Meg kell tanulnunk, hogy a primitívség, ha erőszakkal párosul, sokan megtörnek neki.
A pénz pedig igen komoly vonzóerő nemcsak az átlagpolgárnak, hanem azoknak is, akik hatalmas szakmai tudásokkal rendelkeznek.
Ha pedig a tudás alátámasztja, erősíti, megformálja a primitív gondolkodás mechanizmusát de a célból nem enged, akkor egyesek hatalmas nyereségre tesznek szert érdemtelenül, ami pedig másoknál komoly szenvedést vagy tudati deformitásokat eredményez.
A tudati deformitás pedig nem más, mint az egyén és/vagy a társadalom mentális zavara, betegsége.
Ebből alakul ki az erkölcsi gát elszakadása vagy a tanult tehetetlenség állapota.
Egy tőről fakadnak. Az már jellembéli kérdés, hogy ki lesz erkölcstelen gazember ennek a hatására, és ki lesz a szenvedő alany, aki elveszíti lába alól a talajt és gondjai terhe alatt egy olyan nihilbe süllyed, amikor összeroskad a sok probléma alatt és próbál prioritizálni de az is nagy nehézséget okoz neki.
Így lesz valakiből szállodatulajdonos, akit mindenki szolgál és így lesz a másikból szegény ember, aki nem képes még az udvarát sem rendbe rakni, akinek beázik a tetője de nem javítja meg, mert fontosabb gondok gyötrik; például, hogy mit adjon vacsorára a gyerekeinek...
Pedig a képességek terén nincs nagy különbség köztük.
Mi következik ebből társadalmi szinten? Egyszerű: ketté vagy több felé szakad a társadalom!
Lesz a hatalmas. Lesz a hatalomra vágyó és lesz a pórnép, amelyiknek minden mindegy csak hagyják élni vagy hagyják innen elmenni!
A gátlástalan primitív emberből soha nem lesz államférfi vagy államhölgy!
Szolgalelkű szakembereit kényszeríteni fogja a társadalomellenes bűnök véghez vitelére vagy ezen bűnök jogszabályokkal való elfedésére, például, egészen addig a szintig bezárólag, hogy már nem fog tartozni felelősséggel a tettei iránt, mert lenézi azokat, akik a politikai piedesztálra emeltek őt!
Őt, aki a közpénzt már úgy osztja újra el, hogy abból a tanult tehetetlenségben vergődő ember - bár rászorulna -, kizárólag morzsákat kap, ami az alimentációs céljaira is kevés. Az ilyen ember vagy lop, vagy éhen döglik. Velük van tele a börtön. Esélyük sincs megúszni, míg a milliárdos csalók otthon várják, hogy a hatalmasok elsikálják a bűneiket!
Ha kell, a szegény ember betegen is el fog menni dolgozni, míg mások röhögve szivattyúzzák ki a közpénzt az államkasszából.
Ezek a "mások", az amerikai álomban, röhögve élik a gazdag mindennapjaikat!
Nomármost!
Hiába minden politikai erőlködés a hatalomban lévőkkel szemben, ha nem elszánt az ellenzék és/vagy nem kap ennivalót és reményt a szegény ember egy jobb létezésre! A préda arra szavaz, aki többet ígér!
Így lettünk újra a hárommillió koldus országa! Mert, nem kap! Egész évben vegetál.
Aki nem dolgozik (vagy lop) az ne is egyék! - hát nem ez a mottója ennek a maffiakormánynak?
Ebből az apátiából, most a NER-ből kiugrott fickónak van a legnagyobb esély kimozdítani a magyar népet! Nem lehet más célja, mint kihúzni az ország felét a mély apátiából. Neki, legalább minden adott hozzá!
Nem lesz könnyű de nem is lehetetlen, csak nem kell lenézni azokat, akik soha nem kaptak valós esélyt beleszólni a politikába! Foglalkozni kell a prédával, amelyik sajnos csak bizniszt lát a választásokban, semmi mást! Neki mindegy hogy a felül lévők vagy a középen lévők diktálják az iramot.
Üzenem azoknak, akik győzni akarnak, hogy a három vagy négymilló tönkretett ember bevonása nélkül, annyi esélyük sincsen, mint egy krumplinak.
