek keretében a Határőrség általános jogutódja a Rendőrség lett.
2.)
Ha valaki ilyen átszervezés miatt vált felmenthetővé, és eközben már megvolt a 25 év tényleges szolgálati ideje (tehát jogosultságot szerzett a 182. § (1) bek. szerinti szolgálati nyugdíjra), akkor lépett életbe az 57. § (3) bekezdés: „Ha a hivatásos állomány tagja a szolgálat felső korhatárát még nem érte el és szolgálati nyugdíjra jogosult, a felmentésével egyidejűleg nyugállományba kell helyezni.” Vagyis a felmentés kötelezően együtt járt a nyugállományba helyezéssel, ha megvolt a jogosultság.
Persze az is igaz, hogy ugyanazt a beosztást ha nem fogadta el, magasabb beosztást pedig nem ajánlottak fel, ez a szabály csak akkor érvényesülhetett.
Fontos, amit a jogforrások is alátámasztanak: a Határőrség és a Rendőrség integrációja idején velem együtt több kollégám is úgy döntött, hogy inkább igénybe veszi a szolgálati nyugdíjat, mert a változtatás a korábban kedvezőnek számító jogosultsági szabályokat módosítani készült.
Vagyis ez nem automatizmus volt, hanem tudatos döntési helyzet: az integráció adta meg a jogcímet (átszervezés → felmentés), a 25 év pedig a jogosultságot, de a kettő együttes fennállása kellett ahhoz, hogy ténylegesen nyugállományba kerüljek.
Nomármost, aki átélte Orbán és bandája aljas nyomulását 2006-ban a politikai hatalomért, annak elege lett abból a nagy demokráciából, aminek folytán;
1.) kikerült a jogrendből a hivatalos személy megsértése mint törvényi tényállás (ezért először buktam az egyetemen médiajogból, ahol egy MIÉP-es vizsgáztatott (M.L.) és úgy összevesztünk, hogy két hétig kerestem az indexemet, mert kijöttem, mielőtt tettlegességre került volna a sor).
2.) Eljöttünk, mert 25 vagy több év alatt szereztünk annyi tapasztalatot, hogy belássuk: a rendőrséget teljesen átpolarizálja, megeszi az aktuálpolitika.
3.) Egyre többször mondták az íróasztalt erősen markoló felettesek, hogy ha nem tetszik, el lehet menni.
4.) Később a fiatal rendőrök kiakadtak attól, hogy a határterületen kellett néha több hónapot is eltölteniük, mikor nekik nem ezt ígérték.
5.) Az lett, amit előre láttunk.
Majdhogynem közmunkássá vált a rendőr, mindenki emberkedhet vele, az intézkedését százan is videózzák, közben nyugodtan „kurvaanyázhatják”, bár egyenruhájában az államot képviseli, és még le is leköphetik.
Mivel a törvény felemás, a vádat ilyenkor is az ügyész képviseli ugyan, de a rendőralanynak kell becsületsértés, esetleg tettleges becsületsértés miatt feljelentést tennie, és majd hónapok múlva civilben ott állni esetleg egy veszélyes emberekből álló csoport előtt a bíróság folyosóján.
Így szeretik maguk a rendőreiket mostanában.
Tehát automatikusan „25 év szolgálati idővel nem lehetett nyugdíjba menni”, hanem a 25 év szolgálati idő csak jogosultságot eredményezett, ami csak és kizárólag akkor vált ténylegesen érvényesíthető szolgálati nyugdíjjá, ha a szolgálati viszony ezzel egy időben valamilyen törvényi jogcímen (például átszervezés vagy létszámcsökkentés miatti felmentéssel, meg is szűnt. Ha egy percre, akkor egy percre. Onnan a döntés joga az alanyé volt, és ha nem ajánlanak magasabb beosztást, akkor viszontlátásra...
A gáz az, hogy aki egészségügyi alkalmatlansággal volt kénytelen megválni a testülettől, az még most is pereskedik a Munkaügyi Bíróságon, mert ők is szolgálati járandóságban részesülő, szintén megalázott emberek lettek. Nem egyszerű betegen küzdeni egy megerőszakolt jogend ellen, egy olyan politikai parancs ellen amit visszamenőleges hatállyal alkalmaztak velünk szemben.
Még a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságát (EJEB) is átverték Orbánék, mely szerint ez a gyávaságból bosszúvá érett intézkedés a nyugdíj-reform része volt.
Bizonyos értelemben igaz. Még jöttek a rokkantak és befagyasztották.
Semmi svájci indexálás csak az infláció mértékének megfelelő emelés (azt is előre megelőlegezzük), miközben a bérek jóval magasabb százalékokkal emelkedtek. A 13-ik havi nyugdíj csak sebtapasz, bármikor megszüntethető a folyósítása. A 14-ik havi nyugdíj pedig csak Orbán egyik bosszúja a sok közül, a szintén ígérgető Magyar Péter felé! No, akkor „fizess ha tudsz kedves utódom” alapon.
Tényleg ez miatt úgy nem akar tüntetni?
Na, de térjünk vissza rám, mert az úr rám kíváncsi, az én zsebemben akar túrkálni…
Tisztelt butácska jogvédő úr!
Bár nem magára tartozik, de nem olyan jó az a helyzet, amikor valakit vezető beosztásából indokolás nélkül elmozdítanak, ha akarja, ha nem, és akkor még úszhat is a jó kis szolgálati nyugdíj, amit a pórnép úgy irigyel, mintha annyit kapnánk, mint egy levitézlett politikus.
Tehát, míg maga más zsebében kutakodik jogvédőként, addig inkább el kéne gondolkodnia azon, hogy a népet miért nem inspirálta arra, hogy a megfelelő időben százezrek tüntessenek az alacsony munkabér és a még rosszabb megélhetést biztosító nyugdíj megemelése érdekében, ami elinflálódik 10-15 év alatt bárkinek.
B.)
De hogy ne legyenek álmatlan éjszakái: két diplomával a zsebemben, az ORFK Főügyelet bevetésparancsnokaként mentem szolgálati nyugdíjba 42 évesen. Csak az általam régebben kiharcolt, a szolgálati időt 1,2-es szorzóval számító törvényi szabályozás miatt. Egyébként nem lett volna meg a 25 év.
2007. december 17-éig még azt sem tudtam, hogy szolgálati nyugdíjba mehetek. Ha nem szól rám a vezetőm, meg se kérdezem a személyügyest. Éppen hogy kijött a matek.
Az utolsók között mehettem így el teljes nyugdíjba, ami három évig tartott. De Orbán bosszút állt rajtunk, az olyanok pedig, mint maga, röhögtek ezen, és nem álltak mellénk.
Aztán – mert megszűnt az az erő, amitől tartottak – Orbánék padlóra verték az egész társadalmat. Magát is, aki valószínűleg irigykedik, pedig nem kéne, ha úgy böllérkedik, mint a főni. Etesse az embereket, de ne a joggal, amihez nem ért.
C.)
És most…dádááámm…
Az első szolgálati nyugdíjam 198.000,- Ft volt.
Most a havi szinten csökkentett összeg 402. 670 Ft.
Én ma is örülnék az elsőnek, ha olyanok lennének az árak is, mint akkor. Ez a mostani sokkal kevesebbet ér, hála a magyar népnek, akik birkaként tűrték, hogy egy aljas banda átverje őket, amíg ők maguk megtollasodnak!
Arról nem tehetek, hogy sok embernek ennyi sincs.
Tették volna azt, amit én. De nem tették. Más terepen mozogtak, más szabályok mentén.
Na, jó napot kívánok!
Utóirat: Legalább ilyen szinten tüntetgethetett volna, mint én a képen. Mert az élet nem áll meg, csak néha átalakul.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzéseik során az emberi méltóságot tartsák tiszteletben! Ha erre nem fognak figyelmet fordítani, én sem fogok önökre.

20260802 Ha valaki kérdez, kérdezzen tisztességgel, pláne ha jogvédőnek mondja magát

  Egy butácska, magát jogvédőnek nevező kisokosnak. Hosszú lesz, de ez a jegyzet kapcsolódik a nyílt levelemhez is, amit Magyar Péter minisz...