A félrecsúszott liberális eszmék világa

Horváth Ferenc írása

2025.01.03.

Mottó: Az igaz barát szemből támad. Oscar Wilde

Szeretnék erről a képről írni. Igazából, nem akadályozhatja meg senki!

Forrás: Európa Expressz borító oldala

Alapvetően liberális embernek gondolom magam. Általában nem csak elméleti szinten működöm, bár a származásom eleve szűkíti a mozgásterem. Nem gondolom azt, hogy mindent szabad, amit a törvény nem tilt, bár sokan a liberális fogalmát ezzel a fajta ideológiával kapcsolják össze. Nem hiszem például, hogy egy tüntetés az Oktogonon nagy hatással lehetett a Fidesz -KDNP állampárta, ahol lerészegedett egyetemisták söröztek éjfél felé a földön fetrengve, tömegestől. Liberálisnak hitték magukat. Azt sem hiszem, hogy egy kormányellenes tüntetésnek éjfélig kell tartani, aztán világító telefonokkal gyertyát imitálva haza kell vonulni és elhinni, hogy micsoda eredményt értünk el.

„Alul lévők”, „középen lévők”, „kormányon lévők” (Orwelli felosztás).  Ha be akarom őket skatulyázni, akkor én, kb. így teszem:

Alul lévők: nincs ideológia, túlélési ösztön van. Bármi, ami hoz valamit a konyhára, kell. Bármikor ellen fordul annak, aki megetette, ha újabb ajándék érkezhet.

Középen lévők: liberálisok, akik  a személyes szabadságon és törvény előtti egyenlőségen alapuló társadalmat képzelnek el. A szabad gondolatok széles spektrumát jelentő eszmerendszer, melyek közös vonása, hogy az egyén szabadságát jelölik meg, mint legfontosabb politikai célt. Ugye milyen szépen hangzik!

Orwell másképp értékelte őket. Szerinte a középen lévők valójában nem akarnak mást, mint a felül lévők helyébe lépni. Ha belegondolunk, az 1989-es rendszerváltást követően az átmentett szocialista nihil és korrupció szépen összeölelkezett az addig a Szabad Európát hallgató liberális értelmiséggel. Ebben a korszakban, a ma méltán utált Orbán Viktor is liberális volt, és Iványi Gábor is. Az ideológiák furcsa egyvelege ezekben az időkben a kormánykoalíció szintjén is visszaköszönt. Együtt privatizáltak, együtt lettek korruptak, együtt lettek tőkések, azok, akik az átmenetet voltak hivatottak végrehajtani. Mindent eladtak, amit a szocialista nép alkotott, sokszor kommunista szombaton, ingyen. Az eszmerendszerek olykor kibukó szembeállását, a PÉNZ simította el egészen addig, amíg Orbán Viktor és akkor még liberálisnak tűnő, egyébként szocialista alapon nyugvó bandája, kihasználva a nyilvánvaló és mindenki számára érthető politikai- és gazdasági túlkapásokat azzal ostorozta az MSZP-ét és az SZDSZ-t, ami ma pontosan az ő durván korrupt és jóval erőszakosabb, tolvajabb, autokrata rendszerére jellemző.

Én azt mondom a polgári Magyarországot a polgári Magyarország 2. buktatta meg.

Orbán Viktor rendszerét most nem elemzem. Egy maffiózó államvezetést nem kell elemezni. A civil életből hozott maffia-fogalom politikai megfelelője számomra a fasiszta jellegű hatalomkoncentráció, a mindent ellenőrzés alá vonó és a fékek- és ellensúlyok nélküli kormányzás, megfejelve egy nagyon durván korrupt külpolitikával, csatlószerepekkel, például Kína és Oroszország felé. Az ország minden egyes nappal előbbre halad a csőd felé.

A korrupt és bukott liberálisok 15 éve nem képesek ellenállni egy ilyen mindent bekebelező hatalomnak! Tudják miért? Mert van mit veszíteniük. Ideológusuk, Tamás Gáspár Miklós - aki kimondta helyettük az igazságot -, meghalt. Hagyták őt szegénységben meghalni. Gyenge utánzatai nem képesek őt pótolni. Ha meggondolom, a liberálisok ma nyalogatják a sebeiket, tűnődnek a múlton, volt vezetőik, minisztereik pedig külföldi pénzintézetek vezető tisztségviselői vagy nagyvállalkozók valahol a világban.

Teszek egy nagyon súlyos kijelentést! Sem a liberálisok, sem az illiberálisok soha nem törődtek a rendszerváltás valódi veszteseivel. Az általános társadalmi elszegényedés a nagy, és tőkés, és győztes nyugatinak titulált Magyarországon már 1989-ben elkezdődött. Szégyen és gyalázat az óta a magyar történelem folyása.

Tudják, kiket okolok ma már érte? Bizony-bizony! A mindig jelenlévő, polgári és liberális eszméket valló, általában nem szegény, a politikai hatalomból kirekesztődő és a jellem szintjén egyre süllyedő értelmiségieket. Valamiféle nihil jellemzi őket; a romkocsmák szabadnak tűnő világa, a megváltoztathatatlanság keserűsége és a flegmaság miközben minden vágyuk az, hogy ők irányíthassák az államot és jó sok pénz szerezzenek. Olykor-olykor még együtt is dolgoznak az Orbán-rendszerrel, projektpénzeik egy részét az államtól kapják, mint túlélő értelmiségiek, akik nem tudták megakadályozni a kultúra romlását vagy tudósaik földig alázását. A másik felét pedig külföldi Sorosoktól... Persze, nem lennék igazságos, ha nem tenném hozzá: tisztelet a néhány kivételnek. Nem sok van. Higgyék el, nem sok van!

Valahogy eléldegélnek, de a mai magyar politikai rendszer megdöntésére ők, már soha nem lesznek képesek. Rá kellett jönniük, hogy nem követi őket senki, képtelenek tömegeket megmozgatni, akárcsak a szocialisták. Tudok olyanról, amikor fizettek érte, hogy egy pitiáner kis bűnöző hozzon nekik cigányokat. Az elnyomókat kérték fel arra, hogy működjenek együtt az elnyomottakkal! Nevetséges lenne, de inkább siralmas.

Pártjaiknak nincsenek a településeken sejtjeik, közösségeik. Sőt a fiataloknak sem tudnak nyújtani semmit. Nem igaz? No, milyen pártszervezetiek vannak a parlamenti ellenzék pártjainak, tessék mondani? Engem meg lehet győzni, de láttam a DK-át Miskolcon kampányolni. A ciki talán a legszebb kifejezés. Még Toroczkaiéknak is van ifjúsággal foglakozó aktív programjuk! A többi, jelenleg még a parlamentben ülő pártnak mi van? A szájuk, ugye?

A fentiekből tisztán látszott, hogy az elvadult Orbánt és durva bandáját csakis belülről lehet képes megdönteni egy onnan csendben kiváló, pénzzel egyébként megtömött csoport. Mert a háborúhoz pénz kell, bárki is mond bármit! Most, ezt látjuk. Ki se kell írnom a nevét a vezetőjüknek. És mi történik? A liberálisok egy része, mint egy bárcás kurva fanyalog, a másik része pedig azonnal talpat nyal. Így tagadtak meg engem Debrecenben, májusban azok, akikről azt hittem szabadelvűek és a barátaim.

Most pedig itt van ez az Európa Express a Facebookon, akik „bizonyos szint felett, nem süllyednek bizonyos szint alá”. Érdekes az általam csodált Kolláth Györgyöt együtt olvasni Jakab Péter sirámaival, hogy tán vele is kéne foglalkoznia Magyar Péternek. Tény, hogy általam is tisztelt emberek posztolnak náluk. Tény, hogy vannak a jegyzeteimnek jellegzetességei. Azonban a tartalma szerintem felér arra a szintre bőven, mint ahol liberálisok tunyulnak, nyalogatják a sebeiket, siratják a múlt dicsőségét, ami valójában nem volt dicsőség. Az Admin még csak nem is jelzi, hogy mit gondol hibának, egyszerűen elutasítja az írásaimat, dühös messenger üzenetemre nem válaszol. Milyen liberális a szentem!

Ez az Európa Express nem engedi leközölni az oldalán a jegyzeteimet. Annyira illiberális lett számomra egy liberálisnak gondolt oldal, hogy fanyalog néhány dühös szótól, mert elmúlt már a múlt dicsősége, és már csak azt szabad, amit ők akarnak, legalábbis a saját Facebook- oldalukon, ha már máshol, nem! Közben éltetik a szabadszájú szerencsétlen iskolásokat, amikor úgy ordenáré ordítanak, hogy egy szódás-kocsis elfordítaná a fejét! Kettős mérce, libernyákok? Kettős mérce? Hát, abba pusztultatok bele, nem egyszer és mégis, nálatok is!

Bizonyára nem vagyok elég jó nekik. A származásom okán pedig a fejüket föld felett öt centiméterrel tartott népem, nem tud nekem biztosítani nyilvánosságot, mert egy aljas kormányközeli szervezet tartja rajtuk a kezét!

A blogjaimat itt olvashatják: https://drhf66.blogspot.com/

Megpróbálom ezt az írást közzétenni náluk. Hátha elviselik a kritikát és vannak ellene észérveik is, nem csak az elutasítás. Ha nem akkor újra törlik a kontroll alatt a bejegyzésemet és szerelmesen egymásba csak olvasni hagyják az embereket!

Lássuk, mi lesz!