20260701 Fiktív védőbeszéd- Forsthoffer Ágnes mellett

 

20260701 Fiktív védőbeszéd- Forsthoffer Ágnes mellett

Horváth Ferenc írása 2.0.

2026.07.01.

Néhány nappal ezelőtt szinte megengedhetetlen stílusban én, a választópolgár megróttam a magyar miniszterelnököt. Mert megérdemelte. Mert, ha ő megteheti, hogy ocsmányul beszél másokkal, akkor én is. Semmivel sem több nálam! Nem, én nem tudok birka lenni attól, hogy új szelek fújnak a politikában. Előtte sem voltam az, most sem leszek az!

Az én véleményem szabad, és ha már nem modhatom el a Tisztelt Házban kvázi korlátlan időkeretben, akkor fogom magam és leírom, amit gondolok. 

Sőt, erőszakot kell tennem magamon, és folytatni a véleményformáló írásaimat, mert ez a nép még mindig nem érett meg a demokráciára! Ennek a népnek csak egy új vezér kellett, aki nem sokban tér el az előzőtől, csak más a feladata!

Itt a szöveg tessék újra felháborodni:

Magyar Péternek!

Ne mutasd már ki a fogad fehérjét te öntelt nárcisztikus hülye! A házelnök, ha megvonja tőled a szót, te kussolsz. Ennyi.

Saját magad alatt vágod a fát. Nemsokára azt fogják mondani a NER sakálok, hogy egy önimádó pali vagy, aki a nőket semmibe veszi!

….és még te szólsz vissza, te ütődött!? Nem vagy isten! Senki sem vagy, Kossuth Peti!

Szolgáld a hazádat, a népedet! Ez, a dolgod. Nem a saját csapatodba tartozó házelnököt kell cseszegetni, mert annyit beszélsz feleslegesen, hogy az már sokk!

Hagyd ezt abba!

Mottó: Az orbáni jogrendmódosító „hagyatékra” hivatkozni egy jogállamot visszaépíteni kívánó Magyar Péternek, legalább is rossz ómen!

És most lássuk a védőbeszédet, amit én adnék elő a Házbizottság előtt holnap, 2026.07.02-án, Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke helyett és nevében, hogy megvédjem a jogállamot, ha kell a saját miniszterelnökömmel szemben is.

A Fideszesek nem fogják megvédeni, mert akkor el kellene ismerniük, hogy 2014-ben a köpcös miatt kellett változtatni az érintett norma szövegén, hogy egyedurakodóvá válhasson a parlamentben.

A tiszások pedig...majd jogászkodnak a törvény betűje szerint, mint Caligula kiszolgálói valaha.

Azt gondolom, hogy a „színház” e körül az ügy körül rámutat arra is, hogy ki lenne az, aki valójában helyettesítené a köztársasági elnököt, míg újat nem választanak Sulyok Tamás helyett. Ez, pedig nem lenne helyes. A köztársasági elnököt Forsthoffer Ágnesnek kell helyettesíteni, nem háttérszereplőknek!

Tehát;

Fiktív védőbeszéd- Forsthoffer Ágnes mellett

— kiegészített, jogtörténeti verzió —

(Hipotetikus szövegtervezet — egyoldalú érvelés, ez nem Forsthoffer Ágnes tényleges nyilatkozata)

Tisztelt Ház!

Amikor hétfőn megvontam a szót a miniszterelnöktől, nem egy elszigetelt, önkényes gesztust tettem — hanem helyreállítottam egy elvet, amelyet ez a Ház 2014-ben, fideszes többséggel, tudatos jogalkotói döntéssel bontott le. Engedjék meg, hogy ezt normaszöveg szerint, pontról pontra levezessem.

Először: mi a jelenleg hatályos szöveg, és mikor született?

A 2012. évi XXXVI. törvény (Ogytv.) 46. §-a — amely a 2014-es választásokat követően megalakuló Országgyűléssel lépett hatályba — így szól:

46. § (1) Azt a felszólalót, aki felszólalása során nyilvánvalóan indokolatlanul eltér a tárgytól, [...] az ülést vezető elnök felszólítja, hogy térjen a tárgyra, egyidejűleg figyelmezteti az eredménytelen felszólítás következményeire. (2) Az ülést vezető elnök megvonhatja a szót attól a képviselőtől, aki felszólalása során a második felszólítás ellenére is folytatja az (1) bekezdésben meghatározott magatartást.

Tisztelt Ház, kérem, figyeljenek a szövegezésre: az (1) bekezdés „felszólalóról” beszél — mindenkiről. De a (2) bekezdés, a tényleges szankció, már csak „képviselőt” említ. Ez nem véletlen elírás. Ez egy 2014-ben, Fidesz–KDNP kétharmados többséggel elfogadott, tudatos szűkítés volt — méghozzá egy olyan miniszterelnök, Orbán Viktor javára, aki tíz éven át hetente állt ki válaszolni, és akinek kényelmetlen lett volna, ha válaszadás közben bárki korlátozhatja.

Másodszor: nézzük meg, mi volt a szabály ELŐTTE.

A 2014 előtt hatályos 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat 54. §-a még nem tett különbséget felszólaló és képviselő között. A parlamenti fegyelmi jog akkor hatályos szövege így szólt:

„Az elnök egyidejűleg megvonja a szót attól a felszólalótól, akit beszéde során harmadszor szólít fel arra, hogy térjen a tárgyra, vagy másodszor utasít rendre. Nem lehet megvonni a szót, ha az elnök a felszólítások alkalmával nem figyelmeztette [...] a felszólítások következményére.”

Tisztelt Ház — itt is „felszólalóról” van szó, nem „képviselőről”. A szankció ekkor mindenkire egyformán vonatkozott: képviselőre, miniszterre, miniszterelnökre egyaránt. Ha a mindenkori kormányfő eltért a tárgytól, és a figyelmeztetés eredménytelen maradt, tőle is meg lehetett vonni a szót — pontosan úgy, ahogy én tettem június 29én, hétfőn.

Harmadszor: mit jelent ez az összevetés?

	1994–2014	2014-től
Szómegvonás alanya	felszólaló — mindenki	képviselő — csak ő
Miniszterelnök válaszadóként	szankcionálható	kivételezett

Vagyis, tisztelt Ház, 1994 és 2014 között húsz éven át élt Magyarországon egy olyan parlamenti norma, amely szerint minden felszólaló — rangra, tisztségre való tekintet nélkül — egyenlő eljárási elbírálás alá esett. Ezt a jogegyenlőségi elvet egy kétharmados többség, egyetlen ember kényelme érdekében, 2014-ben szüntette meg. Az az ember, Orbán Viktor volt.

Negyedszer, és ez a lényeg: mit tettem én hétfőn?

Nem a hatályos szöveg ellen léptem fel — hanem azt az elvet érvényesítettem, amit ez a Ház húsz éven át magától értetődőnek tartott, és amit csak egy politikai érdek szüntetett meg. Amikor Magyar Péter miniszterelnök úr ismételt figyelmeztetés ellenére sem tért vissza a tárgyhoz, és személyeskedve sértegetett egy képviselő asszonyt, Hegedűs Barbarát, a Ház méltósága és a felszólalók közötti valódi jogegyenlőség — nem pedig egy 2014-es kiskapu — kötelezett a fellépésre.

Ha ma azt mondanám, hogy a miniszterelnök szabadon, korlátlanul eltérhet a tárgytól, míg minden más felszólalót fegyelmezni lehet emiatt — akkor én magam tartanám fenn azt a kétszintű rendszert, amit Magyar Péter egykori politikai közege, a Fidesz épített ki saját vezetője védelmére. 

Nem ezt teszem. A Ház előtt mindenki egyenlő — ez nem „szellemiség”, hanem húsz éven át hatályos normaszöveg volt, amíg egy politikai többség ki nem vette belőle a kormányfőt. Javaslom megfontolása a tárgyban érintett jogi szabályozás visszaállítását a 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat szellemiségében.

Én, azért lettem a TISZA Párt tagja, hogy visszabontsam a Fidesz-KDNP kormány olyan, a magyar jogrendmódosító tevékenységét, amivel megerőszakolták a demokráciát és tönkretették a jogállamot Magyarországon. 

Magyar Péter miniszterelnök úr része volt a NER-nek 14 éven keresztül, talán azért került a Házbizottság elé ez a konfliktus is. Nekem azonban sokkalta fontosabb a pártatlanság, mint az, hogy teret engedjek a Tisztelt Ház méltóságának elvesztésében!

Tudom, hogy a másik oldal (amelyik az enyém is) (Magyar Péter, a Tisza-frakció, illetve a jogászi vélemények egy része) ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy:

"egy eljárási garanciát nem lehet utólag, a "szellemiségre" hivatkozva kiterjeszteni, mert ez pontosan azt a kiszámíthatóságot ássa alá, amit a jogállamiság megkövetel egy parlamenttől – függetlenül attól, hogy ki ül éppen a miniszterelnöki székben, és függetlenül attól, hogy a beszéd tartalmilag mennyire volt bántó vagy a tartalomtól eltérő."

A válaszom az, hogy DE lehet! 

A jogállam fontosabb, mint Orbán Viktor hagyatéka a jogrendben, ami lebontotta azt. Ezért kérem a saját miniszterelnököm és a saját kormányom tagjainak és helyettesítőinek önkéntes jogkorlátozását, amíg  a 2012. évi XXXVI. törvény (Ogytv.) módosítása e tárgyban be nem következik!

Az a jogászi érv pedig, hogy „egy hatályon kívül helyezett norma szelleme nem ír felül egy hatályos, kifejezett törvényi rendelkezést” pedig azért bukik meg, mert arra tettünk esküt, hogy lebontjuk az „Orbán hagyatékot”mindenütt, ami a jogállamiságot sérti vagy felesleges többletjogokat teremt.

Köszönöm a figyelmet.