Tél van
Hideg van, tél van. Miért is ne lenne? Hideg van. Nincs tüzelő. Hideg van. Áram sincs. Hideg van. A pénz is elfogyott. Hideg van, nem hosszabbítottak, közmunka sincs. Bármidet eltüzeled. Bármidet! Az ajtót is, a kerítést is, bármit, ami meleget ad, nehogy kihűljenek…
„Asszony! Küldd iskolába a gyereket! – De hát meg van fázva. – Nem baj! Ott legalább eszik és meleg van.. Meg jöhet a gyámügyes is. Tudod, most pont az hiányzik nekünk!”
Már az uzsorás is jó ember.
Bárki, aki ad, jó ember! Bárki! „Adjál, adjál, hátrányos helyzetű vagyok! Most nem viccelek! Szolgád leszek, csak adjál! Kell, hogy adjál! Kell. kell. kell!” – dobog az agy.
Mitől is látta volna előre, és mit is tudott volna tenni? A beszűkült tudat ételért kiált!
No, ők azok, akiknek általában nem telik internetre, vagy ha igen, már fillérekért adják el a telefont is, bármit, bármiféle adósság árán is! A testüket is.
Nincsenek!
Nem akarod látni őket, pedig ott csellengnek a sárban, versenyt szenvedve a kóbor kutyákkal.. Sokan vannak! Nagyon sokan. Munkanélküliek, öregek, rokkantak, betegek, hajléktalanok, fedél nélküli devizahitelesek, az adósságok adósságának kamatos adósai. A tehetetlenek. Magukra hagyott férfiak, nők, és gyerekek.
Ott csellengnek bízva az Istenben, aki elaludhatott. „Lehet, hogy beteg szegény! Ő is megbetegedhet! Te azt honnan tudod, hogy nem? Ne bántsd az Istent!
Beteg szegény Istenke, nagyon beteg..”
(2019)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzéseik során az emberi méltóságot tartsák tiszteletben! Ha erre nem fognak figyelmet fordítani, én sem fogok önökre.