Horváth Ferenc írása
2026.06.22.
Mottó: Sosem éltem olyan luxusban, ami nekem járna, de soha nem is hiányzott.
Bizonyára sokan már nem lepődnek meg tőlem az ilyen „mottókon”. Lehet, hogy túlzás. Lehet, hogy tényleg egoista vagyok. Döntsék el majd Önök, ha egyszer eljutok odáig, hogy összerakom abból a több mint 700 jegyzetemből a számomra legkedvesebbeket vagy a legtöbbet mondókat az adott időszakokból.
Persze, mint minden szegény ember, majd nagy hittel hinni fogok abban, hogy segítik a szerkesztői munkámat, és mindenki mától kezdve dobálni fogja hozzám a ma már szinte semmit nem érő ötezer forintokat, hogy őlustaságomat inspirálják a „Hét év bűn” című könyvem megírására, amelynek zsánere: korrajzok Horváth Feri brainstormingjaiból.
Nem irodalmi mű lesz, csak egy nézőpont, semmi más. Egy gondolkodó ember őszinte gondolatai.
Nem hiszek ebben, de az a reményhal szokott járni az eszembe, meg a „medvés vicc”, amikor a medve egy tollvonással megkegyelmez a nyuszinak, amikor lehúzza a saját maga megalkotott halállistáról.
No, ez lett a kérelem felétek, hogy segítsetek „élni”, miközben alkotok.
Ha megértitek, jó, ha nem, hiába veregetem magam a padlóhoz, akkor sem akarjátok majd érteni...
Szóval: a jelenlegi Magyarország társadalma az Orbán-éra alatt nagyon sokat szenvedett, de ami ennél is megrázóbb, durván megosztotta a társadalmunkat a saját érdekei szerint. Ebből fakadtak a társadalmi igazságtalanságok, a felsőbb- és alsóbbrendűségi attitűdök, a hatalmas kihasználások, a közöny vagy az azt is überelő gyűlölködés.
Ez a mai napig így van.
Évtizedek kellenek hozzá, hogy a társadalom ezt belátással képes legyen feldolgozni.
Sajnos még azt sem lehet állítani teljes bizonyossággal, hogy a társadalmi megbékélés, az együvé tartozás valódi, és nem a durva érdekek mentén történő szolidáris egysége valaha még bekövetkezik...
Mentálisan nagyon beteg világot élünk. A globalizáció és a különböző világhatalmi törekvések nem egy Star Trek-szerű, egymással közösséget alkotó emberiség irányába hatnak. Belegondolni is rossz, hogy az ember ma is a legaljasabb állat jegyeit hordozza magában, ahelyett hogy az erőforrásait nem egymás leigázása érdekében égetné el.
A TISZA Párt megjelenése egy társadalmi szükségszerűségre utal. Egy társadalmi kompenzációra, amely jobbító szándékkal ugyan, de kiforratlanul alakítja majd a jövőnket, remélve azt, hogy a munkájuk közben más népek vagy éppen egy gazdasági világválság nem dönt még jobban romba minket.
A gyermekcipőben járó, a fiatalabb generációk által megválasztott TISZA Pártot soha ne hagyjátok veszíteni egy Orbán Viktor-féle bandával szemben, és nagyon, de nagyon figyeljetek arra, hogy a radikális szélsőjobb soha ne erősödhessen meg annyira, hogy ők kerüljenek hatalomra. Bármi is történjen! Mert az egy újabb világégéshez vezetne.
A zárógondolataim következnek:
Hét év után már nem futok tovább az aktuális bel- és külpolitikai események nektek sokszor hosszú, nekem túl rövid elemzéseivel.
Nekem is, mint nektek, kedves olvasóimnak, van éppen elég dolgom ebben a rohanó világban, ahol az alsóbb néprétegek sorsa állandó küzdelem azért, hogy az egyre magasabb igényeket is el tudják érni, sokszor erőn felül.
Aki lemarad, kimarad. Nehéz így megfogalmazni a szolidaritásban rejlő szépségeket, azt a gondolatot, hogy együtt minden eredmény sokkal több értéket jelent.
Csak remélni tudom, hogy a következő hét év egy sokkal szebb és békésebb világot teremt Magyarországon, ahol az ember végre nem akar majd az embernek farkasa lenni csak azért, hogy mások fejére állva többnek tűnjön.
Magyarország az én hazám is!
Legyetek szerencsések!
Legyetek sokkal toleránsabbak és megértőbbek egymással, mert a magyar társadalom csak akkor léphet a fejlődés útjára, ha egy irányba húz, és az az egy irány helyes is. Egy olyan irányba, ahol a magyar nép tudja, mik az igazi emberi értékek, és bízik benne, hogy jótett helyébe tényleg jót várhat.
Nem itt tartanánk, ha ezek a zárógondolatok lettek volna a magyar jogrend alapjai 1989-től.
Van esélyünk együtt javítani. Van esélyünk arra, hogy egy jobb és békésebb világot teremtsünk, együtt!
Most lezártam egy hétvés időszakot. Kevesebbet jövök észt osztani, vitákat gerjeszteni. Bizonyára sokan örülnek is ennek....
Üdv:
Horváth Feri
