2026.09.26. Egy Horváth Feris törvényjavaslat - hogy tudjátok, mit csináltok

Ügyészségi és NVVH reformcsomag – törvényjavaslat-tervezet

2026. szept. 26. · összeállította: dr. Horváth Ferenc

A kvázi törvényjavaslat tényanyagát és kronológiáját AI-alapú kutatási segédeszközzel gyűjtöttem és ellenőriztem; az elemzés, a következtetések és az állásfoglalás a szerző saját munkája. Ez másfél óra munkája, amikor is a meterséges intelligenciával kérdezz-felelek játékot játszottam. Majd meglátjuk, hogy egy éven belül, hány gondolatot fognak megérteni a félhkegyelmű politikusok és dolgozzák ki jó pénzért ők. Nekem senki nem fizet az okosságokért!

Preambulum

Az Országgyűlés, felismerve, hogy az igazságszolgáltatás és a bűnüldözés szervezetrendszerében kialakult egyszemélyi, ellenőrizetlen döntéshozatali pontok - így különösen a legfőbb ügyészi tisztség köré épült hatalomkoncentráció - súlyosan veszélyeztették a jogállamiság, a törvény előtti egyenlőség és a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését, az alábbi törvényt alkotja.

A törvény célja:

• a büntető igazságszolgáltatásban részt vevő szervek (ügyészség, Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal - a továbbiakban: NVVH, bíróságok) belső és külső fékek-ellensúlyok rendszerének megteremtése;
• az egyedi ügyekbe történő szóbeli, dokumentálatlan beavatkozás kizárása;
• a sértettek és az eljárás alá vont személyek jogorvoslati jogainak érdemi, független fórum előtti érvényesítése;
• az igazságszolgáltatási szervezetrendszer szakmai és anyagi megbecsültségének helyreállítása, ezáltal a jogászi pálya és a köztisztviselői pálya közötti aránytalanságok mérséklése.

I. Fejezet - A legfőbb ügyészi szervezet átalakítása

1. § A legfőbb ügyészi tisztséget három, egymással egyenrangú, legfőbb ügyészi jogállású tisztségviselő tölti be, akiket a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés egyidejűleg választ meg.

2. § (1) A három tisztségviselő rotációs rendszerben látja el feladatait: hároméves ciklusonként az egyikük gyakorolja a legfőbb ügyészi jogkört, míg a másik kettő legfőbb ügyész-helyettesként működik.

(2) A legfőbb ügyész-helyettesek feladatmegosztása:

• a) ügyellenőrzési és határidő-felügyeleti helyettes - országos szinten felel az ügyek állásának, a határidők betartásának ellenőrzéséért;
• b) működési és korrupcióellenes helyettes - felel a szervezet zavartalan és korrupciómentes működéséért.

3. § (1) A hivatalban lévő legfőbb ügyész havonta, a Büntető Törvénykönyv fejezeti rendje szerinti bontásban beszámol az ügyek állásáról az igazságügyi miniszternek vagy annak helyettesének.

(2) A beszámolót a két legfőbb ügyész-helyettes ellenjegyzi.

4. § A legfőbb ügyészi tisztség - bármelyik rotációs pozícióban - nem tölthető be politikai párt korábbi tisztségviselője által a tisztség megszűnésétől számított 5 éven belül.

II. Fejezet - Utasítási rend és írásbeliség

5. § (1) Egyedi ügyben utasítás kizárólag írásban adható.

(2) Ha a késedelem az eljárás eredményességét veszélyezteti, kivételesen szóban is közölhető az utasítás, de az utasítást adónak azt az elhangzástól számított egy órán belül írásban is meg kell erősítenie.

(3) Az (2) bekezdés szerinti írásbeli megerősítés elmaradása esetén a szóbeli utasítás nem hajtható végre, és arról a végrehajtásra felkért ügyész köteles feljegyzést készíteni.

6. § Minden írásbeli utasítást iktatni kell, és azt a korábban jelzett Felügyeleti Tanács (V. Fejezet) számára a negyedéves jelentésben fel kell tüntetni.

III. Fejezet - Javadalmazás és életpálya

7. § (1) Az ügyészségi és bírói szolgálati törvény javadalmazási fejezete kiegészül egy, a fogyasztói árindexhez kötött korpótlékkal, amely három évente automatikusan, jogszabályi erővel, minimum 20 000 forinttal emeli az érintettek illetményét.

(2) A korpótlék nem érinti, nem helyettesíti és nem csökkenti a köztisztviselőket egyébként megillető illetményemelést.

8. § (1) A jogi diplomát szerzett, speciális ügyészi szakvizsgát tett pályakezdők nettó 500 000 forint illetménnyel kezdik szolgálatukat, csoportvezető ügyész mentorálása alatt, mentorált-gyorsított rendszerben.

(2) A már szolgálatban álló, alacsonyabb illetményű ügyészi állomány számára egyszeri felzárkóztatási kiegészítést kell biztosítani, hogy az új belépők bére ne okozzon indokolatlan bérfeszültséget.

IV. Fejezet - Ügyáthelyezés és - elosztás szabályai

9. § (1) A legfőbb ügyészség nyilvános, objektív kapacitás-kategória rendszert (A/B/C) vezet be és tart karban, amely az ügyészlétszámot, a szakosodott osztályok meglétét és a nyomozásfelügyeleti kapacitást méri.

(2) Ügy csak azonos vagy magasabb kategóriájú, szomszédos illetékességű ügyészségre helyezhető át.

10. § (1) Az áthelyezés két, egymástól elkülönített lépésből áll:

• a) engedélyezés: annak írásbeli megállapítása, hogy a törvényi küszöbérték (mérhető túlterheltségi mutató) teljesült-e - ezt az ügyellenőrzési és határidő-felügyeleti legfőbb ügyész-helyettes végzi;
• b) kijelölés: az áthelyezés tényleges célügyészségének meghatározása - ezt kizárólag a működési és korrupcióellenes legfőbb ügyész-helyettes végzi, az azonos kategóriájú, szomszédos ügyészségek közötti automatikus, sorsolásos vagy rotációs elosztással.

(2) A kijelölést végző helyettes a célügyészség kiválasztásában nem mérlegelhet szabadon.

11. § Mindkét döntés kizárólag írásban, indokolással, 3 munkanapon belül közlendő az érintett ügyészségekkel és a Felügyeleti Tanáccsal.

12. § Ha a két legfőbb ügyész-helyettes nem ért egyet, a kérdést a hivatalban lévő legfőbb ügyész dönti el; ha ő maga érintett, a Felügyeleti Tanács dönt.

V. Fejezet - A Felügyeleti Tanács létrehozása és hatásköre

13. § (1) A törvény önálló, az ügyészségtől és az NVVH-tól szervezetileg független Felügyeleti Tanácsot hoz létre.

(2) A Tanács tagjai: két bíró (a bírói önkormányzati szervek delegáltjai), egy ügyvédi kamarai delegált, két, a parlamenti ellenzék által delegált tag, valamint két civil kontroll szervezet delegáltja.

(3) A Tanács tagjainak megbízatása 6 év, nem újítható meg azonnal.

14. § A Felügyeleti Tanács hatásköre:

• a) az ügyészségi és NVVH feljelentés-elutasítási és eljárás-megszüntetési panaszok másodfokú elbírálása;
• b) az NVVH vizsgálati cselekményei elleni kifogások másodfokú elbírálása;
• c) az ügyáthelyezési döntések elleni jogorvoslat elbírálása;
• d) a legfőbb ügyészi és NVVH negyedéves jelentések átvétele és nyilvános összesítése;
• e) a hatásköri viták eldöntése, ha arról e törvény külön rendelkezik.

15. § A Tanács NVVH-ügyekre szakosodott tagot vagy albizottságot jelöl ki, amely közigazgatási és pénzügyi szakértelemmel egészíti ki a testület munkáját.

16. § A Tanács döntése a felek számára kötelező; azt sem a legfőbb ügyész(ek), sem az NVVH elnöke nem bírálhatja felül.

VI. Fejezet - A sértett/érintett panaszjoga

17. § (1) A büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) 790–795. §-a és a felülbírálati indítványra vonatkozó rendelkezései e törvénnyel az alábbiak szerint módosulnak.

(2) A feljelentés elutasítása vagy az eljárás megszüntetése elleni panaszt elsőfokon a felettes ügyészség bírálja el; ha a panaszt elutasítja, a sértett - kérelme nélkül, automatikusan - jogosult az ügyet a Felügyeleti Tanács elé vinni.

(3) A felülbírálati indítvány köre kiterjed valamennyi feljelentés-elutasításra és eljárás-megszüntetésre, nem csupán a közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével összefüggő kiemelt bűncselekményekre.

18. § (1) Ha a jogorvoslati határidő és az elévülési idő közelsége miatt a hatóság késedelme zárná el a jogorvoslatot, az elévülés e körben nem hivatkozható a sértett ellen.

(2) Ezt a kérdést panasz alapján a Felügyeleti Tanács vizsgálja.

19. § (1) A kötelező jogi képviselet mellett egyszerűsített, ügyvéd nélküli beadási forma is rendelkezésre áll az első szintű felülbírálati kérelemhez.

(2) Az elektronikus kapcsolattartás kizárólagossága mellett papíralapú alternatívát is biztosítani kell.

VII. Fejezet - Bírósági szervezet: ügyszakok elhelyezési szétválasztása

20. § (1) A bíróságok szervezetéről szóló törvény (Bszi.) kiegészül azzal, hogy a polgári, a büntető és a közigazgatási ügyszak - átmeneti, határidőhöz kötött kivétellel - nem osztozhat közös épületen.

(2) Az állami ingatlanvagyon-kezelő szerv 6 hónapon belül köteles felmérni az átalakításra alkalmas üres vagy alulhasznált állami irodaházakat, és 2 éves ütemtervet készíteni a bíróságok szétköltöztetésére.

21. § Ahol jelenleg egy épületben van több ügyszak, ott a fizikai szétválasztás megtörténtéig legalább külön bejárat, külön váró és külön irattár biztosítandó azonnali hatállyal.

22. § Az egységes központi irattár és logisztika az igazságügyi tárca alá rendelt, de a bíróságoktól szervezetileg független háttérintézményként működik.

VIII. Fejezet - Bírói életpálya gyorsítása

23. § (1) A legalább 10 éve bírósági titkárként szolgálatot teljesítő jogászok gyorsított eljárásban bíróvá nevezhetők ki, a szakmai minimumkövetelmények (gyakorlati idő, vizsga) csökkentése nélkül.

(2) A gyorsítás a mentori kapacitás bővítésével valósul meg: az így kinevezett bírók komoly ítélkezési gyakorlattal rendelkező csoportvezető bírók irányítása alatt dolgoznak, a mentorált időszak alatt önálló ítélkezési gyakorlatot nem folytatnak.

24. § A mentorált időszak időtartamát és a csoportvezetői kapacitás bővítésének ütemtervét az Országos Bírósági Hivatal dolgozza ki, e törvény hatálybalépésétől számított 90 napon belül.

IX. Fejezet - Ügyvédi díjszabás és pályaátjárhatóság

25. § Az ügyvédi tevékenységről szóló törvény kiegészül ügykörönkénti, kötelező vagy ajánlott díjszabással, amelyet az ügyvédi kamara és az igazságügyi tárca közösen dolgoz ki és tesz közzé.

26. § (1) A be nem jelentett, számla nélküli ügyvédi díjazás (leplezett paraszolvencia) elleni fellépés a NAV-adatbányászati eszközök kötelező alkalmazásával és a meglévő büntetőjogi tényállások következetes érvényesítésével történik.

(2) Ez a törvény nem vezet be új, kizárólag az ügyvédi szakmára szabott különadót.

27. § (1) Az ügyészi vagy bírói pályára váltó ügyvéd számára - korábbi ügyvédi jövedelme és az új illetménye közötti különbözet részleges pótlására - 3–5 éves átmeneti kiegészítés jár.

(2) Az átmeneti kiegészítés mértékét és feltételeit külön kormányrendelet szabályozza.

X. Fejezet - Az NVVH-val való együttműködés és az elvonási jogkör korlátozása

28. § A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló 2026. évi XXXIV. törvény (NVVH tv.) az alábbiak szerint módosul.

29. § (1) Az NVVH a folyamatban lévő büntetőeljárást kizárólag akkor vonhatja saját hatáskörébe, ha egyidejűleg fennáll:

• a) a cselekmény az e törvény mellékletében tételesen felsorolt, közvagyont közvetlenül érintő bűncselekmény-kategóriába tartozik;
• b) az ügyészségnél folyamatban lévő eljárásban objektíven igazolható eljárási akadály (hatásköri, kapacitási vagy összeférhetetlenségi ok) áll fenn, amelyet az NVVH tételesen megjelöl.

(2) Önmagában a célszerűségi vagy hatékonysági hivatkozás nem elegendő indok az elvonásra.

30. § (1) Az elvonásról szóló döntés két, elkülönített lépésből áll:

• a) engedélyezés: a 29. § (1) bekezdés szerinti feltételek fennállásának megállapítása - az NVVH alapjogi felelőse és az érintett ügyészség felettes ügyészsége együttesen, írásban végzi;
• b) kijelölés: az elvonás végrehajtása - kizárólag az NVVH nyomozati elnökhelyettese rendelheti el, az engedélyezést követően.

(2) Mindkét lépés kizárólag írásban, a döntés keltétől számított 3 munkanapon belül közlendő az érintett ügyészséggel és a Felügyeleti Tanáccsal.

31. § (1) Halasztást nem tűrő esetben az NVVH ideiglenes intézkedést tehet, de 24 órán belül írásban pótolnia kell a 29–30. § szerinti teljes indokolást, és a Felügyeleti Tanácsot haladéktalanul értesítenie kell.

(2) Ha az utólagos indokolás nem felel meg a törvényi feltételeknek, az ügy visszakerül az eredetileg eljáró ügyészséghez.

32. § (1) Az eljáró ügyészség az elvonás jogszerűségét 8 napon belül a Felügyeleti Tanács előtt vitathatja.

(2) A Felügyeleti Tanács 30 napon belül dönt; döntéséig az elvonás - a 31. § szerinti eset kivételével - felfüggesztő hatályú.

(3) A Felügyeleti Tanács döntése kötelező; azt sem az NVVH elnöke, sem a legfőbb ügyész(ek) nem bírálhatják felül.

33. § Minden elvonási döntést, indokolással együtt, az NVVH és az ügyészség közös, nyilvánosan elérhető nyilvántartásában kell rögzíteni; a Felügyeleti Tanács évente nyilvános összesített jelentést készít.

XI. Fejezet - Az NVVH eljárás alá vont érintettek jogai

34. § (1) A közvagyonvédelmi vizsgálati cselekmény elleni, az NVVH tv. szerinti kifogást elsőfokon a Hivatal bírálja el.

(2) Ha a Hivatal a kifogást elutasítja, az ügyet - az érintett külön kérelme nélkül, hivatalból - a Felügyeleti Tanács elé kell terjeszteni, amely a Hivataltól függetlenül, érdemben vizsgálja felül a cselekmény jogszerűségét és arányosságát.

35. § A kényszer (bírság terhe) alatt tett nyilatkozat, illetve az annak nyomán megszerzett adat nem használható fel az érintett elleni büntetőeljárásban terhelő bizonyítékként.

36. § (1) Ha az NVVH a közvagyonvédelmi vizsgálat során észlelt bűncselekmény-gyanú alapján nem indít büntetőeljárást, e döntését írásban, indokolással köteles rögzíteni.

(2) A döntést a Felügyeleti Tanácshoz be kell nyújtani; a Tanács azt hivatalból felülvizsgálhatja.

37. § (1) Az érintett - a védekezéshez szükséges minimális körben - a vizsgálati szakaszban is jogosult a rá vonatkozó adatokba betekinteni.

(2) A betekintés csak akkor tagadható meg, ha az konkrétan veszélyeztetné a vizsgálat sikerét; a megtagadást írásban indokolni kell, és az a Felügyeleti Tanács előtt felülvizsgálható.

38. § Az NVVH tv. hatásköri elsődlegességet biztosító rendelkezése helyébe a X. Fejezetben (29–33. §) szabályozott elvonási eljárás lép.

XII. Fejezet - Záró és átmeneti rendelkezések

39. § (1) E törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő 90. napon lép hatályba.

(2) A Felügyeleti Tanács felállítására és tagjainak delegálására vonatkozó rendelkezések (V. Fejezet) a kihirdetést követő 30. napon lépnek hatályba, hogy a Tanács a többi rendelkezés hatálybalépéséig működőképes legyen.

40. § (1) A hatálybalépéskor hivatalban lévő legfőbb ügyész az I. Fejezet szerinti rotációs rendszer bevezetéséig, de legfeljebb a hatálybalépéstől számított 1 évig látja el feladatait.

(2) A második és harmadik legfőbb ügyészi tisztségre az Országgyűlés a hatálybalépéstől számított 6 hónapon belül választást tart.

41. § A hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyáthelyezési és elvonási eljárásokra a korábbi szabályokat kell alkalmazni; új eljárás csak a hatálybalépést követően indítható e törvény szerint.

42. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg:

• a) a kapacitás-kategória rendszer (9. §) részletes szempontjait;
• b) az átmeneti bérfelzárkóztatási kiegészítés (8. §) mértékét és feltételeit;
• c) az ügyvédi pályaátjárhatósági kiegészítés (27. §) mértékét és feltételeit.

43. § E törvény sarkalatosnak minősül azokban a rendelkezéseiben, amelyek az Alaptörvény szerint sarkalatos törvényi szabályozást igényelnek.

Általános indokolás

1. A szabályozás szükségessége

A magyar igazságszolgáltatási rendszer legfőbb strukturális problémája évtizedek óta az egyszemélyi, ellenőrizetlen döntéshozatali pontok fennmaradása. A legfőbb ügyészi tisztség - a hatályos szabályozás szerint - kilenc évre szóló, korábban megújítható mandátummal, egyedi utasítási joggal és önálló szervezetalakítási jogkörrel rendelkezik, miközben elszámoltathatósága gyakorlatilag egyetlen éves parlamenti beszámolóra korlátozódik. A Velencei Bizottság már 2012 óta ismételten aggodalmát fejezte ki a legfőbb ügyész kiemelkedő függetlensége és a szervezeten belüli hierarchikus irányítási jogosítványai miatt, és fékek-ellensúlyok kiépítését javasolta. Ezt a diagnózist a hazai sajtó- és statisztikai adatok - így a feljelentés-elutasítási és nyomozásmegszüntetési arányok dokumentált emelkedése - is alátámasztják.

A 2026-ban létrehozott Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) új, önálló nyomozati és vádképviseleti jogkörrel jött létre, amely - jelenlegi formájában - hasonló kockázatokat hordoz: hatásköri elsődlegességet élvez az ügyészséggel szemben, ügyáthelyezési jogköre mérlegelésen alapul, eljárása pedig nem minősül közigazgatási hatósági eljárásnak, ami korlátozza az érintettek bírósági jogvédelmét. A törvényjavaslat ezért nem csupán az ügyészségi szervezetet, hanem a két szerv egymáshoz való viszonyát is egységes elvek mentén szabályozza.

2. A szabályozás célja

A javaslat célja egy olyan intézményi architektúra megteremtése, amelyben:

• egyetlen tisztségviselő sem gyakorolhat ellenőrizhetetlen, egyedi ügyekre kiterjedő hatalmat;
• minden egyedi ügyekbe történő beavatkozás dokumentált, írásbeli és utólag számonkérhető;
• a sértettek és az eljárás alá vont személyek jogorvoslati joga nem szorul a beavatkozó szervezet saját, belső elbírálására, hanem független fórum elé kerül;
• a szervezetrendszer szakmai megbecsültsége és anyagi elismerése arányban áll a rá háruló felelősséggel, csökkentve ezzel a jogászi pálya és a köztisztviselői pálya közötti aránytalanságot.

3. A választott szabályozási módszer

A javaslat a hatalommegosztást nem egyetlen új felügyeleti szerv létrehozásával, hanem funkciók szétválasztásával éri el: az engedélyezés és a kijelölés, a szakmai és a szervezeti-politikai döntés, valamint az első- és másodfokú jogorvoslat mindenütt elkülönített kézben van. Ez a megoldás - szemben egy teljesen új, párhuzamos hatóság felállításával - kevesebb szervezeti többletköltséggel jár, és nem hoz létre újabb, önmagában ellenőrizetlen hatalmi centrumot.

A Felügyeleti Tanács vegyes összetétele (bírák, ügyvédi kamara, ellenzéki delegáltak, civil kontroll) biztosítja, hogy a testület döntései se pártpolitikai, se szakmai egyoldalúságtól ne szenvedjenek, és hogy egyetlen kormányzati ciklus se tudja azt tartósan a saját érdekei szerint átalakítani.

4. A szabályozás várható hatásai

A javaslat elfogadása esetén várhatóan csökken az önkényes ügyáthelyezések és feljelentés-elutasítások aránya, nő az eljárások átláthatósága és a közbizalom, valamint mérséklődik a jogászi pálya elvándorlása a magánszektor felé. A rendelkezések uniós jogállamisági szempontból is előremutatóak, mivel közvetlenül válaszolnak a Velencei Bizottság és a GRECO évek óta hangoztatott ajánlásaira.

5. Alkotmányos és jogforrási összefüggések

A javaslat egyes rendelkezései - így különösen a legfőbb ügyészi tisztség szervezetét érintő szabályok - az Alaptörvény szerint sarkalatos törvényi szabályozást igényelnek, ezért e törvény azokban a rendelkezéseiben, amelyekre ez vonatkozik, sarkalatosnak minősül (43. §). A javaslat nem érinti a bírói függetlenség alkotmányos garanciáit, és nem csorbítja az ügyészség alkotmányos vádemelési monopóliumát - épp ellenkezőleg, azt az NVVH-val szemben is megerősíti (X. Fejezet).