kedd, június 23, 2026

20260619 Nem én írtam, de én kérdeztem, sokszor és sokat...

Nem én írtam, de én kérdeztem, sokszor és sokat...

Horváth Ferenc írása 
2026..06.19

Mottó: előzetes normakontrollt kérni egy még be nem mutatott, el nem fogadott alaptörvény módosításra, az idegesség jele.

Szép munka volt, alkotmánybírókáim!! Sulyoknak, annyi.

Alkotmánybírósági bénulás
A Sulyok-beadvány és a hét kizárt bíró esete

Sulyok Tamás köztársasági elnök 2026. június 11-én az Alkotmánybírósághoz fordult azzal a kéréssel, hogy a testület mondja ki: az egyedi vagy személyre szabott joghatásokat kiváltó alaptörvény-módosítások nem tekinthetők valódi alkotmánymódosításnak, és ezért tartalmi felülvizsgálat alá vonhatók. 

Az indítvány hátterét az adta, hogy a kormány jelezte: ha az elnök nem mond le önként, az Alaptörvény módosításával távolítják el pozíciójából.

A beadvány számos alkotmányjogász szerint eleve jogi nonszensz volt: az Alkotmánybíróság főszabályként nem adhat preventív, előzetes véleményt jövőbeli jogalkotásról. Sulyok nem egy már elfogadott norma eljárási szabályosságát vitatta, hanem egy még meg sem született alaptörvény-módosítás alkotmányjogi megítéléséről kért állásfoglalást — ráadásul olyanról, amelynek egyetlen célja az ő eltávolítása lett volna. A beadvány lényegében azt várta volna a testülettől, hogy saját hatáskörét terjessze ki egy hipotetikus helyzetre.

Polt Péter alkotmánybírósági elnök sürgősségi eljárásban, rekordgyorsan tűzte a hétfői ülés napirendjére a beadványt — és sajtóértesülések szerint a napirendre tűzéssel egyidejűleg már egy olyan határozattervezet is készült, amely érdemben támogatta volna Sulyok álláspontját. 

A gyorsaság és a tervezet iránya együtt arra utalt, hogy a testület egy része politikai mentőkötelet akart dobni a köztársasági elnök számára — bár hogy a maradék nyolc bíró körében pontosan milyen álláspontok oszlottak meg, a nyilvános forrásokból nem állapítható meg egyértelműen.

Erre reagált a testület többsége azzal, hogy hét alkotmánybíró az Abtv. 62. § (2) bekezdésére hivatkozva személyes és közvetlen érintettségét jelentette be, és kizáratta magát az eljárásból. 

A hivatkozott jogszabályhely az összeférhetetlenségi kizárásról szól. A kizárások mögött kettős indok húzódhat: egyrészt a feltételezett jövőbeli alaptörvény-módosítások a hivatalban lévő alkotmánybírák megbízatását is érinthetik — tehát részben valódi önérintettségről is szó lehet. 

Másrészt a bírák többsége az ügyet eleve tárgyalhatatlannak ítélte. 

A kettő egymást erősíti, de nem teszi egyértelművé, hogy a kizárás tisztán politikai manőver volt-e, vagy részben jogszerű összeférhetetlenségi alapon nyugodott. Mindkét esetben aggályos az eredmény: a kizárás intézménye nem a döntéshozatal ellehetetlenítésének eszközeként született.

A matematika kíméletlen: az Abtv. szerint a 15 tagú testület teljes ülése csak akkor határozatképes, ha legalább 10 tag jelen van. A hét kizárással a maradék 8 tag egy egyhangú szavazattal sem érheti el ezt a küszöböt. 
Polt Péter kénytelen volt levenni a napirendről az ügyet, a beadvány határozatlan időre elnapolódott.

A kialakult helyzet precedens nélküli az Alkotmánybíróság történetében. 

Ami igazán aggasztó: a testületen belül immár nyíltan rajzolódik ki egy politikai törésvonal. A Polt-kisebbség az ügy sürgős tárgyalása mellett volt; a bírák többsége a blokkolást választotta. Mindkét oldal politikai logika szerint cselekedett — az egyik a köztársasági elnöki pozíció védelmében, a másik a kormány hatalomgyakorlásának biztosításában. 

Az alkotmányos intézményrendszer szempontjából ez mélyen aggasztó: az Alkotmánybíróságnak nem politikai aktorként, hanem pártatlan jogértelmezőként kellene működnie.

A hét bíró demonstratív visszalépése ráadásul Sulyok Tamás számára végzetes politikai következménnyel jár: a jogi védelmi ernyő összeomlott felette. Az AB nem mondja ki, hogy az ellene irányuló alaptörvény-módosítás alkotmányellenes lenne — nem azért, mert nem az, hanem mert az ügy érdemét soha nem tárgyalják. 

A kormány így a jogrend keretein belül, az alkotmányos intézmény hallgatólagos jóváhagyásával folytathatja az eltávolítási eljárást.

Ez az eset annak tankönyvi példája, hogyan lehet egy alkotmányos intézményt — az eljárási szabályok formális betartásával — politikai célok eszközévé tenni. 

A kizárás intézménye a pártatlanság garanciájaként született; itt a döntéshozatal megakadályozásának eszközévé vált. Sulyok beadványa jogilag gyenge volt — de az, ahogyan a testület reagált rá, az alkotmányos kultúra szempontjából legalább annyira aggasztó, mint maga a beadvány.

Összegző véleményem: Szép munka volt és helyes is. Semmi sem aggasztó azokkal szemben, akik tönkreteték ezt az orságot, autokráciát csináltak belőle egy hűbéri lánccal és kinevették az ellenzéket, ha az a jogállami működés nyílt lebontása ellen lépett fel.
Magyar Péter és pártja a szükséges rossz volt. Megszavaztuk. Tegye a dolgát és tisztítsa meg a politikát a hűbéri láncolattól, Orbán és bandája szolgáitól, a bandával együtt! Erre kapott hatalmas felhatalmazást. Hulljon a férgese, legyen Magyarország úja egy demokratikus jogállam. Ez ellen pedig csak az ágáljon, aki önmaga nem volt bűnös, hogy ide került a magyar demokrácia! 
A miniszterelnöki tálalás azonban, nem tetszik.

Budapest, 2026. június 19.

Üdv:
Horváth Feri

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzéseik során az emberi méltóságot tartsák tiszteletben! Ha erre nem fognak figyelmet fordítani, én sem fogok önökre.

20260619 Nem én írtam, de én kérdeztem, sokszor és sokat...

Nem én írtam, de én kérdeztem, sokszor és sokat... Horváth Ferenc írása  2026..06.19 Mottó: előzetes normakontrollt kérni egy mé...