20260727 Ne legyen kivétel

Aki ellenőrizni akar, legyen tiszta!

Harminc év jogi vakfoltja Orbán Viktor körül

Harminc éve fut egy ország egy olyan jogi konstrukcióban, amelyről szinte senki nem beszél nyíltan, pedig ott van fehéren-feketén a törvény lapjain. Magyarország miniszterelnökét — bárki legyen is az — soha nem kellett és a mai napig nem kell nemzetbiztonsági átvilágításnak alávetni. Nem kivétel ez, nem elfelejtett paragrafus. Szerkezeti döntés.

A kérdés, ami 1990 óta kísért

Amikor először néztem utána, honnan ered ez a joghézag, egyszerű választ kerestem. Nem találtam. Ehelyett egy sokkal árulkodóbb struktúrára bukkantam.

Az 1995. évi CXXV. törvény — a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló, még Horn Gyula kormánya alatt, Katona Béla tárca nélküli miniszter előterjesztésében született jogszabály — két, egymástól élesen elváló kategóriát vezet be. Az egyik a „védelem”: ebbe tartozik a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, a miniszterek és — igen — a miniszterelnök is. Ez arról szól, hogy az államot megvédjük a kémkedéstől, a zsarolási kísérletektől, a külső fenyegetésektől.

A másik az „ellenőrzés” — a tényleges átvilágítás, a biztonsági kérdőív, a kockázati tényezők feltárása, annak vizsgálata, hogy valaki megfelel-e a bizalmi feltételeknek. És ebbe a körbe — a törvény 2. számú mellékletébe, amely tételesen felsorolja, kit kell átvilágítani — nem tartozik bele sem a miniszterelnök, sem a miniszterek. A lista az MNB elnökénél kezdődik, és csak a helyettes államtitkári szinttől lefelé szélesedik ki.

Ez nem véletlen elírás. Ez egy tudatosan megépített hierarchikus logika: a legfelső vezető elrendeli mások ellenőrzését (lásd a törvény 68. §-át), de őt magát strukturálisan kívül helyezi a rendszer az ellenőrzött kategórián.

Grósz Károly árnyéka?

Felmerült bennem — és jogosan merült fel —, hogy ez a konstrukció talán a szocialista rendszerből való kilábalás alkuja volt. Hogy talán arra épült, hogy Grósz Károly, az utolsó pártállami miniszterelnök, aki soha nem esett volna át egy ilyen vizsgálaton, ne kelljen retrospektíve szembesüljön a saját múltjával.

Az időrend ez ellen szól: 1994-95-ben, amikor a törvény megszületett, Grósz már négy-öt éve politikailag irreleváns volt. De az elmélet mégis tapint valami valóságosat: nem egy emberről, hanem egy egész posztkommunista politikai elit önvédelmi reflexéről lehetett szó. 1994-ben mindkét oldalon bőven ültek a parlamentben olyan politikusok, akiknek volt mit rejtegetni a pártállami előéletükből. A törvény nem személyre szabott kibúvó volt — hanem egy hallgatólagos, pártközi közmegegyezés arra, hogy soha, senki, semelyik oldalról ne legyen kitéve retrospektív átvilágításnak, ha egyszer miniszterelnök lesz belőle.

Ezt a gyanút csak erősíti, hogy még arra a felvetésre is konkrét választ ad a törvény: ha Orbán Viktor „csupán” országgyűlési képviselő maradt volna, önmagában a mandátum nem váltotta volna ki az ellenőrzést — csak akkor, ha bekerül a Nemzetbiztonsági Bizottságba. A rendszer nem presztízs, hanem hozzáférés szerint szűr. És a csúcson lévőket pontosan úgy építették fel, hogy soha ne kelljen „hozzáférőként” viselkedniük — ők a felügyelők, nem a felügyeltek.

2025: amikor a kör tovább szűkül

Ha azt hittük, ennél már nem lehet cinikusabb a rendszer, 2025 szeptemberében Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodája rácáfolt erre. A 2025. évi CXXVII. törvény hivatalos indoklása szerint a cél „a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső munkakörök és személyek számának csökkentése” — vagyis nem kiterjeszteni, hanem tovább szűkíteni azt a kört, akiket egyáltalán átvilágítanak.

A Szabad Európa cikke szerint hasonló tehermentesítési javaslatok már Pintér Sándor idejében is megfogalmazódtak — ő nem engedte át őket. 2022 óta viszont Rogán tárcája felügyeli a polgári titkosszolgálatokat, és most, közvetlenül a 2026-os választások előtt, „megjött az engedély” a reformra.

Ez nem bürokratikus karcsúsítás. Ez egy tudatos politikai döntés arról, hogy minél kevesebb embert vessenek alá bármiféle biztonsági szűrésnek — pontosan akkor, amikor a legtöbb tétje lenne annak, ki fér hozzá mihez, és ki felelős miért.

Nem csak nálunk törik el a rendszer

És nehogy azt higgyük, ez magyar sajátosság. Nagy-Britanniában — ahol a demokratikus legitimáció elvét nyíltan vállalva soha nem világítják át a választott politikusokat — 2026 tavaszán kirobbant a Mandelson-botrány: egy nagyköveti kinevezés mélyszintű átvilágítását a felelős tisztviselők a biztonsági szolgálat kifejezett ellenjavaslata ellenére hagyták jóvá, és erről még a miniszterelnököt sem tájékoztatták. Keir Starmernek végül sürgős vizsgálatot kellett elrendelnie. A tanulság egyértelmű: még egy átlátható, elvi alapokon nyugvó rendszer is pillanatok alatt kijátszható, ha a döntés végső soron politikai érdekek kezében marad, külső kontroll nélkül.

Ha ott, ahol legalább van elv, ez megtörténhet — akkor nálunk, ahol elvünk sincs, csak jogi vakfoltunk, még inkább itt az idő a szigorításra.

Elég volt a vakfoltokból

Harminc év alatt kiderült: ez a rendszer sohasem a nemzetbiztonságról szólt. Arról szólt, hogy a hatalom csúcsán lévők kivonják magukat pontosan azon szabályok alól, amelyeket másokra kényszerítenek.

Ezért én azt mondom: szakítsunk ezzel a posztkommunista örökséggel, és számoljunk le a rogáni aljassággal is, amely nem szélesíteni, hanem tovább szűkíteni akarja az ellenőrzött kört épp a választások előtt.

Vezessük be az ötévenkénti, legszigorúbb formájú nemzetbiztonsági átvilágítást minden országgyűlési képviselő és minden közjogi méltóság — köztük a miniszterelnök és a köztársasági elnök — számára, kivétel nélkül.

Aki mást akar ellenőrizni, aki mások felett dönt minősített adatok sorsáról, aki hozzáfér az ország legféltettebb titkaihoz — az legyen a lehető legátláthatóbb. Nincs olyan tisztség, amely felmentést adhatna az alól, hogy megbízhatóságát rendszeresen igazolja. Ha valaki fél az átvilágítástól, az önmagában választ ad arra a kérdésre, miért nem akarja azt.

20260727 Hány fideszszolga marad Peti fijú'?

Hány fideszszolga marad Peti fijú'?

Horváth Ferenc írása 2.0

2026.07.27.

Mottó: az anyag nem vész el csak átalakul... 

Volt idő amikor az egyiknek jelentettem, a másik evett a szendvicseimből, szívta a cigarettámat, majd bejelentkezett a kékfény adásába, de már régi bútordarabok. Pintér emberei voltak. 

A belügyi munkájuk neve mellett szívesen olvastam volna a valódi munkaköri leírásukat is.

Tehát nem mondom, hogy nem voltak jó rendőrök, de mindig is Pintér Sándor volt felettük, barátként. Az az ember, aki annyira már nem jött be az új kormánynak, mint fideszes belügyminiszter... 16 éven át.

Szóval; publicisztika a Peti fiúnak...

Hány fideszes marad, Peti fijú'? Ófideszes Peti fijú'?

Most akkor te fidesznyik maradtál és bízol bennük, vagy mi bajod van fijjam. Hiányoznak az óellenzék szakemberei?

Van egy csendes kis hír, ami mellett könnyű elmenni, pedig többet mond a rendszerváltás utáni rendszerváltásról, mint tucatnyi nagy bejelentés.

Garamvölgyi László nem távozik. Visszatér.

Tíz év nyomozóság, huszonhárom év rendőrségi szóvivőség, majd tizenhárom év a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács élén Hatala József oldalán — ez a pályakép önmagában is figyelemre méltó karrierhossz egyetlen politikai korszakon belül. 

2013-ban, amikor Hatala József a rendőrfőkapitányi székből az NBT elnöki posztjára került, Garamvölgyi vele tartott: a testület kommunikációs vezetője lett. Az a testület, amelynek elnöke — dokumentáltan — 2011-ben olyan utasítást adott ki, amely a "multikulturális környezetben élők" rendészeti kezelését szabályozta, s amely miatt az Európai Roma Jogi Központ tiltakozó levelet írt Pintér Sándornak. Hatala és Pintér barátsága nem pletyka volt, hanem közismert tény a rendészeti apparátuson belül.

És most, 2026-ban, a kormányváltás után? 

Amíg Hatala József lányát, Hatala Annát — a Rogán Antal felügyelte szuper-titkosszolgálat, a Nemzeti Információs Központ főigazgatóját — Magyar Péter július 2-i hatállyal menesztette, addig Garamvölgyi Lászlót nem menesztik. Visszahívják. Az új országos főkapitány kérésére kommunikációs főtanácsadó lesz — pontosan abban a szervezetben, ahonnan indult, és amelynek arculatát évtizedeken át ő formálta.

A kérdés tehát nem költői, hanem szerkezeti: miért mást ér a politikai kinevezett, és mást a "szakember"?

Hatala Anna esete egyértelmű: nyílt politikai pozíció, nyílt politikai indoklás nélküli felmentés. Koltay András (NMHH), Guller Zoltán (Szerencsejáték Zrt.) sorsa hasonló — ezek a tisztogatás látható, hangos vonalai.

Garamvölgyi esete azonban más logikát követ. Az ő pozíciója sosem volt formálisan "politikai kinevezés" — kommunikációs szakemberként, dandártábornoki rendfokozattal, jó beosztásban dolgozott, olyan apparátusban, amely túlélte a kormányváltásokat, mert azt mondta magáról: szakmai, nem ideológiai. Csakhogy éppen ez a trükk. 

Egykor Magyar Péter még Gaudi Nagy Tamással együtt dolgozott ügyvédként a szemkilövetős ügyeken, amit Garamvölgyi volt  kommunikálni, szerintem teljesen jól.

Más és más oldalon álltak.

Most ki és melyik oldalon áll?

Ki van Pintér Sándor ellen és ki az, aki soha nem tagadta meg őt?

A szakmai máz alatt ugyanaz a hálózat, ugyanazok a kapcsolati szálak, ugyanaz a Pintér–Hatala-vonal öröksége működik tovább — csak most már az új hatalom szolgálatában, "szakértőként" újracímkézve.

Hatala József maga egyelőre láthatatlan ebben a történetben. Nincs friss hír a sorsáról — sem menesztésről, sem megerősítésről. Ez a csend önmagában is beszédes: vagy azért, mert pozíciója már nem elég exponált ahhoz, hogy hír legyen belőle, vagy azért, mert még nem érte utol a tisztogatás hulláma.

A nyitott kérdés így marad a levegőben, és talán ez a legfontosabb tanulsága az egész történetnek: egy rendszerváltás nem attól rendszerváltás, hogy néhány feltűnő nevet lecserélnek a csúcson. Attól az, ha a szakmai álruhába bújt hálózatokat is szétbontják — vagy attól nem az, ha ugyanazok az emberek, csak halkabban, visszasétálnak ugyanoda, ahonnan indultak.

Hány fideszes marad? A válasz egyelőre: pontosan annyi, amennyit "szakértőnek" sikerül elkönyvelni.

Horváth Ferenc

blogger 

20260727 Rendészeti ügy lett a roma kérdés

Sokunknak nem új ez...

Rendészeti ügy lett a roma kérdés

Van egy dátum, amit érdemes megjegyezni: 2019. Ekkor került át a roma ügyek irányítása az Emberi Erőforrások Minisztériumától a Belügyminisztériumhoz. Azóta az ország 13 elismert nemzetisége közül tizenkettőnek a Miniszterelnökség egy kifejezetten erre a célra létrehozott, egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkársága a gazdája — a romáké viszont a rendészeti tárcánál maradt.

Ez nem technikai részlet. Ez üzenet.

Mit jelent, ha egy társadalmi kérdés rendészeti tárcánál landol?

Egy kormányzat szervezeti ábrája sosem véletlen. Amikor tizenkét nemzetiség ügye a kultúra, az egyházügy és a társadalmi kapcsolatok logikája szerint van elhelyezve, a tizenharmadiké pedig ott, ahol a bűnmegelőzés, a rendőrség és a katasztrófavédelem is — az nem adminisztratív résen csúszott be. 

Az a mondat, amit a szervezeti struktúra kimond anélkül, hogy bárki leírná: a roma közösség nem partner, hanem kezelendő probléma. Nem társadalompolitikai, hanem biztonságpolitikai kategória.

Ez a besorolás pedig nem üres szimbólum marad, hanem lefelé gyűrűzik. A területi koordinációt a Belügyminisztérium háttérintézménye, a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság végzi — vármegyei szinten, rendészeti logika mentén szervezve. 

A roma közéleti szereplők a rendőrállam nyelvén kénytelenek kommunikálni a saját érdekeikről. És amikor egy kormánybiztos arról beszél zárt körben, hogy „BM-esként mindenkiről mindent tudnak, a legapróbb részletekig" — az nem baki, hanem a rendszer logikájának őszinte, kicsúszott mondata.

A tagadás, ami magát cáfolja

A hivatalos érvelés persze mindig adminisztratív: nagy apparátus, kiépített területi hálózat, forráselosztási hatékonyság. Csakhogy ha ez tényleg csak praktikum lenne, semmi nem indokolná, hogy a másik tizenkét nemzetiség ne ugyanezen a logikán fusson. Nem fut. Egyedül a romáknál gondolta úgy a kormányzat, hogy a felzárkóztatás és a rendészet ugyanabba a fiókba való.

És most, amikor az Országos Roma Önkormányzat maga kezdeményezi, hogy szabaduljon a Belügyminisztériumtól, és kerüljön át a Miniszterelnökséghez — oda, ahol a többi nemzetiség van —, ez önmagában leleplezi a hét éve tartó fikciót. Ha a rendészeti tárcánál tartás valóban csak hatékonysági kérdés volna, nem az elszakadás, hanem a megtartás mellett érvelnének. A 25 igenes, 18 nemes szavazat mögött nem pénzügyi vita van elsősorban — hanem annak felismerése, hogy a szervezeti hovatartozás maga is politikai állásfoglalás a roma közösségről.

A lényeg

Nem az számít, hány milliárd forint folyik át a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóságon. Az számít, hogy a magyar állam 2019 óta intézményi szinten üzeni: a cigányság ügye nem a társadalmi együttélés, hanem a rendfenntartás kérdése. Ez a besorolás önmagában többet mond bármelyik felzárkózási stratégiánál — és pontosan azért, mert soha senki nem mondta ki nyíltan, csak a szervezeti ábra beszél helyette.

Végszó

És hogy meddig ér el ez a logika? A Darinka című tévéfilmet — az első hazai alkotást a roma holokausztról — a Roma Produkciós Iroda készítette, a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság háttértámogatásával. Az az államtitkárság pedig 2019 óta a Belügyminisztérium alá tartozik. Vagyis még a saját népirtásukra emlékező roma alkotók is a rendészeti tárca jóváhagyásán, forrásán és felügyeletén keresztül mondhatják el a történetüket. Ahol a gyász is engedélyköteles, ott a besorolás nem szervezeti kérdés többé — hanem maga a válasz arra, hogy kinek van szava a saját sorsáról.

Helyes ez így?

Horváth Ferenc

blogger

20260726 Nyílt kérdés a Külügyminisztériumnak és Orbán Anita külügyminiszternek

Nyílt kérdés a Külügyminisztériumnak és Orbán Anita külügyminiszternek

Horváth Ferenc írása 2.0

2036.07.26

Mottó: vajon Orbán Viktor (Fico nagy barátja) örül ennek a hírnek vagy csak szomorkodik?

Tudnak-e róla, hogy hét kassai roma család házát lebontották, és egy ismeretlen finanszírozású, nonprofit szektor által szervezett program révén Szalonnára "települnek át"? 

A szlovák romaügyi kormánybiztos hivatala maga minősítette az esetet rendkívül szokatlannak, és jogi vizsgálatot ígért arra az esetre, ha beigazolódik: egy szlovák önkormányzat saját állampolgárait egyszerűen az országhatáron kívülre költözteti, hogy megszabaduljon a problémától. 

Kassán feljelentés is született – a polgármesterjelölt szerint a telepbontás mögött ingatlanfejlesztési érdek is állhat egy közel 19 hektáros területen.

Szalonnán élő videóban szólalt fel Horváth Zsolt, a helyi roma nemzetiségi önkormányzat tagja – aki egyben a Magyarországi Romák Országos Önkormányzatának is tagja –, valamint Dancs Mihály, az MROÖ országos elnöke. 

Dancs Mihály szerint egyedülálló, hogy valaki választási kampányból fakadó problémáját egyszerűen átteszi a szomszéd országba. 

Horváth Zsolt szerint egyre több család érkezhet, és a helyzetet a településnek kezelnie kell – ő nyelvi alapú beköltözési korlátozást is javasolt, amit még a helyi roma önkormányzat elnöke, Orgona Győző is jogilag kétségesnek nevezett, hiszen mindkét ország uniós tagállam.

Kérdezem: figyeli-e ezt a Külügyminisztérium? 

Van-e egyeztetés a szlovák féllel? Mert két EU-tagállam között zajlik egy kvázi-önkéntes, valójában kikényszerített népmozgás – aminek a következményeit sokkal nehezebb kezelni utólag, mint most, elejét venni.

A legszegényebbek nem lehetnek politikai pingponglabdák – sem Kassán, sem Szalonnán.

20260726 Misikém! Lehet hogy itt az első komoly ügyetek! Bűnvadászok versus a magyar jogrend

 

Misikém! Lehet, hogy itt az első komoly ügyetek! Most generálom nektek! Én nem vagyok már sem ilyen, sem olyan jogvédő… Tiétek a pálya!

Publicisztika – Horváth Ferenc
2026.07.26.

---

Van egy pillanat, amikor egy jogásznak félre kell állnia, és át kell adnia a terepet azoknak, akiknek ez immár a napi munkájuk. Nekem ez a pillanat most jött el. Nem azért, mert nem érdekel többé, hogy Magyarországon ki kit lakoltat ki, ki kit néz le egy kamera előtt, és ki bújik jogásznak öltözve egy taktikai mellény mögé — hanem azért, mert van már, akinek ez a dolga, akinek erre kifejezetten mandátuma, apparátusa és — mint kiderült — a saját tiszteletdíjából finanszírozott jogvédő irodája is van. Dancs Mihálynak, a Magyarországi Romák Országos Önkormányzata frissen megválasztott elnökének címzem hát ezt az írást, és vele együtt mindenkinek, akit érdekel, mi történik valójában, amikor egy videós “akciócsoport” jogot szolgáltat ott, ahol az állam — állítása szerint — nem ér rá.

Misikém, itt az első ügyetek. Nem díszcsomagolva, hanem úgy, ahogy egy jogásznak illik átadni: tényekkel, forrásokkal, és ahol nincs forrás, ott őszintén megmondva, hogy az már az én véleményem.

---

1. Mikor és milyen céllal indultak

A Bűnvadászok nem előzmény nélkül jelentek meg a magyar közéletben. Az első akciót még 2025 februárjában videózták le, és a felvételt Toroczkai László, a Mi Hazánk elnökének saját YouTube-csatornájára töltötték fel, „Majdnem megkéseltek minket!” címmel — ez a videó azóta 1,2 millió megtekintésnél jár. Az önálló Bűnvadászok-csatorna bemutatkozó videója 2025. február 22-én jelent meg, a csapatot Bartal András, a Mi Hazánk XV. kerületi önkormányzati képviselője és a Magyar Önvédelmi Mozgalom vezetője szervezte meg.

A hivatalosan hangoztatott cél Bartal András szavaival: „azt fogja bizonyítani, hogy a bűnözőket, a tudatosan törvényeket sértőket, kreatív módszerekkel, törvényes úton semlegesíteni lehet, és pillanatok alatt rendet lehetne teremteni az egész országban, ha lenne a kormány részéről ilyen politikai szándék, de sajnos nincs.” Ezt a narratívát a csoport azóta is következetesen tartja: ők nem politikai szereplők, hanem egy „lakossági szolgáltatást” nyújtó, ingyenesen dolgozó civil kezdeményezés, amely ott lép be, ahol az állam üresen hagyja a terepet.

A gyakorlat — mint az alábbi esetelemzésekből kiderül — ennél jóval árnyaltabb képet mutat.

---

2. A magyar jogrend lassú, és bizony pénzbe kerül

Ez az egyetlen pont, amit senki nem vitat komolyan — sem a Bűnvadászok kritikusai, sem a támogatói. Egy birtokvédelmi eljárás jegyző előtt hetekig-hónapokig tarthat, egy kiürítési/kilakoltatási polgári per bírósági szakasza hónapoktól évekig, a végrehajtási szakasz pedig ehhez képest újabb hónapokat tehet hozzá. Mindeközben az ügyvédi, illetékköltségek, szakértői díjak könnyen elérhetik azt a nagyságrendet, amit egy átlagos ingatlantulajdonos — pláne egy vidéki kisvárosban élő — nem tud, vagy nem akar előteremteni.

Ez a valós probléma az, ami táptalajt ad a Bűnvadászok-jelenségnek. Ezt nem lehet, és nem is szabad letagadni egy erről szóló cikkben.

---

3. A sértetti-jogosulti közrehatás — amit senki nem kérdez meg

Itt egy olyan területre lépünk, ahol nincsenek kemény adataim, csak jogászi gyanúm, amit kérdésként teszek fel, nem állításként.

Minden egyes dokumentált esetben az derül ki a Bűnvadászok saját videóiból, hogy a „bitorló” hónapokig, néha évekig ott tartózkodott, mielőtt bárki „hazafi” megjelent volna a helyszínen. Felmerül a kérdés: vajon minden esetben tisztán, dokumentáltan jogellenes volt-e a bennlakás kezdete? Nem fordulhatott-e elő, hogy a tulajdonos maga is szabálytalanul, írott szerződés nélkül, esetleg „zsebszerződéssel” adta bérbe az ingatlant, majd amikor a viszony megromlott (nemfizetés, vitás elszámolás), utólag próbálta „bitorlóvá” minősíteni a másik felet, hogy jogcím nélkül, gyorsan megszabaduljon tőle?

Ezt egyetlen konkrét ügyben sem tudom bizonyítani — de kérdésként fontos feltenni, mert alapvetően átírja a „gonosz bitorló kontra ártatlan tulajdonos” leegyszerűsített narratívát, amit a Bűnvadászok videói sugallnak.

---

4. Az adózás kérdése — ez már kifejezetten a saját véleményem

Ezt a részt szándékosan első személyben írom, mert ez nem tényállítás, hanem az én gyanúm, amit a nyilvánosan elérhető információk alapján fogalmazok meg.

A gyöngyösi Duranda-ügyben, ahol állítólag drogfogyasztók, drogosok tartózkodtak — hónapokon, sőt egy korábbi felszólítás óta éveken át. Én azt gondolom: ha valaki hagyja, hogy az ingatlanát ilyen hosszú ideig, nyilvánvalóan problémás bérlők használják anélkül, hogy hivatalos úton (jegyző, bíróság, rendőrség) lépne, annak general nem a „Teréz anya-effektus”, azaz a végtelen türelem az oka. Sokkal inkább az én feltételezésem szerint az, hogy:

•             vagy hatalmas összeget fizettek ki előre készpénzben, amit a tulajdonos nem akar hivatalosan elszámolni,

•             vagy valamiféle egyéb, el nem számolt pénzügyi vita húzódik a háttérben, amit a tulajdonos maga sem szeretne bíróság elé vinni, mert ott neki is felelnie kellene.

Jó lenne látni azt a bérleti szerződést, amit — ha valaha hivatalos helyen (adóhatóság, bíróság, ügyészség) fel kellene mutatni — talán elő sem tudnának keríteni, mert soha nem is létezett írott, bejelentett formában. Ez az én véleményem, nem állítás — de a kérdés jogosan feltehető, és szerintem fel is kell tenni.

Van azonban egy eset, ahol ez a gyanú nem is csak az én magánvéleményem: a kispesti ügyben (2025 áprilisa, “Bűnvadászok 8.” epizód), ahol végül a rendőrség a Bűnvadászokat és a lakástulajdonost is előállította. A Bűnvadászok az ingatlan tulajdonosát, Petrovicsné Nagy Mariannt “jólelkű családanyaként” mutatták be, akinek a családi házát több mint másfél éve, rezsifizetés nélkül bitorolták “zűrös alakok”. A polkorrekt.com 2025. május 4-i cikke szerint azonban a valóság ennél jóval bonyolultabb: ugyanez a tulajdonos már hat évvel korábban, 2019-ben is “megütötte a bokáját”, amikor mindenféle írásos szerződés és biztosíték nélkül adta ki az ingatlant — akkor nagyüzemben, tucatnyi vendégmunkásnak. A Kispesti Polgármesteri Hivatal egy dokumentuma szerint továbbá a “határozat 1. kötelezettje”, P. Attila (a család egy tagja) pszichiátriai kezelés alatt állt, és a szomszédok arról számoltak be, hogy kábítószerezik, alkoholista, és megfenyegette a családot: ha kijön a kórházból, megöli őket, a szomszédok házát pedig felgyújtja. A cikk azt is felveti, hogy a videóban beazonosított tulajdonos időközben talán már nem is Petrovicsné, hanem a lánya.

Vagyis: itt nem egyszerű “Teréz anya-effektusról” volt szó — egy hosszú, dokumentáltan zilált, jogilag rendezetlen családi-vagyoni helyzet állt a “kedves, magára hagyott családanya” narratíva mögött, amit a Bűnvadászok videója egyáltalán nem mutatott meg. Pontosan ez az a fajta ügy, ahol egy alapos nyomozás — tanúkihallgatás, szembesítés, a korábbi, 2019-es bérbeadási gyakorlat és az esetleges tulajdonosváltás tisztázása — gyorsan más megvilágításba helyezné az egészet. Nem kizárt, hogy hasonló, fel nem tárt előtörténet más esetekben (így akár a durandai ügyben) is meghúzódik — ott erre konkrét nyilvános forrást nem találtam, ez már valóban csak feltételezés a részemről.

---

5. Az eljárási státusz — itt egy fontos pontosítás szükséges

Az eredeti feltevésemmel ellentétben nem igaz, hogy a Bűnvadászok ügyében soha, sehol nem indult volna nyomozati cselekmény. 2025 áprilisában Kispesten (Budapest XIX. kerület) a rendőrség kilenc főt állított elő egy bejelentés nyomán: nyolcukat csoportosan elkövetett magánlaksértés bűntettének megalapozott gyanúja miatt, egy főt pedig kábítószer birtoklása vétség gyanújával hallgattak ki gyanúsítottként. Ez tényleges, dokumentált nyomozati cselekmény volt — csak a további sorsáról (folytatódott-e, megszűnt-e, vádemelés történt-e) nincs semmilyen nyilvános információ.

Amit viszont megerősíthetek: a 2026 februárjában felröppent „hivatalos ügyészségi eljárás” híre, illetve a 2026 júliusi „ombudsmani vizsgálat” híre egyaránt ugyanattól az egy feljelentőtől, Ferenczik József egyéni vállalkozótól származó, a Nemzeti Közleménytáron keresztül önállóan közzétett sajtóközlemény — nem az ügyészség vagy az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala saját, önálló megerősítése. Az ombudsmani állásfoglalás egyébként sem büntetőeljárás: az csupán a rendőrség jövőbeni helyszíni magatartását szabályozó ajánlás, ami önmagában nem generál büntetőeljárást sem a Bűnvadászok, sem a velük — enyhén szólva — együttműködő rendőrök ellen.

Összegezve: volt már nyomozati cselekmény (Kispest, 2025 április), de érdemi, nyilvánosan követhető, lezárt büntetőeljárásról — sem elmarasztaló, sem felmentő ítéletről — jelenleg nincs tudomásunk.

---

Misikém, ezért neked címzem

Az Magyarországi Romák Országos Önkörmányzata (MROÖ) három hete nyitotta meg az első jogvédő irodáit Budapesten, Miskolcon és Pécsen — abból a tiszteletdíjból, amiről Ön lemondott a közösség javára. Az irodák hivatalos feladatkörébe kifejezetten beletartozik a gyűlölet-bűncselekmények, a gyűlöletbeszéd, a zaklatás és a lakhatással kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés kezelése. Nos, Misikém — nehéz lenne pontosabban ráillő első ügyet találni, mint a Bűnvadászok tevékenysége. Az alábbi esetelemzésekben minden megvan, amire egy irodának szüksége lehet a munka megkezdéséhez.

---

7. Amit én ehhez hozzá tudok tenni

Hogy ne csak munkát adjak másoknak, elkészítettem egy jogi mankót is segítségként: a lenti esetelemzések pontosan azonosítják az egyes akciókban felmerülő bűncselekménytípusokat, a felelősség lehetséges megoszlását a résztvevők között, és az eljárásjogi buktatókat (mentelmi jog, bizonyítási kérdések).
Ha kell, szívesen dolgozom ki az ennél tovább menő, rendszerszintű megoldási javaslatokat is — olyan jogszabályi hiányosságok pótlására, amelyek ma teret adnak az ehhez hasonló „önjelölt igazságszolgáltatásnak” —, ha valaki megkeres és megbíz vele. Ez nem szégyen egy jogásztól — ez szakma.

---

8. Konkrét esetelemzések

Újpest, Károlyi István utca — közös képviselő színlelt bérleti szerződésre hivatkozva kéri fel a Bűnvadászokat egy mosókonyha/sufni „kiürítésére”; a jogi elemzés szerint felmerül a hamis magánokirat felhasználása, hűtlen kezelés, minősített magánlaksértés, önbíráskodás és rongálás halmazata.

Gyöngyös, Duranda — kerítés önkényes bontása, majd a tető magánszemélyek általi „életveszélyessé” nyilvánítása és bontásának megkezdése lakott épületen, miközben a helyszínre érkező rendőr tétlenül asszisztál. Itt dokumentáltan részt vett Dócs Dávid, a Mi Hazánk alelnöke és 2022 óta (2026-ban újraválasztott) országgyűlési képviselője — saját videós anyaguk szerint „lakossági bejelentés alapján” kereste fel a helyszínt. Anyagi jogilag ugyanúgy felelne, mint bárki más résztvevő, de eljárásjogilag a mentelmi jog (sérthetetlenség) védi: ellene büntetőeljárás csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával indulhat.

Budapest, peremkerület — garázs–műhely–udvar — lejárt bérleti jogviszony esetén a fellépő csapat egy része rendvédelmi szervekre hasonlító felszerelésben („Beavatkozó egység” felirat, golyóálló mellény), más esetekben nyilaskeresztre hasonlító öltözetben, karjelzéssel jelenik meg — utóbbi az önkényuralmi jelkép használatának (Btk. 335.§) gyanúját is felveti.

Budapest, külső peremkerület — panellakás — szívességi lakáshasználó rokon elleni, nem fizikai erőszakkal, hanem tartós háborgatással (éjszakai jelenlét, munkáltató értesítése) végrehajtott „kiszorítás” — ez inkább zaklatás (Btk. 222.§), mint magánlaksértés.

A „jogászunk”, Dabasi Tamás — Bartal András saját szavai szerint minden akció előfeltétele, hogy „a jogászunk, Dabasi Tamás” átnézze az ügyet (Magyar Jelen, Tölgyesi Tibor interjúja, 2025. október 23.). Dabasi Tamás korábban a devizahiteles/végrehajtás-ellenes mozgalomban, a Fehér Kéményseprők elnökeként szerzett ismertséget — jogi diplomára vagy ügyvédi kamarai tagságra utaló adatot azonban nem találtunk. Ha ez így igazolódik, a nyilvános „jogászunk” megjelölés megtévesztésre alkalmas szakmai látszatkeltésnek minősülhet, ami tovább erősíti a megfélemlítő hatást minden érintett akciónál.

---

9. Egy kis politika a végére

Ez a szakasz kifejezetten az én véleményem, nem bizonyított tény.

Meggyőződésem, hogy a jelenlegi hatalmi berendezkedést — amit én magamban csak Orbán-maffiának hívok — ezek az esetek soha nem érdekelték igazán. A Mi Hazánk politikailag pontosan ebből az űrből tudta felfuttatni magát befutó parlamenti helyzetbe: a Bűnvadászok-jelenség show-ja, a milliós nézettségek, a „mi megoldjuk, amit az állam nem” narratíva egyenes politikai tőke volt számukra.

A kállói esetnél ez a mintázat számomra különösen jól érzékelhető volt. 2026. március 13-án, egy pénteki napon a Bűnvadászok és a Mi Hazánk kisbusza Kállóra érkezett, ahol a helyszínen a Mi Hazánk beszámolója szerint a helyiek körülvették és megfenyegették az érkezőket, köztük a később a helyszínre érő Dócs Dávid országgyűlési képviselőt is. A Bűnvadászok megjelenése miatt felháborodottságot színlelő cigányok egy csoportja sokakat bevont a játszmába. Aztán a hangadók néhány nap múlva — pontosan öt nappal később, 2026. március 18-án — már drogkereskedelemmel meggyanúsítva őrizetbe is lettek véve: a Nógrád Vármegyei Rendőr-főkapitányság közel száz rendőr és büntetés-végrehajtási munkatárs bevetésével számolta fel a kállói Makó családhoz köthető, börtönökbe kábítószert csempésző bűnszövetséget, és a család vezetőjéről, a médiában „Lyuki” néven ismert férfiról a sajtó kifejezetten megírta, hogy ő volt az egyik hangadója a Mi Hazánk aktivistái elleni márciusi támadásnak. A nyomozók szerint az akció „több hónapja folytatott nyomozás eredménye” volt — ezt a hivatalos verziót tisztesség okán ide kell írnom.

De hogy az időzítés — öt nap a konfliktus és a lekapcsolás között — ha véletlen volt, akkor egy isteni csoda, ha pedig nem volt véletlen, akkor egy tökéletes politikai összejátszás két induló párt között. Ezt nem tudom dokumentumokkal alátámasztani — ez az én gyanúm, a helyszíni történések alapján.

---

10. A bitorlók is feljelenthetnek — van-e gerincük a Bűnvadászoknak?

Fontos zárógondolat, hogy a „bűnt” elkövető, kilakoltatott bitorlók maguk is komoly feljelentéseket tehetnek — ez, mint korábban részleteztem, nem tilos, sőt kifejezetten erős jogi pozícióból tehető meg, hiszen a jogcím hiánya nem zárja ki a birtokvédelmet vagy a személyiségi jogi védelmet. És itt jön a csavar: maguk a Bűnvadászok videói szolgáltatják hozzá a bizonyítékot — mindent felvesznek, mindent nyilvánosságra hoznak. Ha lenne bennük annyi tartás, nem törölnék ezeket a felvételeket a saját csatornájukról, amikor esetleg kellemetlenné válnak számukra. Vajon van-e gerincük?

---

11. Végszó Magyar Péterhez

Remélem, hogy a Tisza Párt vezetője, Magyar Péter is eljut arra a felismerésre, hogy a békés egymás mellett élés záloga a cigány-magyar megbékélés és a pontos, ma hiányos jogszabályi keretek megteremtése — mert ez a hiányosság ma kétszeresen is kedvez: egyrészt azoknak a cigány elkövetőknek, akikkel szemben nincs gyors, arányos jogérvényesítés, másrészt — pontosan emiatt — az őket gyűlölő, az ő hátukon a parlamentbe bejutó Mi Hazánknak, és annak a „végrehajtói karnak”, amit Bűnvadászok néven ismerünk.

---

Cikk-szemszögből ez az igazi csavar: az érdemi, tényleges jogorvoslat (feljelentés + polgári per a bitorló ellen) mindvégig rendelkezésre állt volna – csak lassabb, macerásabb, papírmunka-igényesebb, mint egy videós akció. A Bűnvadászok tehát nem egy jogi vákuumot töltöttek be, hanem egy kényelmi hiányt – ez pontosan az a különbség, ami miatt a „gyors, hatékony igazságszolgáltatás” narratíva jogilag megbicsaklik.

---

Horváth Ferenc

2026.07.20 Kritika Magyar Péterrel szemben

Kritika Magyar Péterrel szemben

Horváth Ferenc írása 2.0

2026.07.20

Mottó: nem elég miniszterelnöknek lenni, annak is kell látszani és akként is kell cselekedni.

Előszó:

Sok barátommal összevesztem azért, hogy kényszerből Magyar Péter 27 fős pártjára szavahassak! Nem volt más, nem hagyott más választást ez az új formáció, mint vagy a TISZA vagy a NER. Annyira gyűlöltem az országrabló NER-t, hogy nem volt más választásom. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. 

Mióta színre lépett leírom, amit gondolok a cselekedeteiről, de mint, a TISZA kormányról és a tagjairól, most előszőr fogalmazok meg kritikát!

(Pedig a jó Istenit neki, de nagyon be akartam fejezni már a hosszú írogatást!)

Nekem is VAN felelősségem, hogy a TISZA Pártra szavaztam!

Nagyon is van!. Pláne, ha látom azokat is talpat nyalni, akik meg se mertek mukkanni az Orbán rendszerben csak sunyin éltek belőle, ahogy tudtak. Most egyszerre olyan '56-os várvédők, Peti-fanok lettek!

No, nézzük!

Mit teljesített eddig Magyar Péter?

Ha őszintén mérleget vonunk, egyelőre kevés olyan választási ígéret van, amelynek kézzelfogható eredménye érzékelhető lenne. 

A legtöbbet emlegetett vállalás továbbra is az uniós források felszabadítása, ám ezen túl a választók mindennapi életében kevés változás tapasztalható.

Orbán Viktor pontosan tudta, milyen örökséget hagy maga után. Az évek során felhalmozott társadalmi problémák és választási ígéretek olyan terhet jelentenek, amelyet egyetlen új kormány sem képes néhány hónap alatt megoldani. Eddig rendben vagyunk, kell a türelem!

A választók azonban nem magyarázatokat, hanem eredményeket várnak. 

Amikor pedig kiderül, hogy egyes korábbi támogatási formák, amik a tehetősebbeknek való szociális juttatások lényegében változatlanul, - például adókedvezményként, állami támogatásként, vagy hadd építsenek még egy házat, vegyenek csak családi autót, cseréljék ki a fűtési redszerüket, a nyílászárókat, kapjanak jó sok pénzt a vállalkozásaikhoz ingyen, adunk hozzá közpénzt, csak váltsanak lovat! Stb-stb. – így maradnak fenn és ezért sokan csalódottá válnak. Nekik megérte régen is, most is szavazni, nem igaz?

A szegényebb rétegek ennél jóval többet vártak: érzékelhető áfa-csökkentést, megfizethetőbb gyógyszereket, legalább 120 ezer forintos legkisebb nyugdíjat és olyan intézkedéseket, amelyek a mindennapi megélhetésüket javítják. Ebből egyelőre keveset, sőt semmit nem éreznek.

Miért szavaztak az emberek a TISZA Pártra?

A választók többsége nem azért szavazott a 27 fős TISZA-frakcióra, mert ennyire megbízott egy korábbi fideszes politikusban. Az emberek a változásra szavaztak.

A TISZA tudatos politikai stratégiával lebontotta a korábbi ellenzéket, és azt ígérte, hogy ugyanilyen határozottsággal lebontja a NER rendszerét is, helyére pedig egy demokratikusabb, átláthatóbb Magyarországot épít.

Ez volt a politikai szerződés a választókkal. A választók pedig joggal várják el, hogy ebből minél több megvalósuljon. Egyelőre azonban az uniós források kérdésén kívül kevés olyan eredmény látszik, amelyet a hétköznapi emberek is éreznek.

A parlamenti cirkusz mint fedősztori

A parlamenti szitkozódás és a napi politikai színjáték nem helyettesíti a valódi kormányzást. Miközben a közvélemény figyelmét látványos parlamenti jelenetek kötik le, a NER főkolomposai értékes időt nyernek.

Rogán Antal, Lázár János, Szijjártó Péter és a rendszer más meghatározó szereplői számára minden egyes elvesztegetett hét lehetőséget jelent arra, hogy jogi és gazdasági értelemben bebiztosítsák a helyzetüket, és megtalálják azokat a kiskapukat, amelyek megnehezíthetik egy későbbi felelősségre vonást.

Orbán is elvan magának, mint aki jól végezte dolgát. Persze valószínűleg aggódik némileg és még ő is képes lesz valami nagyhatalom mellé szegődni, mint Szijjártó!

Közben jogosan merül fel a kérdés: hol van a rendőrség, és hol van az ügyészség? Ezek az intézmények ma is működnek, törvényben meghatározott feladataik ma is ugyanazok, mint korábban. Ha bűncselekmény gyanúja merül fel, nem egy újonnan létrehozandó hivatalra kellene várniuk, hanem a hatályos jog alapján kellene eljárniuk.

Nem lehet igaz, hogy nem olvasnak korabeli tényfeltáró riportokat és nem találnak "kicsi' ügyeket ezeknek az embereknek a múltjában, ami tênyeken alapuló logikai összefüggésekhez vezethetne büntetőjogi szempontok szerint is. Vagy még mindig félnek, hiába az új-régi rendőri vezetés, vagy annyira le vannak épülve ott is?

Ehelyett úgy tűnik, mintha mindenki kivárna, és az ügyészség feladatait részben átvenni hivatott, előre bejelentett új intézmény létrejöttére várna. Ez NEM az új miniszterelnök dolga, hanem az övék!

Minden elvesztegetett nap a bizonyítékok eltüntetésének, a vagyonok átrendezésének és a felelősség elől való menekülésnek kedvezhet.

A régi ellenzék félreértett szerepe

Szemfényvesztés azt állítani, hogy a régi ellenzékben ne lettek volna felkészültebb vagy jobb politikusok, mint Magyar Péter vagy a köré szerveződött politikai közösség számos tagja. Dehogynem...

A régi ellenzéknek azonban gyakorlatilag nem volt esélye. A választási rendszer, a propaganda, a félelemkeltés, a kormányzati médiafölény, a gazdasági függőségi viszonyok, a vállalkozók befolyása a munkavállalókra, a polgármesterek befolyása a közmunkásokra, valamint az ellenzéki szavazatok szétaprózódása együtt olyan politikai környezetet teremtett, amelyben a NER leváltása szinte lehetetlen volt.

A TISZA ezt a politikai helyzetet ismerte fel, és erre építette sikerét.

A házelnökkel való vita

A napokban lezajlott parlamenti vita jól megmutatta, hogyan alakította át a NER saját politikai érdekei szerint a parlament működésének szabályait.

Az 1994-es Házszabály (46/1994. (IX. 30.) OGY határozat 54. §-a) még egységesen kezelte a tárgytól eltérő felszólalásokat. Nem tett különbséget országgyűlési képviselő és kormánytag között, hiszen mindkettő ugyanannak a parlamentnek a tagja.

A NER ezt később 2014-ben úgy módosította, hogy a kormány tagjai kiváltságosabb helyzetbe kerüljenek a parlamenti vitákban. Vagyis éppen azt az egyenlőséget bontotta meg, amelynek egy demokratikus parlament működésének alapját kellene képeznie.

Ezért különösen visszás, hogy az új miniszterelnök, akitől a házelnök szerintem teljes joggal megvonta a szót, a NER által átírt szabályozásra hivatkozott.

Egy olyan szabályra, amelyet éppen azért változtattak meg, hogy a kormány kedvezőbb helyzetbe kerüljön az ellenzékkel szemben. 

Ha valóban demokratikusabb Országgyűlést akarunk, akkor ezt a kivételező szabályozást kellene megszüntetni, és vissza kellene térni a korábbi, minden képviselőre egyformán vonatkozó házszabályi rendelkezésekhez.

Nem is volt házbizottsági ülés, mert mindenki Péterkéjének szembesülnie kellett volna azzal, hogy Orbán Viktor adott alá loval, ha értik, mire gondolok. Ha nem az sem baj. Nem mindenki jogász.

Zárszó: fogy a türelem

Nagy volt a várakozás, és ezzel együtt egyre inkább fogy a türelem is. A parlamenti cirkusz legfeljebb a politikai kommunikáció része, de nem helyettesíti a kormányzást.

Sem Magyar Péternek, sem Radnai Márknak nincs erkölcsi joga helyettünk eldönteni, ki legyen a köztársasági elnök. 

A "magyar emberek" durva befolyásolása folyik a részükről, miközben azt a látszatot keltik, hogy nekik is van lehetőségük véleményt mondani.

Persze, lehet, hogy visszakoznak majd, mint az oktatási miniszteri posztnál, de a szó elszáll, a poszt megmarad!

Nem mindenki hülye, no!

Üzenet a tiszás képviselőknek

Ti NEM egy embernek tartoztok felelősséggel és lojalitással, hanem a saját választóitoknak!

Ti országgyűlési képviselők vagytok, akik a saját lelkiismeretük és a választóik előtt tartoznak felelősséggel.

Merjetek önálló véleményt megfogalmazni! Merjetek adott esetben nemet mondani saját pártvezetőtöknek is. 

Nem szolgák, hanem országgyűlési képviselők vagytok!

A frakcióban komoly szakmai és emberi életúttal is rendelkező emberek ülnek. Ne hozzanak szégyent magukra azzal, hogy mindenben automatikusan igazodnak egyetlen ember akaratához. Látni az arcukon is, hogy sokszor szenvednek attól, ami a Tisztelt Házban folyik. 

A magyar emberek nem egy szelfiző politikai influenszert akartak miniszterelnöknek, hanem olyan vezetőt, aki képes irányítani az országot, és miniszterelnökként is tud viselkedni. Gondolom én, bár lehet, hogy "konzervatív" vagyok egy keresztény jobboldalt konzervatív miniszterelnökkel szemben, baloldali értékeket valló magyar állampolgárként...

A nemzetközi közvélemény ugyanis nem a látványos politikai performanszokat fogja értékelni, hanem a kormányzás minőségét, az eredményeket és a demokratikus működést. Ez az, amiben most már mielőbb bizonyítani kell.

No! Szóval ez a véleményem!

Ugye, nem fog értem jönni a fekete autó, és nem nyomoznak rám a régi- új kollégák, rám a szolgálati járandóságban részesülő volt rendőr főtisztre, akitől még mindig vonják csökkentés jogcímen a személyi jövedelem adónak megfelelő összeget, pedig nem is dolgozom!

Üdv:

Horváth Feri

Utóirat: amúgy érdekel még valakit, hogy a szomszédunkban véres háború dúl, ahol az orosz agresszor garázdálkodik az ukrán nép ellen? Lesz bilaterális szerződés a kisebbségi magyar nyelvhasználatról? Ha igen, mikor?

20260719 Unalmas hétköznapok

Unalmas hétköznapok

Horváth Ferenc írása 2.0

2026.07.19.

Mottó: ha elszabadul egy ló, valakinek mindig meg kell állítani.

A forrásalapú választási ígéretek késnek. Minden áll. A magyar nép, vár. Nem mindenkit érdekel a parlamenti fedőcirkusz, bár néha élvezik. Csak éppen Rogán, Szijjártó és Lázár le se sz@rják a képviselőséget. Szijjártó már le is lépett, talált magának védelmezőt. Petike köpni-nyelni nem tudott...jó kis akkumulátorgyárak, ugye...meg a kommunista Kína, ugye ...nem befolyásolja a magyar embereket, hogy befogadták a másik Petikét...

Ergo a fidesz főkolomposai kinevetik az ordibátort. 

Aztán az gondol egyet - mit neki a nép meg a jogtudósság - beszél egyet Polgár Judittal, hátha elvállalja a "szatyor fing" szerepét... Á, dehogy befolyásolta a birkákat, á dehogy is..

Bár a Tiszára szavaztam, mert bárki csak Orbán ne, azért hülye nem vagyok.

Sulyok Tamás helyében én a TISZA frakcióhoz szóltam volna a lemondásom alkalmából:

Fiktív ez szöveg, mert kell neki az a szép summa, ami az elődeinek is jár de...

"Nagy most az Önök 2/3-os felelőssége! Ha a vezetőjük mások méltóságát nem tartja tiszteletben, lehet, hogy az Önökét sem fogja és akkor Önöknek majd lépnie kell. 

A képviselőség nem azt jelenti, hogy szolgamódra követjük a miniszterelnököt, hanem azt, hogy kordában tarjuk, ha kell.

Mert nem egy ember vezeti ezt az országot, hanem most Önök, együtt. Most, ki a szatyor fing kedves tiszás képviselők? Senki, ugye? Döntött a főnök...

Persze, ha az Orbán-mintát követik, akkor sok sikert maguknak is... és Isten óvja Magyarországot!

Na, jónapot!"

Jogi szempontból tényleg igaz, hogy belülről, a Parlamenten keresztül nincs kényszerítő fék Magyarra, amíg a frakciója fegyelmezett — de ez nem jelenti azt, hogy semmilyen következmény nincs a döntéseinek. Sokan figyelik, hogy mit mond és mit csinál... Külföldről is, sőt az Európai Unióból is...

Haszonleső használt birkák pedig mindig vannak...

Na, most megint azt mondom, jó napot, Isten óvja Magyarországot!

Üdv: Horváth Feri

20260712 Hagyjuk őket dolgozni...

 

20260712 Hagyjuk őket dolgozni...

Horváth Ferenc írása

2026.07.12.

Mottó: Isten azt mondják hat nap alatt teremtette a világot. Én, adnék az új kormánynak hat évet és szabad kezet, mint egy római dikátornak, akinek csak hat hónapja volt helyrehozni a dolgokat.

Gőzerővel dolgozik a TISZA-kormány. Ez, vitathatatlan. A büdzsé azonban nincs jó állapotban. Az Orbán-kormány tett róla, hogy így legyen. A sok bevett közpénz bőségszaru a haveroknak valamint a sok választási érdekből kiszórt, adókedvezménynek álcázott, a tehetősebbekhez irányított kvázi szociális ellátás, teremtett egy hatalmas vákuumot.

Megint hatalmas jövedelmi különbségek vannak. A kereskedő azt mondja: a fél országnak van elkölteni való pénze, jó a kereslet, hát emelem az árát a szép termékeimnek, mert vannak, akik meg tudják venni. A selejtesebbjét pedig még mindig el tudom adni jó pénzért a szegényebbeknek. A Tiszának itt nincs mozgástere.

Orbán megígérte, bevezette, a tehetősebbek pedig nincsenek olyan állapotban és tudati szinten, hogy a szerzett jogaikból engedjenek. Ergo a szegényebb társadalmi rétegeket kellene úgy felhúzni, hogy közben az igazságtalanul kiszórt jótékonysági közpénzmilliárokat nem sarcolják meg.

Nem könnyű feladat. Billeg is tőle a közgazdaságtan rendesen. Bokros Lajosnak igaza van, de azzl célt ebben az országban elérni nem lehet. Bizony ez így is úgy is hitelfelvételekhez fog vezetni és kompromisszumokhoz az összeszerelő üzemekkel.

Mindeközben az államhatalmi "védőernyő" nélkül maradt alvilági elemekre is oda kéne figyelni egy szerintem gyenge lábakon álló rendőrséggel, ami szintén nagyon nehéz feladat.

Én, ennek a két ténynek tudom be, hogy az eleddig "szabályozott" és némileg bónuszként működni hagyott kábítószerpiacon káosz lett úrrá. Bármit eladnak az aljas gazemberek, mert a fél ország kábítószerfüggővé vált. A már függő és nincstelen, maguk is bűnözővé váló egyedek a kábítószerektől és a frusztrációiktól teljesen behülyültek. A nem is csövesként de rosszul kinéző durván mentálisan beteg, erkölcsvesztett vademberek már bárkire veszélyesek, és bármikor. Ami riasztó az, hogy már bárhol is. Nincs tabu terület.

Nem a pátyolgató álszentek, hanem komoly szakemberek bevonásával ki kell alakítani egy olyan állami prevenciós, ha kell intézményi fegyelmező rendszert, ami szükség esetén szabadságelvonó kényszerintézkedésekkel is járhat velük szemben.

Fogadjuk el - még annak tudatában is, hogy valaha igen csekély hatásfokkal működő -, kényszerelvonó intézeteknek újra helye van a magyar jogrendben és pénzt kell hozzá rendelni. Ha tetszik ez egyes szakembereknek, ha nem!

/Megjegyzem a szocialista időkben többezerszer kevesebb olyan "ügy" volt, ami a kábítószerről szólt, mint ma, sokkal jobb közbiztonság mellett./

Sokezer dologtalan de erős és dühös társadalmi parazitát tart el ez az ország, akik könnyű prédái az alvilágnak. Azt is tudni kell róluk, hogy a szülői- rokoni segítséget is csak azért fogadják el, hogy több jusson kábszerre. Önmaguktól már nem képesek az önsorsrontásból visszafordulni!

Ők is az Orbán-kormány felelőtlen kormányzásának a "termékei". Foglakozni kell velük, mihamarabb!

Mert ha nem, ők lesznek az egyik feláldozható rongyos hadserege egy autokratának, aki most nagyon dühös. 

Ez a véleményem!

20260709 Két ügy, két semmi...

I.

NATO csúcs 

Egy kalap semmi volt a NATO-csúcs, bármit is mondanak. 2026.07.09.

Két alig élő vénember aljas kis hattyúdala. A török alig élt, az amerikai pedig hozta a formáját: 

Iránnal nem bírnak, vagy nem akarnak bírni. Hadd nőjön a zsebük tartalma is egy kicsit a levegőben lógó közel-keleti olaj miatt! Jó jön nekik az a kis közel- keleti válságocska mostanában. Netsnjahu is Erdogán is profitál belőle....

A spanyolokkal pedig az elmebajos ameriai egyáltalán nem akar kereskedni, mert nem engedték, hogy az országuk belekeveredjen az Irán elleni háborúba, hogy a náluk telepített amerikai bázisokról lőjék Iránt.

Micsoda spanyol bűn, hogy jogos érdekből nem akartak a lába kapcája lenni egy gátlástalan gazembernek.

Mindenki illegette ott magát, mindenki a nagy, kezdetleges népirtó társadalom az USA aljas bűnöző elnökétől tartott, és úgy tettek, mintha örülnének annak, hogy jó sok pénzt kell a NATO-ba tenni, csak azért, hogy az amerikai fegyverkereskedők bevétele még nagyobb legyen.

A magyarokra meg senki sem figyelt, kivéve talán a mi elmebeteg Viktorunkat, aki itthonról azt vízionálta, hogy Trump még most is szereti őt. Szegény...

De mit is tehetne hozzá Magyaroszág a legerőszakosabb államok diktátorainak mocskos jàtszámáihoz...?

Putyin pedig köszöni, jól van.

Trump még mindig Grönland megszerzéséről álmodozik, vagyis a nagy, fehér birodalmi gondolkodás mint jövőkép továbbra is él. 

Putyin álma Európa Berlinig történő bekebelezése, Trumpé pedig Nyugat-Európa, Grönlandon keresztül Észak-Amerika, Kanada és Dél-Amerika stratégiailag fontosabb térségeinek amerikai befolyás alá vonása.

MilyeLn jó is az a világnak, hogy egy gátlást

alan nagyképű vén gazember akár romba is döntheti!

Utóirat: talán Zelenszkij járt jól, de persze... Valahol el is kell sütni azokat a egy fegyvereket, amiket majd újra pótolják és adtak neki pár milliárd eurót.

Hivatalosan:

A legfontosabb politikai és katonai döntések

Magyarország álláspontja:

Magyar Péter megerősítette, hogy az ország elkötelezett egy egységes és erős NATO mellett. Ugyanakkor világossá tette, hogy Magyarország sem fegyvert, sem katonát nem küld Ukrajnába. Emellett a magyar miniszterelnök brutális agresszornak nevezte Oroszországot a csúcstalálkozón.

Kétoldalú tárgyalások: Zelenszkijjel a közeljövőben tervezett hivatalos találkozójuk során közösen látogatnak el Kárpátaljára, Beregszászra. (Uncsi már)

Nemzetközi tárgyalások: 

Magyarország miniszterelnöke a csúcson külön egyeztetést folytatott Kanada, Norvégia és Montenegró kormányfőivel is.

Bla-bla-bla..

Védelmi kiadások a fókuszban: 

A szövetség főtitkára a puszta ígéretek helyett konkrét lépéseket követelt a tagállamoktól a védelmi büdzsék terén. Az európai kormányok milliárd eurós védelmi kiadások bejelentésével igyekeznek csillapítani Donald Trump amerikai elnök haragját. Magyarország ezzel összhangban hatalmas fegyverkezési programot hajt végre 2035-ig.

II. Fidesz tünci - elment a macska szaladgálnak az egerek

Most, őszintén!

Érdekel valakit Szakács I. sorsa?

Mert engem, nem.

Mondjuk ki: nem egy Táncsics típus, na. Egy tahó volt, az is maradt. Voltak, akik influenszernek hívták, de szerintem csak egy tahó volt.

Mondjuk ki azt is: a birkáknak minden mindegy, csak fizesse meg az, aki nótát kér. Hát, fizessetek nekik de ne feledjétek: A NAV-ot és a figyelőket ma már más irányítja.

Tünci, Tünci, ugatás, telefonlámpa... Ha ennél több, csata meg ilyenek mint 2006-ban, akkor lesz meglepi is. - szerény véleményem szerint, teszem hozzá!

Csatolmány!

...és mivé lett az ácsi fideszes cserebogár? Na, mivé?

A Védvonal nevében közleményt adott ki Czunyiné Bertalan Judit (07.08)  fideszes politikus, aki arról írt, hogy hajnalban értesültek Szakács őrizetbe vételeléről, majd közölte, hogy ők látják el az influenszer jogi védelmét. 

Czunyiné tiszás önkényt emleget, és azt írta, „a véleménynyilvánítás alapjogának szükségtelen és aránytalan korlátozása, ha valakit politikai véleményének kifejtéséért büntetőeljárás alá vonnak.”

A Btk-t egyébként a fideszes kétharmad módosította legutoljára.

A bolondok már megint a spájzban vannak! Hagyjátok nyitva a kaput nekik, hadd csodálkozzanak!

Némelyek Karmelitáznak de ott most a kutya se nincs.

Bájos, hogy a köztársasagi elnöki palota előtt tüntetnek a jó kis szolga köztársasági elnökükért.

No, de lássuk a vidéki buszokat! Honnan indulnak az öntudatos fideszes ellenzékiek, akik ingyen és bérmentve kiállnak Sulyok Tamásért és vajon kiszabadítják-e a fdeszes tahó táncsicsot?! :)... avagy inkább nem jönnek, mert visszanyalhat a fagyi, mint azoknak az ellenzékieknek egykor, akik a Fidesz ellen tüntettek valaha...

Hol van ma tüntetés a Várban?

Helyszín: A Karmelita szomszédságában lévő Sándor-palota előtt.

Időpont: Ma, július 10-én csütörtökön, este 18:00 órakor. 🤣

Szervező: A tüntetést Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP hirdette meg.

Apropó: Tiltakozás a Tisza-kormány alaptörvény-módosítási tervei, valamint Sulyok Tamás köztársasági elnök jogköreinek tervezett megváltoztatása ellen.

Kedves nézők!

Jó szórakozást!

Üdv:

Horváth Feri

20260708 Emeljetek a pajzsotokra

 20260708 Emeljetek a pajzsotokra

Horváth Ferenc írása 2.0

Mottó: komolyan mondom, kisebb dobbantó kéne minden magyar politikusnak!

2011

Felvezető

Nem vagyok már fiatal. Lassan a filmek sem tudnak lekötni. Unalmasak. A kaptafák ugyanazok és a végkifejletek borítékolhatók. 2008 óta követem intenzíven a magyar politikai eseményeket. Unalmasak. …és nem a politikusokkal van a „baj”- szerintem.

Le kell bontanom egy mítoszt. Nem minden politikus egy zseni. Sőt, a politikusok nagy része nagyon nem az. Azonban képesek csapatban gondolkozni, ahol mindig van egy vezéralak, aki viszi a prímet. Nem érdekes az, hogy a civilek köreiben pedig, ha azt mondja valaki – mint tettem én 2014-ben - , hogy emeljetek a pajzsotokra és küzdök értetek, az a világ legnagyobb sértése számukra? Ezek szerint a „politikus” inkább alárendelő szerepkör, a „civil” pedig inkább mellérendelő. Ennek ellenére, mindkét helyen érvényesül egyfajta tekintélyelvűség, bár tagadják.

Az ember bizonyos szempontból jellemben és viselkedésben is változik az évek során. Nincs ezzel baj. A tudás és a tapasztalat akarva-akaratlanul egyre több. Aztán egy idő után rájövünk, hogy csak a nevek változnak és bizonyos szempontból a minket körülvevő környezet, amelyik a véleményem szerint egyre, hogy is mondjam csak, bonyolultabb.

Következmények

Visszatérek a jelenbe a múltból. Az idő vet csak gátat annak, hogy némelyek ne az életük végéig maradjanak valamilyen szerepkörben, ha politikáról van szó, vagy annak a klónozott változatáról, az álpolitikáról, ami gátja a valós politikának.

Legutóbb akkorát bukott Orbán Viktor, mint ide Hanoi. Várható volt, hogy a társadalom egy része megunja. Unták már régebben is azok, akik nem voltak benne az osztogató kosárban. Azonban olyan három-három és félmillió ember szervezetlenül, jövőkép nélkül tengődött. Bogár László sugallatása a végül az aljas maffiózóvá vált Orbán Viktor és közvetlen köre egyszerűen eldöntötte, hogy lebontja a szociális hálót és magára hagyja a szegényeket vagy bármely okból elesetteket. Így az állampárt maga lett a magyar maffia, ami persze egy igen „civil” kifejezés, mert a központosított államhatalomra inkább illene a fasiszta jelző, míg a korrupcióra a hűbéri rendszer kifejezés. Milyen hülyén hangozna ez: „rendszerszintű korrupcióra épülő központosított állampárti egyeduralom”. A civil „maffia” fogalom a társadalom majdnem láthatatlan szintjén, ugyanerről szól.

Továbbra is eltérve a mainstream fogalomhasználattól, minek neveznénk ebben a gondolatkörben azokat, akik érdekből támogatták a fideszes Orbán Viktor ez irányú törekvéseit? Megmondom: bűntársaknak. Tehát a magyar nép Fidesz-KDNP-re szavazó része, nagyon komolyan mondom, bűntárs volt abban, hogy a tekintélyelven működő közpénztolvaj és közpénzt érdemtelenül osztogató magyar maffia banda a végén már nyíltan és nem adva semmiféle véleményre úgy gazdálkodott az adófizető magyarok adóforintjaival, mint a sajátjával. Miközben 60 ezer milliárd közpénzforintnak lett magántulajdonosa, addig sokan szépen elvoltak a „pórnépnek” de inkább a tehetősebbeknek szórt közpénzmorzsákkal.

Egy Shakespeare-i félre: Majd falnak megyek, amikor ezek a bűnös fideszes és álszent politikustársaik Orwelltől próbálnak idézni. Olyan vastag a pofájukon a bőr, úgy bíznak a saját maguk által megerőszakolt jogrendben, hogy lassan áldozatnak állítják be magukat. Annyi a rongyember közöttük, hogy az már vérlázító.

Visszatérve a nép áldott, sunyi fiaira. Imádják a mai napig a titkos, törvénytelen vagy etikátlan megállapodásokat, amelyek útján munka nélkül jutnak előnyhöz.

Na de mi az az előny?

Az előny olyan kedvezőbb helyzetet, adottságot vagy erőforrást jelent, amelyből a birtokosa számára közvetlen vagy közvetett haszon, versenyképesség és befolyás származik. Egy olyan potenciál, amiért meg kell dolgozni vagy jó helyen kell lenni jókor és jó időben. A politikai és az anyagi előnyök gyakran kölcsönhatásban állnak egymással. A politikai befolyás felhasználható anyagi előnyök (pl. állami megrendelések, támogatások) elnyerésére, míg a megszerzett anyagi javakat a politikai hatalom fenntartására, kampányok finanszírozására vagy a támogatói bázis növelésére lehet fordítani. Körülbelül ezt hívják erőforrás-allokációnak, azaz MUTYINAK, vagy OLDJUK MEG OKOSBA szindrómának. Ebben jó a magyar.

Szóval, Orbán Viktort megunták. Tett róla, hogy ez ne legyen nehéz. A fasiszta lassan már náci lett, nácikkal foglalkozott, adott nekik kölcsön is, mint például Marine Le Pen francia szélsőjobboldali politikusnak és szívesen fotózkodott már az AfD szélsőjobboldali populista, euroszkeptikus extrémista politikai párt társelnökével a leszbikus Alice Weidellel is. Toroczkai is a barátja lehet, de ezt hosszú évek óta kvázi tagadják, de persze ugyanazokért rajonganak külföldön. Mindegy is.

Két generáció is felnőtt lett a nagy, hosszú elnyomás alatt. Igaz, hogy tanulhattak, igaz, hogy a szüleik nagyrészt haszonélvezői voltak a mutyiknak, igaz, hogy az orwelli középen lévőknek a gyermekei és igaz az is, hogy jellemben és viselkedésben némileg deformáltak és lázadóbbak a szüleik ellen, mint mi voltunk valaha. Mindent is tudnak, csak az élet egyszerű dolgai nem érdeklik őket. Arra ott van apu és anyu, amíg vannak. No, nem mindegyik ilyen, de valljuk be, hogy sok ilyen is van a rendszerváltó választó fiatalok között. (Az mondjuk igen érdekelne, ha az új politikai rendszerváltó rendszerben a mutyi-feltárásba a szüleik is belebuknának, mit tennének, de ez a jövő és sok aljas kis mutyista meg fogja úszni, hogy Orbán illegális közpénzmorzsáit csipegette ő is.)

Kik ülnek most a parlamenti patkókban?

Az ellenzéki oldal a „maradványkezelő” Fidesz-KDNP képviselők, akiknek az a dolga, hogy nagy hirtelen védjék a jogállamot, amit ők bontottak le atomjaira. Olyanok, akiknek van bőr a képükön ezt rezzenéstelen arccal végigcsinálni és egy szélsőjobboldali sokszor náci, sokszor szimpla rasszista mélymagyar egyedek, akik általában, - mondom általában -, jól látják meg a kirívó társadalmi problémákat, de a válaszuk rá faék egyszerűségű; bérrabtartás, húzni a vizes füvön, taknyukon nyálukon, akiket ők utálatosnak kiáltanak ki. Ha ők lennének hatalmon válogatnának, hogy most ki Magyarország első, másod- és harmadrendű ellensége, kedvük szerint. Nemrégiben a vezérük azt mondta, hogy társadalmi igény van rá, hogy a Fidesz és Mi Hazánk együtt takarítsa el a Tiszát. Szegedi Csanád híres mondása jutott az eszembe…

A kormányoldalon kik találhatók? Kiugrott, kirúgott fideszesek, az orwelli középen lévők, akik most felülre kerültek, és azok a civilek, akik most tanulják a pártfegyelemet, akik most szembesülnek az „emeljetek a pajzsotokra és én küzdök majd értetek” szlogennel a vezetőjüktől, az ófideszes megmondó hajcsártól, (akitől mondjuk ki: félnek), akit hajt a becsvágy és a rendteremtés mítosza. Államférfi szeretne lenni, de ez a jelleme és a viselkedése miatt nem nagyon megy neki. Vagy csak egyszerűen most is a tanácsadói döntik el, hogy mit kell csinálnia, mint 2024. márciusa óta mindig is. Van benne tűz és akarat. Mint valaha a példaképében, Orbán Viktorban is volt. Orbán inkább plebejus, ő inkább patrícius, de mindkettő a nép fiaiként akar tetszelegni.

Persze drukkolok Magyar Péternek még így is és a mögötte álló agytrösztnek is, mert már dugába dőlt a Fidesz-mítosz, ki lett fosztva az ország, és közel jártunk ahhoz, hogy Orbán behívja Putyint és neki adja a hatvanpusztai dácsát. Inkább legyünk a Nyugat barátja még egy darabig, ismerve a magyar mentalitást, mint Putyin csicskása. A „még egy darabig” azt jelenti, hogy a lét meghatározza a tudatot. Már most készül Magyar Péter is a Visegrádi Négyek kibővítésére, ami azt is jelenti, hogy ha többen lesznek kelet- és közép-európaiak együtt, akkor bekevernek a mutyista elhülyült Nyugatnak, ami megint csak a szélsőségesek irányába fogja elhajlítani a kormányrudat.

Most egyelőre a leszámolás nevű film fut és joggal, csak szebben kéne csinálni, szerintem.

Persze az istenadta nép, amely 16 éven keresztül megválasztotta a diktátort nekünk, politikai sanyargatottakat akar látni, meg a nagy elszámoltatást, amire van is némi esély. Ahogy azonban megy a visszamutogatás a mocskosságokra, az maga is visszataszító. Olyan kis becsületes kis tiszás szakemberekből lett képviselőknek is előszó a fideszes csinovnyikokra való mutogatás, akiknek ez nagyon nem a lételeme. Vannak közöttük zseniális elmék, Magyar Péternek hagyni kéne őket a saját profil kialakítására.

Lám, a miniszterelnök Erdogánhoz ment a NATO-csúcsra is. Kimért volt, átszellemült arcú, és igen röviden fogott kezet az őt kissé lekezelő török diktátorral. Nem jópofizott sokáig. Megérezte a lekicsinylést Orbán Viktor egykori barátjától és üzlettársától! Jól csinálta a fiú, na! Átszellemült arca, arra engedett engem következtetni, hogy a nagyapjára és a keresztapjára gondolt közben, őket akarja követni, államférfi akar lenni!

Itthon pedig a jogállamot védő fideszes maradványkezelők brillíroztak a nácikkal együtt. Az igazságügyi miniszter nem ehhez szokott hozzá. Még nem tanulta meg, hogy azt mondja: „Boldog karácsonyt”, oszt jónapot. Védte a védhetetlent, ahelyett, hogy annyit mondott volna: a jogállam visszaállítása követelmény, mi ezt meg is fogjuk tenni, még ha vissza kell erőszakolni a jogrendet maguktól, akkor is. …és ennyi. A többinek pedig csak ásítozni kellett volna, mint ahogy a Fidesz tette, amikor a Fidesz ellenzéke veregette magát a padlóhoz, feleslegesen.

Hogy mi lesz a jövő?

A miniszterelnöknek hatalmasak az ambíciói itthon is és külföldön is. Falakba csak akkor ütközik itthon, ha nem lesz sok közpénz vagy az EU mutyisták megfúrják az euromilliárdokat. Mert az istenadta nép pénzérzékeny és forog ha kell mint a motolla. Mindent is nekik, ahogy a Fidesz pénzzel beetette őket a választás előtt!

Külföldön akkor van a baj, ha a jobboldali, konzervatív, keresztény eszmerendszer mentén túl sokat konfrontálódik, és akkor hiába a „mi a magyar emberek érdekeit tartjuk szem előtt” szlogen, koppani fog, mint az éji bogár.

Remélem nem így lesz! Mert a fasisztákat már partvonalra tette a TISZA, de az esetleges gazdasági elégedetlenség mindig felhozza az iszapból a magyar Alice Weidel-eket is, akik már ott ülnek a parlamentben lassan 16 éve. Akkor inkább már a TISZA és az átszellemült vezetője érjen államférfivé, még ha lassan is!

20260707 A MAGYAR LEGITIMÁCIÓS PARADOXON

A MAGYAROK LEGÚJABB JÁTSZMÁJA EGYMÁSSAL SZEMBEN, AVAGY MIT IS JELENT A LEGITIMÁCIÓS PARADOXON

Horváth Ferenc publicisztikája

2026.07.07.

Tizennégy évvel ezelőtt, 2012. január 1-jén egy fideszes kétharmad, minden érdemi társadalmi egyeztetés nélkül, saját szája íze szerint tákolta össze azt a jogszabályt, amelyet Alaptörvénynek neveztek el.

Az Európai Unió akkor hallgatott — nem azért, mert nem látta a bajt, hanem mert nem volt, és ma sincs olyan jogi eszköze, amellyel egy tagállam belső alkotmányos berendezkedésébe közvetlenül beavatkozhatna.

Tizenöt alkalommal módosították ezt a szöveget azok, akik bevezették — legtöbbször ugyanazzal a módszerrel: egyéni képviselői indítvánnyal, éjszakai benyújtással, konzultáció nélkül, amikor éppen a hatalmuknak volt rá szüksége.

2026 nyarán új szereplő lépett színre

A Tisza Párt megszerezte a kétharmadot, és most a tizenhetedik módosítással azt ígéri: lebontja a Nemzeti Együttműködés Rendszerének maradványait, eltávolítja Sulyok Tamást, korlátozza a képviselői mandátumokat, visszaállítja az Alkotmánybíróság 70 éves korhatárát — mindezt egy szélesebb, konszenzusos új Alkotmány megalkotásáig tartó, deklaráltan átmeneti lépésként.

Itt érkezünk el ahhoz, amit legitimációs paradoxonnak nevezek.

A módszer ugyanaz, csak a cél más, nem igaz?

A kérdés, amit sem a kormánypárti retorika, sem az ellenzéki reflex nem szeret feltenni: ha egy kétharmados többség egyoldalú, gyors, társadalmi egyeztetés nélküli alkotmánymódosítása 2011-ben a demokrácia lebontásának eszköze volt, akkor ugyanez a módszer miért válna 2026-ban a demokrácia helyreállításának eszközévé, csak azért, mert most a szándék állítólag nemesebb?

A Velencei Bizottság már most, a tervezet kapcsán ezt a feszültséget fogalmazta meg: elismeri, hogy a jogállamiság helyreállítása legitim cél, de hangsúlyozza, hogy ehhez megfelelő eljárási garanciák és érdemi társadalmi konzultáció szükséges. Vagyis — jogászi nyelvre fordítva — a cél nem szentesítheti az eszközt, ha az eszköz maga az, ami ellen a fellépés irányul.

Ez nem formalista kukacoskodás. Aki ismeri a hatalomgyakorlás logikáját, tudja: az a precedens, amit ma "átmeneti szükségállapotra" hivatkozva teremtünk, holnap bármelyik következő kétharmados többség kezében fegyverré válik — függetlenül attól, hogy azt Orbán Viktor vagy Magyar Péter tartja a kezében.

Amit az Európai Unió tehet, és amit nem!

Fontos leszögezni: sem az Európai Bizottságnak, sem az Európai Parlamentnek nincs jogi eszköze arra, hogy egy tagállam alkotmányos szövegét — legyen az Alaptörvény vagy annak bármelyik módosítása — hatályon kívül helyezze vagy tartalmilag felülírja.

Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése kifejezetten védi a tagállamok alkotmányos identitását.

Amit az EU tud tenni: kötelezettségszegési eljárást indítani konkrét irányelv-sértés esetén (mint 2012-ben az adatvédelmi biztos elmozdításánál), jogállamisági kondicionalitási mechanizmussal uniós forrásokat visszatartani, vagy politikai állásfoglalásokkal nyomást gyakorolni.

Az elnök elmozdítása, a képviselői cikluskorlát vagy az AB-bírák korhatára önmagában egyik kategóriába sem esik könnyen — ezek tisztán belső közjogi kérdések, amelyekben legfeljebb a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága szólhat bele, ha valakinek a választhatósághoz való jogát sértik meg.

Ez azt jelenti: a magyar társadalomnak — nem Brüsszelnek, nem Strasbourgnak — kell eldöntenie, elfogadható-e az az érvelés, hogy "most kivételesen szabad".

A valódi mérce

Nem az számít, amit egy kormányfő a Facebook-oldalán vagy egy sajtótájékoztatón kijelent a szándékairól. Az számít, hogy amikor eljön az új Alkotmány megalkotásának ideje, az valóban széles társadalmi részvétellel, ellenzéki bevonással, érdemi vitával zajlik-e — vagy ismét egy kétharmados többség írja majd a maga szája íze szerint, csak épp más zászló alatt.

Több kérdésre lehet választ adni jogászi eszközökkel: mennyi nap állt rendelkezésre a konzultációra, hány szervezet véleményét kérték ki érdemben, milyen formában vették figyelembe az ellenvéleményeket, például. Ezek mérhető, számonkérhető szempontok.

Amire viszont senki nem tud jogi választ adni, az a politikai kultúra kérdése: képes-e egy magát demokratikus megújulásként meghirdető hatalom lemondani arról az eszközről, amit — jogosan — a korábbi hatalom legnagyobb bűnének tartott?

Ez a magyarok legújabb játszmája egymással szemben: ugyanazon a pályán, ugyanazokkal a szabályokkal, csak most a mezek cseréltek gazdát. A kérdés, hogy valaki végre le meri-e tenni a labdát, vagy csak továbbadja a következő csapatnak.

Még egy megjegyzés: ugyanonda jut-e majd el Magyar Péter, mint Orbán Viktor, vagy képes arra, hogy az ő a mocskos szája ellenére államférfivé legyen?

Petyám!

Bár, ki nem állhatlak téged, de csináld! A sok vízfej nem ismeri a magyar közmondásokat, mint pl:

A kutyaharapást a szőrivel gyógyítja az elmebeteg magyar ember... Szóval; majdnem így...

Vagy: amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten! Ahol gyalunak, ott forgács is terem! Hadd szóljon!

Üdv, Béláim!

dr. Horváth Ferenc