20260322 Embereljétek már meg magatokat!

Embereljétek már meg magatokat!

Horváth Ferenc írása

2026.03.22

Mottó: Rettentő nehéz helyzetbe hozta magát a magyar nép, amikor 16 éven át hitt a magyar kormánykoalíció propagandájának. Ehhez kellettek az erkölcsi és jellembéli hibái is.

A törésvonalak egyre jobban kirajzolódnak, és mi megint a rossz oldalon állunk.

Európai uniós helyzet

Fordított helyzetben – azaz, ha a pozíciókat tekintve Orbán Viktor lenne az Európai Bizottság vagy az Európai Tanács vezetője – már régen kezdeményezte volna Magyarország és Szlovákia kizárását az Európai Unióból.

Persze tisztában van vele, hogy az észszerűen gondolkodó, az orosz–ukrán háborúban nem Oroszország-párti európai uniós vezetők kivárnak, mert nekik most nem érdekük ezzel foglalkozni. A Barátság kőolajvezeték működése ügyében sem.

Orbán Viktor és Robert Fico vergődik, mint a partra vetett hal, és előbb-utóbb dönteniük kell: kiválnak vagy nem. 

Egy ideig talán nem fognak. Ha pedig ez mégis bekövetkezne, az országaik kiválása nem történne olyan „tisztességgel”, mint a Brexit.

Egyszerűen felmondanák a megállapodásokat, és nem teljesítenék a kötelezettségeiket. Ahogy Magyarország kormánya tette, amikor a Hágai Nemzetközi Bíróság joghatósága alól egyik napról a másikra kivonta magát. Nem számított az egy év, nem számítottak a korábban elfogadott szabályok.

Ilyen a jelenlegi politikai és gazdasági vezetés a volt Magyar Köztársaságban, amely 2012 óta Magyarországként működik tovább, miközben a parlamentáris rendszer látszatát fenntartva egyre inkább autokratikus kormányzati rendszer irányába fejlődött vissza.

Szégyen ez minden magyar állampolgárnak, aki ezt a folyamatot 16 éven át a szavazatával szentesítette.

Tény, hogy a két renitens vezető az Európai Unióból való kilépést egyelőre csak akkor merné meglépni, ha erre külső nagyhatalmi nyomás érkezne. Ez akár azt is jelenthetné, hogy a konfliktus Ukrajna irányába eszkalálódna.

A NATO, mint védelmi szövetség, ilyen helyzetben nem feltétlenül avatkozna be automatikusan.

Hatalmas európai diplomáciai káosz alakulna ki, amire Nyugat-Európa országai valószínűleg már készülnek.

Trump és Putyin szerepe Európa vonatkozásában inkább egyezkedésre utal. Az is elképzelhető, hogy mindkét fél számára gazdaságilag előnyös a jelenlegi helyzet. Ők jól vannak, a világ pedig fizet.

Trumpot Európa sorsa nem igazán érdekli. Egy vállrándítással tudomásul venné, hogy a hidegháborús időszakban kialakult keleti blokk országai ismét orosz befolyás alá kerüljenek. Neki elegendő lenne a nyugat-európai hatalmi kontroll.

Orbán Viktor hintapolitikája egyre kevesebb sikerrel kecsegteti őt is. A nagyhatalmak szemében egy valós védelmi képességekkel nem rendelkező, gazdaságilag gyengülő kis ország vezetője, aki legfeljebb eszközként használható.

Szlovákia miniszterelnökével hasonló a helyzet, bár ott a gazdasági helyzet stabilabb, de a belpolitikai feszültségek jelentősek.

Érdekes, hogy ez a két ország mintha „elfelejtette” volna a Beneš-dekrétumok körüli vitákat. Valami történt, mert feltűnően nagy lett a csend.

Tisztelt magyar polgártársaim!

a.)

A magyar miniszterelnök nemzetközi politikai törekvései oda vezettek, hogy az Európai Parlamentben a kormánypárti képviselők a szélsőjobboldali frakciókhoz ültek.

b.)

A magyar kormány az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos közös európai uniós döntések egyik fő akadályává vált.

c.)

Orbán Viktor belpolitikai és gazdasági téren sem szolgálja Magyarország érdekeit. Az oligarchikus rendszer gyengítette az ország gazdasági stabilitását és autoriter politikai berendezkedést hozott létre.

d.)

Külpolitikájában látszólag hősies szerepben jelenik meg, valójában azonban a hatalom megtartására irányuló politikát folytat. Egyszerre próbál megfelelni az amerikai, az orosz és a kínai érdekeknek, miközben globális politikai értelemben jelentéktelen szereplő.

e.)

A magyar nép számára az a legveszélyesebb, ha egy ilyen szerepben lévő vezető elveszíti a nagyhatalmak támogatását. Más országok ezért nem választanak maguknak ilyen hálátlan szerepet.

A hatalmát féltő Orbán Viktor most „menekül a győzelembe”, és várja, hogy a nagyhatalmi folyamatok befolyásolják a magyarországi választásokat. Egy olyan nép sorsáról van szó, amely gyűlölettel és megosztottsággal terhelten él.

Az április 12-i választás nemcsak arról szól, ki legyen a miniszterelnök, hanem arról is, hogy Magyarország vállalja-e annak kockázatát, hogy orosz befolyás alá sodródjon.

Ha ez nem történik meg, akkor is fennáll a veszély, hogy a belpolitikai erők tovább radikalizálódnak, és szélsőséges irányba tolódik a közélet.

És akkor még örülhetünk, ha végül a nagyhatalmak egyszerűen elfordítják rólunk a tekintetüket, és nem foglalkoznak velünk tovább.

Nem kell ide még egy Trianon!